42. rész

(Liz)         

Két nappal később távozott a család többi tagja, mert Fabi sí táborba megy, és elő kell rá készülni, meg beszerezni még egy csomó dolgot Heikke szerint. Ha bárki az én véleményemre lett volna kíváncsi, szerintem féltette a legkisebb fiát, hátha ránk nyit, és nem épp az ő életkorának megfelelő dolgokkal szembesül. Drága párom nagyon kanos volt, s ezt szerintem már mindenkinek feltűnt. Habár talán megbocsátható neki, hisz szerelmes, s ezt a nap nagy részében valamilyen módon mindig tudatta velem.

Brandon meg is jegyezte a reptéren nekünk, hogy máskor is eljönnek hozzánk, mert Melre jótékony hatással van a svájci levegő. Szegény lány nagyban pirult, a fiúk meg kivették. Seb azért odabökte, hogy nyugodjon meg a srác, nem csak a nővérével van ez így, hanem velem is. Lehet, van valami a svájci levegőben, ami a lányokra kedvező hatással van bizonyos helyzetekben. Azért hozzátette, bármikor szívesen látjuk őket, de azért előtte szóljanak, hátha nem leszünk szalonképesek, hogy fogadjuk őket. Ekkor már nem csak Mel vette fel a pipacs színét, hanem én is. Seb még a búcsúzkodás alatt, sem tudta elrejteni a vigyorát…

Hazafelé külön kocsival mentünk, ez Sebnek egyáltalán nem tetszett. Tudtam, hogy sokkal lassabban megy, mint szeretne, de tisztában voltam vele, hogy aggódik értem. Sokszor nézett rám a visszapillantó tükörben. Most nem volt sürgős a hazajutás, de az agyamban már megszületett, hogy a reptéri beszólásért még megkapja a méltó büntetését. A terv már kirajzolódott a fejemben…

Délután volt, mire hazaértünk, és nekem még el kellett intéznem egy-két telefont, hisz nem sokára elkezdődik a hajtás. Tévéfelvételek, különböző interjúk, megjelenések, ez vár most Sebre és ezzel együtt rám is. S ne felejtsük el, hogy ott van a reklámfelvétel is. Szóval nekem mindezt úgy kéne elrendeznem, hogy a gyárba is el kell menni az autó fejlesztése miatt, és talán ha ebben a rengeteg programban egymásra is jutna még egy kis időnk, az lenne csak a mennyország mindkettőnknek. Tartok azonban tőle, ha beindul a szezon a legkevesebb egymásra lesz majd. Így ki kell használni ezeket a csendes napokat, tartalmasan…

Este a fürdőben már tudtam, hogy egy kicsit gonosz leszek vele, s húzom az agyát, a repteres dolog miatt. Ő már végzett itt, és már az ágyban fekszik, s ha jól tudom, épp egy focimeccset nézz. Így nem követte figyelemmel, hogy mit is matatok a szekrényben. Ginával még Espoo-i kirándulásunk alatt vettük, ezt a csipkecsodát, az egyik fehérnemű boltban. Vagyis ő rám sózta, hogy higgyem el, hasznát veszem majd. Akkor nem akartam, de most áldom érte. Arra gondoltam, hogy megtorlom azt, hogy beégetett… csak bírjam ki, és ne veszítsem el a fejem…

Kinyitottam az ajtót, hogy lássak valamit, s lekapcsoltam a villanyt, majd lassan, komótosan sétáltam be a szobánkba. Természetesen nem hagytam ki, hogy a csípőmet ne ringassam. Az ágyig sétáltam, majd pakolásztam, de nem figyelt, lekötötte a meccs. Majd visszamentem a fürdőbe összepakolni, s az ajtóban még meg is álltam, s felé fordultam, de épp akció volt, így izgatottan szuggerálta kitartóan a televíziót. Saját magamon nevettem, hogy miatta csinálom ezt az egészet, mégis magamat a kínzom, hogy tudom mit is fogok művelni vele, ha végre észrevesz.

Úgy döntöttem, ha nem vesz észre, majd teszek róla, hogy bizony akadjon meg rajtam az a csodálatos kék szempár. Felszegett fejel sétáltam vissza, s úgy mintha semmi különleges nem történne.

- Meddig tart? – néztem én is a képernyőre.

- Ez még csak az első félidő, mindjárt… - de itt abbahagyta. Odasandítottam rá, hogy bejött-e a tervem, s már láttam, hogy igen. Kikerekedett szemekkel bámult rám.

- Baj van? – pillantottam rá kíváncsian, de majdnem felnevettem a meglepődött ábrázatán.

Választ nem kaptam, de azonnal felpattant az ágyról, s felém vette az irányt. Én továbbra is az ágy mellett álltam, s figyeltem Őt.

- Liz… te jó ég! Nagyon szexi vagy… - húzott szorosan magához, és suttogta az ajkaim közé. – Mi lenne, ha segítenék megszabadulni tőle? – s az egyik keze felfedezőútra indult a testemen.

- Nem úgy volt, hogy focit nézel? – kérdeztem tőle ártatlanul.

- Sokkal jobb programot találtam ki most annál, s nagyon szívesen belevonlak téged is. – kényeztette közben a nyakamat, de észnél kellett lennem, hogy a tervemet véghez tudjam vinni.

- Sokkal jobb programot? – kacérkodtam vele.

- Igen… engedd, hogy bebizonyítsam. – markolta meg a popsimat, amitől felnyögtem.

- Mi lenne, ha nem te bizonyítanád be? – néztem rá kihívóan, de egy pillanat alatt kapcsolt, s az ágyra feküdt s onnan vigyorgott rám.

- Azt teszel velem, amit akarsz. – kajánkodott, még nem is tudta, hogy mire készülök. Hiba az ilyen könnyelmű kijelentés, nagy hiba…

Nagyon lassan indultam meg felé az ágyban, négykézláb, s popsimat kinyomtam, és a „hálóingem” a dekoltázs részen eléggé kivágott volt, így nem takart szinte semmit. Falt a szemeivel. Tudtam, hogy most én irányítok, s nem menekül. Egy ördögi mosolyra húztam az ajkam, ahogy mellé értem szenvedélyes csókban forrtunk össze nem teketóriáztam sokat, és a csípőjére ültem. A kezei automatikusan fonódtak körém, le egyenesen a popsimig. Mikor elváltak az ajkaink a szemeiben felismerést véltem felfedezni, ahogy rájött bugyi bizony nincs rajtam. A kínzás első foka kezdetét vette, mikor lefogtam a kezeit, habár tudtam, hogy sokkal nagyobb erő van benne, mint bennem, bármikor szabadulhatna, mégis belement a játékba.

A nyakával kezdtem, csókolgattam, szívogattam. Egy centiméterét sem hagytam ki. Ezt követte a kidolgozott mellkas. Tudtam nem szabad elveszíteni a józan eszem, mégis nagyon penge élen táncoltam. Hisz itt van alattam az a férfi, aki nekem a jövőt, az életet jelenti, nehéz így önuralmat gyakorolni…

A mellkasánál, nagy gondot fordítottam a bimbók kényeztetésére, szívogattam, harapdáltam őket, a nyelvemmel ingereltem. Sóhajok, nyögések voltak kényeztetésemre a válaszok, s a legnagyobb bizonyíték a nagyon, de nagyon szűk boxer.

- Liz… nem bírom tovább. – nyögte, s én nem hagytam abba az ajkammal elindultam a boxer

Feleszmélni sem volt ideje, mert ráültem, s magamba fogadtam őt. Tudtam, hogy most nem szabad az önkontrollomat végképp elveszíteni. Lassú, nagyon lassú ringatózásba kezdtem. A szemei teljesen elfelhősödtek, s tudtam már nem képes józanul gondolkozni, már csak a vágy, a gyönyör hajtja előre. A kezei a popsimra kúsztak, s izgatóan masszírozni kezdte őket. Akaratlanul is egy halk sóhaj hagyta el az ajkamat. Kezdtem egyre jobban élvezni. Az ajkammal a nyakát és a mellkasát csókokkal borítottam be, de közben figyeltem őt. Finoman megmarkolta a popsimat, tudtam, hogy most jött el az én időm. Mindjárt ráköszönt a gyönyör, de azt már nem vártam meg. Felpattantam róla, s besétáltam a fürdőbe. Az ajtóból még visszapillantottam, értetlenül nézett rám az ágyból fekve, de én vigyorogtam rajta.

- Ezt a repteres beszólásodért kaptad… Bajnok… - vigyorogtam továbbra is, s bevonultam a fürdőbe felfrissíteni magam. Résnyire nyitva hagytam az ajtót, de nem tudtam abbahagynia mosolygást. Most megkapta, legközelebb majd nem éget be. A mosdókagylóhoz léptem, s megengedtem a csapot, majd megmostam az arcomat. Törölközővel, pedig finoman megtörölgettem. Ahogy felnéztem, a tükörben találkozott a tekintetünk. Az övé, szinte perzselt. A csípőjét az enyémnek nyomta, s hogy tudassa ő még mindig harcra készen áll.

- Mit szeretnél? – incselkedtem vele, továbbra is a mosdó fölé hajolva.

- Téged. – fordított magával szembe, s azonnal felültetett a mosdóra, majd egy erőteljes lökéssel belém csusszant.

- Most nem fogom hagyni, hogy megszökj, ahogy túlságosan felhúztál. És ezt a ruhácskát le fogom szedni rólad. – nézett rám kihívóan, s kezdett bennem mozogni lassan. – Szóval megbüntettél… - nyögte.

- Igen… - sóhajtottam fel, s lettek a döfései egyre keményebbek, s én már sikongattam a kéjtől, s tudtam mindjárt átjárja a testemet a jól ismert gyönyör, ő azonban egy lépést hátrált.

- Ezt az előbbiért kapod. – suttogta visszafogottan, vágytól izzó tekintettel. Egy pillanat alatt eljutott a tudatomig, hogy most meg akart leckéztetni, de azonnal kapcsoltam.

Lemásztam a mosdóról, s a fejemen áthúztam a ruhácskámat. A szemeivel követte a mozdulataimat, és a mellkasa nagyon gyorsan emelkedett. Beléptem a zuhany alá, s megnyitottam a csapot. Felé fordultam, ő még mindig ott állt, minden tekintetben, s engem nézett.

- Ugye nem hagysz kielégítetlenül? – néztem rá csábítóan. Nem teketóriázott sokat, belépett hozzám, felemelt, a lábaimat a csípője köré fontam, s egy határozott mozdulattal belém lökte magát. Tudtam, hogy még izgalmas este elé nézünk…