44. rész

(Gina)

A zürichi reptér már nem volt ismeretlen számomra, bár őszintén szólva, nem voltak túl szép és kellemes emlékeim az első svájci látogatásomról. Nagyot sóhajtottam, amikor megláttam a terminálban hömpölygő emberáradatot, aztán erőt vettem magamon és elindultam, hogy megkeressem a csomagjaimat. Ez a procedúra nem ment olyan könnyen és bő negyed órámba tellett, mire sikerült kiszabadítanom a bőröndömet a többi táska alól. Amint ez sikerült, a magam után húzva a parkoló felé vettem az irányt, remélve, hogy a rám várakozó Lizre és Sebre már könnyebb lesz ráakadnom, azonban tévedtem, ez sem volt egy egyszerű dolog. Végre aztán, amikor megláttam a barátnőm, boldogságtól csillogó mosolygós arcát, nekem is apró, ám fájdalmas mosolyra húzódott a szám. Lassan közelebb lépkedtem hozzá, és amint újra ott álltunk egymással szemben, Liz karjai körém fonódtak és szorosan átöleltek engem.

-Szia drága barátnőm!-suttogta a fülembe szelíden csengő hangon.

-Annyira hiányoztál Liz!-mondtam egészen halkan, és éreztem, hogy az összeszorított szemeimen gátját is áttörték a könnyeim, és csendesen peregtek le az arcomon.

-Mi a baj Kicsilány? Mi történt?-kérdezte aggódva a baránőm, miközben hátrébb lépett és letörölte a könnyeimet.

-Hosszú Liz, nagyon hosszú…..-suttogtam magam elé, és szomorúan lehajtottam a fejem.

-Gyere!-fogta meg  a  szabad kezem.-Elmegyünk hozzánk, vacsorázunk, aztán lezuhanyzol, közben én készítek magunknak kakaót, leülünk a kandalló elé és elmesélsz mindent, rendben?-mosolygott rám.

-Rendben!-bólintottam lassan és a bőröndömet magam után húzva követtem őt. –Szia Seb!-köszöntem halkan a szőke srácnak, aki éppen akkor szállt ki az autóból, mikor mi odaléptünk.

-Hello!-vetette oda a köszönést félvállról, és ahogy futólag elkaptam a tekintetét, láthattam, hogy kék szemeiben düh csillan meg. Hirtelen kikapta a kezemből a fogantyút, aztán a bőröndömet bedobta a csomagtartóba, ő pedig bevágódott a kormány mögé.-Ma még elindulhatnánk haza?-szólt ki az autóból durcásan, és válaszra sem várva, beindította a motort. Ijedten és tanácstalanul néztem Lizre, azonban ő is csak megvonta a vállát, de azért egy bíztató mosolyt intézett felém.

-Srácok, köszönöm, hogy meghívtatok engem, de én tényleg nem szeretnék it zavarkodni, és…….

-Figyelj Gina! Mi lenne, ha a nyávogást későbbre halasztanád és becsatolnád azt a nyavajás övet, hogy indulhassunk végre?!-teremtett le Seb mérgesen, én pedig nagyot nyelve tettem amit kért, és közben próbáltam nem kimutatni, hogy mennyire rosszul esett, amit mondott és amilyen stílusban beszélt velem. Láttam, hogy Liz szigorú szemekkel néz rá, Seb azonban csak megvonta a vállát, és elindult. Nem szóltam semmit, mert nem akartam imét felhergelni Sebastiant, ám Liz nem foglalkozott különösebben a párja problémájával, inkább felém fordult, és az arcán hatalmas mosollyal kezdett el beszélni hzzám.

-Aggódtam érted, hogy nem hívtál ilyen sokáig, megijedtem, hogy történt veled valami!-szomorodott el picikét.

-Egyszerűen csak zsúfoltak voltak a napjaim, és őszintn szólva, eszembe se jutott, hogy a kezembe vegyem a mobilom!-szabadkoztam, és kicsit elpirultam, hogy füllentenem kellett Liznek.

-Nézd el neki Kicsim, biztosan volt jobb dolga is!-jegyezte meg Seb kissé gúnyosan.

-Hagyd már abba légy szíves! Inkább maradj csendben és vezess!-szólt rá a barátnőm mérgesen.-Ne foglalkozz vele! Biztosan rossz napja van ma!-legyintett Liz, ismét felém fordulva.

-Végülis, így is fogalmazhatunk!-mormogta ismét a szöszi, és a világért sem nézett volna ránk, megmaradt a saját kis világában és onnan küldözgette a kedvesebbnél kedvesebb üzeneteit.

-Seb, én tényleg nem akarlak zavarni titeket, és csak egy szavadba kerül, én pedig máris megyek haza.-mondtam halkan, de számomra is meglepő módon, az elmúlt néhány nap óta először ismét határozottan.

-Mondtam én ilyet Georgina?-csapott rá mérgesen a kormányra, mire Liz és én is hátrahőköltünk kicsit.-Csak rohadtul unom már a folyamatos nyafogásodat, és hogy valamit százszor elismételsz! Nem csodálom, hogy ha Kiminek is elege lett ebből!-ripakodott rám teljesen kikelve magából. Attól amit mondott és ahogy beszélt velem még a hideg is kirázott, és éreztem, hogy megint könyek gyűlnek a szemeimbe. Liz megszorította a kezem, és bíztatóan mosolygott rám, de fél szemét a vzetésre koncentráló párján tartotta. A hátamat az ülés támlájának vetettem és az út hátralévő részében csendesen üldögéltem  a helyemen, és egy halk nyikkanás sem hagyta el a számat, mert nem akartam felidegesíteni ezzel a házigazdámat.

A tágas, de meglehetősen otthonosnak tűnő ház elé érve Seb lehúzodott a járda mellé, aztán kiszállt az autóból, és hátulról szinte szó szerint kidobta a csmagomat a betonra. Tanácstalanul néztem Lizre, ő azonban megrázta a fejét, és mutatta, hogy mi is induljunk Sebastian után.

-Már megágyaztam Neked az egyik szobában, ha esetleg szeretnél ledőlni vacsi előtt!-mosolygott rám kedvesen a barátnőm, már az előtérben állva.

-Köszönöm, kedves vagy! De nem kellett volna fáradnod miattam!-vontam meg a vállam.

-Nem volt fáradtság, és érted bármikor, bármit szívesen megteszek!-puszilta meg az arcomat Liz.

-Köszönöm!-pislogta rá hálásan.-Hűű, de szép nappali!-csodálkoztam el a helyiség berendezésén, amint beléptünk oda. Őszintén szólva, meglepett, hogy milyen ízlésesen vannak elrendezve a dolgok, de nagyon tetszett nekem.

-Igen, szerintem is. És a ház többi része is, de majd mindjárt meglátod!-kacsintott rám a barátnőm.-Szeretnél lezuhanyozni, és ledőlni mielőtt vacsorázunk, vagy lepakolsz és hozzállássunk a kajának?-vázolta Liz a lehetőségeket.

-Tudom, hogy készültél, és hogy mennyit fáradoztál miattam, de megharagudnál, ha ma kihagynám a vacsorát, azt a traccspartit pedig inkább holnapra halasztanánk?-kérdeztem pironkodva.- Nem vagyok túlzottan éhes, és most csak arra vágyom, hogy bedőlhessek az ágyba, és pihenhessek. Nagyon kimerültnek érzem magam!-indokoltam meg az iménti kérdésemet.

-Dehogy haragszom Drága. Ha pihenni szeretnél én nem foglak megakadályozni ebben, és majd holnap beszélgetünk. De tényleg szavadon foglak!-fenyegetett meg viccesen.

-Rendben!-sóhajtottam és egy apró mosolyt azért az arcomra erőltettem, majd követtem őt az emeletre, a szobám felé.

-Hát akkor érezd magad otthon minálunk.-mosolygott rám Liz kedvesen, miután bevezetett a szobába, és hagyta, hog a csomagom lepakolása után kicsit szétnézhessek.

-Köszönöm Liz, hálásan köszönöm!-öleltem meg őt.-Kedves tőled, hogy idehívtál, de én nem akarom, hogy miattam ti összevesszetek Sebbel!-hajtottam le a fejem.-Láttam rajta, hogy zavarja, hogy itt vagyok, ezért holnap inkább hazamegyek.-mondtam halkan.

-Nem mész te sehova! Itt maradsz, elmeséled mi történt, és hagyod, hogy kicsit felvidítsunk téged. Oksi?-simogatta meg az arcom.-És Seb miatt ne aggódj, majd elbeszélgetek vele egy kicsit!-változott komolyabbra az arckifejezése.

-De ne veszekedjetek, kérlek!-néztem rá könyörgő pillantással.

-Nem fogunk, ígérem!-szorította meg a kezem.-Most megyek, pihend ki magad Drága! Jó Éjt! Szép álmokat!-puszilta meg az arcom.

-Köszönök mindent. Aludjatok jól! Jó Éjt!-mosolyogtam rá fáradtan, aztán megvártam, hogy elhagyja a szobát, utána pedig előkerestem a pizsim, és a fürdő cuccomat, majd a fürdőbe mentem, és gyorsan lezuhanyoztam. Nagyon fáradt voltam, ezért a fürdőszobai „kirándulás” után bebújtam az ágyba, és nyakig magamra húzva a takarót, megpróbáltam minél előbb álomba szenderülni.