Seb
Otthon a négy fal között eléggé unatkoztam, nem igazán volt mit tennem, ezért úgy döntöttem megnézem Kimi miképp is boldogul Leenával. Kiszálltam előttük a kocsiból, de már akkor is hallottam, hogy a finn ordít a házban a kislánnyal. Lenyomtam a bejárati ajtó kilincset, és azonnal a férfi keresésére indultam. A nappaliban találtam meg, hol épp a megszeppent kislánnyal állt szembe, nem bírtam szó nélkül…
- Most mi a franc ütött beléd? Miért ordítasz a lányoddal? – estem neki egyszerre.
- Most mit osztod itt nekem az észt?-fordult meg ledöbbenve.-Amúgy meg neked is hello, de törődj inkább a saját dolgoddal, és szerezd vissza Lizt, mert elég hülye vagy, mióta nincs melletted!-vágta oda nyersen.
-Nem vagyok hülye!!!! Az a bajod, hogy Gina nincs itt és nincs aki helyretegyen!!! Azóta vagy ilyen idióta!-közöltem vele a véleményemet kevésbé finom stílussal.
-Engem ő soha nem tett helyre, nem irányított és semmi közöm hozzá, világos?-ordította, a kislány pedig egyre kisebbre húzta össze magát mellette.
-Ohhh persze a nappalid az világos...de te azóta nem!-vetettem oda félvállról.
-Menj innen most, ha nem akarod, hogy én hajítsalak ki innen!-mutatott az ajtó felé.-A lányomnak sincsen szüksége arra, hogy ezt hallgassa!-közölte ellentmondást nem tűrően, és a szemei csak úgy szórták a szikrákat.-Leena ekkor sírni kezdett, mire mindketten felé fordultunk.
-Apuci!-nézett Kimire megszeppenve.-Ne kiabáljatok!-suttogta pityeregve.-Inkább hozd haza Anyucit. Ő soha nem veszekedett velem.-hajtotta le a kis fejét szomorúan.
-Leena, Kicsim!-kapta őt Kimi a karjába, kislány pedig rögtön hozzábújt. Annyira vágyott már arra a szeretetre, és a törődésre, amit az utóbbi időben nem kapott meg sem az édesapjától, sem Ginától, és én is nagyon szégyelltem magam, hogy így beszéltem az apjával az ő jelenlétében.-Ne haragudj, hogy kiabáltam Veled Csöppségem!-puszilta meg a kis ujjait, majd az arcát is.-Gyere, felviszlek a szobádba, és alszol kicsikét, rendben?-mosolygott rá szeretetteljesen, és elindult vele az emeletre, magamra hagyva engem a nappaliban.
-Apuci!-suttogta Leena egészen csendesen.
-Tessék Hercegnőm!-ölelte magához őt szorosabban Kimi.
-Szeretsz még engem?-kérdezte a kishölgy olyan szívszaggató hangon, hogy attól még nekem is gombóc nőtt a torkomban.
-Hogy kérdezhetsz ilyen butaságot Csöppségem? Nagyon szeret téged Apa, és ez mindig is így lesz!-simogatta a szőke fürtjeit, miközben Leena elszenderedett a karjai között. Elgondolkozva ültem le a kanapéra, de sokáig nem töprenghettem, hiszen Kimi hamarosan visszajött.
-Hát te? Még mindig itt vagy?-kérdezte kissé flegmán, de már halkabban, valószínűleg a lánya miatt.-Vagy arra vártál, hogy kikísérjelek?-fonta össze a karjait a mellkasa előtt.
-Megyek magamtól is...képzeld tudom, hogy merre van a kijárat!!!!! Párszor már használtam!!-válaszoltam elég ironikusan.
-Menj is és vissza se gyere, amíg nem édesgeted vissza magadhoz Lizt, mert különben hülye vagy!-nyomatta tovább a süket szöveget.
-Nem vagyok hülye! Ahelyett, hogy segítenél bunkó és sötét vagy Gina nélkül!-közöltem vele a véleményem, nem hagyva magam.
-Hagyj már békén azzal a nőszeméllyel! –csattant fel hirtelen.
-NEM! Amíg nem beszélsz vele, nem hagylak békén!-vágtam rá harciasan.
-Nem gondolod, hogy beszélni fogok vele?!
-És miért te finnek szépsége???-grimaszoltam.
-Én azzal a nővel nem beszélek, aki tudott rólam mindent, aki ismeri a gyenge pontjaimat és kihasználta őket!-hadarta egy szuszra.
-Már megint mit tett te szerencsétlen? Azon kívül, hogy fülig szerelmes beléd, és elfogadott olyannak amilyen vagy!-sóhajtottam egy hatalmasat, és én is összefontam magam előtt a karjaimat.
-Azt, te szerencsétlen, hogy miközben velem enyelgett, azért szabad idejében felcsináltatta magát valakivel!
-Még mindig ezzel a hülyeséggel jössz?-kérdeztem vissza unottan.-Miért nem vagy képes elhinni neki, hogy az a baba a tiéd?-ráztam meg a fejemet mérgesen.
-Mert nem lehet az enyém, hidd már el te kemény fejű német!-csapott rá dühösen a lépcsőkorlátra.
-Nem vagyok kemény fejű... csak el vagyok keseredve...-hajtottam a fejemet a kezeim közé, miután lehuppantam a kanapéra.
-Haver, hülyeséget csináltál! Nem hagyhatod kicsúszni a kezeid közül a nőt, akit szeretsz, csak mert annak a szemét libának a testvére? Legyen eszed Sebastian!-beszélt hozzám türelmesebben, és sokkal halkabban is.
-Nem tudom Kimi... csak...
-Nincs csak Seb! Kérlek, adj magatoknak még egy esélyt, és próbáld meg őt visszaszerezni! Szükséged van rá, szereted őt!-igyekezett a lelkemre beszélni.
-Én... én...
-Kérlek, gondold meg. És próbálj meg beszélni vele! Legalább te legyél boldog!-sóhajtott.
-De várj... ne terelj... honnan veszed, hogy nem a te gyereked? Kinézed te azt Ginából, hogy megcsalt????-kanyarodtam vissza az ő problémájához.
-Mivel az a gyerek az enyém nem lehet, ezért más lehetőség nincsen. Ez van, így jártam. Megmondtam, hogy nem szabadna engednem, hogy az eszem alulmaradjon a szívem ellen.-közölte tényszerűen a hülyeséget, amit a fejébe vett. Legszívesebben kupán vertem volna egy vodkás üveggel.
- Te egy idióta vagy! Fel sem merül benned, hogy esetleg a diagnózisod megváltozhatott??? Én hiszek Ginának, és szerintem te is jobban tennéd, és elmennél orvoshoz. Különben az utolsó esélyedet veszted el, hogy boldog legyél, és Leena családban nőjön fel... Gondolj a kislányodra...imádják egymást...-próbáltam a lelkére beszélni és meggyőzni őt.
-Tudom Seb, tudom, de félek, hogy újra megégetem magam. Hiszen te tudod legjobban, hogy mi volt Jennivel…..-hozakodott elő megint a régi históriával.
- Én tudom, és ő is... Kimi... gondolkodj el rajta, de szerintem ne sokáig...késő ne legyen...-figyelmeztettem.
-Neked legalább van értelme, hogy miért harcolj...babátok lesz...mi Lizzel... látni sem akar...tudni sem rólam. Beadta a felmondását...-ráztam lemondóan a fejem.
-Seb, nem adhatod fel. Ha a pályán képes vagy harcolni, akkor a magánéletben miért menekülnél el? Beszélj Lizzel, mondd el neki, mit érzel, beszélj neki a félelmeidről, és mondd el neki sokadszorra is, hogy szereted őt. Nehéz lesz, de meg fog békélni, tudom. Szeret téged.-győzködött rendületlenül.
-Én nem vagyok benne biztos, hogy szeret... túllépett rajtam...-vontam meg szomorúan a vállam.
-Ezt honnan veszed?-vonta fel a szemöldökét kérdően.
-Láttam mással könnyeden beszélgetett, kacarászott, flörtölt... a pasi meg akarta csókolni... közbeléptem..nem bírtam volna végignézni... ő meg leordította a fejem, és otthagyott. Vége Kimi.... ő már túllépett... lehet nekem is ezt kéne...de...
-Hát nem veszed észre te ökör, hogy direkt csinálja, hogy lássa a reakcióidat? Liz fülig szerelmes beléd, és hidd el, senki nem fogja tudni elcsavarni a fejét. Ahhoz túlságosan beléd van habarodva.-emelte fel megint a hangját, és úgy pattogott előttem, mint egy gumilabda.
- Ja...persze...direkt csinálja, hogy totál idióta csináljak magamból előtte????-ugrottam fel a kanapéról hirtelen.
-Nem, hogy lássa, hogy még mindig szereted őt. Fáj neki, amit tettél vele, de hidd el, jól esik, ha azt látja, hogy féltékeny vagy.
- Nem is vagyok FÉLTÉKENY!!!!-kiáltottam fel dühösen.
-Ne ordíts! Leena alszik!-sziszegte dühösen.
-Csak nehezen viselem, ha mással van...-ismertem be csendesen.
-Persze Haver, ennyire ne nézz már palimadárnak! Ne szépítsd Öcsi, ismerlek mint a tenyeremet.-vágta rá gondolkodás nélkül és fel-alá kezdett járkálni a nappaliban.
- Szerinted, ha elmegyek hozzá... szóba fog állni velem?
-Nem. De meg kell próbálnod. Ha oda sem mész, akkor tényleg elfelejtheted Lizt. Ne legyél már ennyire nyámnyila!-ripakodott rám.
-DE ha nem is fog velem szóba állni? És ha már lecserélt???? Nem fogom tudni azt elviselni ép ésszel...
-Értsd már meg te barom, hogy nem cserélt le senkire! Fogd már fel, hogy nem vert ki téged a fejéből, csak nem akar veled szóba állni. de SZERET! ÉRTED Te agyament?-kiabált most ő is, nem lévén tekintettel a lányára.
-Értem... de jut eszembe ha jók az informátoraim akkor Gina is ott van... nem jössz velem?-próbáltam őt megfűzni.
-Nem. Nem akarom látni.-közölte haragosan.
-Kimi...osztod itt nekem az észt, hogy Liz szeret, miközben Gina állapotos...ha Liz lenne az...nem ácsorognék itt, hanem a küszöbén ülnék egész nap... de jó is lenne... egy baba Tőle...
-De Liz szeret téged, én meg mire kellettem Ginának? Csak egy dolgot mondj, hogy mire?-csapott rá dühösen a kanapéra támlájára, majd tovább rótta a köröket.
- Gina szeret téged, és mindenét neked adta. Leenának anyukája lett, és egy rossz szava nem volt, hogy itt lakik veletek. Családot adott... és most lesz egy közös babátok... lehet fiú lesz... Kimi lehet lesz egy fiad te ökör... erre gondolj...-ráztam meg kicsit a karjánál fogva.
-Szeret? Ugyan Haver, ez csak egy kis fellángolás volt részéről. Leen pedig bárkit levesz a lábáról, mindenki akar egy ilyen kislányt.-vont vállat, de azért elmosolyodott picit, mikor a lányát hozta szóba.
- Fellángolás? Te tiszta hülye vagy! DE egyre gondolj Leena kezeli Anyukájáak...nem Gina kérte erre... szereted, csak túl csökönyös vagy... családod van, és jön az új baba... túlságosan szereted magad kínozni, hogy meglásd, hogy valaki szeret.... remélem kinyílik a szemed...
-Szeretem a lányomat, rajongásig szeretem, és azt akarom, hogy legyen édesanyja, hogy családban nőjön fel, és azzal is tisztában vagyok, hogy imádja Ginát, és Gina is őt. De én nem vagyok biztos abban, hogy meg tudnék bízni abban a lányban.-rázta a fejét, és láttam rajta, hogy ő is teljesen össze van zavarodva.
- Meg sem próbálsz benne bízni. Mondjuk azzal kezdhetnéd, hogy dokihoz mész...
-És mi van, ha megint azt mondják, hogy nem lehet gyerekem? Akkor mit mondasz okostojás?-csattant fel ismételten.
-Majd akkor kitalálom...ha már itt lesz a papír, hogy tied a pici akkor te nem tudod majd mit mondj OKOSTOJÁS!-vágtam vissza. Még egy percig sem akartam hagyni magam.
-Majd meglátjuk kinek lesz igaza! De ha nekem, akkor ne is győzködj, nem fogom őt visszafogadni!-közölte kíméletlenül.
- És ha nekem lesz igazam????-szegeztem neki, ha nem is az egymillió dolláros, de az életét talán újra helyes irányba terelgető kérdést.
-Akkor mi lesz? Nem tudom.-tárta szét a kezeit tanácstalanul.
- Akkor fogsz egész nap majd a küszöbén üldögélni....-vigyorodtam el.
-És mire fogok vele menni? A fejemre önti a felmosóvizet?-jelent meg egy fanyar grimasz az arcán.
-Nekem is azt mondod, hogy beszéljek vele...akkor nekem sincs semmi értelme... tudom, hogy nem hallgat meg...nem kell magam ámítani...
-De az más!-vágta rá azonnal.
-Nem más!!!!!-kötöttem az ebet a karóhoz.
-De igen! Menj már és beszélj vele! Ne legyél már ilyen teszetoszta hülyegyerek! Most már komolyan én foglak téged odarugdosni hozzá!-rázta a fejét.
-NEM VAGYOK TESZE-TOSZA!!!!!!-kiáltottam fel.
-Sebastian, Leena alszik!-szűrte a fogai között.
-Csak mióta nincs velem...minden olyan....
-Üres!-fejezte be ő, helyettem a mondatot.
-Igen...a győzelmeket sem tudom kivel megosztani. Hazamegyek az üres lakásba...nem megy... nem tudok a közös ágyunkban aludni.... képtelen vagyok rá...-sóhajtottam fel hangosan.
-Tudom miről beszélsz Seb……
-Akkor tegyél ellene! Van kiért, és miért harcolnod!-lettem lelkes ismét.
-Neked is Haver! Ne hagyd őt elfutni!-nézett rám fájdalmas tekintettel.-Szükséged van rá, szereted őt, kell neked ez a lány!
-Elegem van...hazamegyek...nem hallgatom tovább...-ment fel bennem a pumpa teljesen és dühösen az előtér felé vágtattam.
-Menj, fuss el, menekülj el az érzéseid elől, az biztos megoldja a problémádat!-kiáltotta még utánam, de már nem érdekelt, egyszerűen csak becsaptam az ajtót magam mögött, és
