56. rész

(Seb)

Lizzel döbbenten néztünk egymásra Gina kirohanását követően. Láttam Kedvesemen, hogy meglepődés és zavarodottság látszik az arcán, majd hozzám lép egy apró csókot nyom a számra, és elindul felfelé a lépcsőn barátnője után. Kimire néztem, de nem látszott rajta, hogy meglepte volna mindez.

- Nem tudta, hogy jövünk, igaz?

- Mit izgat engem, hogy ő mit tud, és mit nem. – rántotta meg a vállát.

- Espooban még eléggé izgatott. – vetettem oda flegmán.

- Mire célzol? – nézett rám gyanakodva.

- Pusztán csak arra, hogy amikor ott voltunk mindent elkövettél, hogy a figyelmét felhívd magadra. Most meg elutasító vagy vele, pedig ő melletted volt, amikor támaszra volt szükséged. – mondtam meg az őszinte véleményemet.

- Ő egy fruska, nem több. – vette fel a jól ismert maszkját.

- Én nem ezt látom benne, és szerintem te sem.

- Seb te is nagyon jól tudod, hogy…

- Tudom nem kell mindig ezt felhoznod. De egyet ne felejts el, attól, hogy te nem akarsz senkit közel engedni magadhoz, attól még lehet, hogy valaki szeretne melletted lenni, és szeretni téged. – próbáltam kinyitni a szemét.

- A szerelem nem nekem való. Csak egy szentimentális maszlag, nem több. – nézett bárhová, csak ne rám kelljen.

- Én hiszek benne… - nevetni kezdett.

- Még a vak is látja, hogy szerelmes vagy! – kacagott. – De ez nem baj, neked összejött… - váltott hirtelen komolyba – én sajnos, már meg vagyok bélyegezve. –szuggerálta a cipője orrát.

- Adhatnál azért egy esélyt a dolognak. – próbáltam meg finoman.

- Ugyan, hisz kislány hozzám képest! - sóhajtott nagyot. – Meddig lenne velem? Fél évig? Egy évig? Seb nézz rá! Hisz előtte az élet! Nem működne…

- Még lehetőséget sem adsz, hogy működjön. – mutattam a lényegre.

- Minek adjak lehetőséget, mikor tudom, mi lenne a vége… - s azzal magamra hagyott, részéről lezárta ezt a beszélgetést.

- Nem tudhatod… - sóhajtottam nagyot, mire észrevettem, hogy mindenki a lépcső felé néz.

A nappaliban mindenki a lépcsőt szuggerálta, ahol Gina vonult le egy szűk ruhában, csábos pillantást küldve a hímnemű lényekre. A szememmel Kimit kerestem, s majdnem felnevettem az ábrázatán… kislány… hogyne…

Gina mögött Liz jött le, s onnantól kezdve engem senki és semmi nem érdekelt. Túlságosan lekötött a tanulmányozása. A lassan ringó csípője, a ruhájának túlzott rövidsége, a ruha fölső kivágása… mind-mind azért van, hogy engem kínozzon. Képtelen voltam levenni róla a tekintetemet. Ginával beszéltek pár szót, de láttam, hogy a szemével engem figyel. A szájához emelte a poharat, s nekem nagyot kellett nyelnem. A pólómat igazgattam magam előtt, hogy el tudjam rejteni milyen hatással is van rám Kedvesem. Letette a poharat az asztalra, s felém sétált egy csábos mosoly kíséretében. Megállt közvetlen előttem, s végigsimított a mellkasomon.

- Mi van Bajnok? – suttogta – Nagyon szótlan vagy…

- Nem jutok szóhoz. – öleltem azonnal magamhoz, így nem leszünk feltűnőek.

- Mitől? – nézett rám kacérkodva.

- Tőled. – csókoltam azonnal meg.

- Tudod… - amikor elváltak az ajkaink a fülembe suttogott, amitől kirázott a hideg – az a tervem ma estére az, hogy elcsábítalak.

- Nem kell… - kúsztak a kezeim a csípőjére melyet az enyémhez nyomtam – már megtörtént.

- Ezt nagy örömmel veszem… Bajnok. – nyomta meg az utolsó szót, s a vágyamat egyre feljebb korbácsolta.

- Mond csak Gyönyörűm, szerinted feltűnne, ha eltűnnénk? – néztem rá mosolyogva, miközben a popsiját simogattam.

- Ahogy elnézem a társaságot…- nézett látványosan körbe – szerintem nem. – suttogta ajkaim közé.

Kisétáltunk a házból, s az autónkhoz húzott egyenesen. Nekidöntöttem, s falni kezdtem az ajkait. A kezei a kabátom alatt kalandoztak, s ebben a pillanatban tudatosult bennem, hogy milyen messze is lakunk mi innen. Legalábbis nekem most nagyon úgy tűnt.

Az ajkaink elváltak egymástól, s én egy laza mozdulattal kinyitottam neki az első ajtót. Egy kacér mosollyal szállt be. Sietős léptekkel mentem a sofőr ajtóhoz, annyira, hogy majdnem el is csúsztam. Szép lenne, hogy még zakóznék is egyet, s eltörném valamimet! Ki ölne meg előbb? Liz az elszalasztott éjszakáért, vagy Christian a teszt elmulasztásáért?

A kabátomat hátrahajítottam, beültem, s szinte azonnal indítottam is. Nem érdekelt, hogy mit gondolnak a lelépésünkről. Sokkal jobban lekötött a mellettem lévő szépség. A vágyam a vezetés hatására csillapodni látszott egészen addig, míg a combomon nem éreztem a kezét. Egy elágazáshoz értünk, ha egyenesen megyünk, akkor 10 perc és haza érünk, de én jobbra fordultam az erdő felé. Ránéztem, s feltekerte a főtést… a mosolya még mindig csábító volt… s a keze egyre feljebb kúszott a combomon…