Kedves Mindenki!
Szeretném megköszönni, hogy ennyien visszajeleztetek az előző bejegyzésünkre, de ezúton is tisztáznék néhány, a véleményemmel ütköző álláspontot.
Ne haragudjatok, hogy név szerint emelek ki néhány embert, de az ő megjegyzéseikre reagálnék most legfőképpen.
Kedves Mia! Köszönöm, hogy megtiszteltél minket azzal, hogy leírtad a véleményed. Sokszor mondtuk, hogy várjuk a kritikákat is bármilyen téren, így nem bántottál meg minket. De azért szeretnék néhány dolgot tisztázni.
1.: Az utolsó részek, amik felkerültek a blogra, nem öt perces kreálmányok, hanem hosszas gondolkodás után születtek meg. Ezek szerint nem látszik rajtuk, de sokszor órákat ültünk a gépeink előtt, azon gondolkodva, hogy miként is alakítsuk a történet szálait. Ezen kívül pedig a megírás is sok munkát igényelt. Ezt nem azért írom le, hogy sajnáljatok minket sem azért, hogy magyarázkodjak, mert ez nem áll szándékomban. Azt a véleményt, hogy Nektek ezek a részek összecsapottnak tűnnek, elfogadom, de őszintén szólva kíváncsi lenék egy pontos indoklásra, hogy miért? Hiszen ez alapján tudjuk az elkövetkezendő részeket átírni. Előre is köszönöm.
2. Nem felejtettük el a sztorit, nem akartuk így abbahagyni, és a legkevésbé sem akartunk Titeket cserben hagyni. Ne haragudjatok, ha csalódást okoztunk ezzel. És most jöhetnék az üres kifogásokkal, de nem teszem, mert felesleges. A kicsavartnak nevezett magyarázathoz pedig annyit fűznék, hogy ez az én magyarázatom igazából, és nem oktalanul mondom. Ugyanakkor ez magánügy, ezért nem folynék bele részletesebben. Remélem, hogy megérted.
3.: Ami szemet szúrt még, az az, hogy úgy gondolod, túl sablonos lett a sztori, és összecsapott, ha pedig annyira le akartuk zárni, miért nem írtunk egy visszaemlékezős részt. Őszintén szólva, azt gondolom, hogy az is eléggé sablonos lenne, és mivel nem így terveztük a történet végét, ezért nem folyamodnánk ilyen módszerhez.
Kedves Suzane! Annyit fűznék ehhez csak, hogy minden rész igenis szívből lett írva, és ha itt a kötelesség szóról kell beszélni, akkor az egész írásnak nincs semmi értelme. De köszönöm, hogy írtál megjegyzést. Fejben fogom tartani, ha odajutok, hogy átdolgozzam a részeket.
A többiekhez is szeretnék szólni, méghozzá csak annyit írnék, hogy köszönjük Mindenki támogatását. Ez igazán sokat jelent nekünk. Nem szeretnénk Titeket cserben hagyni, és remélem, hogy meg tudjuk valahogyan hálálni a bizalmatokat!
Bízom benne, hogy nem volt senki számára bántó a bejegyzésem. Igyekszünk hamarosan jelentkezni!
Gina
