55. rész

Gina

A következő hetekben még csak esélyem sem volt a pihenésre, ugyanis folyton csak dolgoztam. Szerveztem a programokat, tárgyaltam a szponzorokkal, a rendezvények szervezőivel és intéztem Kimi ügyes-bajos dolgait. A helyzetemet persze ő sem könnyítette meg, hiszen ahol csak lehetett keresztbe tett nekem és minden apró-cseprő kis ügy miatt belém kötött. A rendezvények nagy részére, el sem jött, és ezzel persze megint engem hozott kellemetlen helyzetbe. Ráadásul, nem volt elég, hogy magyarázkodhattam a szponzoroknak és a szervezőknek, még ő sem mutatott semmi féle megbánást, hiába is kaptam le a tíz körméről minden egyes precedens után. Na és persze ott voltak még azok az állandó akciói is, amelyeknek sokszor már alig tudtam ellenállni, és átfutott néhányszor a fejemben, hogy talán jobb lenne, ha egy éjszaka nem gondolkodnék, csak hagynám, hogy a magáévá tegyen és akkor utána lehet, hogy könnyebben mennének a dolgok vele. De ezt a büszkeségem nem engedte. Úgy éreztem, hogy ki akar készíteni és azt kell, hogy mondjam, nagyon jó úton haladt, ha ez volt a célja. Már az összes reményemet elvesztettem ezzel a munkával kapcsolatban és úgy éreztem, hogy elfogy az erőm és feladom a harcot, amit eddig Kimivel folytattam.

A sok „hadakozás” után teljesen ki voltam merülve, így örültem, hogy még a Svéd Rally előtt sikerült beiktatni egy teljesen szabad hétvégét, és ennek minden pillanatát ki is akartam használni a pihenésre. Pénteken este bezárkóztam a fürdőszobába, a helyiség több pontjára is gyertyákat helyeztem el, lágy zenét kapcsoltam be és beleültem a nagy kád forró, illatos vízbe. Behunytam a szemeimet, és a fejemet hátrahajtva élveztem ezt a nyugalmat ami most körülvett engem. Egészen addig, amíg nem hallottam meg a csengő éles hangját. Kicsit váratlanul ért, de nem foglalkoztam vele, gondoltam majd Kimi ajtót nyit. Azonban már nem tudtam tovább nyugodtan ülni a kádban, amikor hangos beszédre lettem figyelmes, majd arra, hogy a nappaliban lévő hangfalakból dübörgő zene szólalt meg, amibe még az emelet is beleremegett. Dühösen másztam ki a vízből, majd magam köré tekertem egy nagy fürdőlepedőt és a folyosóra csörtettem, mindenféle törölközés nélkül.

-Kimi!-kiabáltam le a korlátnál állva, de arra nem számítottam, hogy egy egész csoport ember fog felnézni az emeletre a hangom hallatán. Ott volt Toni, Atte, Seb, na meg rengeteg számomra ismeretlen ember is. Az arcom pillanatok alatt bíbörvörös lett, amikor rájöttem, hogy én szinte meztelenül állok ott az emeleten és mindenki engem néz. Sarkon fordultam és a szobámba rohantam, az ajtót becsapva magam után. Annyira kínos volt ez az egész, hogy nem is tudtam mást tenni, csak az ágyamra dőltem és sírni kezdtem. Azt hitem, hogy végre megnyugodhatok, hogy pihenhetek, de nem így lett, megint én kerültem ilyen kellemetlen szituációba. Elegem lett, tényleg elegem. Nem sokára kopogást hallottam, de nem akartam erre reagálni, gondoltam, majd elmegy az illető, de az csak nem tágított.

-Nem érdekel, tűnj el!-kiabáltam ki mérgesen, de még csak fel sem emeltem a fejem.

-Még én is?-hallottam meg a barátnőm hangját.

-Liz!-ültem fel az ágyban hirtelen és meglepetten pislogtam.

-Mi törént? Mi volt ez az egész előbb? Épp a konyhában voltam, mikor Seb mesélte, hogy mi történt...-sorolta a kérdéseket teljesen ledöbbenve.

-Mi lett volna?-vontam meg a vállam.-Csak a szokásos.-ingattam a fejem szomorúan, és letöröltem a könnyeket az arcomról.

- Szokásos? Dehát mi folyik itt?-rázta a fejét értetlenkedve.

-Kimi szórakozik, én pedig szívok mint a torkos borz.-adtam meg a választ tömören és lényegre törően.

-Hogy mit csinál?-nyíltak tágra a barátnőm szemei.

-Ott tesz keresztbe nekem ahol tud és ahol akar. Ő irányít indent, én csupán egy bábu vagyok a kis játékaiban. De már nem bírom tovább ezt.-sóhajtotam gondterhelten.

- El se tudom képzelni, hogy miért csinálja mindezt. Seb nem mondta, hogy megváltozott volna...-felelte codálkozva.

-Nem tudom, tényleg nem tudom. De most már nem akarok küzdeni ellene. Feladom én ezt az egészet.-legyintettem lemondóan.

- Dehogy adod fel! Sőt! Megmutatod neki, hogy igenis nő vagy!-szólat meg Liz erélyesen, mire én rögtön rá emeltem a tekintetem.

-Igen? És mégis hogyan?-kérdeztem vissza kicsit ironikusan.

- Úgy, hogy mivel mindenki itt van, felveszel egy szexis ruhát, teszel fel egy dögös sminket, szépen megcsináljuk a hajad, és had essen le a sok férfinépnek az álla. Legfőképp Kiminek. Aztán meglátjuk ki fog szórakozni kivel...-mosolyodott el cinkosan.

-Te mindig tudod hogy csalj mosolyt az arcomra! Na essünk neki!-vágtam rá lelkesen és felpattantam az ágyról.

- Ez a beszéd! Hát mire valók a barátnők...-nevetett egy aprót én pedig megöleltem őt.

Előkerestem a szekrényemből egy nagyon csinos, picit talán kihívó darabot, majd leültem a szobámban lévő tükör elé, és amíg Liz a hajamat bondorította, én elkészítettem a sötétszürke, füstös szemhéjpúderből és átlátszó szájfényből álló sminkemet. A begöndörített tincseimet a barátnőm kicsit széthúzkodta, és egy erős hajlakkal rögzítette. Azt kell, hogy mondjam, remek lett az eredmény. Ez után még gyorsan felvettem a miniruhát, és hozzá egy fekete magassarkút is.

-Na hogy festek?-fordultam körbe a barátnőm előtt.

- Tökéletes... egyszerűen tökéletes. Azt hiszem Kiminek le fog esni az álla, no meg a többi hímneműnek is odalenn.-vigyorgott rám pajkosan.

-Ha annyira akar engem, hát ma este megkap. De majd meglátjuk, hogy ki fogja irányítani az eseményeket.-mondtam elszántan, miközben a tükörben nézegettem magam.

- Azért vigyázz, legfőképp erre itt benn.-tette a kezét a szívem fölé. Ebben csak te sérülhetsz... kérlek vigyázz magadra.-nézett rám gondoskodóan.

-Már semmi nem érdekel Liz. Ha fáj, hát hadd fájjon. Ennél jobban már nem igazán tud összetörni.-suttogtam reméyvesztetten, és továbbra is kitartóan néztem a tükörképemet.

- Gina legyen helyén az eszed. Attól, hogy lefekszel vele, nem fogsz nőni a szemében. Sőt! Ahogy megismertem inkább az ellenkezője történik majd...-rázta a fejét ellentmondóan.

-Tudom, de mi mást csinálhatnék? Ha megkap engem, akkor legalább beigazolódik a sejtése, hogy egy könnyen megszerezhető lotyó vagyok és lenyugszik. Utána már talán könnyebben mennének a dolgok.-vontam meg a vállam.

- És te megelégednél ezzel a jelzővel? Neked elég lenne ennyi, hogy ezt hiszi? Miért nem bizonyítod be az ellenkezőjét? Hogy vérbeli nő vagy... hidd el akkor kihívást fogsz jelenteni neki... s a végén ki tudja... lehet még te is élvezni fogod a dologot...-mosolyodott el.

-És ezt mégis hogyan csináljam? Hagyjam szó nélkül, hogy lépten-nyomon kikezd velem? Vagy én csináljam ezt vele? Akkor majd azt fogja gondolni, hogy igen, engem nem lesz könnyű megszereznie?-kérdeztem kissé felháborodva.

- Nem-nem. Kacérkodj vele, de bizonyos határokon belül. Ne húzd fel magad mindenen, mint egy kislány. Légy nő, s vágj vissza. Tudom, hogy ügyes vagy, s megoldod mindezt... Érdd el, hogy érdekeld őt, de ne csak, mint egy ágybetét, hanem mint nő is...-magyaráta türelmesen és minden szavában éreztem a tapasztalatot és a törődést is.

-Hát jó, ha nőt akar, akkor nőt fog kapni.-jelentettem ki eltökélten és csípőre vágtam a kezeimet.

- Ez a beszéd! Ez az én barátnőm! És mond csak drága mire várunk még?-kérdezte költőien a barátnőm.

-Mire is?-nevettünk össze, majd kinyitottuk az ajtót és elindultunk, hogy kezdetét vehesse az este.

- Hát arra, hogy vére felszegett fejjel lesétálj a lépcsőn úgy, hogy a lent lévő férfiak többségének szűk legyen a nadrágja. Egyet kérek, Sebet hagyd meg nekem...-pislogott rám Liz bájosan.

-Ne aggódj, felé nem küldök csábos pillantást.-kacsintottam a barátnőmre, aztán vettem még egy nagy levegőt és a kezemet a korláton csúsztatva  elindultam lefelé a lépcsőn.

Az arcomon egy apró és felsőbbség teljes mosoly jelent meg, amikor megláttam, hogy minden férfi tekintete rám szegeződik. Nem siettem, inkább lassú léptekel haladtam a nappali felé, hogy még jobban húzzam az időt és az agyukat is. A pillantásom Kimire vándorolt és egy picit meglepődtem, ahogy megpillantottam, hogy tátott szájjal bámul engem és már nem sok választotta el attól, hogy a nyál is csorogjon a szájából. Elégedetten lépkedtem le az utolsó lépcsőfokokon, majd az egyik eldugottabb sarokba mentem. Tény, hogy egy kicsit megfagyott a levegő, amikor levonultam, de aztán minden visszarázódott a helyes kerékvágásba, amint eltűntem a látómezejükből.

- Azt hiszem egy szabóra lenne szükség, hogy bővítse a nadrágokat. Ahogy elnézem a híres-neves Jégember elég tüzesen néz feléd... ha szemmel lehetne vetkőztetni Drágám, pucér lennél.-közölte Liz vigyorogva, amikor odaért mellém. -Na megyek és elcsábítom a Bajnokomat. Neki nem szabót keresek, hanem egy eldugott kis sarkot... kettőnknek...-vigyorgott .

-Menj és vesd be magad, de előtte még igyál meg velem valamit!-msolyogtam a barátnőmre.

- Benne vagyok. Igyuk, s aztán magamba bolondítom a németemet...-nevetett.

-Hát akkor egészségedre!-nyújtottam felé egy poharat.-És csak ügyesen!-kacsintottam rá, majd koccintottunk és mindketten belekortyoltunk az italunkba. Liz letette a poharat aztán intett még egyet, majd elindult, hogy elcsábítsa a párját. Mosolyogva néztem utána, majd a szemeimmel pásztázni kezdtem a terepet. A pillantásom hirtelen összekapcsolódott Kimiével, ő pedig negédesen vigyorgott rám. Láthatóan tetszett neki az erre az estére megváltozott külsőm, én azonban nem akartam ezt kihasználni, csupán egy sokat sejtető pillantást intéztem felé, majd magamhoz vettem a poharamat és sétálgatni kezdtem a nappaliban, beszélgetésre alkalmas társaságot keresve. 

Gina ruhája