29. rész

(Liz)

Másnap reggel még félig álomországban jártam, arcomon mosollyal tapogatóztam a Párom után. Milyen furcsa ezt kimondani: Párom. Seb az Én Párom. Szinte felfoghatatlan, hogy szeret, hogy ugyanazt érzi, amit én. Magamnak sem mertem bevallani az érzéseimet, de ő bátrabb volt nálam. Az ágyban azonban hűlt helyét találtam. Egy pillanat alatt kipattantak a szemeim, és tekintetemmel azonnal Őt kerestem a szobában, azonban nem láttam sehol. A fürdőből kihallatszódó hangok vezettek rá, hogy odabenn tartózkodik. A víz zubogása… ahogy a zuhany alatt áll, és arra a kidolgozott mellkasra folyik rá a víz… a kockák közt, ahogy utat keres magának lefelé… beleborzongtam a gondolatba…

Nem sokkal később nyílt az ajtó, kilépett rajta, s felém fordult. Csupán egy fekete boxert viselt, s nekem a szívem egy ütemet kihagyott a látványtól. Szóhoz sem jutottam, Seb szája azonban boldog mosolyra húzódott, ahogy meglátta, hogy ébren vagyok.

- Jó reggelt… - ült le mellém az ágy szélére. – Jól aludtál? – hajolt le hozzám egy aprócska kis csókra.

- Veled, és melletted csak jól aludhatok. – mosolyogtam rá, s húztam vissza egy újabb csókra. Visszabújt mellém az ágyba, s magához húzott. Egyikőnk se szólalt meg, de nem is volt szükség a szavakra. Az arcomat a nyakába fúrtam, s mélyen szívtam be az illatát, közben szorosan bújtam ölelő karjaiba. Az egyik kezével finomat cirógatni kezdte az arcomat, s nem kellett sok, hogy álomország határait újra átlépjem…

Az időérzékemet teljesen elhagytam mellette, s arra ébredtem, hogy valami csiklandozza a nyakamat. A hátamhoz bújt szorosan, s ahogy vette a levegőt, a hajszálaim táncot jártak, s arra kezdetem ébredezni. Óvatosan megfordultam az ölelésében, de nem ébredt fel. A boldog mosollyal néztem, ahogy alszik. Nem tudtam betelni vele, a szemem itt a látványát. A kezem már elindult, hogy megérintem az arcát, azonban mégis visszahúztam… nem akartam felébreszteni… A szája szegletében ott bujkált egy apró kis mosoly, amitől a  szívem kihagyott egy ütemet.

Óvatosan kibújtam az öleléséből, nem akartam felébreszteni. Halkan odaosontam a telefonhoz, s belopakodtam a fürdőbe, hogy rendeljek magunknak valami kaját, mert majdnem délután két óra van, és kezdek éhes lenni, bár tekintve, hogy ma még nem ettünk reálisnak mondható. Felhívtam a recepciót, és kértem ebédet két főre. Meghagytam, hogy dörömböljenek, hanem hagyjanak mindent az ajtó előtt. Mielőtt elmentem volna zuhanyozni, kinéztem, s ott volt a zsúrkocsi, megrakva étellel. Halkan betoltam, Seb nem ébredt fel. A párnámat szorongatta helyettem… annyira aranyos volt.

Úgy döntöttem, hogy én is elmegyek zuhanyozni, aztán felébresztem Sebet, majd megebédelünk. A fürdőben gyorsan lekapkodtam magamról az alvós ruháimat, és beálltam a zuhany alá, s folyatni kezdtem magamra a meleg vizet. A testem kezdett ellazulni, s a gondolataim más irányba kezdett utat törni. Becsuktam a szemeim, és elképzeltem, hogy pár órával ezelőtt Ő állt az én helyemen… A tusfürdője még itt maradt, egyszerűen muszáj volt beleszagolnom… nem tudtam kihagyni. Az egész testemen végigfutott a borzongás, ahogy az orromba megéreztem az illatot. A szemeimet lecsuktam, s hagytam, hogy az egész testemet átjárja és az érzékeimet betöltse az illata. Egyszerűen megőrültem érte. Muszáj volt megkapaszkodnom, mert úgy éreztem, hogy összeesek. Visszatettem a flakont a helyére, s a hideg csempének döntöttem a fejem. A légzésemet próbáltam normálisba hozni, de a mellkasom nagyon gyorsan emelkedett.

A képzeletembe bekúszott egy kép, amint a zuhany alatt van… és a víz végigfolyik rajta… mindezt fokozta még az is, hogy még mindig éreztem a tusfürdőjének az illatát… Nem tudom parancsolni a képzeletemnek. Újabb és újabb kép kúszott be, de ebben nem csak Seb volt a zuhany alatt… hanem én is Vele. Nevetnem kellet magamon, hisz annyira könnyen elképzelhető volt mindezt, mégis nagyon abszurd. Tudtam, hogy mi együtt vagyunk, de vele lenni és igazán érezni és szeretni őt, ahogy egy szerelmes nőnek kell egy férfit, az már más dolog. Akartam, és kívántam őt. Minden porcikám szinte ordított az érintése és a jelenléte után. Beharaptam az alsó ajkam… sürgősen meg kell állítanom a képzeletem furcsa játékát önmagammal. Még annyira korai ilyesmire is akár gondolni… de a szívem őrülten dübörgött a mellkasomban…

A gondolataimat megpróbáltam arra terelni, hogy holnap hazamegyünk, és mennyi dolgom lesz jövőre. Lehet Ginával is össze kellene futnom, míg itt vagyunk, mert legközelebb Baarban tudunk majd csak találkozni. Baarban… közös házban, közös szobában, és ami a legfontosabb közös ágyban Sebbel… Legszívesebben a fejemet a falba vertem volna. A gondolataim egy szemvillanás alatt visszatértek az előbbi képzelgéseimhez. Azonban hallottam, ahogy nyílik a fürdő ajtaja. A szemeim kipattantak, és magam köré tekertem a törölközőmet. Csendben hallgattam, ahogy a ”betolakodóm” közelít a zuhanyfülke felé. Megmozdulni sem mertem, sőt még a vizet sem zártam el. A törölközőm már vizes volt, de nem érdekelt, szorosan magam köré tekertem, hogy véletlenül se essen le. A zuhanyzó sarkába húzódtam meg, mikor elhúzta a fülkeajtót…

Ott állt Ő, a zuhanyfüle előtt, s nézett rám. Az arcán a párna nyoma tisztán kivehető volt, s a haján is látszódott, hogy az előbb még aludt… teljesen elfeküdte. Mindez egyáltalán nem érdekelte, átható pillantással nézett rám. Tekintetünk találkozásakor úgy éreztem, hogy a fürdő hőmérséklete nagyon gyorsan, nagyon magasra kúszik. Az arcom a pipacs színét vehette fel, amikor a szemeivel végignézett rajtam. Láttam a tekintetében, hogy egy pillanatra elbizonytalanodik, hogy mit tegyen.

- Aggódtam érted, olyan sokáig zuhanyozol. – találta meg Ő először a hangját. Még mindig csak egy boxer volt rajta, és én kezdtem egyre nehezebben levegőt venni.

- Aggódtál? – lepődtem meg.

- Azt hittem segítségre szorulsz, hogy nem találod a tusfürdődet. – mosolygott rám kacéran.

- Hogy nem találom a tusfürdőmet? – nevettem rá, s haraptam be az alsó ajkam. – Éppenséggel segíthetsz megkeresni… - néztem rá kihívóan. Nem kellett neki több bíztatás, azonnal belépett hozzám…

Arcomat két kezébe fogta, s megcsókolt. Először puhán tapogatózva, majd ahogy megérezte, nem ütközik ellenállásba, egyre szenvedélyesebben. A keze megindult lefelé a nyakamra, s ott folytatta tovább a kényeztetést, majd haladt egyre lejjebb. Őrjítő volt ez az egész… a csókjai és a simogatásai együtt… Az ajkai követték a kezeit a nyakamra, míg az utóbbi már végigsimított a törölközővel takart testemen, s meg sem álltak a combjaimig. Halk sóhajok hagyták el az ajkaimat, de a kezeim még mindig görcsösen kapaszkodtak a nyakába, mert attól tartottam, hogy tényleg összeesek. Már nem a lábaim tartottak, hanem Ő.

Nekinyomott a csempének, s visszatért az ajkaimhoz. Úgy éreztem, hogy felrobbanok a vágytól, amit iránta érzek, de minimum elégek, ahol hozzámér. Szorosan tartott, és ölelt magához, szinte már fájt, de mindez egyáltalán nem érdekelt. A kezeim elindultak felfedezni a testét. Mindenképp meg akartam érinteni őt. Végigsimítottam a mellkasán, mire belenyögött a csókunkba, s kezei a popsimra kúsztak, s egy kicsit megemelt, mire én a lábaimat a csípője köré fontam. Abban a pillanatban megéreztem, hogy mennyire kíván engem, s tudtam, hogy egy, nagyon vékony anyag van kettőnk között… semmi más.

Levegő hiányában elváltak ajkaink, s rám nézett. Abban a pillantásban benn volt minden: szerelem, vágy, boldogság. Bennem is hasonló érzések keltek életre. Nagyon mélyeket lélegezett, s közben becsukta a szemeit… Óvatosan a popsim alá nyúlt, s engedte, hogy újra a „földön járjak”. Lépett egyet hátra, s elzárta a csapot, amiből még mindig folyt ránk a víz. Lehajtotta a fejét, nem nézett rám, s kihátrált a zuhany alól. Nem értettem semmit, döbbentem néztem magam elé. Mi történt?

Hallottam, hogy piszmog még pár percig, nyílott a fürdő ajtaja, majd csukódott. Zavarodottan álltam ott, még mindig a csempének támaszkodva, nem értettem, hogy mi történt kettőnk között. Miért hagyott itt? Lassan lecsúsztam a tálcára, s a kusza gondolataimat akartam egy kerek egésszé összerakni, csak mindig hiányzott pár kocka hozzá.

Egy idő után éreztem, hogy fázok, hiszen a törölköző rajtam teljesen vizes volt, a zuhanyzóban történt előbbi események miatt. Felkászálódtam, s kiléptem a fülkéből. Ledobtam magamról a hideg és vizes anyagot, majd egy szárazzal áttöröltem nedves testrészeimet. Az agyam azonban folyamatosan zakatolt. Mi a baja? Letámadtam? Túl korai volt? Nem akarta? Az utolsó mondatot nagyon hamar elvetettem magamban, mert amikor összesimultunk, igenis éreztem, hogy ugyanúgy kíván, mint én őt. S a csókjai és az érintései… még mindig ég a bőröm, ahol hozzámért.

Visszarángattam magamra az alvós pólómat, felvettem egy bugyit, s visszatértem a szobába hozzá. Ott ült az ágyon, a derekán egy törölközővel, s az arca a kezeibe volt temetve. Az ajtó csukódására felkapta a fejét, s rám nézett. Tekintetében láttam, hogy legszívesebben felfalna már a puszta nézésével is. A szemeivel végigpásztázta a testemet, s mindezt felért egy vetkőztetéssel. Nagyon zavarban lettem, s nem értettem semmit. Felkelt az ágyról, s odajött hozzám…

- Ne haragudj, hogy csak úgy otthagytalak. Ha tovább maradok, nem bírtam volna megállni. – nézett mélyen a szemembe. – Én… - túrt a hajába - legszívesebben letéptem volna rólad azt az átkozott anyagot, ami eltakart előlem, de nem akarok semmit elkapkodni. Nem akarom, hogy csak azért történjen meg, mert én akarom, hanem azért mert mindketten akarjuk, érted? – nézett rám nagy szemekkel. – Most is itt vagy előttem egy szál pólóban. Fogalmad sincs óla mekkora kísértés ez nekem.

- De azt hiszem, van róla fogalmam… - néztem végig rajta, s a szemeim szándékosan sokkal többet időzött a mellkasán, és a törölközőn. Beharaptam az alsó ajkam, s kacéran néztem rá.

- Ide figyelj Kislány, ne játssz velem! – fenyegetett meg mosolyogva.

- Mert mi lesz? – nyújtottam rá a nyelvemet.

- Megtudod… ha így haladsz, nagyon hamar megtudod…