53.rész

Gina

Egész nap alig ettem valamicskét, így aztán délutánra már igencsak megéheztem, és mivel a hűtő és a konyha telis tele volt a Mark által vásárolt friss élelmiszerekkel, úgy döntöttem, hogy összedobok magamnak némi vacsorát. A csirkemelleket gyorsan bedobtam a sütőbe, és amíg azok pirultak, nekiláttam a zöldséges rizottónak is. A főzés valahogy mindig kikapcsolt és ellazított kicsit és ilyenkor olyan dolgokon is tudtam gondolkodni, amelyekre amúgy nem jutott túl sok időm. Így voltam most is, hiszen miközben a zöldségeket pucolgattam, eszembe jutott az a kis cetli és a rajta szereplő dátum, valamint helyszín. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy miért megy ő Porkallába egy gyermekotthonba? Mi dolga lehet neki ott? Megfordult a fejemben már vagy ezer féle lehetőség, de valahogy egyik sem klappolt  igazán. A legegyszerűbb dolognak persze az tűnt, hogy azért jár oda, mert szívügyénekk érzi az otthon támogatását, ám valahogy ennek sem akartak összeállni a darabkái a fejemben. Tudtam, hogy ha nem kérdezem meg tőle, akkor magamtól nem jövök rá erre. Csupán abban nem voltam biztos, hogy miként is kezdhetném ezt a beszélgetést.

Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben egy répa karikázása közben, mikor éreztem, hogy két kar fonódott a derekam köré. Ijedten ugortam kicsit hátra, ám az ölelés ettől nem szűnt meg, inkább erősödött. Felemeltem a kést és azzal együtt megfordultam.

-A fogásodon még van mit javítani Kislány! Ha gondolod, adok különleckéket!-suttogta a fülembe Kimi rekedten, miközben a kezei kalandozni kezdtek a testemen és először a pólóm alá nyúlva a derekamat kezdte simogatni. Válaszolni akartam a megjegyzésére, de az érintései olyan hatást gyakoroltak rám, hogy még a kigondolt mondataimat is elfelejtetem, és csak egy halk sóhaj hagyta el az ajkaimat.-Na mi van? Elvitte a cica a nyelvedet?-vigyorgott rám negédesen, a kezei pedig egyre több területet simogattak végig, és már a fenekemnél kalandoztak. Egy óvatlan pillanatban felemelt, és a konyhapultra ültetett, majd csókolgatni kezdte a nyakam, mire nekem kihullott a konyhakés a kezemből, egyenesen a mosogatóba.

-Kimi….hagyd….abba….-suttogtam levegő után kapkodva, és az egyik kezemmel megtámaszkodtam a pulton.

-Miért Kicsikém, amikor mindketten akarjuk?-a nyakamon éreztem, hogy elmosolyodott, majd tovább csókolgatott.

-Nem szabad…..-leheltem vágytól fűtött hangon és kicsit kinyomtam a mellkasom, így összesimultam vele.

-Ugyan, egy röpke óra senkinek nem fogja a világvégét jelenteni…..-kajánkodott tovább, és amikor a felsőm alatt a melleimet kezdte simogatni, én is észbe kaptam és eltoltam őt magamtól.

-Te faragatlan mamlasz!-vágtam oda neki morcosan.

-Kislány, tudom, hogy vágysz rám, most minek tagadni?-kérdezte széttárt kezekkel, és élénken vigyorogva.

-Mégis mit hiszel, ki vagy te?-kiabáltam mérgesen.

-Óhh…..hát bebizonyítanám én, hogy ki vagyok, ha hagynád magad!-suttogta a fülembe kéjesen, és végighúzta a kezét a combomon.

-Te idióta barom!-löktem el őt magamtól dühösen, aztán leugrottam a pultról és az ajtóhoz robogtam, de még mielőtt kimentem volna a konyhából, pattant a fejemben a szikra és visszafordultam.

-Mi dolgod van Neked Porkallában?-szegeztem neki a kérdést hirtelen.

-Semmi közöd hozzá.-válaszolta flegmán és megrántotta a vállát.

-A sajtósod vagyok, ergo van közöm.-vágtam rá hetykén.

-Én meg eldöntöttem, hogy nincs. Engem sem érdekel a ciklusod, téged se érdekeljen az én dolgom.-közölte, karbatett kézzel.

-Akkor minek adtad oda a papírt?-tettem fel a keresztkérdést.

-Hogy tudd a dátumot a többiről viszont nem kell, hogy tudomásod legyen!-mondta, közelebb lépve hozzám.

-Még a ciklusomról sem?-kérdeztem költőien, hogy tovább húzzam az agyát.

-Nőőők…..-forgatta meg  a szemeit és még közelebb araszolt.

-De ha nagyon szeretnéd, tudatom veled mikor volt, így már te tudod ezt. És semmi akadálya nincs, hogy elmond, hogy...

-Nem fogom elmondani bármennyire is kíváncsi vagy rá. Tudod aki kíváncsi, annak megnő az orra.-grimaszolt, és fél kézzel a konyhapultra támaszkodott.

-Az hamar megöregszik!!!! A megnőtt orrú az PINOKKIÓ!!!! De mit is várok tőled? Hogy tudj egy-két gyerekmesét?  Gyereket is csak képről látsz...-legyintettem, és én is úgy tettem, mint ő az imént.

- Érdekes, pedig most is itt áll velem szemben egy nagyra nőtt!-zsörtölődött tovább.

-Most meg már gyerek vagyok? Úgy két órával ezelőtt még meg akartál döngetni!-vontam fel a szemöldököm.

-Ez most sem változott.-válaszolta szárazon, azonban a karja a derekam köré fonódott és odarántott magához.

-Te jégcsap!-sziszegtem dühösen és megpróbáltam eltolni őt magamtól, de ez nem igazán ment.

-Most mit játszod itt az álszent szüzet? Neked is és nekem is jó lesz... levezetjük a felesleges feszültséget, és te sem leszel már hárpia....gondoskodom róla....-vigyorgott rám pimaszul, és megcirógatta az arcom, majd a nyakam is.

-Nem is vagyok hárpia!-durcáztam.

-Ha összebújnánk, nem is lennél az……-súgta a fülembe érzéki hangon.

-Ahhh……Veled nem lehet normálisan beszélgetni!-fordítottam el a fejem és mérgesen dobbantottam a lábammal.

-Én nem is azt mondtam, hogy beszélgessünk... ahová én hívlak ott nem kell beszélni... habár azt nem mondtam, hogy a szádat és a nyelvedet nem kell használni....-folytatta tovább az elmés gondolatmenetét.

-Neked csak a szex körül járnak a gondolataid????-kérdeztem idegesen, amikor már kezdett tényleg elfogyni a türelmem.

- Te tehetsz róla...-válaszolt szemrebbenés nélkül.

-ÉN????-kiáltottam fel, közben magamra mutatva.

- Igen... te vettél fel kivágott felsőt, és egy olyan pici nadrágot, hogy ha rád nézek már állok, mint a  cövek. Segíthetnél megszabadítani ettől a szűk nadrágtól...és ha már ott vagy mástól is...-bújt hozzám.

-Van két kezed, úgyhogy könnyíts magadon....-feleltem félvállról és a mai napon már sokadszorra is eltoltam magamtól.

-Jobban szeretném, ha te könnyítenél. És hidd el te is nagyon élvezni fogod. –mosolygott olyan álszent módon, hogy szívesen ágyékon rúgtam volna.

-Te nem vagy ép! Azt se tudod miről beszélsz... Menj és keress egy útszélit ő biztos segítene neked...-vágtam a fejéhez most már teljesen begurulva.

-Ne folytasd, nem akarom tudni!!!!-emeltem fel a kezem.

-Miért nem? Talán ha hallanád, kedvet kapnál hozzá!

-Akkor kapnék kedvet hozzád, amikor majd Seb az egerekhez...-feleltem könnyedén.

-Ahhhh... vennem kell a Kölyöknek egy egész egércsaládot.-sóhajtott fel színpadiasan.

-Ja szegény majd a világ végére futna....

-SZEGÉNY LIZ....-szólaltunk meg teljesen egyszerre, majd elnevettük magunkat.

-Ez nem lehet igaz! Komolyan ilyen hülyeségekről társalgok Veled?-kérdeztem morcosan, hogy eltereljem a figyelmet a zavaromról, amit az arcom színe is hűen tükrözött.-Na jó, erre nekem nincsen időm!-vágtam rá gyorsan, aztán kibújtam az öleléséből és a nappaliba siettem, hogy végre fellélegezhessek. Aonban túl korai volt az örömöm.

-Olyan gyorsan elrohantál, még nem is fejeztük be a beszélgetést!-hallottam meg magam mögött Kimi hangját.

-Tudod…..-fordultam meg.-Nem akartam több időt eltölteni veled egy légtérben.-mosolyogtam rá bájosan.-Főleg nem abban a laboratóriumban.-borzongtam meg.

-Hol?-emelkedett a Jégember hangja egy oktávval magasabb hangtartományba.

-Ez az egész ház olyan, mint valami lefertőtlenített hely. Bárhova nézek is, itt minden olyan steril!-fintorogtam és újra hátat fordítottam neki.

-Az ágyamat is megnézheted Baby, de az nem lesz steril……-búgta a fülembe vágytól fűtött hangon.-……főleg utánad nem.-tette hozzá szemtelenül, majd végigsimított a fenekemen.

-Te pimasz disznó!-sziszegtem dühösen a képébe, miután megpördültem, hogy a szemébe mondhassam ezt. Legszívesebben felpofoztam volna a beszólásáért és a tapizásért, de tudtam, hogy nekem kell az okosabbnak lennem és nem lealacsonyodnom az ő szintjére. Szikrákat lövellő szemekkel fürkésztem az arcát, aztán fogtam magam és a szobámba rohantam. Még nem is telt el az első nap, amit vele kellett töltenem, mégis sikerült annyira kikezdenie, hogy az ágyamra dőlve sírdogálni kezdtem. Reménykedhettem volna abban, hogy majd jobb lesz a helyzet, de tudtam, hogy erről még csak álmodozni sem lehet……