73. rész

(Liz)

Másnap reggel újult erővel, és lelkesedéssel vágtunk neki Sebbel a napnak. Meglepődtem, hogy nem kellett könyörögni neki, hogy keljen fel, és szedjük össze magunkat, mert indulni kell, hisz ígéretet tettünk. Úgy hiszem, hogy Leena érkezése egy más dimenziót nyit mindenki előtt.

A legnagyobb döbbenetem, azonban nem ekkor ért, hanem ahogy megérkeztünk a Raikkonen-rezidenciához Kimi aggódó tekintettel mondta, hogy Gina nincs jól. Türelmetlenül álltam a mosdó ajtó előtt, s vártam, hogy kijöjjön. A fiúkat addig is elküldtem, hogy készüljenek elő a munkához. Kimi a lelkemre kötötte, hogy figyeljek Kedvesére. Nem is akartam másképp tenni, hisz volt egy elméletem. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, amikor kinyitotta az ajtót. S mikor megláttam arcomra fagyott a mosoly, annyira nyúzottnak tűnt.

-Óhh Liz, jó reggelt! Nem is hallottam, hogy megérkeztetek!-nézett rám meglepetten, miközben nekidőlt a falnak.

- Jó reggelt Gina! Kimi mesélte, hogy rosszul vag... és nem is festesz jó színben... - néztem rá aggódva.

Nincs semmi baj, jól vagyok. Biztosan a tegnapi vacsora miatt van!-vonta meg a vállát.

Biztos? - néztem rá gyanakodva.

-Persze, biztos!-bólintott lassan.-De miért nézel rám ilyen furcsán?

- Áh... semmi, ha csak ennyi, akkor megnyugodtam. Készítünk reggelit? A fiúk már türelmetlenek... izzana a kezük alatt a munka... - nevettem rá.

-Na hogyne, gondolom!-mosolyodott el.-Kimi, ugye nem szándékozod felgyújtani a konyhát?-csipkelődött a párjával, mikor visszatértünk a konyhába.

- Reméljük nem! - vágtam rá, mielőtt Kimi megszólalhatott volna. Mosolyogva indultam ela  hűtő felé kiszedni a reggelihez szükséges dolgokat.

-Mit szeretnétek enni? Mit készítsek?-kérdeztem kedvesen a kis társaságot.

- Én ezt a Gyönyörűséget szeretném... - bújt hozzám hátulról kedvesem.

-Csak szóljatok, és elmegyünk itthonról!-jegyezte meg Kimi kissé irónikusan.

Oh, nyugi nem zavarsz... - vágta oda vigyorogva Seb.

-Kössz, hogy megengeded hogy a házamban maradhatok!-dobott be egy bájvigyort  Jégember.-Na most komolyan, reggeliztetek már?

- Igen, szerinted elengedett volna nélküle? - vigyorgott továbbra is a német.

-Hát ennek nagyon örülök, de én akkor is eszek, mert különben nem fogom bírni a festést, és a végén még rád szakad az egész meló!-vigyorgott a barájára.

- Nyugi Kimi nem fogom hagyni, hogy csak Seb fessen. Ki fog otthon dolgozni, ha itt kifullad? - kekeckedtem én is a finnel.

-Kimi, éhes vagyok, készítesz már végre valami kaját is, vagy csak szövegelsz egész reggel?-kérdezte tőle  abarátnpm kissé ingerülten.

- Hoppácska! Asszonykát felhergelted a szövegeléseddel. Ha lejátszanátok, mi addig kimegyünk... - vigyorgott Seb - majd mással töltjük az időt... - csókolt a nyakamba érzékien, s nekem el kellett fojtanom egy sóhajt.

-Na ezt meg sem hallottam, vagy igen?-vigyorgott Kimi.-Valami baj vagy Kicsim?-fordult a barátnője flé.

 -  Szerintem az a baja, hogy totyogsz itt a konyhában, és még mindig korog a gyomra! - vágtam oda a Jégembernek, és Seb keze a popsimra vándorolt, majd simogatni kezdte… őrjítő volt.

-Srácok, muszáj ezt most? Ha inkább ágyban lennétek egéz nap, azt is megértem, csak akkor most döntsétek el!-közölte velünk a barátnőm kissé mérgesen, mi pedig nagy szemekkel néztünk rá.

- Jólvan! Nem kell mindjárt felhúznod magad! - vágtam oda. Rosszul esett, s így inkább kerestem teendőt. - Gyere Seb aadig előkészítjük a terepet, míg ők esznek. Ne legyünk láb alatt..

-Liz, várj! Nem úgy gondoltam, ne haragdj kérlek! Sajnálom!-sírta el magát.

- Addig átöltözünk, és előkészülünk... egyetek csak. - közöltem egy kissé szárazon, s kíhúztam magam után Páromat a konyhából.

A délelőtt nagyon gyorsan eltelt. A fiúk fenn festegettek, én főztem az ebédet, hogy a dolgos emberkéknek legyen mit enni. Gina meg egész nap rohangált. Hol a fiúkat osztotta le, hogy lassan haladnak, vagy nem jól csinálják, hol engem. Már kezdett nálam elszakadni a cérna. Fogalmam sem volt, hogy a fiúk miképp bírhatják odafenn…

-Liz, oda fo kozmálni a rizs, kavard már meg légy szíves!-vetette oda flegmán, mikor ismét belépett a konyhába.

- Azonnal megcsinálom! - vágtam hozzá ridegen - De te is megkeverhetnéd...

-Nem hiszem, hogy sok mindent kértem!-vetette oda  flegmán. Nem értettem, hogy mi van vele, de nem tetszett, amit csinált.

-Nem hiszem, hogy sok mindent kértem!-vetette oda  flegmán. Nem értettem, hogy mi van vele, de nem tetszett, amit csinált.

- Elegem van! Megnézem Sebet! - kzöltem tény szerűen. Egyszerűen szükségem volt rá... a közelsége minidg megynugtatott.

-Most mégis miből?-kiabált utánam.

Nem foglalkoztam vele, úgy rohantam fel a lépcsőn, mintha kergetnének. Szükségem volt rá, nagyon. Ahogy beléptem a szobába egyszerre rám kapta a tekintetét, s én hozzá mentem, és a karjaiba bújtam. Nem érdekelt, hogy összeken a pólójára kent rózsaszín festékkel.

- Én ezt egyszerűen nem bírom… - suttogtam elkeseredve.

-Liz, mi történt?-nézett rám Kimi meglepetten, és letette a kezében lévő festőhengert.

- MI történt Gyönyörűm? - lett Párom hangja kétségbeesett.

- Én ezt egyszerűen nem bírom, amit Gina művel. Egész délelőtt parancsolgat, leoszt, semmi sem jó neki... - szipogtam.

-Én.....Én nem is értem miért ilyen. Hiszen te is tudod, hogy ő nem szokott így viselkedni.-rázta a fejét értetlenkedve a Jégember.

- De miért velem csinálja ezt? Megbántottam? Tettem valamit? - távolodtam el Sebtől, ő meg letörölte a kibuggyanó könnyeket az arcomról.

-Liz.....-hallottam meg hirtelen az emlegetett hangját, és rögtön az ajtó felé kaptam a pillantásom.

- Tudom, megyek már! - vágtam oda - Seb igyekezzetek, mert ha kész a szoba, szertnék haza menni. - néztem Páromra könyörgően.

- Oké, rendben van Kicsim… - cirógatta meg az arcomat.

-Én…..csak szerettem volna bocsánatoto kérni, és tőletek is fiúk. Tudom, hogy nagyon bután viselkedte, nem szabadott volna így beszélnem veletek, de én tényleg nem akartam, hidjétek el. Sajnálom!-hajtotta le a fejét.
-Óhh ne aggódj, már nem zavarunk sokáig itt, csak nem akarjuk hogy Kiminek egyedül kelljen befejeznie ezt!-közöltem ridegen. Rosszul esett a délelőtti viselkedése.
-Ne haragudj Liz, nagyon sajnálom az egészet!-suttogta, aztán sarkon fordult és újra a földszintre ment.
-Most még ő sértődik meg, és azt várja, hogy utána megy mindenki?-masszíroztam a halántékomat.-Ez már nekem is sok….-ráztam a fejem.
-Biztos vagyok benne, hogy nem várja el ezt.-Tudom, hogy én rövidebb ideje ismerem őt, mint te Liz, de ő nem ilyen, és biztosan kell lennie valaminek, ami ilyet váltott ki belőle…..-vágta oda.
-Nem érdekel, akkor sem fogok meglaáznkodni előtte!-fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt.
-Reendben, igazad van, legyen így! De én akkor is utána megyek, mert tudom, hogy szüksége van rám…..-közölte határozottan, aztán letette a festős cuccokat és a Kedvese után indult.
-Várj meg!-kialtottam utána.-Én is jövök!-értem utol a lépcsőmél.
-Meggondoltad magad?-nézett rám meglepetten.
-Meg, de csipkedd már magad!-toltam lefelé a lépcsőn.
-Most hova sietsz?-nyíltak tágra a szemei.
-Sok a duma! Most  abarátnődet akarod megvigasztalni, vagy velem akarsz csevegni?-kérdeztem tőle szúrósan.
-Oké, befogtam!-válaszolt félvállról, aztán a konyha felé indult, ahol Kedvesét vélte megtalálni.
-Gina, mi történt? Ne haragudj azért amit mondtam az előtt……
-Liz, te ne kérj bocsánatoto, semmi okod rá! Én voltam egy buta, hisztis liba. Megértem, ha végérvényesen megharagudtál, nem viselkedtem barátnőhöz méltóan. Annyira sajnálom! Ne haragudj!-pityergett.
-Ez nem igaz, nekem sem lett volna szabad olyan csúnyán beszélnem veled, holott nem is tudom mi a baj.
-Liz, az Istenért! Te ne kérj bosánatot! Semmi okod rá, én volta az ostoba, és csak annyit kérek, hogy ha valaha is meg tudsz, akkor bocsáss meg nekem!-suttogta.
-Itt most nem rólad van szó, hanem arról, hogy Veled mi van!
-Én…..én nem tudom. Olyan furán érzem magam egész nap, és sokszor az érzéseimet sem tudom kontrollálni!-hajtotta le a fejét szomorúan.
-Akkor nem kellene orvoshoz menned?
-Kicsim, miért nem szóltál, hogy nem vagy jól?-kérdezte tőle a párja aggódva, miközben átkarolta őt.
-Nem, nem akarok orvoshoz menni. Minden rendben van, jól vagyok!-magyarázta.

Sziasztok! :)

Gondolom nagyon sokan tudjátok, hogy a mi kedves finnünk ma ünnepli a 32. születésnapját, ezért szeretnénk NAGYON-NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, MÉG SOK-SOK HOSSZÚ ÉS ÖRÖMTELI ÉVET, VALAMINT RENGETEG SIKERT KÍVÁNNI NEKI! :) ♥ Hyvää syntymäpäivää Kimi! :) ♥

72. rész

(Liz)

- Mit tudunk segíteni? - tudakoltam azonnal.

- Hmm, mondjuk, van kedvetek egy jó kis mázoláshoz? - vigyorodott el.

- Mázoláshoz??? - kerekedtek ki a szemeim.

- Pár vödör rózsaszín festék, ecsetek és mi négyen! - vázolta fel az ötletét.

- Festékcsata lesz, vagy mit szervezkedsz? - vigyorodott el Seb is.

- Rózsaszín falakat, szép pillangókkal! - pislogott ártatlanul.

- Pillangókkal??? - kérdeztük egyszerre.

- Igen, Kimi azt mondta, Leena imádja a pillangókat! - mosolyodott el.

- Oh... és ki festi fel őket? Mert nem hiszem, hogy a fiúkból kinézed, hogy tudnak ilyesmit pingálni... habár megnézném őket rózsaszín festékesen...  – néztem kihívóan Páromra.

- Pedig már készítem Kimit... - mosolyodott el cinkosan.

- Jut eszembe! Mi lesz így a munkáddal? Mert valahogy nem tudom elképzelni, hogy cipeled az apróságot a versenyekre! – váltottam komolyra - A szerződéseddel így mi lesz?

- Tudom, hogy Leenanak és nekem is idő kell, hogy megszokjuk egymást, hogy megismerjen engem, de ettől függetlenül nem akarom eldobni a munkámat. Szükségem van a kihívásokra, na és persze a pénzre is. - tette hozzá halkabban

- A pénzre? Miért? Hisz sose voltak anyagi gondjaid.

- Most sincsenek, de az ember soha nem lehet elég óvatos, nem igaz? - próbált a lehető legőszintébben mondani mindezt, de elég nehezen ment a dolog.

- Te titkolsz előlem valamit! Ismerlek! Tudsz erről te is, igaz? - pattantam fel azonnal Párom öléből.

- Hát, igazából... - kezdett volna el magyarázkodni, de a szavába vágtam.

- Te tudtad, és nem mondtad el! Most már tudni akarom, hogy mit titkoltok MÉG előttem!- kiabáltam dühösen.

- Liz, kérlek, ha valakit hibáztatni akarsz ez ügyben, akkor engem vegyél elő. Én voltam az, aki már ennek az egésznek az elején se mondtam el, hogy volt egy bizonyos záradék is a szerződésemben. – suttogta.

-HOGY MI???? ZÁRADÉK??? És Te ezt tudtad, és nem mondtad el nekem??? - csapott rá mérgesen az asztalra.

- Liz, ne kiabálj vele, kérlek! Ő csak véletlenül látta meg a szerződésemet, és megeskettem, hogy nem mondja el Neked amit olvasott, mert tudtam, hogy akkor dühös lennél. Ezért nem mondtam el ezt, akkor sem, amikor aláírtam a szerződést, mert biztos voltam abban, hogy óriási patáliát csapnál az irodában és nem engednéd, hogy elvállaljam a munkát.

- Nagyon jól gondoltad!!! Hogy lehettél ennyire felelőtlen???? Kimi tudja ezt??? Tudod Gina a dolgokon akkor sem szépít az, hogy hazudott nekem... – kezdett egy világ összeomlani előttem.

- De Liz, az Isten szerelmére! Azzal, hogy nem mondta el Neked, csak a barátságunkat akarta megvédeni, és hidd el, akkor este megtudtad volna a színtiszta igazat, ha nem találom ott Sebet a szobámban, amint a papírjaimat olvasgatja! - kezdett neki is elfogyni a türelme.

- Én... - a konyhapult felé fordultam, és éreztem, hogy a vállam a visszafojtott sírástól rázkódik.

- Annyira sajnálom Liz, kérlek, bocsáss meg nekem! – ölelt át hátulról.

- Van még valami, amit titkoltok előttem? – kérdeztem egy kissé kimérten.

- Nem, nincs semmi! - válaszolt Seb, ugyanis Gina a sírástól meg se tudott volna szólalni.

- És Te titkolsz valamit előttem? - fordultam könnyes szemekkel Párom felé.

- Nem, semmit! - rázta meg a fejét. Egy pillanatra hezitáltam, majd Seb karjaiba bújtam.

- Mit tartalmaz a záradék? - kérdeztem szorosan Páromhoz bújva.

- Az volt a feltétel, hogy minden egyes rendezvény után, amelyekre Kimi nem megy el, nekem kell kártérítést fizetnem! - mondta halkan, majd újra visszazuhantam a székre, amelyiken az előbb ült, és szomorúan lehajtotta a fejét.

- És mennyibe került ez neked? - kérdeztem suttogva, Seb ölelésébe bújva.

- Hát úgy 100000 euróba... - gondolkodott el egy picit, válaszadás előtt.

-  Jézusom... - suttogtam, majd a fejemet a német mellkasába fúrtam.

- Tulajdonképpen elvesztettem minden pénzemet. A fizetést és a megtakarítást is. - tette hozzá.

- Tudunk valamiben segíteni Gina? - kérdezte Seb, és nyugtatólag simogatta a hátamat.

- Nem tudom, hogy most igazából mit is kellene tennem, de köszönöm, rendesek vagytok! - mosolyogott ránk félszegen.

- Gina... a barátunk vagy... - nyújtottam felé az egyik kezemet, és odahúztam magukhoz egy ölelésbe zárva.

- Köszönöm, hogy itt vagytok nekem!- pityergett.

- Gina mi itt leszünk neked bármi is történjék, ezt ne felejtsd el...

- Annyira sajnálom Liz, mindent. Bocsáss meg nekem, kérlek! - zokogtam, miközben az arcát a vállamba temette.

- Persze, hogy megbocsátok, de ha ti is nekem, azért hogy nektek estem. Nagyon sajnálom...  – néztem rájuk megbánóan.

- Nekünk nincs mit megbocsátanunk, hiszen teljesen jogos volt a kiborulásod! És kérlek, ne bánkódj ezen. - ölelt meg.

- Köszönöm. – hálálkodtam - Meg tudsz nekem bocsátani? - néztem Seb szemébe. - Most azt gondolod rólam biztos, mennyire hisztis vagyok... - hajtottam le a fejemet szomorúan.

- Dehogy gondolom azt Gyönyörűm! - kuncogott halkan - Szeretlek! - csókolt meg.

- Én is téged Bajnokom... – suttogtam neki szerelmesen.

- Na jó. – törölte meg az arcát - Azt hiszem ideje indulnom. Titeket sem akarlak tovább zavarni és lehet, hogy Kimi is otthon van már.

- Nem zavarsz. - mondtam azonnal - De megértem, hogy sietsz haza a lovagodhoz. – vigyorogtam rá majd kacéran Sebre kacsintottam.

- Apropó Kimi, ő tud erről a pénz dologról? - kérdezte hirtelen Seb, miközben az ajtó felé indultunk.

- Ugye elmondtad neki? – kérdeztem gyanakvóan.

- Kénytelen voltam. - válaszolt szűkszavúan.

- És hogy fogadta? - néztem rá félve már az ajtóban.

- Összevesztünk, került engem egész délután, míg este meg nem kérdeztem tőle, hogy mi a baja velem. Közölte, hogy mardossa a lelkiismerete, amiért kikészített engem, és hogy a pénzem miatta ment fuccsba. Ja és hozzátette, hogy ezért is nem akarta újra kezdeni, mert én sérülnék ebben az egészben. - hadarta el majdnem egy szuszra.

- Akkor ti most nem is... vagytok együtt? - kerekedtek ki szemeim.

- De igen! - bólogatott - Mert aztán megmondtam neki, hogy egy agyatlan barom, de szeretem. És ez után végigszeretkeztük az éjszakát. - pirult fülig a mondat végére érve.

- Ohhh... - vigyorodtam el. - Lehet nekünk is tanulni kéne tőlük... - böktem oldalba Bajnokomat.

- Hát lehet! - kacsintott ránk nevetve. - Na megyek, mert Kimi nem tudja hol vagyok már. Akkor várunk titeket, szobát festeni! - beszélt hozzánk, miközben kifelé araszolgatott a házból.

- Mikor menjünk? - kérdezte Seb mellettem. – Tudod, be kell ütemezni a naptárba. - küldött egy kaján mosolyt felém, én pedig elpirultam.

- Hát, szerintem holnap reggel, mert nincs már sok időnk, és festés után még takarítani is kell, meg berendezni a szobát, és ha jól sejtem ennek a nagy része rám fog szakadni! – sóhajtott fel színpadiasan.

- Segítek szívesen! – szóltam azonnal utána - És holnap reggel ott leszünk!

- Ígérjük nem késünk, de ha igen, akkor is várjatok meg! - kiabált utána a boldog Kereszt apuci.

- Ne aggódj, lehet hogy minket kell kirugdosni az ágyból! – nevetett fel vidáman.

- Nekem elég Sebet kirángatni az ágyból. Kimit meghagyom neked. – csicseregtem vissza.

- Én is így gondoltam! - kacsintott ránk, aztán pát intett és elindult az autóhoz. Mi pedig Sebbel visszamentünk a házba, hogy tartalmasan töltsük el a nap hátralevő részét, hisz holnap ilyesmire nem lesz idő…

2011 Világbajnoka

A mi mindig mosolygós és kedves Bajnokunk ezen a csodálatos napon megvédte világbajnoki címét és ismét felülhetett a trónra, immáron a Forma-1 történetének legfiatalabb kétszeres Világbajnokaként! :) Az elkövetkező évekre is rengeteg erőt, kitartást és nagyon sok sikert, valamint világbajnoki címet kívánunk Neki! ♥ :)

71. rész

Gina

Másnap reggel, mintha valahonnan messziről kopogást hallottam volna, de azt hittem ez csak egy álom, így nem is foglalkoztam vele, azonban, amikor a szobaajtó hatalmas robajjal kivágódott, felpattant a szemhéjam.

-Jó reggelt!-harsogta a személyi edzők gyöngye a szobába belépve.

-Mark!-nyögött fel Kimi fájdalmasan, és a fejére húzta a takaróját.-Hány óra?-motyogta álmosan, miközben az arcát a vállamba temette.

-Hét óra 10 perc, úgyhogy éppen ideje, hogy felkelj……illetve keljetek!-tette hozzá meglepetten. Azt hiszem ekkor vett észre engem.-Szóval kibékültetek?!-jelent meg egy mindentudó mosoly az arcán, nekem pedig magasra szaladt a szemöldököm.

-Szóval tudsz rólunk?-kérdeztem meglepetten.

-Gina, amiről én nem tudok, az nincs is!-közölte fülig érő vigyorral.

-Jajj Mark!-nevettem, és kissé nehézkesen, de felültem az ágyban. Szó, mi szó, elég nehezen ment a mozgás az átszeretkezett éjszaka után.

-Adjatok még egy órát, és mindenre tettre kész leszek!-közölte a párom továbbra is motyogva, miközben hasra fordult.

-Na persze, még mit nem? Ha az éjszaka tettre kész voltál, most is legyél az!-közölte Mark erélyesen, nekem azonban piros lett az arcom a mondata után. –Gyerünk Kimi!-fogta meg a párom lábát, és elkezdte őt kihúzni az ágyból, az én hangos kacagásommal övezve persze.

-Te rabszolgahajcsár!-morogta Kims mérgesen, már az ágy előtt ülve.

-Én mondtam, hogy ő fog kirugdosni az ágyból.-suttogtam a fülébe roppant elégedetten, miután átmásztam az ágyon. Hirtelen elkapta a karom, lehúzott magához, úgy hogy én pont az ölébe kerültem, és szenvedélyesen megcsókolt.

-Na jól van galambok, ezt majd este folytatjátok!-rondított bele Mark a meghitt pillanatainkba azzal, hogy megfogta a kezem és egy könnyed mozdulattal felhúzott a szőnyegről.

-Hééékás!-kiáltottam fel duzzogva.

-Én mondtam, hogy ő fog kirángatni az ágyból!-öltötte rám Kimi a nyelvét, aztán ő is felpattant a földről.

-Hát jó, ha már így elvetted tőlem a lehetőségét annak, hogy Kims ágyba hozza a reggelimet, akkor megyek és készítek valamit!-sóhajtottam fel színpadiasan.

-Óhh miattunk ne fáradj, mi úgysem reggelizünk. Megyünk futni!-vigyorgott elégedetten a személyi edző.

-És miután kikészített ez a hajcsár, én megyek Zürichbe, intézni Leena papírjait!-mosolyodott el a mondat végére a párom.

-Rendben!-bólogattam.-Akkor én elmegyek bevásárolni, meg szétnézek még egy kicsit, lehet, hogy veszek ezt-azt a lányod szobájába, és hazafelé talán Lizékhez is beugrom.-vázoltam fel az eltervezett programomat.

-Vidd el a Mercit, a kulcsa ott van az előtéri kisszekrényben, és odaadom a……

-Kimi, ne!-intettem le.-Nem akarok a tiéddel….-suttogtam a mondat végét, és éreztem, hogy megint elpirultam. Annyira kínos volt ez az egész.

-Kérlek Gina!-nézett rám esdeklően.

-Jól van!-egyeztem bele nagy esre-hitre, de nem szívesen tettem azt. Nem akartam, hogy ő tartson el, hogy mindent ő fizessen, de jelen helyzetben nem tudtam sok mindent tenni. –Akkor később találkozunk!-mosolyogtam rájuk, aztán megcsókoltam Kimit.-Sziasztok!-köszöntem el tőlük és a dolgomra indultam.

Órákig nézelődtem a bevásárlóközpontban, ugyanis minden lakberendezési, gyerek ruházati és játékboltba is benéztem, ezen kívül persze vásároltam a konyhára, ugyanis mindenből kifogytunk már, és a ma esti vacsorát sem tudtam volna elkészíteni.  Miután bepakoltam az autóba a sok-sok nehéz szatyrot, beültem és indultam Lizékhez. Az Infiniti a ház előtt állt, így feltételeztem hogy otthon vannak, és miután leálltam a kocsival a járda mellé, az ajtóhoz indultam. Becsengettem, és sokat nem is kellett várnom, ugyanis néhány másodperc múlva egy mosolygós Sebastiannal találtam szembe magam.

-Szia Gina. Mi járatban?-kaptam tőle két puszit.

-Szia Seb. Csak gondoltam benézek hozzátok. Rosszkor jöttem?

-Nem-nem, dehogy, gyere csak. Liz ebédet főz éppen, örülni fog Neked!-mosolygott és félreállt, hogy bemehessek a házba.

-Hahó!-kukkantottam be a helyiségbe, ahol éppen a barátnőm sürgött-forgott és szorgosan főzőcskézett.

-Gina!-kiáltotta meglepetten a nevem.-Jajj de jó, hogy látlak!-léett oda hozzám és megölelt engem.-Csodásan nézel ki, és majd ki csattansz a boldogságtól.-nézett végig rajtam elégedetten.

-Mert boldog is vagyok Liz! Annyira csodás, hogy helyre jöttek a dolgok Kimivel!-áradoztam.

-Olyan jó látni, hogy vidám vagy, hogy ismét csillognak a szemeid. Megérdemled, hogy végre boldog vagy!-mosolygott rám kedvesen.

-Köszönöm!-néztem rá hálásan.-És 6 nap múlva még boldogabb leszek majd!-tettem hozzá mosolyogva.

-Nocsak, hogyhogy?-kérdezte kíváncsian a konyhába visszatérő Seb.

-Háát…bővülni fog a mi kis családunk!-mosolyodtam el, miközben nekidőltem a konyhapultnak.

-Hogy????? Terhes vagy?????-kiáltott fel a barátnőm döbbenten.

-Liz, egy kisbaba 9 hónap múlva érkezik meg, nem pedig hat nap múlva!-jegyezte meg óvatosan Seb.

- Tudom... de akkor nem értem... fejtsd ki mert valahogy elég kétértelmű ez a mondat...-nézett rám teljesen összezavarodva.
- Kimi elmondta... – fordultam Sebhez, mert tisztában voltam azzal, hogy Ő tudja az igazságot.

- Igen? - lepődött meg a német.

- Mit mondott el Kimi??? - zárta el a sütőt barátnőm. Azt hiszem sejthette, hogy nem lesz ez könnyű beszélgetés.

 - Szerintem ülj le Kicsim. - kezdte óvatosan Seb.

-Én is csak tegnap előtt tudtam meg a dolgot, amikor megbeszéltük Kimivel, hogy nem lesznek ezentúl titkaink egymás előtt, és  nagyon meglepődtem.......

-Gina, mondd már, mert megőrjít ez a tudatlanság!-parancsolt rám Liz.

-Kiminek van egy lánya.

- HOGY MIJE VAN???????????????-szaladt magasra a barátnőm szemöldöke.

-Egy kislánya.....-erősítette meg az imént elmondottakat Sebastian.

- TE TUDTAD EZT?????-kapta a fejét a német felé.

-Én vagyok a keresztapja.-felelte roppant óvatosan a párja.

- Hogy....???? – suttogta maga elé döbbenten.

-Én vagyok az egyik keresztapja, és Ramiék mellett, persze.-magyarázta a barátnőmnek.

- Te... azt mondtad nem lesznek titkaink egymás előtt... - nézett szomorúan a Párjára - mégis hazudtál nekem...

-Liz, Kicsim.....-guggolt le elé, és megfogta a kezét.-Nem mondhattam el, Kimi megesketett, hogy tartani fogom a számat!-próbált meg Liz lelkére beszélni. Tudtam, hogy nekik sem egyszerű ez most.

-De...- húzta kis kezét és törölte le az arcáról a könnyeket - Espooban is azért adtad Kiminek a csomagot igaz? - nézett rá könnyes szemekkel.

-Igen, azért.-hajtotta le a fejét.-Annyira sajnálom Liz, bocsáss meg nekem kérlek.

-Ne haragudj, én voltam tapintatlan. Bele kell törődnöm, hogy van életed rajtam kívül is. - törölgette az arcáról a könnyeket.

-Nem Liz, nekem te vagy az életem, de ezt nem mondhattam el, mert elárultam volna ezzel a barátomat!-suttogta.

-Seb... - borult a nyakába - ne haragudj... kérlek... bocsáss meg nekem... nagyon szeretlek... - zokogott a vállán.

-Semmi baj Gyönyörűm, nincs semmi baj!-simogatta nyugtatóan a hátát, közben pedig rám emelte a tekintetét. Szomorú mosoly ült ki az arcomra, és hagytam, hogy ezt ők ketten lerendezzék maguk között.

- Hány éves? - nézett ránk barátnőm, de nem engedte el Sebet egy pillanatra sem.

-Október 16.-án töltötte be a hármat!-adtam meg a választ kedvesen, miközben leültem mellé egy üresen álló székre.

- Akkor egy édes kis Hercegnő... - lágyult el a hangja - És hogy hívják?

-Leena Anélia.-feleltem ismét én, közben mosolyra húzva a számat.

- Oh... milyen szép név... –mosolyodott el, és végre Seb is helyet foglalt mellettünk, de Lizt az ölébe húzta.

-De Gina, én nem értem, hogy miért veszitek magatokhoz. Hiszen eddig olyan jól megvoltak Laurával Porkallában.-nézett rám értetlenkedve Seb.

- Laura? Ő ki? – ingatta a szemeit közöttünk a barátnőm.

-Az édesanyja, de nem ő Kimi volt felesége.-feleltem.-Finnországban élnek, és eddig nem volt semmi gond, a sajtó sem szimatolt ki semmit, de Laura beteg lett.-hajtottam le szomorúan a fejemet és éreztem, hogy gombóc nő a torkomban.

- Istenem! Súlyos? - nézett rám Liz, de közben Sebet figyelte aki rettegve nézett rám, félt a választól.

-Rákos, a végső stádiumban van!-válaszoltam akadozva és legördültek az első könnycseppek az arcomon.

- Istenem! - suttogta barátnőm, és azonnal a karjaiba zárta párját, mert látszott rajta, hogy megviselte a hír.

-Az nem lehet, hogy Laura......-halkult el, és ahogy ránéztem, láttam, hogy könnyek csillannak meg a szemében.

- Gondolj arra, hogy Leena itt lesz a  közeledben... többször láthatod... - suttogta Liz Sebnek, miközben simogatta a hátát, és apró csókokat adott az arcára.

-De Liz, annak a kislánynak az édesanyja nélkül kell felnőnie.....-suttogta fájdalmasan.

- Itt leszünk mellette, hogy valamelyest próbáljuk azt az űrt betölteni amit egy anya hiánya jelent. Sosem tudjuk teljes mértében Őt pótolni, de megteszünk mindent, hogy Leenának könnyebb legyen. Rád is nagy szüksége lesz... - simogatta az arcát, és szerelmesen nézett rá. Az előbbi szomorúság a szeméből már eltűnt.

-Így van Seb, igaza van a barátnődnek!-mosolyogtam rá.-Nehéz lesz, főleg neki, de most mellette kell lennünk, és segíteni, hogy könnyen megszokja az új helyet. Én nem is ismerem őt, de az első pillanattól kezdve anyaként kell vigyáznom rá, gondoskodnom róla. Tudom, hogy nehéz lesz, de majd csak belejövök.-vontam meg a vállam.

- Nagyon nehéz lesz, de rám számíthatsz! - lelkesedett be Liz - És a szexi keresztapucira is... - próbált csipkelődni a párjával.

-Szavadon foglak titeket!-kacsintottam rájuk nevetve.