57. rész

Kimi

Ott ültem a lépcső mellett egy széken, a kezemben már egy üres poharat forgatva. Percek óta az egyik sarokban lévő társaságot szuggeráltam, és nem igazán tetszett amit láttam. Tudtam, hogy Toni, Atte és a többi haverom bírja a piát, azonban ezt Gináról már nem mondhattam el. Fogalmam sem volt, hogy már hányadik pohár italt hajtotta fel, de láthatóan egyre jobban kezdte elveszteni az önkontrollját, és ezt az is bizonyította, hogy szemérmetlenül flörtölt a barátaimmal. Már ez is nagyon felhergelt, az meg pláne, hogy ők ezt hagyták is, és kihasználva az adódó alkalmat, simogatták őt, a fülébe sugdostak, és ez láthatóan még tetszett is neki. Elegem lett ebből a cirkuszból, ezért aztán letettem a poharamat a lépcső sarkára, majd elindultam, hogy rendet tegyek a csipet-csapatban.

-Kislány, nem lesz még elég ma estére?-vettem ki a kezéből a poharat, amit épp a szájához emelt, hogy kiigya annak tartalmát. Csodálkozva nézett fel rám, de amikor rájött, hogy mit csináltam dühös pillantásokkal kezdett méregetni.

-Mégis mi közöd van neked ahhoz, hogy mennyit iszom?-rivallt rám teljesen felpaprikázódva, és mérgesen pattant fel az asztaltól, de rögtön meg is szédült és nekem kellett utána kapnom, hogy ne essen össze.

-Semmi, csak rohadtul zavar, hogy leiszod magad, azt sem tudod hol vagy és hagyod hogy az összes haverom téged szédítsen!-ripakodtam rá teljesen kikelve magamból.

-Nem érdekel a szövegelésed, neked senki nem osztott lapot.-vágta rá könnyedén, majd összefonta a karjait a mellkasa előtt és nekem háttal fordult. Ekkor lett nagyon elegem, és dühömben felkaptam őt, és a vállamra vettem, mintha egy krumpliszsák lenne.

-Hééé, mit csinálsz? Megőröltél? Tegyél le, hallod?!-kezdett el rögtön visítozni, és csapkodni kezdte a hátam.

-Veletek még számolok ezért!-közöltem a barátaimmal kissé fenyegetően, majd Hiszti Pannával együtt az emeletre indultam.

-Azonnal tegyél le Kimi! Hallod? Tegyél le!-kiabálta a fülembe üvegrepesztő hangon, de ez cseppet sem érdekelt most. –Te őstulok! Te gorilla! Szemét állat! Tegyél leeee!-ordított tovább, és kézzel-lábbal kapálózott, de továbbra sem tudott meghatni.-Ha nem teszel le, esküszöm, hogy…….hogy…….hogy felhívom a Hágai Nemzetközi Bíróságot és feljelentelek a jogaim megsértéséért!-hadovált össze-vissza.

-Maradj már csendben te hisztis liba!-szóltam rá én is elvesztve a maradék türelmemet.

-Nem vagyok liba!-feleselt vissza durcásan.-És most azonnal tegyél le.-jelentette ki ellent mondást nem tűrően.

-Miért is?-kérdeztem vissza gúnyosan és ravasz vigyor ült ki az arcomra.

-Mert nincs kedvem tovább bámulni a formás hátsófeled!-válaszolta könnyedén, mire én jókedvűen felnevettem. Azt hiszem most értettem meg miért mondják, hogy a részeg ember legalább őszinte.

-Na végre, hogy beismered, hogy tetszem Neked!-kacarásztam tovább vidáman.

-Én ilyet egy szóval sem mondtam!-tagadott rögtön.

-Nyugi Cica, nem kell szégyellned, hogy bejövök Neked!-húztam tovább az agyát. Tudtam, hogy erre holnap úgysem fog emlékezni, így még bátrabban szórakozhattam vele.-Én is elismerem, hogy jó nőnek tartalak!-tettem hozzá vigyorogva és nem bírva már tovább türtőztetni magam, végigsimítottam a fenekén.

-Te szemtelen disznó. Utállak!-sziszegte dühösen, majd nemes egyszerűséggel nyakon vágott. Nagyon mérges lettem rá ezért a húzásáért, így meggyorsítottam a lépteimet és egyenesen a szobámhoz tartozó fürdőbe robogtam vele. Teljesen eltekertem a hideg vizes csapot, aztán megragadtam a derekát, levettem őt a vállamról és beállítottam a zuhany alá, persze ezt az élénk kiabálásával kísérve.

-Áhhh…….ez……ez hideg!-sikította ijedten és ki akart lépni onnan, de én ezt nem hagytam. Visszanyomtam őt oda, csupán arra nem számítottam, hogy megragadja a karom, és behúz  maga mellé. Az én testemben is végigfutott a remegés, amikor a jéghideg víz, a ruháimat átáztatva a bőrömhöz ért. Felemelte a fejét, és ahogy a tekintetem összekapcsolódott az övével képtelen voltam megállni, hogy ne tegyem a kezem a vízcseppektől csillogó arcára. Egy kis időre behunyta a szemét és oldalra fordított fejjel hagyta, hogy az ujjaim bebarangolják az arcát és a nyakát is. Halkan felsóhajtott, majd hirtelen felpattant a szemhéja, és újra olyan pillantásokat küldött felém, mint a vadász, aki éppen becserkészni készül az áldozatát. A nyakam köré fonta az egyik karját, majd váratlanul magához rántott, és mielőtt még reagálni tudtam volna, mohón megcsókolt engem. Teljesen elvesztettem az eszem, amikor az ajkait megéreztem az enyéimen és pillanatok alatt átvettem tőle az irányítást. A zuhanyzó falához döntöttem, és szenvedélyesen csókoltam őt, ezzel újabb sóhajokat előcsalogatva a mellkasából. Megőrjített ez a lány, és képtelen voltam uralkodni magamon, főleg amikor azt éreztem, hogy elkezdte kigombolni az ingemet és a vizes mellkasomat simogatta. Nekem sem kellett több bíztatás, és kicsit eltávolodva tőle, segítettem neki megszabadulni ettől a feleslegessé vált ruhadarabtól, majd hangosan felnyögtem, miután mindkét kezével végigsimított a meztelen mellkasomon. Az ajkaimat a nyakára csúsztattam, és miközben bebarangoltam ezt a roppant kecses testrészét, lehúztam a ruhája cipzárját és a hátát simogattam. Beleremegett az érintésembe, majd felemelte a fejem, én pedig hagytam, hogy újra megcsókoljon. Minden porcikám vágyott már rá, arra, hogy végre érezhessem a testét az enyémnek simulni, és hogy ez minél előbb bekövetkezhessen a melltartója csatjához nyúltam, de mielőtt kioldottam volna azt, mint villám csapott belém a felismerés, hogy ezt nem tehetem meg. Rettenetesen kívántam őt, de nem akartam azt, hogy így legyen az enyém, hogy másnap már talán nem is emlékezne az egészre és csak fájjon neki, hogy nem volt magánál és én ezt tettem vele. Szörnyen nehezen tudtam leállni én is, de aztán erőt vettem magamon, és kihúztam a zuhanyzóból, majd amikor már ott álltunk a kabin előtt, gyengéden eltoltam őt magamtól.

-Gina……-ziháltam.-Ezt most nem lehet.-ráztam meg a fejem. Zavaros tekintettel nézett rám, de látszott, hogy a ködösség lassan eloszlik és helyette értetlenség költözik a szemeibe.

-De……-suttogta, és újra meg akart csókolni, azonban megfogtam a kezeit, és nem hagytam ezt. –Most miért teszed ezt velem?-buggyantak ki az első könnycseppek a szeméből.

-Hidd el, jobb lesz ez így mindkettőnknek!-néztem rá gyengéden, közben pedig bebugyoláltam egy nagy fürdőlepedőbe, mert úgy remegett, mint a nyárfalevél.-Meg  kell törölköznöd, különben meg fogsz fázni.-magyaráztam neki türelmesen.

-Menni fog egyedül is!-húzódott el tőlem, de ebben a pillanatban ismét megszédült és még éppen el tudtam kapni, mielőtt elesett volna.

-Én nem így látom!-mosolyogtam rá és elkezdtem őt szárazra törölni. Minden egyes mozdulatnál remegett a kezem, és úgy éreztem magam, mint valami kamasz srác, aki először érint meg egy lányt. Nevetni tudtam volna magamon.-Keresek Neked valami ruhát, addig vetkőzz le.-suttogtam halkan, miután valamelyest sikerült felitatnom róla a vizet, majd a szobámba mentem és elővettem a szekrényemből egy melegítőalsót, egy pólót és még egy boxert is, hiszen mindene csurom víz lett. A fürdőbe visszaérve meglepő látvány fogadott, hiszen Gina még mindig tétován ácsorgott a helyiség közepén és csupán az átázott fehérneműje volt rajta. Nagyot nyeltem, és lassan közelebb léptem hozzá.

-Segítsek?-kérdeztem halkan, mögé lépve.

-Csatold ki a melltartóm, kérlek!-suttogta lehajtott fejjel, és maga elé fogta a törölközőjét. Vettem egy mély levegőt, aztán lassan a hátához emeltem a kezeimet és ismét remegő kezekkel, de megtettem amit kért tőlem.–Csukd be a szemed, jó?-parancsolt rám olyan kislányos bájjal, hogy azon nekem nevetnem kellett.

-Jól van!-kacagtam, majd a kezébe nyomtam a pólómat és nagyon udvariasan még meg is fordultam, de a nevetést továbbra sem tudtam abbahagyni.

-Kész vagyok!-mondta néhány perc múlva, mire én rögtön megpördültem.

-Akkor talán ideje lenne lefeküdni!-válaszoltam kissé szigorúan, ugyanis láttam, hogy megint erősen dülöngél és a kótyagossága is kezdett visszatérni.

-Veled?-mosolygott rám bájosan, és egy puha csókot nyomott a számra, miután odasétált hozzám.

-Ha nem lennél részeg, a kérdésed után a karjaimba kapnálak, átvinnélek a szobámba és végigszeretkezném veled az éjszakát.-suttogtam a fülébe őszintén.

-Hát tedd ezt!-kacérkodott velem tovább, és újabb csókot adott nekem.

-Nem teszem, mert részeg vagy, és neked most inkább alvásra van szükséged!-mosolyogtam rá kicsit közömbösen.

-Hát rendben, de attól még a karjaidba veszel dolgot nem kellene kukába dobnod.-jegyezte meg ártatlanul, és úgy bújt hozzám, mint egy kiscica.

-Na jó!-nevettem.-Gyere!-kaptam fel könnyedén, ő pedig a nyakam köré fonta a karjait, és a fejét a vállamra hajtotta. Azt hiszem, az alkohol kezdte egyre jobban elálmosítani. A szobámba vittem őt, lefektettem az ágyamra és alaposan betakargattam. Fel akartam egyenesedni, de ő még mindig nem eresztett el, inkább visszahúzott magához, és az ajkait az enyéimre tapasztotta. Nem ellenkeztem, így aztán egy kisebb csókcsata alakult ki, amit ő is élvezett, rólam meg nem is beszélve, mégis én voltam, aki megint megszakította a csókot, mert nem akartam, hogy még jobban belemerüljünk ebbe ma este.

-Aludj Kicsilány, pihend ki magad és ezt az estét is!-simogattam meg az arcát, mire ő csak bólintott egy aprót, de ereje már nem volt beszélni. Néztem még egy picit, ahogy egyre laposabbakat pislogott, és amikor halkan szuszogni kezdett, tudtam, hogy elaludt. Visszamentem a fürdőszobába, gyorsan átöltöztem, aztán visszaosontam a szobámba és bebújtam mellé az ágyba. Noha, mindezt halkan és óvatosan csináltam, mocorogni kezdett, majd felém fordult, és hozzám bújt. Átöleltem őt és még közelebb húztam magamhoz, hogy mindketten kényelmesen tudjunk aludni.

-Kimi?!-motyogta félálomban a nevemet.

-Tessék?-suttogtam.

-Mindig velem leszel és vigyázol majd rám?-kérdezte szinte alig hallhatóan és minden szavára érezhetően ránehezedett az álmosság, de még így is szíven ütött a kérdése. Teljesen összezavarodtam, és fogalmam sem volt, hogy mit válaszolhatnék erre.

-Nem tudom Gina, nem tudom!-súgtam a sötétségbe úgy, hogy azt csak én halljam, bár azt hiszem hangosan is mondhattam volna, hiszen ő ismét álomba szenderedett a karjaim között. Lehunytam a szemeimet, de egyszerűen képtelen voltam elaludni, folyton a kérdése visszhangzott a fejemben és rettenetesen frusztrált, hogy nem tudtam rá a választ, és hogy képes volt annyira elbizonytalanítani ez az egész helyzet, hogy még az eddig olyan élénken hangoztatott „hitemben” is megingatott. Nem tudtam mit kellene tennem, tényleg nem…….