63. rész

(Liz)

Miután Gina távozott rendet raktam odalenn és felsétáltam a Páromhoz a közös hálónkba. Tudtam, hogy barátnőmnek igaza van, és el kellene mondanom Sebnek a kétségeimet és a félelmeimet. Nem fojtatom magamba, mert az feszültségeket fog szülni kettőnk között. És ott van még az esti buli is, amit valahogy finoman kellene tálalni neki.

Beléptem a hálóba, a tévé szólt, de szívem választottja ott bóbiskolt az ágyon keresztben. Nem volt szívem felkelteni, mert annyira aranyos volt, hogy szorongatta a párnáját, így terítetem rá egy plédet, én meg bevonultam a fürdőbe, hogy vegyek egy lazító fürdőt. Levendulás fürdősót tettem a vízbe, hogy ellazítson. Ledobáltam magamról a ruhákat, és belemásztam a jó illatú meleg vízbe. Egy halk sóhaj kúszott ki a számon, ahogy elmerültem a habokban.

Hallottam, hogy nyílik a szobaajtó, majd, hogy valaki lemegy a lépcsőn. Tudtam, hogy Seb az, így nem siettem kifelé. Nyílt a fürdő ajtaja, és drága párom jelent meg egy szívdöglesztő mosoly kíséretében.

- Mindenhol téged kereslek. Jól elbújt szép hölgy. – jött oda a kád széléhez.

- Nem bújtam el, csak gondoltam mártózom egyet. – nyújtózkodtam egy csókért, melyet meg is kaptam. – Nincs kedved esetleg csatlakozni? – néztem rá kihívóan. Ledobálta magáról a ruháit, és bemászott hozzám.

- Gyönyörű vagy… - suttogta az ajkaim közé, miközben odahúzott magához. – Szeretlek… és tudom, hogy bánt, ami most körülöttünk zajlik, és hidd el, ha tehetnék valamit ellene…

- Shhh… tudom, hogy mindent megteszel. – simogattam meg az arcát – Csak attól félek, hogy megunod ezt, és nem kérsz majd belőlem.

- Ne beszélj butaságokat Kicsim… - húzott az ölébe. – Veled akarok lenni, csakis veled, és senki mással. Nem fogom hagyni, hogy ránk szálljanak.

- Kívánlak… - suttogtam a fülébe, és a lábaimmal átkulcsoltam a derekát, mire felnyögött.

- Liz… - simított végig a hátamon le egészen a popsimig.

- Szeretlek… - de nem kaptam választ, mert szenvedélyesen megcsókoltam, majd a kezeimmel végigsimítottam a kidolgozott mellkason…

Elpilledve feküdtem rajta, a kezeivel egyenletesen simogatta a hátamat, és félig álomországban jártam már. Az előbbi szeretkezésünk alatt teljesen elfáradtam, és semmi kedvem nem volt megválni a párom karjai adta kényeztetéstől.

- Tudtatok beszélgetni Ginával? – kérdezte gyengéden.

- Jézusom! – ugrottam fel az ágyból – Gina! El is felejtettem.

- Micsodát? – ült fel ő is.

- Ma megígértem neki, hogy elmegyünk valahova, és kilencre jön értem. Mennyi idő van? – mászkáltam fel, s alá meztelenül a szobában.

- Ugye nem így akarsz menni? – lépett mögém Párom, s rajta sem épp volt ruha, így éreztem, hogy mit váltottam ki ezzel a kis akciómmal belőle.

- Nem… - suttogtam – valami ruhát kellene keresnem.

- Nem értem minek rád ruha… - fordított maga felé – mikor így is gyönyörű vagy… - kényeztette újból a nyakamat.

- Seb… - suttogtam elhalóan – Seb… így nem fogok elkészülni.

Nem lehetett neki beszélni, már az ágyra döntött és ott dédelgetett tovább. Az egyik kezével megtalálta a legérzékenyebb pontomat, és körkörös mozdulatokkal kényeztetett odalenn. Mikor az ujját fel is dugta, már nem érdekelt semmi… a találkozó, Gina, a buli. Egyet kívántam ne hagyja abba. Majdnem a csúcsra jutottam ismét a mai nap, amikor nagyon távolról hallottam volna valamit. S ez a csörgés egyre közelebbről hallatszott.

- A fenébe! – mászott le rólam Seb. Egy pillanatig azt se tudtam, hogy mi van, de rájöttem, hogy az Ő telefonja szólt. – Szia Christian! Nagyon remélem, hogy fontos… - mérgelődött.

Lepattantam az ágyról és bementem a fürdőbe, hogy magamra kapjam a köpenyem. Seb követett a tekintetével, és láthatóan nem tetszett neki, hogy megzavartak minket. A gardróbba sétáltam át, hogy keressek magamnak valamit a mai estére.

Sokáig keresgéltem, és két ruhát választottam ki. Nem tudtam melyik is lehetne az igazi, mert fogalmam sincs, hogy Gina mégis hová akar ma este menni. Az egyik alapban nagyon egyszerű ruha, csak a varrása, egy kicsit merész. A másiknak a színe nagyon tetszik, mivel világos lila, és itt a kivágások azok amik szerintem Sebnél ki fogják vágni a biztosítékot. Próbaképp felvettem az első ruhát, ami egy kissé azért áttetsző is volt. A lilát akartam felvenni, de ha így nézzük az sokkal szolidabb ehhez képest. Így Sebnek sem lesz semmi kifogása ellene… Felvettem és kimentem hozzá. Az ágyon feküdt egy szál boxerben és elég morcos képet vágott.

- Na neeem. Ezt nem veheted fel. Minden pasi rajtad fog lihegni. Ebben nem engedlek el! – jött oda hozzám, és megfogta a ruha szélét. – Még van képük ezt ruhának nevezni???

- Jaj Seb, nem lehetsz ilyen. Nem tetszik? – néztem rá ártatlanul.

- Ne nézz ilyen szépen, akkor sem engedlek el ebben. Nem és kész. Annyi ruhád van… válassz másikat! – morgolódott tovább.

- Morgó medve! – vágtam neki oda mosolyogva és bespuriztam a gardróbba. Átvettem a lilát, és reméltem, hogy ez ellen nem lesz kifogása. Beléptem a szobába, és telefonált.

- Oké, rendben, akkor ott találkozunk! – lett vidámabb. – Na ez már sokkal jobban tetszik! – jött oda hozzám, és átölelt.

- Mész valahova? – érdeklődtem kedvesen.

- Csak egy haverommal találkozom, de ha baj van szólj, és repülök hozzád. – csókolt meg. – De ha mégis úgy gondolod, hogy inkább itthon maradsz… van egy-két ötletem… - kajánkodott.

- Nem… megígértem Ginának! És ne aggódj, nem lesz semmi baj…

A szórakozóhelyre beérve, láttuk, hogy már nagyon sokan vannak. A kabátjainkat betettük a ruhatárba, és célba vettük a pultot. Kértük két könnyű kis koktélt magunknak, majd beültünk az egyik boxba és néztük a táncoló tömeget. Felcsendült egy pörgős szám és mi azonnal a táncparkettre mentünk. (http://www.youtube.com/watch?v=t4H_Zoh7G5A&ob=av2e) A férfiak éhes tekintettel méregettek minket. Engem személy szerint az egész hidegen hagyott, mert megvolt nekem a magam bikája… a szívem erre a gondolatra gyorsabban kezdett verni a mellkasomban. A következő pillanatban valaki megfogta a derekamat, és én azonnal megpördültem. A szemeim alig fogták fel a látottakat, de az ajkaim azonnal rátapadtak az övére.

- Még hogy találkozó… - suttogtam a fülébe, amikor elváltak az ajkaink.

- Azt hitted otthon várlak, míg rajtad legeltetik a szemünket a pasik? Akkor inkább én teszem azt! – vigyorgott rám.

- Féltékeny! – vágtam vigyorogva a képébe.

- Lehet! – vágta rá – De vigyázok arra, ami az enyém! – húzott magához nagyon közel.

- Gina… - jutott azonnal az eszembe, és fordultam volna felé, de Párom megállított.

- Hagyd… elvannak. – bökött a páros felé. Örültem neki, hátha tudják tisztázni a közöttük lévő elég érdekes kapcsolatot.

- Akkor a mai este a miénk… - kacérkodtam vele, s a kezem a mellkasán indult el lefelé, s a nadrágja sliccén időzött egy ideig.

- Ne csináld… - húzta el a kezemet, és a derekára tette.

- Miért eddig nem zavart… – néztem rá ártatlanul.

- Igazad van… - húzott közel magához és szenvedélyesen megcsókolt…

Díjeső :)

Mostanában nagyon sok díjat kaptunk tőletek, ezért nagyon hálásak vagyunk Nektek! :) Kedvesek vagytok, hogy gondoltatok ránk! :) Köszönjük Eninek, Nikkínek, GoVettelnek, dzsordzsinak, manónak és OrsoLyának a díjakat! :)

Szabályok:

1. Tedd ki a logót a blogra! 

2. Köszönd meg a díjat attól akitől kaptad!
3. Írj ki magadról hét dolgot!
4. Küld tovább hét írónak (Ne felejtsd el belinkelni a blogjukat!)
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket! 

A legváratlanabb fordulatok díja

  A legfantáziadúsabb történet

Mi most úgy gondoltuk, hogy összevonjuk kicsit a dolgokat, ezért most csak egyben írunk magunkról néhány dolgot. :) 

1. Egy napon van a szülinapunk. :) (L)
2. Hasonló karakterek vagyunk.
3.Hasonló az érdeklődési körünk.
4. Ugyanannak a két embernek drukkolunk! :)
5.Mindketten írunk ezen a történeten kívül is.
6.Mindkettőnknek nagyon hiányzik Kimi a Forma-1-ből! :( :)
7. Imádunk egymással írni és már új ötleteink is vannak! :P
+1:BARÁTOK VAGYUNK! ♥ :)

Akiknek szeretnénk tovább adni a díjakat:
http://angeghost.blogspot.com/
http://nikii0714.blogspot.com/

http://golittlevettel.blogspot.com/

http://daisyandtheformula1.blogspot.com/

http://www.forma1szerelemszaguldas.blogspot.com/

http://a-szerelem-ereje.blogspot.com/

http://noncsi120.blogspot.com/

http://fikuszfanfic.blogspot.com/

http://fuligszaj.blogspot.com/

http://elveszettmult.blogspot.com/

http://fernike-alofun.blogspot.com/

http://azentorteneteim.blogspot.com/ (Drága Szabuskámnak ♥ :D)

62. rész

(Liz)

Pár nap múlva ismét Svájcban voltunk. Őszintén szólva, én már nem is bántam mindezt. Amit a cikk után kaptunk a sajtótól… bele is borzongtam, nem kívánom senkinek sem. Fáradtan huppantam le a kanapéra, míg Seb behordta a kocsiból a bőröndöket. Ő szorgalmazta, hogy jöjjünk el, mert idáig még a sajtó sem merészkedik el. Látta rajtam, hogy az újságcikk óta teljesen rám szálltak azok a hiénák, és egy perc nyugtot sem hagytak, főleg nekem.

Barcelona után átmentünk Jerezbe, hisz a teszt időszak most Spanyolországra korlátozódott. Nem mondom azt, hogy nem voltak problémáink, de összességében nézve azt mondták a fiúk, hogy eddig nagyon jól állunk. Még egy teszt helyszín van ismét Barcelonában, de addig tudunk pár napot pihenni. Jerezbe eljöttek Párom szülei is minket meglátogatni. Aggódtak, hogy a cikk mindent megváltoztatott közöttünk, de fellélegezhettek, mert a kapcsolatunkon ez csak erősített. Láttam Seben, mennyire boldog volt attól, hogy a szülei is velünk voltak, így megpróbáltam őket láthatatlanná tenni, és mindezt sikerült is megvalósítani.

Hazafelé tartva abban maradtunk, hogy erre a kis időre nem szervezünk semmilyen programot, most az aktív pihenésé lesz a főszerep. Tommi is hazament Finnországba a szüleihez látogatóba, mielőtt még elkezdődnének a futamok. Seb trénere utazását csak azzal kommentálta, hogy végre ő is pihenhet egy kicsit.

Ginával is beszéltem telefonon párszor, természetesen aggódott értem, értünk. A cikk megjelenése olyan volt, mintha egy bozótba dobsz be egy gyufaszálat. Mindent feléget… körülbelül ez is olyan volt, mint egy futótűz. Mindenki tudni akarta mi van most Hannával, hogy ismerkedtünk meg Sebbel, mikor jöttünk össze, hol lakunk… és még sorolhatnám. Az interjúk is szinte csak erre korlátozódtak a Párommal, és már a második napon elszakadt nála a cérna. Azt mondta, hogy aki csak rólunk hajlandó kérdezni, annak nem fog interjút adni, mert nem ezért vagyunk most itt. A magánéletünk csak ránk tartozik, és megtiltotta a fotósoknak, hogy rólam képeket készítsenek futamon kívül. Több sem kellett nekik. Németországban az összes címlapon mi díszelegtünk, az új álompárként. Ekkor döntöttünk úgy, hogy az utolsó teszt előtt visszavonulunk Svájcba.

Halántékomat masszíroztam, mert négy napja nem bírok a fejfájásommal. A csapat orvosa szerint idegi alapon van.

- Megint fáj? – kérdezte mellettem ülve aggódó tekintettel Kedvesem.

- Annyira most nem. – nyugtattam meg azonnal, s összefűztem az ujjainkat.

- Sajnálom, amit el kellett viselned miattam. – a tekintete szomorú volt.

- Ha ez az ára annak, hogy veled lehetek, akkor elviselem. Szeretlek. És nem érdekel, ki akar ebbe belerondítani, mert azt nem fogom hagyni. – a hangom elszántságot tükrözött.

- Köszönöm, hogy ennyire könnyen veszed ezt az egészet. – nézett rám gyengéden.

- Ez is a csomagod tartozéka, most mit tehetnék!? – nevettünk mind a ketten.

- Éhes vagyok, és fáradt. – simogatta a hasát.

- Ha leviszed a mosókonyhába a ruhás bőröndöket, akkor megnézem a konyhában, hogy mit tehetnék az ellen, nehogy éhen halj nekem. – vigyorogtam rá.

A vacsora elkészítésében is segédkezett, és nem bírta ki, hogy ne csipegessen közben. Evés után elmosogattam, addig Seb elkészítette a fürdővizet a fent az emeleten. Az este csendesen telt, szinte félájultan zuhantam az ágyba…

Másnap délután a nappaliban feküdtünk a kanapén összebújva, s néztünk egy filmet. Csengettek. Meglepetten néztem Sebre, hogy vár-e valakit, de értetlenül nézett Ő is rám. Felkelt a kanapéról, hogy megnézze a látogatónkat. Kíváncsian tekingettem én is de már a kanapén ülve. Pár percre rá a barátnőmmel tért vissza.

- Gina!!! – szinte úgy borultam a nyakába.

- Hékás! Ha tudtam volna, hogy ennyire hiányzom, előbb jövök. – vigyorgott.

- Én akkor nem is zavarom meg a nagy összeborulást, inkább megnézem a tegnapi meccset! – vigyorgott Párom is. – Ha valami kell csajok fenn vagyok. – s azzal felsétált az emeletre.

- Hogy érzed magad? – telepedtünk le a kanapéra, s barátnőm aggódón szemlélte az arcomat.

- Elég rosszul. – vallottam be őszintén. – De előtte próbálom lazán venni a dolgokat.

- Nem tudod ám becsapni, és szerintem ne is akard. – dorgált meg azonnal.

- Tudom… csak így is állandóan látom rajta, hogy lelkiismeret furdalása van az egész miatt. – lettem egyre elkeseredettebb.

- De akkor sem titkolózhatsz előtte.

- Tudom… csak attól félek… mi lesz, ha elege lesz ebből az egész hajcihőből? És egyúttal belőlem is… - mutattam rá arra, amitől a legjobban féltem.

- Liz… ne beszélj butaságokat. Imád téged, szerelmes beléd. És hidd el, megértené a félelmeidet, ha elmondanád neki őszintén. Persze, hogy aggódik, mert látja rajtad, hogy valami baj van. Itt vagytok egymásnak, és én nemcsak hiszem, hanem tudom is, hogy meg fogtok birkózni a média nyomásával, és erősebbek lesztek. Hidd el Drága, ne akarj rágódni ezen egymagad. - fogta meg a kezem, s egy könnycseppem ekkor gördült le az arcomról – Itt vagytok ehhez ketten. Már nem vagy egymagad, ne akard ellökni magadtól, mert ez lesz a vége.

- Gina… - sírtam el magam – annyira jó, hogy te megértesz. Köszönöm. – öleltem át.

- Jaj te! Hidd el Seb is megfogja érteni, csak beszélj vele! – nézett a szemembe – Szeretitek egymást, és nagyon összeilletek. Boldog vagy Liz, ne lökd el magadtól.

- Beszélni fogok vele. – ígértem meg a barátnőmnek. – Már nem tudom elképzelni nélküle az életemet. Ahhoz túlságosan szeretem Őt.

- Ez a beszéd! – lelkesedett be – Mi lenne, ha ma tartanánk egy csajos estét?

- Hogy? – lepődtem meg.

- Csapunk egy görbe estét csak te meg én, mint a régi szép időkben. – a lelkesedése átragadt rám.

- Oké… mire legyek kész? – vigyorogtam rá.

- Ez a beszéd! Kilencre itt leszek, és csípd ki magad! – kacsintott rám, majd kikísértem barátnőmet… már most vártam az estét…

61. rész

Gina

A mozis kalandunk után ugyanúgy teltek a napok, mintha az meg sem történt volna, csupán azzal a különbséggel, hogy most már én sem hagytam magam olyan könnyen és sokszor élesen visszaszóltam Kiminek. A Svédországba való utazás előtti nap délutánján volt még némi kis szabadidőm és ezt ki is használtam a pihenésre. Vettem egy hosszú forró fürdőt, aztán a szobámban lévő ruhásszekrényekhez mentem, hogy keressek magamnak valami sétáláshoz alkalmas viseletet, az el nem csomagolt ruhák között. Már hosszú percek óta ácsorogtam ott egy szál bugyiban, amikor azt éreztem, hogy két erős kar fonódik a derekam köré.

-Kimi! Te Jóságos Isten! Mit csinálsz? Azonnal engedj el!-kiabáltam teljesen bepánikolva és ruhák hiányában a kezeimet fogtam a melleim elé.

-Mert mi lesz ha nem?-súgta a fülembe buján, és az ajkaival végigsimított a nyakamon.

-Kiabálni fogok! Te szemétláda, azonnal engedj el!-kapálóztam a kezei között, ő azonban nem foglalkozott ezzel, helyette az ágyamhoz húzott, óvatosan ráfektetett és fölém térdelt. Hosszasan nézett engem, majd lehajtotta a fejét és lassan csókolgatni kezdte a nyakam. Bár a kezeimet görcsösen tartottam a kebleim előtt, egy kósza sóhaj feltört a mellkasomból, ahogy az ajkai és a kezei simogatni, kényeztetni kezdtek engem. Ahogy csókolgatta a nyakam, a kulcscsontom, egyszerűen elvesztettem a fejem, és már én sem bírtam uralkodni magamon. Éreztem, hogy a kezeim keresztezése is szépen lassan lazulni kezd, de mindezt nem én irányítottam, csakis az érzéseim. Ekkor azonban megszólalt a csengő, és ezt az egész mámoros hangulatot megtörte ezzel.

-Nem vagyunk itthon…..-suttogta a fülembe, és ahogy rám nézett, láttam, hogy már nagyon ködös a tekintete. Lassan bólintottam, hiszen én is ugyanúgy vágytam azokra az érintésekre, csókokra, egyszerűen érezni akartam őt. Nagy örömömre visszatalált végre a nyakamhoz, és apró, finom csókokkal borította be azt. Másodpercek alatt megint teljesen elvarázsolt, ám ez a csoda sem tarthatott túl sokáig, ugyanis rezegni kezdett a mobilja az első zsebében.

-Ez nem lehet igaz……morogta a nyakamba, aztán kivette a készüléket  a zsebéből, és nemes egyszerűséggel elhajította a szoba túlsó sarkába. Én ezen csak kuncogni tudtam.-Most nem érdekel…..-suttogta az ajkaim közé, majd finoman megsimogatta az arcom, és közelebb hajolt hozzám, ám mielőtt még az ajkai az enyéimhez értek volna…….

-Kimi, Gina!!!!!!

-Jézusom! Toniék itt vannak!-ültem fel ijedten, és riadt szemekkel néztem Kimire.

-Akkor kapd össze magad Csillagom! Így mégsem jöhetsz le…..-vigyorgott rám Kimster pimaszul, majd az ajtó felé indult, ám ott még visszafordult.-Tetszik ez a bugyi……tartasd meg, máskor felavatjuk……-kacsintott rám, aztán fütyörészve eltűnt az ajtó mögött, én pedig hátradőltem az ágyon.

-Nem vagyunk normálisak!-tettem a kezeimet az arcom elé, majd nevetni kezdtem……

Másnap délután már Svédországban voltunk, és miután kigyönyörködtem magam a luxus lakóbuszában, mindketten utunkra indultunk. Menetközben volt szerencsém találkozni a navigátorával Kaj Lindströmmel, és miután beszélgettem pár szót a barátságos férfival, folytattam a sétát a központ felé. Tejesen új volt nekem ez az egész, így megpróbáltam minél előbb tudomást szerezni arról, hogy miként is mennek itt a dolgok. Kimiék közben feltérképezték a terepet, javtották az itinereket, egyeztettek a csapattal, és mire sikerül kicsit fellélegeznem már javában tartott a verseny. Bele-belenéztem a közvetítésbe, de közben is szorgosan dolgoztam, intéztem a feladatokat, amiket Steve bízott rám, és próbáltam a lehető legjobban megállni a helyem. Vasárnap, ebéd után csendesen leléptem, és mondhatni céltalanul sétálgatni kezdtem. Már a központot is elhagytam, de most nem érdekelt, jó volt ez a nyugalom, és kicsit ez a magány is, mert végre rendezhettem a gondolataimat. Egyszer csak, valaki váratlanul kigáncsolt, én pedig egy hatalmas nyekkenéssel hanyatt estem.

-Áúú!-szisszentem fel a fájdalomtól, ami a nyakamba nyilallt, a „tettes” azonban nem foglalkozott ezzel, csak jókedvűen felnevetett. Még csak fel sem kellett emelnem a fejem, hogy tudjam ki az, hiszen a hangjából rájöhettem erre.-Kimi! Te totál meg vagy hibbanva! Eltörhetted volna valamimet és most meg ráadásul meg fogok fázni!-mondtam neki dühösen, még mindig a hóban kiterülve.

- Ugyan Kicsikém, nincs itt semmi probléma - feküdt rám - gyere bújj hozzám, és megmelegítelek. - a lehellete csiklandozta a nyakhajlatomat ahogy közelített felé, s a forró ajkaival egy csókot lehelt rá.

-Ne csináld ezt Räikkönen!-suttogtam elhalóan, és bár az agyam vadul tiltakozott az ellen amit csináltam, a szívemre hallgattam és a nyaka köré fontam a karomat.

-Felesleges időpocsékolás ez tiltakozás, hiszen tudjuk mennyire kívánsz!-mosolygott rám magabiztosan, majd megcirógatta az arcom és az ajkaival újra birtokba vette a nyakam.

-Ne csináld, mert a forróság ami belőled árad, felolvasztja körülöttünk az összes havat!-jegyeztem meg kicsit gonoszul, és jól tudtam, hogy ezzel sikerült beletaposnom az egojába.

-Ez nagyon rossz húzás volt Kislány!-ingatta a fejét, de egy ravasz vigyor ült ki az arcára.

-Miért Kimi, csak nem fényt derítettem a kis titkodra?-folytattam tovább a piszkálódást, és bíztam abban, hogy még a messzemenőkig nyugodt és higgadt Jégembert is sikerül kihoznom a sodrából.

-Megmutatom én neked, hogy milyen férfi vagyok!-vágta rá elszántan, dühös pillantásokat intézve felém.-meg akartam szólalni, de esélyem sem volt rá, ugyanis keményen megcsókolt, belém fojtva ezzel a szót. Ahogy meghallotta a mellkasomból felszökő halk nyögést, harapdálni kezdte az alsó ajkamat, majd végignyalt rajta és végül meg is szívta kicsit. Nem bírtam már tovább, szétnyitotta picit az ajkaimat, ezzel bebocsátást engedve neki. A nyelveink vad táncba kezdtek egymással, mi pedig faltuk egymást.

-Kimi!-suttogtam a nevét zihálva, miután megszakítottam a csókot.-Ezt……ezt…

-Css, ne beszélj!-tette két ujját a számra.-Nem kell a felesleges szöveg!-suttogta az ajkaim közé és újra megcsókolt, ám most sokkal finomabban és érzékibben, mint az imént. Beletúrtam a hajába, aztán az ujjaim a haján át a hátára csúsztak, majd onnan még lejjebb, egészen a fenekéig. Megmarkoltam az izmos popsiját, és ezzel sikerült elérnem, hogy egy hangos nyögés szakadjon fel a mellkasából.

-Kislány!-nyögte levegő után kapkodva és éreztem, hogy megfeszülnek az izmai.

-Mi van Räikkönen? Csak nem gyors a tempó?-cukkoltam őt ismét, aztán egy határozott mozdulattal a hátára fordítottam. Döbbenten nézett rám, az én arcomon azonban egy ravasz mosoly jelent meg. –Vége a gyereknapnak Szivi!-veregettem meg a mellkasát, aztán felpattantam a földről és csípőre vágott kezekkel néztem le rá.-Javaslom, szedd össze magad és indulj vissza a szervízparkba, a srácok már várnak téged és azt a belőled áradó forróságot is!-böktem oda kissé gonosz módon, aztán sarkon fordultam és ott hagytam őt. Boldog voltam és nagyon elégedett, hiszen tudtam, ezt a menetet én nyertem meg, és hogy ezt benne is tudatosítsam, minden találkozásunkkor egy negédes mosolyt küldtem neki. Láttam, hogy nehezen viseli ezt a vereséget, de most legalább megtudhatta, hogy én bennem mi zajlott le minden szívatása, bunkósága után. A verseny nagyon jól sikerült, a véleményem szerint igazán előkelő, 8. helyen végzett a havas versenyen, és roppant büszke voltam rá, de csak finoman gratuláltam neki, mert nem akartam, hogy elszaladjon vele a ló. Csak bólintott, ahogy minden másra is, egyértelműen meg volt rám sértődve, és nem is szólt hozzám, még hosszú-hosszú napokig, de most örültem is ennek, hiszen végre volt tőle egy kis nyugtom.

60. rész

(Liz)

Jelenleg Barcelonában vagyunk ismét teszten. Jó volt pár napot otthon lenni, egy kicsit fel tudtunk töltődni, és végre láthattam Ginát is. Párom bokszából megyek épp a Home felé, mert Őt kerestem, amikor észreveszem, hogy a csapatunk székhelye közelében egy Renault csapatruhában lévő férfi álldogál. Észrevett, ahogy felé tartottam, idegesen igazgatta a csapatruháját magán.

- Hello! – köszönt rám, s látszott, hogy zavarban van.

- Hello. Segíthetek valamiben? – kérdeztem tőle kedvesen, láttam rajta, hogy ideges.

- Azaz igazság, hogy… jaj ez olyan égő! – nevetett zavartan. – John vagyok, Petrov szerelője. – nyújtotta felém a kezét, melyet el is fogadtam.

- Nagyon örvendek John, én Liz vagyok.

- Tudom. – vigyorgott zavartan.

- Igen? – lepődtem meg.

- Igen, hisz ki ne akarná tudni egy ilyen szépségnek, mint te a nevét. – bókolt, s most én jöttem zavarba. John mögött láttam, hogy Seb kilépett a Home teraszára, s minket nézett.

- Köszönöm, nagyon kedves vagy. – próbáltam minél előbb szabadulni, mert Seb feje kezdett nagyon vörösödni. Tommi mellette volt, így tudtam, hogy jelenetet nem fog tudni csinálni.

- Szóval arra gondoltam, hogy ha persze van kedved, majd valamikor megihatnánk valamit.

- Majd ezt megbeszéljük, de most ne haragudj, de nagyon sok a dolgom. – mutattam a papírhalomra, amit magammal cipeltem.

- Ne haragudj, nem akartalak feltartani. – szabadkozott azonnal.

- Semmi gond. – mosolyogtam rá, de fél szemem az egyre vörösebb fejű Páromon volt.

- Rendben. – mosolygott ő is vissza rám. Indultam volna el, mikor a kezem után kapott. – Ha van kedved, átjöhetsz hozzánk is, persze csak látogatóba.

- Majd beszélünk még. – bújtam ki a keze közül, s hátrapillantottam Tommi alig tudta Seb útját állni. – Szia! – s szinte futólépésben indultam fel a Home felé. Tommi hallhatóan felsóhajtott, ahogy odaértem.

- Baj van? – néztem a két férfire, Seb feje vörös volt, szemeiből meg gyilkos düh sugárzott.

- Baj??? – kérdezte cinikusan. – Ugyan semmi!! Itt enyelegsz a paddock közepén ezzel az alakkal… ugyan mi lenne???

- Én nem is enyelegtem vele. – kezdtem magyarázkodni.

- Nem???? Nekem nem úgy tűnt!!! – vágta oda.

- Nem enyelegtem vele, mert azt csak VELED szoktam, te kis pukkancs! – vigyorogtam rá, s húztam magammal a Home belsejébe a kíváncsi szemektől mentes övezetbe. Nem is engedtem el, míg a pihenőjének az ajtaját nem tettem be magunk után.

- Ha még egyszer ez az alak hozzád mer érni… én beverem a képét! – folytatta a kinti műsort, de nekem nagyon is tetszett, hogy féltékeny.

- Csak nem féltékeny vagy? – kacérkodtam vele.

- ÉN??????? – mutatott magára.

- Olyan vagy, mint egy kutya, aki jelöli a saját területét, és arra valaki beólálkodik. – vigyorogtam.

- Nem vagyok kutya!!!!! – hergelte magát tovább.

- De most úgy fújtatsz, mint egy felbőszült bika. – néztem rá kacérkodva. Erre már ő is elnevette magát.

- Ne haragudj. – nézett rám – De egyszerűen elborult az agyam, ahogy hozzád ért, meg hogy rámosolyogtál.

- Láttam, hogy ellepte az agyadat a vörös köd. – kacérkodtam vele továbbra is, de már odabújtam hozzá.

- Nem vagyok vele tisztában, hogy azt, ami kettőnk között van, meddig vagyok képes titkolni mások előtt. – ölelt át szorosan.

- Szeretjük egymást, és ez a legfontosabb. Engem nem érdekel más, ezt verd bele abba a szőke buksidba. – néztem rá gyengéden.

- Megpróbálom. – suttogta – Szeretlek Kicsim.

- Egyébként… - kacérkodtam továbbra is vele – nagyon tetszett, hogy féltékeny voltál. Mi lenne, ha a fölös energiáidat levezetnénk?

- Mire gondolsz? – nézett rám vigyorogva.

- Hááát… most van egy kis időnk. Ki kéne használni tartalmasan…

Másnap kora reggel arra ébredtem, hogy valaki üti az ajtót. Seb fájdalmasan felnyögött mellettem, és a fejére húzta a takarót jelezve ő aztán nem nyit ajtót. Kénytelen voltam kibújni az öleléséből, kimászni az ágyból, magamra kapni egy köntöst, és megnézni ki a reggeli zaklatónk. Meglepődtem, amikor a finn trénerrel néztem szembe.

- Tommi? Tudod te, hogy hány óra van? – kérdeztem tőle egy kicsit kómásan.

- Tudom… - lépett be a lakosztályba - de ha ezt meglátjátok mind a ketten felébredtek. SEB!!! – kiabált be a hálóba. Megvárta, míg kócosan, kómásan egy szál boxerbe kibotorkál.

- Tommi ezért jár egy extra pihenő. Hány óra van? – kereste a kis szerkezetet a tekintetével.

- Jobb, ha nem tudod. – néztem rá – Szóval mi ilyen nagyon fontos? – fordultam a tréner felé, aki egy újságot nyomott azonnal a kezembe. Egyszerre szemet szúrt a cikk.

„Új szerelem?

A paddockban a hírek szerint új szerelem van születőben. A világbajnok Sebastian Vettel (Red Bull Racing) a hírek szerint mély érzelmeket táplál az új csodaszép sajtósa iránt. Sokszor látni lehetett a tesztek alatt bizalmasan sugdolózva, egyes források szerint összebújva őket. A csapat háza táján teljes hírzárlatot rendeltek el ez ügyben, senki sem mond semmit. Vettel sem kommentálta az ügyet. Egy kérdés maradt csupán. Hannával való kapcsolata ezek szerint véget ért? Senki sem tud semmi biztosat így csak várni tudunk…”

Észre sem vettem, hogy mikor ültem le, de egyszerűen muszáj volt. Seb mellettem ült, és simogatta a hátamat. Mély levegőket vettem, és próbáltam visszatartani a kiborulásomat. Párom ekkor már nem volt mellettem, fel s alá járkált a szobában, és közben telefonált. Tommi gondterhelt arccal nézett ránk, ez sem segített túl sokat a helyzetünkön. Seb, ahogy befejezte a hívást azonnal odaguggolt elém.

- Megoldjuk Kicsim, ne aggódj. Te mondtad nekem tegnap, hogy szeretjük egymást és ez a legfontosabb. Nem fogom engedni, hogy bántsanak…