28. rész

Gina

Reggeli után, mindenképpen segíteni szerettem volna Paulának és Kriistinek bepakolni a konyhába és elmosogatni, azonban a ház asszonya ezt nem engedte, sőt, mondhatni „zavart” engem készülődni, mondván a fiúk nem szeretik, a pontatlanságot. Hallgatva az asszonyra, a szobámba siettem és nekifogtam az öltözködésnek. Tudtam, hogy nagyon hideg van odakint, ezért a farmer alá felvettem egy harisnyát is, felső ruházatként pedig egy halványrózsaszín garbót és egy vastag, fekete pulcsit választottam. Nem akartam megváratni a fiúkat, ezért miután felöltöztem, megfésülködtem és feldobtam némi teljesen natúr sminket, magamhoz vettem a telefonomat és nappaliba siettem. A sejtésem helyesnek bizonyult, a srácok már a lent voltak, és türelmetlenül toporogtak.

-Ne haragudjatok, tudom, hogy késtem!-szabadkoztam már  a lépcsőn lefelé menet.

-Mi nem haragszunk, csak a fiaim már nagyon mehetnékesek!-mosolyodott el Rami.

-Jól felöltöztél?-kérdezte Kimi előzékenyen.-Nagyon hideg van ma!-tette hozzá.

-Ne aggódj öcsi, nagy lány ő már, tudja, hogy rétegesen kell felöltözni! Bár lehet, hogy Miss Hamiltonnak nem lenne ellenére, ha leellenőriznéd, hogy tényleg rendesen felöltözött-e!-vigyorodott el az idősebb Räikkönen testvér és meglökte az öccsét. Lehajtottam a fejem, hiszen tudtam, hogy az arcom most valószínűleg pipacspiros színben „tündököl.”.

-Rami, kérlek!- köszörülte meg  a torkát Kimi, és ahogy felemeltem a fejem, láthattam, hogy ő is elvörösödött.

-Apuu!-kiáltottak egyszerre a fiúk, nagy meglepetésemre, angolul. –Induljunk már!-parancsoltak rá Ramira, aki még egy jelentőségteljes pillantást intézett felénk, majd a gyerekei után indult. Úgy éreztem, hogy most rá sem tudnék nézni Kimire, így lehajtott fejjel indultam el az előtérbe, hogy felvegyem a csizmám és a kabátom…….

 -Csak óvatosan fiúk, és semmi veszélyes manőver! Világos voltam?-parancsolt rá szelíden Kimi a fiúkra, amit még mi is hallhattunk néhány méterrel távolabbról. Rami úgy döntött, most hagyja a fiait és az öccsét száguldozni, ő pedig „csendes” figyelője lesz az eseményeknek, ahogy persze én is.

-Igen keresztapu!-válaszoltak egyszerre a fiúk, és közben hevesen bólogattak. Kimi mindegyőjük bukósisakját megkocogtatta, aztán ő is a fejére húzta a sajátját, és beleült a harmadik gokartba. Rami elindította őket, aztán ismét felém irányította a figyelmét.

-Egészen kicsi koruk óta Kimi is olyan odafigyeléssel és féltéssel terelgeti a karrierüket  a helyes irányba!-mosolygott kissé elmerengve az idősebbik Räikkönen testvér.

-Biztosan a szívügyének érzi ő is, hogy segítse a fiúkat!-bólintottam mosolyogva.

-Igen, ez így igaz! Kimi nagyon kitartó és messzemenőkig elkötelezett ember, aki sok mindent képes megtenni azért, hogy sikereket érjen el, ahogy azért is, hogy a szeretteinek segíteni tudjon. Ebben, ahogy még sok más dologban is nagyon hasonlít apára!-magyarázta Rami, aztán a mondat végére egy szomorú mosoly jelent meg az arcán.

-Édesapátok csodálatos ember lehetett!-mondtam egészen halkan.

-Nála csodálatosabb apuka és férj nem volt, nincs és nem is lesz!-jelentette ki az idősebbik testvér határozottan, de láttam rajta, hogy nehéz neki is kordában tartani az érzéseit.-És mindig itt lesz anyával, Kimivel, a feleségemmel, a fiúkkal, velem és a…….-itt hirtelen elharapta a mondatot.-……velünk.-zárta le végül, majd ismét csendbe burkolózott, én pedig a világért sem szerettem volna őt megzavarni.

Időközben a fiúk is visszaérkeztek, méghozzá az első két helyen, holtversenyben Juutu és Titus, Kimi pedig jó egy kanyarral mögöttük. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy a keresztapuci szándékosan maradt le ennyire, de persze lehet, hogy a legújabb nemzedék már túlszárnyalja az elődöket?!

-Szép volt srácok!-pacsizott le Kimi mindkét keresztfiával, amint kiszállt az autóból, aztán a bukóját  a kezében tartva elindult felénk.

-Úgy látszik Juustu és Titus téged már könnyedén a padlóra nyom!-jegyeztem meg kicsit gonoszul, de aztán hogy vegye a lapot, viccesen ráöltöttem a nyelvem.

-Óhh te csak ne akard tudni, hogy mire vagyok képes, ha csúcsformában vagyok!-vigyorgott rám, mire én a fülem tövéig piros lettem, Rami pedig kuncogni kezdett mellettem.-Bár megmutathatom, ha akarod. Gyere el velem egy körre!-nézett rám kihívóan.

-Nem-nem, én nem……-szabadkoztam azonnal és heves mutogatással is jelezni szerettem volna, hogy ezt én tényleg nem akarom.

-Ugyanmár! Ne kéresd magad, az öcsi biztos örülne, ha elmennél vele egy körre!-noszogatott Rami is, és az a szája szegletében megjelenő mosoly ismét zavarba hozott.

-Óhh, ismerem magam, már az első kanyarban rosszul lennék, a másodikban pedig kidobnám a taccsot!-mondtam, egészen elhalkulva a mondat végére.-De majd egyszer, ha összeszedem magam, akkor elmegyek Veled egy körre-tettem hozzá lelkesebben és rámosolyogtam Kimire.

-Hát igazán nem kell várni arra az egyszerre, felőlünk aztán most is elmehetsz az öcsémmel egy menetre, de akár többre is, és ne légy zavarban, mi olyan láthatatlanul elslisszolunk innen, hogy……

-RAMI!-kiáltottunk rá meglepően egyszerre Kimivel, ám ez az idősebbik testvér arcáról nem fagyasztotta le a mosolyt.

-Ne szövegelj már annyit!-szólt rá komolyan Räkka.-Inkább gyere!-tette hozzá, egy a szája szegletében megjelenő ravasz, és szemtelenül pimasz mosollyal, miközben a fejével a pálya felé bökött.

-Harc?-szélesedett ki Rami arcán is a vigyor.

-Mint férfi a férfival!-vonta fel Kimi az egyik szemöldökét.

-Kösd fel a gatyád Jégember! Ez kemény menet lesz!-vágta oda Rami roppant magabiztosan, aztán elindult  a gokartok felé, Kimi pedig követte őt, és ez után elszánt versengés kezdődött, ami egészen délutánig eltartott, de ezt én nem bántam, hiszen remekül éreztem magam a srácokkal.