48. rész

(Liz)

Fáradtan és nyúzottan indultam el a közös szobánk felé. Gina már egy órája elköszönt, hogy nyugovóra tér. Seb is fenn van, minden bizonnyal valami focit néz. Valahogy semmihez sem volt kedvem. Még benéztem a konyhába, s mosolyogva állapítottam, meg hogy barátom rendet tett. Christian nem olyan rég rám telefonált, hogy jó lenne, ha egy hét múlva tiszteletünket tennénk a gyárban, mert kezdődik az idény. Seb pedig jó lenne, ha nem zökkenne túlságosan ki a vezetésből. Nagyon rendes, hogy mindezt majdnem este közli, s egy órán keresztül hallgathattam, hogy mennyi mindent kell megcsinálni a jövő héten. Beszámolók, éves értékelések, megbeszélések, értekezletek… ha belegondolok, már ettől fejfájás kap el.

Barátnőm szobája előtt elhaladva mindezt egy röpke pillanat alatt eltűnik a gondolataim közül. Most ő a fontos, s hogy minél előbb rádöbbentsem arra, hogy nem megfutamodni kell a problémák elől, hanem igenis szembe kell velük nézni. Nem lehet neki könnyű, hisz Kimi és közte bizony ott van 9 év… a férfi javára. Más gondolkodásmód, más szükségletek… más világ. Azt hiszem, már eddig is jól gondoltam, barátnőm beleszeretett a finnbe, de nem tudom, hogy a férfinek milyen érzései vannak Gina irányába. Van egy olyan sejtésem, hogy ez a kis félreértés is ebből fakad.

Szobánkba belépve páromat ott találom az ágyon, s épp focit néz. Beléptemre rám néz, és szerelmesen rám mosolyog. A szívem ki akar törni a mellkasomból minderre. Odamegyek hozzá, egy röpke csókot adok ajkára, majd magamhoz veszem az alvós ruhámat, s a fürdőbe megyek egy frissítő zuhanyra. Mindezek elvégzése után Seb mellé telepedek az ágyra, mire Ő magához húz.

- Felhívott ma Kimi… - kezdett bele azonnal.

- Hogy? És mit mondott? – ültem fel az ágyon vele szemben.

- Azt hogy Gina hazament, és Paulától kapott érte egy nagy adag letolást. És körülbelül egy hét múlva jön haza. – kezdte simogatni a combomat, mialatt magyarázott nekem.

- Hazament? – kerekedtek ki a szemeim.

- És még hozzátette, hogy mindez nem telefontéma.

- Nem értem én ezt az egészet. – dőltem a mellkasára.

- Gina mit mondott? – simogatott tovább.

- Hogy… de ezt nem mondhatod el… se neki, se Kiminek, hogy tudsz róla. – fenyegettem meg az ujjammal.

- Tartom a számat. – húzta el a szája előtt a kezét, mint egy képzeletbeli cipzár lenne ott.

- Kimi megcsókolta…

- Hogy? – lepődött meg.

- Igen jól hallottad, megcsókolta Ginát. Majd szépen lelépett, otthagyta. Gina meg azt hiszi, hogy Kimi nem akarta, hogy megbánta, így elment, vagyis Berlinbe szökött, az első géppel.

- Tudod ez azért furcsa… - gondolkodott.

- Miért?

- Kimi nem szokott csak úgy megcsókolni akárkit!

- Mire célzol ezzel?

- Hát csak arra, hogy ha ilyet tett Kimi, akkor valami megfogta Ginában. Tudod, nagyon sokat szenvedett Jenni mellett. Az a nő csak kihasználta őt, minden értelemben, pedig Kimi nem akart mást, mindössze annyit, mint a többi ember… boldognak lenni. Az a nő tisztában volt vele, hogy Kiminek minden vágya egy család, egy gyerek… s egyfolytában hitegette vele… most ezért nem lehet, most azért nem. Pedig Kimi tényleg szerette őt… Jenni meg mindezt nagyon is jól tudta, s ki is használta ezt rendesen. Ez a lovaglásos dolog is. Tudta, hogy Kimi allergiás a lószőrre, s neki ez egy jó alibi, s a férje úgysem megy oda megnézni őt. Azt tehette a saját lovardájába, mert Kimi azt is vett neki, amit csak akart. Képzeld volt olyan, hogy hetekig kerestünk neki egy jó kancát. Fel tudod ezt fogni? Mi ketten Kimivel. – már nem bírtam tovább kuncognom kellett, ahogy elképzeltem ezt -  Na igen, gondolhatod mennyi tapasztalatunk van a lovakkal kapcsolatban. Mindezt azért, hogy boldognak lássa Jennit.

- Szegény…- bújtam még jobban páromhoz – Mi mindent képes volt vele megtenni ez a nő.

- De a legjobbat még nem is tudod.

- Miért? Van még tovább is? – simogattam a kockáit a pólóján keresztül.

- De van ám! Kimi végre eljutott arra a pontra, hogy neki mindez elég volt és beadja a válást – szólni akartam, de az ujját a számra tette, ezzel is mutatván még nem fejezte be, egy apró csókot adtam az ujjára, mire rám mosolygott – Aztán ennek a nőnek nem volt az elég, hogy Kimi igen szép summát fizet neki, meg házat kap, és egyebek, ő ennél tovább ment. Miután Kimi közölte vele, hogy elvállnak és elmondta neki, hogy mit kap az aláírásért ő közölte, gyermeket vár.

- Hogy mi? – kerekedtek ki a szemeim.

- Igen… azt a gyermeket, ami aztán sose született meg. Kimi fogta a drága kis feleségét és elvitte, mit elvitte elcipelte a legjobb nőgyógyászhoz. Már furcsa volt az is, hogy nagyon ágált ellene, hogy neki megvan a saját orvosa, és volt ellenőrzésen. Odavágtam neki, hogy ha igazán terhes, akkor nincs mitől félnie. Erre ő közölte velem, hogy kívül tágasabb nekem, és ne szóljak bele a boldog családi életükbe. Különben is ugyanolyan sikertelen vagyok, mint a férje… örök vesztesek vagyunk mind a ketten ezért is értjük meg egymást olyan jól. – lett szomorú a tekintete, mire én egy lágy csókot nyomtam az ajkára.

- Szeretlek… - bújtam oda hozzá, a karjaiba.

- Én is téged, Gyönyörűm. – ölelt meg szorosan, s lágyan megcsókolt.

- És mi lett a vége?

- Kiderült, hogy Jenni nem volt terhes, így Kimi beadta a válópert. Persze ez sem ment neki könnyen, Jenni rengeteg pénzt akart. Sőt… talán még annál is többet. Mondjuk sok alapja nem volt a követelésének, csak az a pár év, amit együtt töltöttek. Kiminek nagyon jó ügyvédje volt. Kiderített minden mocskosságot, amit Jenni elkövetett a házasságuk alatt. A szemét húzásokat, és a rengeteg szeretőt… természetesen mindezt bizonyítékokkal alátámasztva. Kimi nagyon tartotta magát, próbált nem összeomlani. A rózsaszín lufi számára a bíróságon pukkant ki teljesen, amikor mindezekkel szembesült. Apukája volt az, aki minden egyes tárgyalásra elkísérte, és ott tartotta benne a lelket… ezért is nagy csapás az elvesztése számára…

- Így már értem, hogy miért mondtad azt, hogy nagy dolog, hogy megcsókolta Ginát.

- Liz, Gyönyörűm… meg kell ígérned, hogy ezt nem mondod el Ginának. Ha akarja Kimi elmondja neki, ezt neki kell megtennie. – nézett mélyen a szemembe.

- Megígérem, és igazad van. Tartom a számat. Remélem Kimi és Gina is egyszer boldogok lesznek. Ha nem is egymás mellett, de valakinek az oldalán.

- Csak remélhetjük, hogy így lesz…