61. rész

Gina

A mozis kalandunk után ugyanúgy teltek a napok, mintha az meg sem történt volna, csupán azzal a különbséggel, hogy most már én sem hagytam magam olyan könnyen és sokszor élesen visszaszóltam Kiminek. A Svédországba való utazás előtti nap délutánján volt még némi kis szabadidőm és ezt ki is használtam a pihenésre. Vettem egy hosszú forró fürdőt, aztán a szobámban lévő ruhásszekrényekhez mentem, hogy keressek magamnak valami sétáláshoz alkalmas viseletet, az el nem csomagolt ruhák között. Már hosszú percek óta ácsorogtam ott egy szál bugyiban, amikor azt éreztem, hogy két erős kar fonódik a derekam köré.

-Kimi! Te Jóságos Isten! Mit csinálsz? Azonnal engedj el!-kiabáltam teljesen bepánikolva és ruhák hiányában a kezeimet fogtam a melleim elé.

-Mert mi lesz ha nem?-súgta a fülembe buján, és az ajkaival végigsimított a nyakamon.

-Kiabálni fogok! Te szemétláda, azonnal engedj el!-kapálóztam a kezei között, ő azonban nem foglalkozott ezzel, helyette az ágyamhoz húzott, óvatosan ráfektetett és fölém térdelt. Hosszasan nézett engem, majd lehajtotta a fejét és lassan csókolgatni kezdte a nyakam. Bár a kezeimet görcsösen tartottam a kebleim előtt, egy kósza sóhaj feltört a mellkasomból, ahogy az ajkai és a kezei simogatni, kényeztetni kezdtek engem. Ahogy csókolgatta a nyakam, a kulcscsontom, egyszerűen elvesztettem a fejem, és már én sem bírtam uralkodni magamon. Éreztem, hogy a kezeim keresztezése is szépen lassan lazulni kezd, de mindezt nem én irányítottam, csakis az érzéseim. Ekkor azonban megszólalt a csengő, és ezt az egész mámoros hangulatot megtörte ezzel.

-Nem vagyunk itthon…..-suttogta a fülembe, és ahogy rám nézett, láttam, hogy már nagyon ködös a tekintete. Lassan bólintottam, hiszen én is ugyanúgy vágytam azokra az érintésekre, csókokra, egyszerűen érezni akartam őt. Nagy örömömre visszatalált végre a nyakamhoz, és apró, finom csókokkal borította be azt. Másodpercek alatt megint teljesen elvarázsolt, ám ez a csoda sem tarthatott túl sokáig, ugyanis rezegni kezdett a mobilja az első zsebében.

-Ez nem lehet igaz……morogta a nyakamba, aztán kivette a készüléket  a zsebéből, és nemes egyszerűséggel elhajította a szoba túlsó sarkába. Én ezen csak kuncogni tudtam.-Most nem érdekel…..-suttogta az ajkaim közé, majd finoman megsimogatta az arcom, és közelebb hajolt hozzám, ám mielőtt még az ajkai az enyéimhez értek volna…….

-Kimi, Gina!!!!!!

-Jézusom! Toniék itt vannak!-ültem fel ijedten, és riadt szemekkel néztem Kimire.

-Akkor kapd össze magad Csillagom! Így mégsem jöhetsz le…..-vigyorgott rám Kimster pimaszul, majd az ajtó felé indult, ám ott még visszafordult.-Tetszik ez a bugyi……tartasd meg, máskor felavatjuk……-kacsintott rám, aztán fütyörészve eltűnt az ajtó mögött, én pedig hátradőltem az ágyon.

-Nem vagyunk normálisak!-tettem a kezeimet az arcom elé, majd nevetni kezdtem……

Másnap délután már Svédországban voltunk, és miután kigyönyörködtem magam a luxus lakóbuszában, mindketten utunkra indultunk. Menetközben volt szerencsém találkozni a navigátorával Kaj Lindströmmel, és miután beszélgettem pár szót a barátságos férfival, folytattam a sétát a központ felé. Tejesen új volt nekem ez az egész, így megpróbáltam minél előbb tudomást szerezni arról, hogy miként is mennek itt a dolgok. Kimiék közben feltérképezték a terepet, javtották az itinereket, egyeztettek a csapattal, és mire sikerül kicsit fellélegeznem már javában tartott a verseny. Bele-belenéztem a közvetítésbe, de közben is szorgosan dolgoztam, intéztem a feladatokat, amiket Steve bízott rám, és próbáltam a lehető legjobban megállni a helyem. Vasárnap, ebéd után csendesen leléptem, és mondhatni céltalanul sétálgatni kezdtem. Már a központot is elhagytam, de most nem érdekelt, jó volt ez a nyugalom, és kicsit ez a magány is, mert végre rendezhettem a gondolataimat. Egyszer csak, valaki váratlanul kigáncsolt, én pedig egy hatalmas nyekkenéssel hanyatt estem.

-Áúú!-szisszentem fel a fájdalomtól, ami a nyakamba nyilallt, a „tettes” azonban nem foglalkozott ezzel, csak jókedvűen felnevetett. Még csak fel sem kellett emelnem a fejem, hogy tudjam ki az, hiszen a hangjából rájöhettem erre.-Kimi! Te totál meg vagy hibbanva! Eltörhetted volna valamimet és most meg ráadásul meg fogok fázni!-mondtam neki dühösen, még mindig a hóban kiterülve.

- Ugyan Kicsikém, nincs itt semmi probléma - feküdt rám - gyere bújj hozzám, és megmelegítelek. - a lehellete csiklandozta a nyakhajlatomat ahogy közelített felé, s a forró ajkaival egy csókot lehelt rá.

-Ne csináld ezt Räikkönen!-suttogtam elhalóan, és bár az agyam vadul tiltakozott az ellen amit csináltam, a szívemre hallgattam és a nyaka köré fontam a karomat.

-Felesleges időpocsékolás ez tiltakozás, hiszen tudjuk mennyire kívánsz!-mosolygott rám magabiztosan, majd megcirógatta az arcom és az ajkaival újra birtokba vette a nyakam.

-Ne csináld, mert a forróság ami belőled árad, felolvasztja körülöttünk az összes havat!-jegyeztem meg kicsit gonoszul, és jól tudtam, hogy ezzel sikerült beletaposnom az egojába.

-Ez nagyon rossz húzás volt Kislány!-ingatta a fejét, de egy ravasz vigyor ült ki az arcára.

-Miért Kimi, csak nem fényt derítettem a kis titkodra?-folytattam tovább a piszkálódást, és bíztam abban, hogy még a messzemenőkig nyugodt és higgadt Jégembert is sikerül kihoznom a sodrából.

-Megmutatom én neked, hogy milyen férfi vagyok!-vágta rá elszántan, dühös pillantásokat intézve felém.-meg akartam szólalni, de esélyem sem volt rá, ugyanis keményen megcsókolt, belém fojtva ezzel a szót. Ahogy meghallotta a mellkasomból felszökő halk nyögést, harapdálni kezdte az alsó ajkamat, majd végignyalt rajta és végül meg is szívta kicsit. Nem bírtam már tovább, szétnyitotta picit az ajkaimat, ezzel bebocsátást engedve neki. A nyelveink vad táncba kezdtek egymással, mi pedig faltuk egymást.

-Kimi!-suttogtam a nevét zihálva, miután megszakítottam a csókot.-Ezt……ezt…

-Css, ne beszélj!-tette két ujját a számra.-Nem kell a felesleges szöveg!-suttogta az ajkaim közé és újra megcsókolt, ám most sokkal finomabban és érzékibben, mint az imént. Beletúrtam a hajába, aztán az ujjaim a haján át a hátára csúsztak, majd onnan még lejjebb, egészen a fenekéig. Megmarkoltam az izmos popsiját, és ezzel sikerült elérnem, hogy egy hangos nyögés szakadjon fel a mellkasából.

-Kislány!-nyögte levegő után kapkodva és éreztem, hogy megfeszülnek az izmai.

-Mi van Räikkönen? Csak nem gyors a tempó?-cukkoltam őt ismét, aztán egy határozott mozdulattal a hátára fordítottam. Döbbenten nézett rám, az én arcomon azonban egy ravasz mosoly jelent meg. –Vége a gyereknapnak Szivi!-veregettem meg a mellkasát, aztán felpattantam a földről és csípőre vágott kezekkel néztem le rá.-Javaslom, szedd össze magad és indulj vissza a szervízparkba, a srácok már várnak téged és azt a belőled áradó forróságot is!-böktem oda kissé gonosz módon, aztán sarkon fordultam és ott hagytam őt. Boldog voltam és nagyon elégedett, hiszen tudtam, ezt a menetet én nyertem meg, és hogy ezt benne is tudatosítsam, minden találkozásunkkor egy negédes mosolyt küldtem neki. Láttam, hogy nehezen viseli ezt a vereséget, de most legalább megtudhatta, hogy én bennem mi zajlott le minden szívatása, bunkósága után. A verseny nagyon jól sikerült, a véleményem szerint igazán előkelő, 8. helyen végzett a havas versenyen, és roppant büszke voltam rá, de csak finoman gratuláltam neki, mert nem akartam, hogy elszaladjon vele a ló. Csak bólintott, ahogy minden másra is, egyértelműen meg volt rám sértődve, és nem is szólt hozzám, még hosszú-hosszú napokig, de most örültem is ennek, hiszen végre volt tőle egy kis nyugtom.