60. rész

(Liz)

Jelenleg Barcelonában vagyunk ismét teszten. Jó volt pár napot otthon lenni, egy kicsit fel tudtunk töltődni, és végre láthattam Ginát is. Párom bokszából megyek épp a Home felé, mert Őt kerestem, amikor észreveszem, hogy a csapatunk székhelye közelében egy Renault csapatruhában lévő férfi álldogál. Észrevett, ahogy felé tartottam, idegesen igazgatta a csapatruháját magán.

- Hello! – köszönt rám, s látszott, hogy zavarban van.

- Hello. Segíthetek valamiben? – kérdeztem tőle kedvesen, láttam rajta, hogy ideges.

- Azaz igazság, hogy… jaj ez olyan égő! – nevetett zavartan. – John vagyok, Petrov szerelője. – nyújtotta felém a kezét, melyet el is fogadtam.

- Nagyon örvendek John, én Liz vagyok.

- Tudom. – vigyorgott zavartan.

- Igen? – lepődtem meg.

- Igen, hisz ki ne akarná tudni egy ilyen szépségnek, mint te a nevét. – bókolt, s most én jöttem zavarba. John mögött láttam, hogy Seb kilépett a Home teraszára, s minket nézett.

- Köszönöm, nagyon kedves vagy. – próbáltam minél előbb szabadulni, mert Seb feje kezdett nagyon vörösödni. Tommi mellette volt, így tudtam, hogy jelenetet nem fog tudni csinálni.

- Szóval arra gondoltam, hogy ha persze van kedved, majd valamikor megihatnánk valamit.

- Majd ezt megbeszéljük, de most ne haragudj, de nagyon sok a dolgom. – mutattam a papírhalomra, amit magammal cipeltem.

- Ne haragudj, nem akartalak feltartani. – szabadkozott azonnal.

- Semmi gond. – mosolyogtam rá, de fél szemem az egyre vörösebb fejű Páromon volt.

- Rendben. – mosolygott ő is vissza rám. Indultam volna el, mikor a kezem után kapott. – Ha van kedved, átjöhetsz hozzánk is, persze csak látogatóba.

- Majd beszélünk még. – bújtam ki a keze közül, s hátrapillantottam Tommi alig tudta Seb útját állni. – Szia! – s szinte futólépésben indultam fel a Home felé. Tommi hallhatóan felsóhajtott, ahogy odaértem.

- Baj van? – néztem a két férfire, Seb feje vörös volt, szemeiből meg gyilkos düh sugárzott.

- Baj??? – kérdezte cinikusan. – Ugyan semmi!! Itt enyelegsz a paddock közepén ezzel az alakkal… ugyan mi lenne???

- Én nem is enyelegtem vele. – kezdtem magyarázkodni.

- Nem???? Nekem nem úgy tűnt!!! – vágta oda.

- Nem enyelegtem vele, mert azt csak VELED szoktam, te kis pukkancs! – vigyorogtam rá, s húztam magammal a Home belsejébe a kíváncsi szemektől mentes övezetbe. Nem is engedtem el, míg a pihenőjének az ajtaját nem tettem be magunk után.

- Ha még egyszer ez az alak hozzád mer érni… én beverem a képét! – folytatta a kinti műsort, de nekem nagyon is tetszett, hogy féltékeny.

- Csak nem féltékeny vagy? – kacérkodtam vele.

- ÉN??????? – mutatott magára.

- Olyan vagy, mint egy kutya, aki jelöli a saját területét, és arra valaki beólálkodik. – vigyorogtam.

- Nem vagyok kutya!!!!! – hergelte magát tovább.

- De most úgy fújtatsz, mint egy felbőszült bika. – néztem rá kacérkodva. Erre már ő is elnevette magát.

- Ne haragudj. – nézett rám – De egyszerűen elborult az agyam, ahogy hozzád ért, meg hogy rámosolyogtál.

- Láttam, hogy ellepte az agyadat a vörös köd. – kacérkodtam vele továbbra is, de már odabújtam hozzá.

- Nem vagyok vele tisztában, hogy azt, ami kettőnk között van, meddig vagyok képes titkolni mások előtt. – ölelt át szorosan.

- Szeretjük egymást, és ez a legfontosabb. Engem nem érdekel más, ezt verd bele abba a szőke buksidba. – néztem rá gyengéden.

- Megpróbálom. – suttogta – Szeretlek Kicsim.

- Egyébként… - kacérkodtam továbbra is vele – nagyon tetszett, hogy féltékeny voltál. Mi lenne, ha a fölös energiáidat levezetnénk?

- Mire gondolsz? – nézett rám vigyorogva.

- Hááát… most van egy kis időnk. Ki kéne használni tartalmasan…

Másnap kora reggel arra ébredtem, hogy valaki üti az ajtót. Seb fájdalmasan felnyögött mellettem, és a fejére húzta a takarót jelezve ő aztán nem nyit ajtót. Kénytelen voltam kibújni az öleléséből, kimászni az ágyból, magamra kapni egy köntöst, és megnézni ki a reggeli zaklatónk. Meglepődtem, amikor a finn trénerrel néztem szembe.

- Tommi? Tudod te, hogy hány óra van? – kérdeztem tőle egy kicsit kómásan.

- Tudom… - lépett be a lakosztályba - de ha ezt meglátjátok mind a ketten felébredtek. SEB!!! – kiabált be a hálóba. Megvárta, míg kócosan, kómásan egy szál boxerbe kibotorkál.

- Tommi ezért jár egy extra pihenő. Hány óra van? – kereste a kis szerkezetet a tekintetével.

- Jobb, ha nem tudod. – néztem rá – Szóval mi ilyen nagyon fontos? – fordultam a tréner felé, aki egy újságot nyomott azonnal a kezembe. Egyszerre szemet szúrt a cikk.

„Új szerelem?

A paddockban a hírek szerint új szerelem van születőben. A világbajnok Sebastian Vettel (Red Bull Racing) a hírek szerint mély érzelmeket táplál az új csodaszép sajtósa iránt. Sokszor látni lehetett a tesztek alatt bizalmasan sugdolózva, egyes források szerint összebújva őket. A csapat háza táján teljes hírzárlatot rendeltek el ez ügyben, senki sem mond semmit. Vettel sem kommentálta az ügyet. Egy kérdés maradt csupán. Hannával való kapcsolata ezek szerint véget ért? Senki sem tud semmi biztosat így csak várni tudunk…”

Észre sem vettem, hogy mikor ültem le, de egyszerűen muszáj volt. Seb mellettem ült, és simogatta a hátamat. Mély levegőket vettem, és próbáltam visszatartani a kiborulásomat. Párom ekkor már nem volt mellettem, fel s alá járkált a szobában, és közben telefonált. Tommi gondterhelt arccal nézett ránk, ez sem segített túl sokat a helyzetünkön. Seb, ahogy befejezte a hívást azonnal odaguggolt elém.

- Megoldjuk Kicsim, ne aggódj. Te mondtad nekem tegnap, hogy szeretjük egymást és ez a legfontosabb. Nem fogom engedni, hogy bántsanak…