51. rész

Gina

-Gina!-fogta meg a kezem Liz, és visszahúzott az előtérbe, hogy nyugodtan beszélhessünk. Addig Sebet és Markot magukra hagytuk a ház előtt.-Kérlek, ne hagyd, hogy kikészítsenek a Kimi felé irányuló érzéseid, vagy éppen ő maga.-nézett rám komolyan a barátnőm.

-De én nekem nincsenek felé érzelmeim!-ágáltam kissé elkeseredetten.

-Látom amit látok, és tudom amit tudok, de ezt ne itt és ne most vitassuk meg!-felelte határozottan.-Ha valamit szeretnél elmondani, vagy szükséged van rám, akkor gyere, vagy hívj bátran. Nem számít, ha ez éjszaka van, akkor is keress engem. Érted?-pislogott rám gondoskodóan.

-Köszönöm Liz!-néztem rá hálásan, könnyektől csillogó szemekkel.-Nem is tudom mi lenne velem nélküled!-öleltem meg őt hirtelen.

-Jajj Kislány!-sóhajtott.-Annyira féltelek attól ami most fog jönni!-vallotta be őszintén.-De ha Kimi csinál veled valamit, megesküszöm, hogy azt megkeserüli. Akkor megtudja milyen az, ha Liz Strassberg dühös valakire!-jelentette ki akaratosan, de elmosolyodtam azon, hogy mennyire félt engem.

-Ne aggódj, majd én megoldom! Minden rendben lesz!-próbáltam ő megnyugtatni, ha már magamat nem sikerült.

-Na ez a beszéd!-ragyogott fel az arca.-Nagyon vigyázz magadra!-ölelt szorosan magához.-És aztán helyzetjelentést kérek ám!-próbálta viccesre venni a figurát, de így sem tudta leplezni az arcán végigcsorgó könnyeket.

-Rendben!-nevettem, de én is sírtam.-Köszönök mindent!-pusziltam meg az arcát, aztán megtöröltem a szemeimet és kimentem az ajtó előtt várakozó srácokhoz. Liz követett engem.

-Indulhatunk?-mosolygott rám Mark.Lassan bólintottam, aztán odaléptem Sebhez.

-Köszönök mindent!-pillantottam rá hálásan, és megöleltem őt.

-Vigyázz magadra, és ne csinálj butaságot!-súgta a fülembe úgy, hogy azt csak mi halljuk.

-Hát akkor köszönöm mégegyszer, remélem hamarosan újra látjuk egymást! Vigyázzatok egymásra és legyetek boldogok!-búcsúztam el tőlük.

-Vigyázz magadra! Sziasztok!-köszönt egyszerre a szerelmespár, aztán Markkal elindultunk Kimi házához.

-Hát akkor, fáradj beljebb!-nyitotta ki előttem a hatalmas ház bejárató ajtaját, én azonban még haboztam kicsit, mielőtt betettem volna a lábam ide újra. Nagyot sóhajtva néztem körbe a nappaliban, ami most is ugyanannyira taszított, mint amikor először láttam. Az a sok fém és üveg az egész helyiséget, sőt a házat is hideggé tették, és számomra volt ebben valami rémisztő is. Soha nem szerettem ezeket a jeges színeket, a merev és rideg anyagokat, pedig kénytelen voltam megszokni őket.

-Jól vagy?-húzta el a kezét az arcom előtt a személyi edző, mire én megráztam kicsit a fejem, és felé fordítottam a figyelmem.

-Persze, csak……-bizonytalanodtam el.

-Csak?-kérdezett vissza.-Valami baj van?-kérdezte kedvesen.

-Annyira rideg minden ebben a házban. Olyan mintha valami elszigetelt, lefertőtlenített hely lenne. Félek itt bármihez is hozzáérni!-borzongtam meg.

-Nekem sem ez a stílusom, és tudom mire gondolsz, de…….-a telefonja hirtelen megszólalt, így megszakította a mondatot.-Ne haragudj, de fel kell vennem. Kimi az!-nézett rám komolyan, én pedig megértően bólintottam, de a szívem a torkomban dobogott.

-Szia Kimi. Mi újság?-fogadta a hívást,  közben folyamatosan engem figyelt. Szerintem attól félt, hogy bármelyik pillanatban megrogyhatnak a lábaim, mert való igaz, hogy elég bizonytalanul álltam ott a nappaliban. –Éppen itt vagyok a házadban, beengedtem az új sajtósodat.-újságolta egészen jókedvűen a Jégembernek.

-A kicsdámat?-kiáltott bele úgy a telefonba, hogy még én is jól hallottam.

-Jajj ne legyél már ilyen lökött.-nevetett Mark.-Hát Ginát.-tette hozzá gyorsan.

-Mi az hogy beengedted és mit keres nálam?-kiabálta idegesen.

-Itt fog lakni veled, azt keresi itt.-válaszolt vissza higgadtan az edzője.-Benne áll a szerződsében, ha nem tudnád.

-Na neee! Nem, nem, nem!-hadarta teljesen kikelve magából.

-Kimi ne hisztizz már!-szólt rá Mark mérgesen.-Gina itt marad és kész!-szögezte le gyorsan a ház urának. –Nem, nem mondok meg neki semmit! Ezt felejtsd is el!-közölte határozottan Kimivel, én viszont felvont szemöldökkel néztem a férfira. –Azt üzeni hogy ne verd szét  a házát mire hazaér, és hogy örülne ha mindent úgy találna ahogy hagyta!-adta át a Jégember üzenetét Mark, de közben forgatta  szemeit, és legyintett is, jelezve nekem, hogy ne vegyem ezt komolyan.

-Mondd meg neki, hogy pedig azt terveztem, hogy idehívom az összes barátnőmet, és rendezünk egy rohadt nagy bulit, és majd ha hazajön, akkor ő fogja eltakarítani a piás üvegeket. Sőt, még a barátnőimet is neki kell egyenként kitámogatni a házából.-vágtam vissza mérgesen, és karba tett kézzel vártam, hogy Mark heves fájrázogatás közben átadja az üzenetemet.

-Nagyon vicces!-hallottam a nevetését a vonal végén.-Mondd meg ennek a kis libának, hogy majd ha hazamegyek, akkor megmutatom én neki, hogy milyen egy igazi buli!-Mark meg akart szólalni, de leintettem, hiszen én is jól hallottam amit Kimi mondott.

-Nyugodtan közölheted vele, hogy én nem süllyedek le arra a szintre, amelyiken ő bulit rendez.-feleseltem vissza egyre inkább felpaprikázódva.-Akkor inkább fogom magam, és beülök a moziba egy jó filmre, vagy eszek valami elegáns étteremben.-üzentem neki kissé fennhéjázó stílusban.

-Erről jutott eszébe, hogy ne edd fel az összes tartalékát, amíg hazaér.-válaszolt Mark a Jégember nevében, de szegényen láttam már, hogya hócipője tele van velünk.

-Én nem konzerveken élek, mert tudok magamnak főzni is. De megnyugodhat, mert ebben neki biztosan nem lesz része.-mondtam olyan hangosan, hogy meghallja ő is, és ne Marknak kelljen üzengetnie.

-Azt mondja…..-sóhajtott.-örül neki, hogy nem kell ennie azokból az összetákolt köleskásákból, diétás cuccokból, meg egyéb vackokból. És amúgy sem akar belefulladnia a salátatengerbe.

-Hehe!-grimaszoltam.

-És még annyit mondott, hogy nehogy betedd a lábad a szobájába, mert ha megtudja, hogy mégis akkor nagyon meg fogod bánni.-tolmácsolta az edző az üzenetet, és a mondat végén picit bearapta az alsó ajkát.

-Légy olyan kedves, mondd meg ennek a tuskónak, hogy ő engem ne fenyegessen, mert még megüti a bokáját a végén!-szólaltam meg olyan hangerővel, hogy Kimi biztosan hallotta ezt.-Amúgy meg nem szoktam medvebarlangban járni, úgyhogy ne aggójon, még az odúja közelébe sem megyek!-tettem hozzá idegesen, és csípőre vágtam a kezem. Mark átadta az üzenetem, majd pár másodperccel később minden szó nélkül elemelte  a fülétől a telefont.

-Letette!-mondta rám nézve.-Gyerekesen viselkedtek!-rázta a fejét.

-Ő kezdte! Én pedig nem fogom hagyni magam!-feleltem indulatosan.-Utálom, hogy azt hiszi, övé az egész világ, és mindenki úgy ugrál ahogy ő fütyül.-dobbantottam a lábammal mérgesen.

-Ez a te ügyetek. Ebbe én nem szólok bele.-vonta meg a vállát.-Inkább gyere, megmutatom a szobád.-indult el az emeletre, én pedig csendesen követtem őt. Előtte szégyelltem magam, de egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne reagáljak a Jégember bunkó üzeneteire.-Nos, azt hiszem ez a szoba megfelelő lesz neked.-mosolygott rám Mark a helyiség elé érve, aztán miután kinyitotta az ajtót, még haboztam kicsit, de végül bementem oda. A szobába  lépve meglepetés fogadott, hiszen itt nyoma sem volt annak a ridegégnek, ami az egész házon tükröződött. Az a fal, amely előtt az ágy feküdt, csokibarrna színűre volt feste, a többi három pedig lágy krémszínűre. Az ablakokon szintén halovány függöny lógott, és ízlésesen, oldalra elkötött sötétítőfüggönyök voltak előtte. A sötétbarna hajópadlón egy csíkos, a szoba falaihoz és berendezéséhez illő szőnyeg terült el, és ehhez tökéletesen passzolt az ágytakaró is, amely szintén csokibarna volt, és jól harmonizált a rajta lévő világos párnákkal is. Az éjjeliszekrényre pillantva megakadt a szemem az ott álló kicsi éjjelilámpán, és a mellette, karcsú vázában lévő halvány, krémszínű tulipánon. Elmosolyodtam, és közelebb lépve, megszagoltam az apró kis virágot, amely így januárban igen csak ritkaságszámba ment.

-Mikor Baarba értem, megláttam az egyik virágüzletet, és gondoltam beszaladok, veszek Neked valami virágot, és mielőtt elmennék érted, gyorsan beugrok, és kiteszem őket vázába. Remélem, hogy így legalább egy kicsit otthonosabbnak találod a helyet!-mosolygott rám.

-Óhh Mark, nagyon kedves vagy, köszönöm szépen!-néztem rá egészen meghatottan. Szerettem benne, hogy ennyire figyelmes, udvarias és még akkor is mosolyt tud csalni az arcomra, ha szomorú vagyok.

-Ugyanmár Gina!-legyintett nevetve.-Ez csak egy kis apróság.-vonta meg a vállát.

-Lehet, de nekem sokat jelent, és tényleg nagyon jól esik!-erősítettem meg az imént mondottakat.

-Örülök neki!-mosolyodott el ismét.-Most megyek, mert el kell intéznem ezt-azt Zürichben, szerintem majd csak este jövök vissza.

-Rendben van!-bólintottam.-Miattam semmiképpen se siess!-vontam vállat.-Főzzek valami vacsorát?-kérdeztem kedvesen.-Már ha van miből……-tettem hozzá pusmogva.

-Miattam nem kell, ne fáradj. Érezd magad otthon!-mosolygott rám.

-Hát akkor azt hiszem mégis csak főznöm kell valamit!-kacsintottam rá, mire ő felnevetett.

-Ha valóban így akarod. Ki nem hagynám!-vigyorgott.

-Akkor hétre legyél itt. És ne késs!-fenyegettem meg viccesen az ujjammal.

-Értettem!-szalutált nevetve.

-Pihenj!-kiáltottam el magam, de már én is nevettem. Mark meg követte a parancsomat.-Leléphet katona!-mondtam neki komolyan, mire ő megfordult és kilépdelt a szobából.-Vacsinál találkozunk!-dugta még vissza a fejét azért, majd ment is.

-Mark!-szóltam utána.-Köszönöm!-néztem rá hálásan amikor újra benézett a szobába. Elmosolyodott, aztán még egyet intett, és távozott, én pedig egy nagyot sóhajtva léptem oda a bőröndömhöz, hogy kipakoljam belőle a cuccaimat, és aztán megpróbáljom kicsit az én ízlésemre formálni legalább a saját szobámat.