52. rész

Gina

A következő két napot nagyrészt a szobámban töltöttem, ugyanis a ház többi részével egyszerűen képtelen voltam megbarátkozni. Ideje volt végre, hogy a munkának is nekilássak, mert még semmit nem csináltam, és az e-mailek, sms-esek, és faxok már teljesen elborítottak. Szelektálnom kellett a különböző programok között, mert nem szervezhettünk minden hétvégére valami szponzori rendezvényt, az már tényleg túlzás lett volna. A nap nagy részében szinte csak ezt csináltam, és a második nap délutánjára egy majdnem kész beosztás feküdt előttem az ágyon. Kicsit megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, aztán összedobtam kicsit a cuccaimat és elindultam a fürdőbe, hogy vegyek egy forró zuhanyt, azt remélve, hogy ez majd ellazít kicsit.

Hosszú percekig folyattam magamra a kellemesen meleg vizet, majd amikor végeztem a zuhanyzással, elzártam a csapokat, kicsavartam a hajamból a vizet, és kiléptem a kabinból. A törölközőm után nyúltam éppen, amikor észrevettem, hogy nyílik az ajtó. Gyorsan magam elé kaptam azt, mielőtt az igencsak szemtelen illető belépett volna a helyiségbe. Már szólásra nyitottam a számat, hogy letorkolljam azért, hogy kopogás nélkül betoppant a fürdőbe, azonban a torkom akadt a hang, amikor egyenesen a ház urát találtam magammal szemben. Csodálkozva fürkésztük a másik arcát néhány másodpercig, aztán észrevehettem, hogy Kiminek lassú, kaján vigyorra húzódott a szája. Nyeltem egyet, majd nagy zavaromban valahogy azért magam köré csavartam a törölközőmet, ám eléggé idegesített, hogy minden mozdulatomat követte a pillantásával.

-Neked is hello Räikkönen! Kopogni luxus "finnek gyöngye"?-kérdeztem ironikusan, amint végre megint visszataláltam a hangomhoz.

-Áhh Hamilton! Kedvességed továbbra sem tűr határokat! De fel kell, hogy  világosítsalak  Drágám, ez az én házam, oda megyek ahova és amikor csak akarok!-mosolyodott el gúnyosan.-Amúgy meg kell jegyezzem, bár a modorodon van még mit csiszolni, a lábaid elképesztően szexiek!-vigyorgott rám negédesen, majd alaposan végig mért a tekintetével.

-Menj ki innen Kimi!-szóltam rá erélyesen, ám nagy figyelmet igényelt, hogy ne engedjem megremegni a hangomat.

-Mert mi lesz ha nem?-nézett rám kihívóan és közelebb lépett hozzám, én pedig azonnal hátrálni kezdtem.-Te menekülsz?-vonta fel az egyik szemöldökét, és továbbra is határozott lépésekkel haladt felém, én pedig hátráltam, ám amikor éreztem, hogy valami nem hagy helyet a további curikkolásban, hátranyújtottam a kezem és ijedten tapogattam ki, hogy a fal előtt állok, és mire észbekaptam, Kimi már nekipréselt annak.

-Eressz el!-sziszegtem a képébe akaratosan, aztán megpróbáltam őt eltolni magamtól, de megfeszítette az izmait, így esélyem sem volt arra, hogy szabaduljak a karjai közül.

-Miért is?-kérdezte vigyorogva, majd kicsit eltávolodott, ám az egyik kezét a falra szegezte, a fejem mellé.

-Mert……mert sikítok, ha nem eresztesz!-vágtam rá némi hebegés-habogás után. Kimi hangosan felnevetett.

-Nem fogsz vele semmire se menni Hamilton!-súgta a fülembe rekedten, közben pedig a törölközőm alá nyúlt és simogatni kezdte a combomat. A fejemet a csempéhez támasztottam és egy pillanatra behunytam a szemeimet.

-Ne csináld ezt velem!-suttogtam remegő hangon és az egész testem összerázkódott.

-De hiszen nem is csinálok semmit!-vigyorgott.-És ha csinálnék is, mi okom lenne abbahagyni?-kérdezte mosolyogva és a mutatóujját végighúzta az államon.

-Boldog vagy, hogy még jobban a földbe tiporhatod a becsületem, hogy még jobban megalázhatsz?-kérdeztem kicsit elkeseredetten és azt hiszem a fájdalom és a düh keveréke csilloghatott szemeimben, miközben néztem őt. Erre már nem szólt semmit, de kitartóan fürkészte az arcom, én azonban büszkén álltam a pillantását.

-Öltözz fel, szedd össze a cuccaidat és gyere le a nappaliba. Van 5 perced, hogy elrizsáld amit akarsz!-mondta nyersen és ridegen, közben hátrébb lépve tőlem. Még egyszer végignézett rajtam, aztán sarkon fordult és az ajtó felé indult, ám mielőtt kilépett volna a fürdőből, még visszafordult.

-És intézd el, hogy kivegyék ezt a szemetet ebből a szennylapból!-parancsolt rám keményen, miközben odadobott elém egy újságot.-Elvégre is ez a dolgod!-tette hozzá kissé lekicsinylően, majd elhagyta a helyiséget, én pedig nekivetettem a hátamat a falnak és a szemeimet behunyva próbáltam megnyugodni kicsit. Eddig sem értettem a viselkedését, de ezek után minden reményemet feladtam, mert tudtam hogy én őt nem tudom kiismerni Tisztában voltam azzal, hogy nem sírhatok, hogy erősnek kell lennem, így aztán vettem egy mély levegőt, majd lehajoltam, hogy felvegyem a földről az odahajított újságot. Nem tudtam, hogy Kimi miről beszél, de amikor elolvastam a címet, és megláttam a képet, iszonyatosan dühös lettem. Villámgyorsan megtörölköztem, magamra kapkodtam a ruháimat és cseppet sem törödőve azzal, hogy a hajam csurom víz, a nappaliba robogtam, egyenesen Kimihez. Levágtam elé az üvegasztalra az újságot, mire ő felemelte a fejét és csodálkozva nézett rám.

-Megmondanád, hogy mégis mióta vagyok a szeretőd?-kérdeztem felemlt hanggal, majd csípőre vágtam a kezem és választ várva fürkésztem az arcát.

-Nem tudom.-vonta meg a vállát.-De ha már az újságban is ez van, akkor igazán tehetnénk érte, hogy az legyél.-eresztett meg felém egy kaján vigyort.

- Hogy én??????? - sipítottam magas hangon.

- Látsz itt mást is Csillagom? - kérdezte mindentudó mosolyával, és látványosan végigmért.

-Akkor sem feküdnék veled össze, ha Te lennél...

-Ne mondj olyat amit esetleg később megbánsz. - vigyorgott rám, úgy, hogy legszívesebben bemostam volna neki.

- Nem lenne hozzád gusztusom. - válaszoltam flegmán.

-Ohhh Kicském... nekem nagyon is lenne hozzád... - állt fel a kanapéról közvetlen elém, s a fülembe suttogta. Tudtam, hogy direkt ingerel... de egy baj volt, túl nagy hatással van rám.

- De ha ennyire zavar, akkor tüntesd el. - indult meg a keze a derekamon, de továbbra is a fülembe suttogott. - Ha azonban úgy döntesz, hogy mégis lenne kedved, én készen állok…- ajkai a nyakhajlatomnál jártak, alíg érintve azt - minden értelemben... - s egy határozott mozdulattal a csípőmnek nyomta az alfelét.

- TE... te... te SZEMÉT DISZNÓ!!! - löktem el magamtól, míg ő csak nevetett rajtam.- Téged egyáltalán nem zavar? - kérdeztem meg már normális hangerővel.

- Miért zavarna?! Engem nem... Seb az már más kérdés... - húzta el a száját.

-Seb……-suttogtam.-Óhh Istenem és Liz!-kaptam a szám elé a keze.-El kell intéznem, hogy kivegyék azt a nyamvadt cikket!-mondtam ezt inkább saját magamnak és már indultam is volna vissza a szobámba, ha Kimi nem ragadja meg a csuklóm és ránt vissza magához.

-A-a!-rázta a fejét.-Először én!-vigyorodott el negédesen, majd végigsimított az arcomon, én azonban elfordítottam a fejem és kihúztam a kezem az övéből.

-Nincs mit megbeszélnem Veled. Már kész a programod, szóval végeztünk is!-vontam meg a vállam, aztán faképnél hagytam őt, és az emeletre siettem a papírért. Miközben előkerítettem azt és a határidőnaplómat, lebonyolítottam gyorsan két hívást, és elintéztem, hogy kivegyék azt mocskot az újságból.-Tessék, itt a beosztásod. Ha lenne valami hozzáfűznivalód-de persze nem lesz-akkor azt most mondd!-közöltem vele teljes lelki nyugalommal, miközben a kezébe nyomtam a lapot.

-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy erre a csomó baromságra el fogok menni?-vonta fel a szemöldökét.

-Te meg ugye nem gondoltad komolyan, hogy van beleszólásod, hogy hova mész és hova nem?-grimaszoltam.-Ezt én mondom meg Neked, remélem tisztában vagy vele.-tettem hozzá, és ismét csípőre vágtam a kezeimet.

-Hát Kicsikém, te nagyon el vagy tévedve.-közölte szemrebbenés nélkül, miközben felállt velem szemben.-Remélem tudod!-mondta gúnyosan, majd felvett az asztalról egy papírfecnit, felemelte a kezem és a tenyerembe nyomta azt.-Ha már annyira belejöttél a szervezkedésbe, akkor ezt is tedd a programhoz!-nézett rám szigorúan, aztán sarkon fordult és az emeletre sétált. Hosszasan néztem utána, aztán a figyelmem a kezemben lévő cetlire koncentrálódott. Amikor elolvastam a papíron álló írást, nagyon meglepődtem, és fogalmam sem volt arról, hogy hova tegyem ezt a dolgot. Egész délután ezen járt az agyam, és tudtam, ha nem kérdezek rá Kiminél, akkor nem fogok rájönni az igazságra.