59. rész

(Liz)

Kimiékhez száguldottunk már a meleg autóban. Trükkhöz folyamodtam, mert Sebet megelőzve ültem be a kocsiba, s egy plédet terítettem a lábaimra, így nem tudhatta, hogy egy miniszoknya van rajtam combfixel. Húzni akartam az agyát, ugyanis nem tudtunk délelőtt befejezni a kanapén elkezdetteket, mert drága jó Christian Horner felhívta Sebet. Majd egy órán át beszéltek telefonon…

A finn házához értünk, s az autó már várt ránk, így esélyem sem volt megtudni, hogy mi történt az éjszaka. Mi mentünk elől, mivel sötét volt, barátnőm arcát egyáltalán nem láttam. Amikor odaértünk az autósmozihoz, jöttem rá, hogy valószínűleg csak mi leszünk itt, s ez a két jómadár kibérelte az egész helyet az estére.  Nem volt rajtunk kívül senki itt, s ahogy a kocsik leálltak kezdődött is a film. Egy valamire jó volt a sötét, ugyanis megállapítottam, hogy a másik autóban is ketten ülnek, s felismertem végre Ginát az egyikben.

Az első tíz percben rájöttem, hogy engem egyáltalán nem érdekel a film… a pasim annál inkább. Az ülésemet egy kissé hátradöntöttem, a felsőmön a cipzárt lejjebb húztam, és tekintetemmel szuggerálni kezdtem őt. Hogy biztos legyek a sikerben, az egyik kezemmel végigsimítottam a combján, mire azonnal rám nézett.

- Mire készülsz Kicsikém? – kérdezte kacérkodva.

(Gina)

-Annyira csodálatos, hogy másfél órán keresztül itt kell fagyoskodnom a hideg autóban Veled!-morgolódtam durcásan, amikor Kimi leállította a kocsit, kényelmesen hátradöntötte az ülést és cseppet sem foglalkozva velem vagy bármi mással, a műszerfalra tette a lábait.

-Kislány, ha zavar, akkor ki lehet szállni és el lehet indulni vissza Baarba. Reggelre talán visszaérsz!-közölte flegmán, még csak rám se nézve.-Ha meg esetleg valamelyik erdőben megesznek a farkasok, akkor így jártál.-vonta meg a vállát.

-Haha!-grimaszoltam.-Most nagyon viccesnek képzeled magad, igaz?-vontam fel a szemöldököm.

-Hát ami azt illeti, igen!-vigyorgott negédesen.

-Annyira egy beképzelt, önhitt majom vagy, amilyet még soha éleemben nem láttam korábban!-nem bírtam már tovább, muszáj volt kimondanom, ami már annyira kikívánkozott belőlem.

-Muszáj ezt csinálnod állandóan?-kérdezte hirtelen felém fordulva, levéve a lábait a műszerfalról.

-Mégis mit?-nyíltak tágra a szemeim.

(Liz)

- El akarlak csábítani… - suttogtam a fülébe, s odahajoltam a füléhez, így belátást engedtem a dekoltázsomba.

- Ennél is jobban? – nézett rám egy sunyi mosollyal.

- Ennél is jobban… - búgtam a fülébe, s a kezeimmel a pulcsi szegélyét kerestem, hogy végre érezhessem a bőrét.

- Rossz kislány… nagyon rossz… - kacérkodott velem, azonban egy nyögésbe ment át, ahogy végigsimítottam férfiasságán még nadrágon keresztül.

- Szóval rossz vagyok? – simogattam – Ha van kedved velem rosszalkodni, akkor gyere… - ültem át a hátsó ülésre. Szemei megakadtak a ruházatomon, egy nagyot nyelt. – Mi az Bajnok? Valami baj van? – kacérkodtam vele.

- Ha én… most hátra megyek… hozzád… abból… nem lesz… filmnézés… - szótagolta, mialatt nagyot nyelt. Szemeivel végignézett rajtam, s a mellkasa nagyon gyorsan emelkedett.

- Ugyan – legyintettem – a filmet majd bepótoljuk, de itt a lehetőség, hogy felmelegíts, mert eléggé fázom. – kacérkodtam vele. – Ha belegondolok, most egészen melegem van… - gomboltam ki a kardigánomat lassan.

- Komolyan mondom, hogy megőrjítesz… - mászott hátra hozzám.

Azonnal az ülésre döntött, és rátapadt az ajkamra. Szenvedélyesen csókolt, közben már a keze a pólóm alatt járt. Az egyik lábamat felhúztam, s a csípője köré fontam. Minden sejtemmel Őt akartam, rá vágytam. A keze a pólóm alól a combomra simult, s így még jobban össze tudtunk bújni. Egy halk sóhaj hagyta el az ajkamat. A keze felkúszott be egészen a szoknyám alá, a bugyim pántjáig, amelyet, egy laza mozdulattal letépett onnan.

- Hékás! – szólaltam meg nevetve – Azért a többi ruhám maradjon!

(Gina)

-Állandóan belém kötsz, engem ócsárolsz és játszod itt a szende szüzet, holott te is nagyon szemét tudsz lenni velem! Direkt provokálsz engem, utána meg hisztizel, ha beszólok, hogy vedd már észre magad!-kiabált velem dühösen.

-Én provokállak téged?-mutattam magamra döbbenten.-Mondd már meg nekem légy szíves, hogy ki az aki állandóan taperol, és rám mászik?-dobbantottam a lábammal mérgesen.

-Ha nem lennél ilyen hisztis, mindent eltúlzó kis fruska, akkor poénra vennéd az egészet és nem rohannál sírva a szobádba, hogy „jajj az a szemét már megint bántott”! Nem bírsz egyedül megbirkózni még ezzel sem, és folyton Liz nyakán csimpaszkodsz, kihasználod őt is! Hagynod kellene, hogy élje a saját életét, de nem, te ehelyett mit csinálsz? Mindig őt zargatod az apró-csprő kis hülyeségeiddel!-vágta az arcomba nyersen és őszintén a véleményét. Minden egyes szava után jobban és jobban összeszorult  a gyomrom és amikor a monológja végére ért, úgy éreztem, hogy forog velem minden. Szörnyen éreztem magam, a szívem rettenetesen fájt, de az eszem tudta, hogy Kiminek igaza van Mindenben. Nem tudtam és nem is akartam megszólalni, inkább elfordítottam a fejem, és az autó ablakán keresztül a frissen lehullott, csillogó havat bámultam, de az agyam továbbra is hevesen kattogott. Éreztem, hogy egy kósza könnycsepp utat tört magának, és lecsorgott az aromon, de gyorsan le is töröltem azt, hogy ne lássa azt, mennyire fáj nekem mindaz amit a fejemhez vágott. Szörnyen nehéz volt erősnek maradnom, de hallgatni akartam Lizre, és végre kőkemény, megtörhetetlen nő akartam lenni. 

(Liz)

Sebet ez az egész nem nagyon izgatta, mert a kigombolt kardigánomat letolta rólam, a pólómat áthúzta a fejemen, a szoknyát meg valahogy levarázsolta rólam. Egy szál melltartóban feküdtem alatta és combfixben.

- Még mindig meleged van? – súgta fojtott hangon.

Nem válaszoltam, mert tudtam, hogy mire megy ki a játék. Azonnal az övéhez kaptam, és kioldottam azt. Lejjebb toltam, így láthatóvá vált a fekete, nagyon szűk boxer. Teljesen hozzám simult, így érezhettem is izgalmát, felnyögtem. A pólója szélét kerestem azonnal, hogy megérinthessem Őt. A segítségemmel azonnal kibújt belőle.

Fordítottam magunkon, így Ő már az ülésen ült, én meg vele szemben lovagló pózban. Elhajolt mellettem, s a plédért nyúlt, melyet magammal hoztam. Fogta a körém terítette, úgy, hogy ő tökéletesen lásson mindent, más azonban semmit.

- Még mindig sok a ruha rajtad… - suttogta a fülembe, s kioldotta a melltartóm csatját, majd félredobta a ruhadarabot.

Azonnal a melleimet kényeztette az ajkával, a kezeivel bebarangolta a testemet. Sóhajok, nyögések voltak a kényeztetésekre a válaszaim. Nem érdekelt, hogy kocsiban vagyunk, és barátaink közel, szinte mellettünk. A józan eszemet vesztettem el mellette, nem érdekelt semmi, és senki, csak Ő.

Az ajkára ismét rátalálva szenvedélyesen megcsókoltam, s egy kicsit megemelkedtem róla. Értette a célzást. A boxerét segítettem neki lehúzni épp annyira, amennyire most szükséges volt. Nem húztam tovább az időt és ráültem. Mind a kettőnk ajkát egy sóhaj hagyta el, ahogy magamba fogadtam Őt.

(Gina)

-Sajnálom!-szólalt meg Kimi a hosszú-hoszú ideje tartó kínos csendet megtörve ezzel.

-Ugyan mit?-kérdeztem vissza halk, színtelen hangon.

-Hogy kiabáltam veled! Nem lett volna szabad!-felelte, de továbbra sem nézett rám, ahogy én se ő rá.

-Ne haragudj, hogy megütöttelek délután!-következtem most én a sorban, noha a mondatai által okozott sebek még midig rettentően fájtak.

-Megérdemeltem!-a szemem sarkából látam, hogy megvonta a vállát, majd felém fordult.

-Igaz!-jelent meg a szám sarkában egy apró mosoly, majd hátrébb döntöttem az ülésem támláját, aztán Kimi példáját követve, én is a műszerfalra pakoltam a lábaimat, és megpróbáltam végre a filmre koncentrálni. Egyszer csak feltűnt, hogy a Jégember felém fordulva erősen szuggerál valamit, de fogalmam sem volt, hogy mi lehet az.

-Mit nézel?-kérdeztem kíváncsian, majd újra belekortyoltam a teába, amit a nagy hidegre való tekintettel hoztam magammal.

-Azt hiszem a barátnőd nagyon eleében van!-vigyorodott el kajánul, majd a másik kocsi felé biccentett, amikor látta az értetlenkedő arckifejezésemet.

-Hoppá!-csúszott ki a számon a szócska, amint megláttam, hogy a legjobb barátnőm és a párja, elmélyedtek egymás megismerésében.-Szerintem nem Liz van elemében, hanem Seb nagyon kanos!-tettem hozzá gyorsan.

-Nem tökmindegy?-legyintett.-Végülis egyre megy!-jelent meg az arcán újra az a negédes vigyor és előrébb dőlt, hogy kilásson tőlem, én azonban köettem a mozdulatát.

-Ne csináld! Nem illik kukkolni!-feddtem meg őt finoman.

-Nem gondolod, hogy majd a szabályaid miatt kihagyok egy ingyen mozit, ugye?-vonta fel az egyik szemöldökét, és mire észbekaptam, már ott térdelt fölöttem, keresztben, és az ülésem ajtó felőli szélén támaszkodott.

-Héé, megőrültél? Mit csinálsz?-löktem meg egy picit a vállát.

-Nézem a műsort!-felelte nemes egyszerűséggel.

-De ne rajtam tehénkedve.-válaszoltam durcásan és keresztbe raktam a lábaimat, de a térdem véletlenül súrolta hasát, mire én zavartan nyújtttam ki őket, Kimi pedig meglepetten nézett rám.

-Komolyan kezdem azt hinni, hogy arra pályázol, hogy mi is próbáljuk ki ezt az autós ismerkedés dolgot!-vonta fel az egyik szemöldökét és alaposan végigmért a tekintetével.

(Liz)

Lassan kezdtem hintázni rajta… Sebnek azonban ez túl lassú volt. A kezeit a popsimra tette, hogy segítsen a tempó fokozásán. Éreztem, hogy a beteljesülés hulláma birtokba veszi a testemet. A szívem a fülemben dörömbölt, Seb ajkai pedig a melleimet kényeztette közben. Gyorsítottam, mire Ő felnyögött.

Egy apró kis sikoly hagyta el a számat a beteljesedésük pillanatában, de neki sem kellett sokat várni a gyönyörre. Csatakosak voltunk mind a ketten a szerelemtől, de egyáltalán nem érdekelt minket. Szorosan ölelt magához, és apró csókokkal hitette be az arcomat.

- Beleviszel teljesen a rosszba. – suttogta a fülembe kajánkodva.

- Igen? Miért nem szóltál, hogy nem akarod, csak egy szó lett volna… - incselkedtem vele.

- Elviselhetetlen lett volna a tudat, hogy hagytam a Szerelmemet kielégítetlenül. – vigyorgott rám csillogó szemekkel.

- Szeretlek… - suttogtam.

- Én is téged Kicsikém…

(Gina)

- És ha azt mondom, hogy igen? Hogy most akarom, hogy kipróbáljuk?-kacérkodtam vele.
- Te jól vagy? - tette a kezét a homlokomra. - Nem vagy lázas....-rázta a fejét.
- Na mit szólsz, Jégember? Most, itt a remek alkalom....-húztam végig a mutatóujjam az állán.
- Ahhoz fel kellene húznod...-vonta meg a vállát, de élénken vigyorgott.
- Igen? - tettem a kezem a mellkasára, és  végigsimítottam.- Azt hiszed nem tudnálak? – búgtam a fülébe, ő pedig nagyokat nyelt, és kezdett távolodni tőlem. Centinként lopta a távolságot.
- Chhhh... kevés vagy hozzá... nem hiszem, hogy vagy olyan tüzes, mint a  barátnőd... - bökött a fejével a szomszéd autó felé.
- Azt hiszed, hogy nem tudnám harcra késztetni a farkad? - néztem rá kihívóan.
- Én nem ezt mondtam... – terelt rögtön.
- Hanem mit is mondtál?!...Bajnok... – suttogtam a füléhez hajolva.
- Hanem azt...hogy... fel kellene húznod... - nyelt nagyokat, ahogy a nyelvemmel megnyaltam a szám szélét.
- Szóval azt mondod, hogy nem tudnálak... - suttogtam, miközben a kabátomtól szabadultam meg, majd a pulcsim cipzárját húztam le nagyon lassan, és még domborítottam is neki. Kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Hogy mondod? - kapcsolt, hogy valamit reagálnia kellene, de a szemei ködösek voltak.
- Úúúúgy Bajnok... - búgtam, s feltérdeltem az ülésre, ezzel újabb hátrálásra kényszerítve őt. - hogy fel tudnálak.... téged Bajnok.... - indult el a kezem az övemtől magamon, úgy hogy közben a  pólómat felfele húztam, a hasam láthatóvá téve  ezzel - húzni....-nyögtem a fülébe az utolsó szót.

- Igen? - ködösült el a tekintetet teljesen, és csak rám figyelt.

- De bizony ám.... - húztam tovább nagyon lassan a pólómat, egészen a melltartómig - Bajnok... – súgtam a nyakához hajolva, és végighúztam ott az ajkaimat, de még egy pillanatra sem érintettem a bőrét.

A keze megindult felém, már nem érdekelte semmi és senki, csakis én, mikor a másik kocsi motorja felbőgtt, és dudált nekünk.

- Vége a filmnek. - közölte szárazon. - Szedd össze magad... - vetette oda flegmán. Jó kedvem volt, mert tudtam, hogy ezt a csatát most én nyertem meg.

- Azért remélem tetszett a műsor... Bajnok... - búgtam a  fülébe ugyanúgy mint az előbb. Egy pillanatra elfelhősödött a tekintete, én pedig tudtam, hogy most mi jár a fejében, s ez valahogy boldogsággal töltött el...