45. rész

(Liz)

Az ajtót halkan becsuktam magam mögött, s nagyon kellett uralkodom magamon, hogy ne akarjam a mai viselkedéséért felpofozni a páromat. Nem értem, hogy ez mégis mire volt jó. Ma reggel Tommi jelent meg az ajtóban, s elrángatta Sebet edzeni, hisz el kell kezdeni a felkészülést. Látszott rajta, hogy már ez nem tetszett neki túlzottan. Míg a fiúk távol voltak, addig felhívtam Ginát, hisz mostanában annyira eltűnt.

Egyszerűen alig jutottam szóhoz mikor kiderül Ő már nincsen Espooban, hanem szépen csendben hazautazott Berlinbe. S az is kiderült, hogy ebben a finnek gyöngyének nagy szerepe volt. Telefonban nem akarta elmondani az utazása igazi okát, így meggyőztem, hogy jobb lesz, ha hozzánk jön pár napra, hisz ismertem magában gubbasztana, nem enne, nem inna, s a vége depresszió lenne. Így is mindent nagyon a szívére vesz…

Sebék hazaértek, s én boldogan közöltem a fiúkkal, hogy barátnőm pár napot velünk fog tölteni. Páromtól, csak egy „Olééé… de jó… hurrá…” morgolódást kaptam, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert Tommi négyszemközt a tudtomra adta, hogy kicsit pipa, mert kikapott tollasban. Aztán mikor kimentük Gina elé, és szegény barátnőm megjött, olyan bunkó volt vele, hogy legszívesebben én is csomagoltam volna, és a következő járattal indulunk barátnőmmel Berlinbe. Mégsem így tettem, mert ahhoz túlságosan szeretem ezt az ovist, s neki ez a legnagyobb szerencséje. Vettem pár mély lélegzetet, hogy valamennyire lenyugodjak, s iránynak vettem a szobánkat, ahol Seb épp tartózkodott, hogy választ követeljek a mai magatartására.

A szobába lépve Sebet a tévé előtt találtam meg, de nem tetszett az, hogy még mindig a bunkó álarcát viseli. Valahogy ez nemhogy megnyugtatott volna, még jobban hergelt.

- Miért kellett Ginával így viselkedned? – kezdtem bele azonnal, amikor becsuktam a szobaajtót. Nem akartam ugyanis, hogy barátnőm fültanúja legyen mindennek. Még ezért is magát fogja hibáztatni.

- Nem viselkedtem vele sehogy. – vágta oda.

- Hát épp ez az! Nem ismerek rád?! Ki vagy te és mit csináltál az én Sebemmel, míg az edzeni ment? Mert az sose viselkedett volna így a legjobb barátommal…

- Liz értsd meg. Egy kis nyugalmat szerettem volna, ha nyugodtan tölthetünk el pár napot. És Tommi is már ma el akarta kezdeni az edzést! Még szerencse, hogy erről elfelejtett értesíteni?!

- Ha annyira nyugi vágysz, akár én is elmehetek, nem akarok én sem "belerondítani" a nagy nyugalmadba! – hergeltem magam egyre jobban.

- Liz, ne mondj ilyet. Kérlek, Liz...  – nézett rám könyörgően.

- Ne Lizezz itt nekem! – akadtam ki teljesen.

- De most mi bajod van? – ment fel benne is a pumpa.

- Hogy nekem mi bajom van??? HOGY NEKEM MI BAJOM VAN????? – ordítottam már vele - Pont ezt kérdezem én is tőled. – próbáltam meg lenyugodni egy kicsit.

- De Kicsim… én kettesben akartam veled lenni, nyugiba, mindentől, és mindenkitől távol. – vett ő is vissza egy kicsit.

- És Gina annyira nagyon zavar? – lágyult el a hangom, amikor bánatosan nézett rám.

- De ha ő itt van, nem tudunk kettesben lenni. – makacskodott velem, mint egy durcás ovis.

- Most is abban vagyunk, mert ha jól látom nincs itt rajtunk kívül senki! – néztem rá hitetlenkedve.

- Tudom… – adta meg magát.                          

- Akkor? Miért kellett vele bunkón viselkedned? Azt se tudjuk miért jött el Espooból!? – néztem rá. - De mindenesetre nekem nagyon gyanús a dolog és ki fogom belőle szedni akár tetszik ez neked, akár nem. – fenyegettem meg az ujjammal.

- Ne haragudj…– állt oda elém lehajtott fejjel.

- Nem tőlem kell bocsánatot kérned! – adtam meg egyenesen a választ.

- De igen, tőled is, és Ginától is. Bunkó és faragatlan voltam vele. Megérteném azt is, ha vele akarnál inkább lenni, mint velem… – nézett rám fájdalmas szemekkel.

- Jaj, Seb. Ne legyél ilyen. Ha vele akarnék lenni, akkor vele lennék, és nem veled. - simítottam végig az arcán.

- Liz… – nézett fel rám.

- Én ott vagyok, ahol lennem kell, és ezt vésd bele abba a szőke fejedbe, kérlek. – mosolyogtam rá.

- Szeretlek Gyönyörűm… – fogta két kezébe az arcomat.

- Én is szeretlek Bajnokom… – majd forrón megcsókolt.

Másnap reggel arra ébredtem fel, hogy párom távozik a szobából. Nem akartam utána menni, mert biztos voltam abban, hogy Gina már fenn van, s hagytam nekik időt, hogy tisztázni tudják a tegnapi dolgot. Remélem, Gina jól fejbe kólintja, mondjuk az egyik fakanállal, megérdemelné. Tudom, hogy ő nem olyan, Sebnek elég lesz csak rá néznie, s már minden rendben van. Túl jó szíve van a csajnak, tudom én ezt már régóta.

Tegnap nem akartam felhozni neki a Kimis dolgot, de ma, ha lesz rá lehetőségem mindenképp sort akarok keríteni erre a beszélgetésre. Látszik rajta, hogy történt valami, ezt le se tudja előttem tagadni. Nagyon remélem, hogy Seb nem ront még jobban az állapotán. Tegnap meghagytam neki, hogy legyen vele nagyon kíméletes, mert Gina nagyon is hajlamos arra, hogy mindent túlkomplikáljon, és túlgondoljon. Olyasmiket lát a dolgokba, amik nincsenek is. Nagyon bízom abban, hogy most sem ilyesmi történt, mert akkor téphetem egy ideig a számat, mire meggyőzöm, hogy nem is olyan szörnyű a helyzet. Ha pedig Kimi bántotta meg, akkor velem gyűlik meg a baja. A fakanál rá is lecsap, ebben biztos lehet.

Úgy gondoltam, hogy elég időt hagytam nekik, így felöltöztem, és elindultam lefelé. A konyhából hangokat hallottam, így arra vettem az irányt. Boldogan vettem tudomásul, hogy a két számomra annyira fontos személy ott tartózkodik…