31. rész

(Liz)

Nagy nehezen sikerült rendesen megebédelnünk, mármint inkább nevezném uzsonnának így délután öt óra felé. Visszatelepedtünk az ágyba, egymás karjaiba. Seb bekapcsolta a televíziót, de az én figyelmemet egyáltalán nem kötötte le. Sokkal nagyobb érdeklődést tanúsítottam a barátomra, akinek a karjai között feküdtem. Sokszor találkozott a tekintetünk, ilyenkor megpuszilt, megcsókolt, vagy megsimogatott. Amennyire tehettem szorosan bújtam hozzá.

Azon merengtem el, hogy mennyi mindenen kellett nekem keresztülmenni ahhoz, hogy most elmondhassam, hogy boldog vagyok… boldog, a szeretett férfi karjai között. Úgy éreztem, hogy vele, mellette megvan mindenem, amire igazán vágyhattam az életben. Az egyik kezemmel végigsimítottam a mellkasán, majd egy apró puszit adtam rá, erre ő nagyot sóhajtott.

- Liz… Gyönyörűm… kérlek… ne csináld ezt… - fogta meg azt a kezemet, amely az előbb még simogatta őt.

- Miért? Mit csinálok? – néztem rá ártatlanul, habár a tekintetéből már láttam, hogy ez a pici érintés mit váltott ki belőle.

- Tudod te azt nagyon jól… - nevetett, s a kezemet amelyet az előbb még szorosan tartott a szájához emelte, és megcsókolta, közben pedig végig engem nézett. Még levegőt is elfelejtettem venni, egy mosollyal nyugtázta mindezt.

Majd bekeményített, s a keze, ami eddig a hátamat finoman cirógatta, teljesen véletlenül a pólóm alá vándorolt. Egy apró sóhaj hagyta el az ajkamat, de nem sokáig, mert lecsapott rá. Fölém gördült, s úgy csókolt tovább. Az eszemet vesztettem mellette. Az egyik keze alattam volt, s még mindig a hátamat simogatta, míg a másikkal a fejem mellett támaszkodott. Az ajkaimtól a nyakamra vándorolt, s ott folytatta tovább ezt az őrjítő kényeztetést. Kezeimmel a hátát barangoltam be, mire a nyakamba nyögött. Ahol értem csókoltam és simogattam őt. Meg akartam érinteni mindenhol. Kitapintani minden porcikáját, és kényeztetni őket. Mind a ketten nagyon szaporán vettük a levegőt. Eltávolodott tőlem, s rám nézett. A szeme egy örvénylő kékségre emlékeztetett. Szerelem és vágy… mind a kettő megtalálható volt benne.

- Azt hiszem, hogy ez nem kéne folytatni most… - térdelt fel az ágyon velem szembe. – Egy nő sem volt olyan hatással rám, mint te. S ez félelmetes. Nem bírok magammal, ha a közelemben vagy…

- Vagy inkább nem tudsz megmaradni a gatyádban… - mutattam neki az említett ruhadarabra, amely láthatóan elég szűk volt neki.

- Hékás… ezt mind te okozod. – nézett rám kacéran.

- Nem is bánom ezt. – mosolyogtam rá, mire lehajolt hozzám egy csókra.

- Mi lenne, ha elmennék sétálni ide a környékre? Láttam valahol errefelé van egy kicsi vásár. Nem nézünk körül? – vette elő a legszebb pillantását.

- Részemről rendben van, de ahhoz fel kell öltözni. – mutattam magunkra.

- És mire vársz Gyönyörűm? – húzott fel magához, majd kaptam egy rövid csókot, s készülődni kezdtünk…

Nagy nehezen összeszedtük magunkat, természetesen ebbe nagy szerepe volt annak is, hogy Seb szinte percenként jött oda egy pusziért vagy egy csókért… Párszor figyelmeztettem, hogy így nem fogunk tudni elkészülni, de csak legyintett egyet. A pulcsimért élet-halál harcot kellet vívnom, hogy fel tudjam venni. Sebnek ekkor már nem volt annyira mehetnéke…

- Seb… szépen kérem, és utoljára. Add ide a pulcsimat. – nyújtottam felé a kezemet.

- Nem-nem… - vigyorgott rám.

- Seb… - kezdtem elveszíteni a türelmemet.

- De most miért? Nem fázol itt, minek adjam oda? – játszott az értetlent.

- Talán azért, mert kitaláltad, hogy menjünk el szétnézni a vásárban. Hm? Rémlik valami?

- Ööö… azaz én ötletem volt? – játszotta az elgondolkodót. – Akkor az egy eléggé rossz ötlet volt. Nem kell neked ez a pulcsi… legalábbis most nem. – dobta a bőröndömre a ruhadarabot.

- Mire készülsz Bajnok? – néztem rá kacéran.

- Hogy én mire készülök? – húzott magához szorosan – Hát éppenséggel nagyon szívesen tudatom veled. – az ajka már az enyémet súrolta.

- Akkor tudasd… de gyorsan… ne hagyj kétségek közt… - simítottam végig a mellkasán, mire sóhajtott egyet.

- A világért se tenném azt… - csúsztatta a kezeit a popsimra. – Mindjárt rá fogsz jönni, hogy mire is gondolok pontosan…

- Sok a duma Bajnok… térj a lényegre… - fontam a karjaimat a nyaka köré, és szorosan bújtam hozzá.

- Ahogy óhajtja Hölgyem…- tapadt azonnal az ajkamra, s szenvedélyesen megcsókolt.

Arra eszméltem fel, hogy az ágyon fekszem, Seb felettem van, s csókol, a keze meg a pólóm alatt kalandozik. A következő pillanatban pedig az említett ruhadarab már nem volt rajtam. Ő csak nézett rám, az örvénylő kékség visszatért, s tudtam el akarok veszni benne.

- Seb… - simítottam végig az arcán.

- Gyönyörű vagy… a legszebb, akit eddig láttam. – szólt rekedt hangon, s végighúzta a kezét a melleim között. – Ha nem akarod, most még megállhatunk, de később nem biztos, hogy képes leszek rá.

- Szeretlek, és szeretni akarlak. A tiéd a szívem, s azt akarom, hogy a testem is a tiéd legyen. – emelkedtem meg, hogy megcsókoljam.

- Szeretlek Liz… annyira nagyon szeretlek…

Ahogy csókoltam éreztem, hogy az egyik keze a hátamra csúszik, és kioldja a melltartóm csatját. Rám nézett, mintegy beleegyezésemet adva neki. Láttam a szemében egy apró szikráját a félelemnek. Félt, hogy mégis úgy döntök, hogy visszautasítom őt. Pedig ez meg se fordult a fejemben, ahhoz túlságosan magába bolondított. Az ajka a nyakamra kúszott, majd a kulcscsontomat kényeztette. A vágy lávaként öntötte el a testemet. Minden egyes cirógatása, csókja égette a bőrömet, de ezt még tudta fokozni…

A melltartóm végérvényes levétele után a melleim következtek a kényeztetésben. Szívogatta, csókolgatta őket, s nekem ez már most egy őrület volt. A sóhajaim már nyögésekbe mentek át, nem tudtam, és nem is akartam visszafogni magam. A csókjaival és a kezeivel fokozatosan lejjebb vándorolt. Arra eszméltem fel, hogy a nadrágomat húzza le rólam. Egy szál bugyiban feküdtem alatta. Visszatért az ajkaimhoz, de nem hagytam magam…

Rajta hozzám képest rengeteg ruha volt. A kezeim a pólója alá kúsztak be, simogatva ezzel az ott található izomzatot. Belenyögött a csókunkba. Megkerestem a pólója szegélyét, és lehúztam róla, s átfordítottam magunkat, hogy most én legyek fölül, hogy végre én szerethessem őt. A nyakával kezdtem, külön figyelmet fordítva a füle mögötti résznek… A kezei folyamatosan simogattak, ezzel is őrületbe és még nagyobb vágyba hajszolva.

Ráültem a csípőjére lovagló pózba, éreztem, hogy alattam a farmerja már fájdalmasan szűk lehet, de nem akartam sietni, ahhoz túlságosan élveztem, hogy most én irányítok. Végighúztam mind a két kezemet a mellkasán, mire Ő felült és szenvedélyesen megcsókolt engem. A vágy átcsapott a fejünk felett. Megszűntek a gondolatok… megszűnt minden körülöttünk, csak ketten léteztünk ezen a bolygón… Ő és Én.

Azt sem tudtam mi történik, csak egyet… a keze és az ajka mindenhol ott volt. Minden érzékeny pontomat megtalálta. Már hangosan ziláltam és nyögtem, a józanész utolsó szikráját akkor vesztettem el, amikor egyesültünk… mint férfi, és mint nő…

Nagyon lassan kezdett mozogni bennem, számomra őrjítően lassan. A döfései viszont annál mélyebbek voltak. A bőrömön és magamban éreztem őt, a fülemben hallottam a zihálását… a szívem össze-vissza kalapált odabenn…

A gerincem ívbe feszült, ahogy a gyönyör köszöntött rám. Nem hallottam, nem láttam, csak éreztem… éreztem Őt. A karjai megfeszültek körülöttem, s a torkából egy hangos nyögés tört fel… éreztem, ahogy odabenn szétárad bennem, mint a boldogság, amely szívembe költözött. Még sosem éreztem ezt… még sosem voltam ennyire boldog, még sosem vágytam ennyire egy férfire sem, mint Őrá, s most megkaptam. Nagyobb boldogságban nem is részesülhettem volna… Boldog voltam és szerelmes… Vele…