41. rész

(Liz)

A nap hátralévő része aránylag csendesen telt. Seb megmutatta az egész házat, s közölte velem, hogy az udvar és a környék is igazából tavasszal és nyáron a legszebb, de most mindent hó borít, a tél miatt. Megnyugtattam, hogy nekem így is tetszik… így is gyönyörű. Vacsora után mindenki a saját szobájába tért, hisz fárasztó nap volt, ki kell pihenniük magukat, hisz holnap szilveszter. A közös szobánkba érve mind a ketten tudtuk, hogy meg kell beszélni a gépen és utána történteket, mert ez így nem lesz jó, ha nem adjuk ki magunkból. A szobába érve, leültem az ágy szélére, s megvártam, hogy Seb betegye maga mögött az ajtót. Jobb az ilyen dolgokat zárt ajtók között lerendezni. Nem hagyta, hogy elkezdjem, azonnal belevágott…

- Liz, Kicsim, szeretnék bocsánatot kérni tőled. – térdelt le elém, s fogta meg mindkét kezemet, s a szemembe nézett. – Tisztában vagyok vele, hogy neked még annyi új dologgal kell megküzdened, és itt vagyok neked még én is és…

- Hééé… ha most arra akarsz kilyukadni, hogy nekem terhet jelent vagy fog jelenteni ez a kapcsolat, akkor nagyon nagyot tévedsz! – vettem két kezembe az arcát, s ő rám nézett fájdalmasan kék szemeivel. – Seb! Még saját magammal is meg kellett küzdenem, hogy beismerjem, hogy szeretlek, és igen tudom, hogy csak pár napja vagyunk együtt, és… és hidd el, már most fizikai fájdalmat okoz, ha nem vagy velem. – vallottam be neki őszintén az érzéseimet.

- Liz. – ölelt azonnal szorosan magához – Én néha annyira idiótán tudok viselkedni. – távolodott el annyira tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni – De még mindig alig hiszem el, hogy egy ilyen gyönyörű lány, mint te velem van, és engem szeret.

- Te tényleg nagyon lökött vagy! - nevettem ki. – Seb én nem akarok semmit elkapkodni. – néztem rá komolyan, s ő csak bólintott egyet lehajtott fejjel.

- Tudom, hogy ez az egész költözéses dolog még korai. – folytatta lehajtott fejjel, és muszáj volt leülnöm mellé a szőnyegre, mert nem volt hajlandó rám nézni.

- Seb, nézz rám, kérlek. – kértem gyengéden, s nagy nehezen már emelte a tekintetét. – Azt akarom, hogy megismerjük egymást igazán, mint férfi, és mint nő…

- Azt hiszem Espooban valami ilyesmit kezdünk el… - válaszolta kajánkodva.

- Te… - csaptam a kezére, mire kacagott – ne legyél komolytalan. – nevettem már én is.

- Én??? A világért se. – nevetett tovább. – Én csak a tényeket mondtam. – vigyorgott, de egyszerre vált komollyá. – Akkor visszamész Berlinbe? Itt hagysz? – nézett rám könyörgő szemekkel.

- Nem - vágtam rá egyszerre – maradok, ameddig csak akarod. Ha pedig megunsz, akkor megyek Berlinbe.

- Az nem fog előfordulni. – hajolt közel az ajkamhoz – Nem tudok betelni veled… - csókolt meg, s a keze már a pólóm alatt kutakodott…

Felemeltem a kezeim, s megszabadított az említett ruhadarabtól. Seb felkelt a padlóról, s felém nyújtotta a kezét, azonnal elfogadtam, s magához húzott egy szerelmes csókra. Ez nem volt sürgető, nem volt vad… tele volt érzelmekkel, amit egymás iránt éreztünk. Lassan, kihasználva minden időnket szerettük és becézgettük egymást. Miénk volt a világ minden ideje, hová is siettünk volna?!

Lépésről-lépésre váltunk meg a ruhadarabjaiktól, és a zuhanyzó felé vettük az irányt. Én léptem be elsőként, s nyitottam meg a vizet, Seb mögöttem jött, s a hátamhoz bújt. Az ajkai a nyakamat, és a vállaimat kényeztette, míg az egyik keze a mellemet cirógatta óvatosan. A másik kezével a hasamon simított végig, majd eltűnt a lábaim között, mire én felnyögtem. Az összes gondolat távozott az agyamból, képtelen voltam a gondolkodásra. A száját az ajkamra tapasztotta, hogy ne legyünk túl hangosak. Körkörös mozdulatokkal kényeztetett odalenn, s a popsimat a férfiasságához nyomtam, mire belenyögött a csókunkba, s egy kicsit erősebben markolta meg a mellemet. Nem fájt, hanem a gyönyört, mely hullámokban borította be a testemet, még jobban felkorbácsolta. Meg kellett kapaszkodnom, hogy esek össze a rám törő élvezet miatt. S tudtam, hogy az este számunkra még csak most kezdődik…

Másnap reggel boldogságban úszva ébredtem. Seb mellettem aludt, szorosan hozzám bújva. Óvatosan fordultam meg az ölelésében, s egy ideig néztem az arcát, amin egy apró boldog mosoly pihent meg. Kibújtam a karjai közül, s a fürdő felé indultam. A padlóról felvettem a tegnap este elhagyott ruháinkat, s az arcomon egy szerelmes mosollyal fordultam a még ágyban alvó párom felé. A zuhany felé vettem az iránt. Belépve eszembe jutott a tegnap este, s az itt töltött fantasztikus percek. Először itt, majd az ágyban folytattuk egymás kényeztetését. Minden egyes együttlétünk alkalmával elvarázsol. Már a bűvkörébe kerültem, s oly nagy szükségem van rá, mint az éltető oxigénre. Már most előre rettegek, mi lesz, ha egyszer azt mondja, nem kér belőlem. Nekem az lesz a vég… a szívem akkor szűnik meg igazán dobogni…

A konyhában Heikkét találtam egyedül, amint szorgoskodik a reggeli elkészítésén. Valahogy meg se lepődtem ezen.

- Jó reggelt! – köszöntöttem mosolyogva.

- Neked is! – mosolygott rám vissza a Diktátor, ahogy Seb hívj anyukáját a háta mögött, csak meg ne hallja. – Látom jól telt az este. – fürkészte az arcomat.

- Igen… - pirultam bele, szerintem fülig.

- Mindent meg is beszéltetek?- kíváncsiskodott tovább.

- Igen, és minden a legnagyobb rendben van. – mosolyogtam rá szívből. – Segíthetek? – inkább dolgozom, mint kérdezzen, nem akartam, hogy tudjon a félelmeimről, a félelmeinkről, csak ránk tartoznak.

- Igen, nagyon örülnék neki. – kezdünk szorgoskodni a nagy családi reggelin. Nem sokkal később párom jelent meg az ajtóban, kócosan és kissé még kómásan. Épp a kenyeret raktam a tányérra, mikor odajött hozzám, hátulról megölelt, majd belecsókolt a nyakamba. Automatikusan fordultam felé a reggeli csókomért.

- Szia Kicsim. – suttogta a fülembe – Hiányoztál mellőlem, de valahogy sejtettem, hogy a konyhában vagy. Mondjuk, kell is nekem az utánpótlás a tegnap este után. Teljesen kifacsartál. – suttogta továbbra is csak úgy, hogy én halljam, habár, Heikke

- Neked is jó reggelt Seb. – nyomtam egy újabb csókot a szájára. – Ülj asztalhoz, kész a reggeli. – figyeltem, ahogy Anyukája távozott, hogy összeszedje a család többi tagját, Párom fülébe suttogtam – Akkor ne is várjak semmit ma tőled? – kacérkodtam vele.

- Azt nem mondtam. – jelent meg egy kaján mosoly az arcán.

- Vigyázz Bajnok, szavadon foglak. – suttogtam az ajkai közé.

- Csak lennénk kettesben, bebizonyítanám, hogy nem beszélek a levegőbe. – csókolt meg szerelmesen.

A nap folyamán rengetegszer ugrattuk egymást Sebbel. Így történt meg, hogy „véletlenül” a mosókonyhába ránk zárta az ajtót, a gardróbba a ruhák helyett engem tett a szekrényre. Szexuálisan mind a ketten túlfűtöttek voltunk, s ki voltunk éhezve a másikra. Egymás húrjaival játszadoztunk, de Seb állt hozzá közelebb, hogy elszakadjon… állt… minden értelemben.

Éjfélkor a televízióból néztük meg a tűzijátékot, s pezsgőbontás után, koccintással, és két puszival kívántunk boldog újévet egymásnak. Seb félrevont, s egy hosszú, és szenvedélyes csókkal kívántunk egymásnak boldog újévet… egy közös újévet…