96. rész

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy néhány napig nem volt rész, de nem igazán volt idők kitenni! A folytatás, amit hoztunk, nem a legszokványosabb szemszögben íródott, de reméljük tetszeni fog Nektek! :) Jó olvasást!

Puszi: Szabus & Gina

Seb

Bár úgy volt, hogy fagyizni indulunk, Leena szeretett volna inkább a kórházban maradni, hogy Gina és Liz közelében maradhasson. A kis drágám kitartóan toporzékolt, hogy bemehessen megnézni a Anyukáját, és bár nehezen, de azért sikerült ő meggyőznöm, hogy ezt most nem lehet, így aztán beérte azzal, hogy ha kint várjuk meg őt.

-Szebi bácsi, kibékültetek Lizy nénivel?-nézett rám kíváncsian miközben elhelyezkedett a nem túl kényelmes műanyag székek egyikén.

-Igen, kibékültünk, és nagyon szeretjük egymást!-válaszoltam boldogan, hatalmas mosollyal.

-És elmehetek majd hozzátok?-faggatózott tovább nagy szemekkel.

-Hát persze, hogy eljöhetsz Kicsi Hercegnő, de Apucinak akkor nagyon hiányoznál ám!-mosolyogtam rá.

- Nem baj! Én veletek is akarok lenni... meg Anyucival...-jelentette ki kissé akaratosan.

-Hmm, na rendben, majd akkor meghívjuk Anyucit meg Apucit hozzánk, rendben?-ajánlottam neki egyezséget.

- NEM! Csak Anyucit!-vágta rá morcosan, és összefűzte a kezecskéit a teste előtt. Furcsálltam nála ezt a nagy ellenállást, és ki akartam deríteni, hogy miért csinálja ezt. Bár volt sejtésem róla…

-Na és Apucit miért nem, hmm?-érdeklődtem kedvesen.

-Mert nem!-vágta rá durcásan. - Szered Lizy nénit? - nézett rám kíváncsian, témát is váltva gyorsan.

-Igen, nagyon szeretem őt!-válaszoltam mosolyogva és az ölembe vettem őt, mert tudtam, hogy a vágyakozó pillantása ennek szólt.

- És kiabálsz vele? - kíváncsiskodott továbbra is.

-Nem Kicsim, nem kiabálok vele. De miért kérdezed ezt?-néztem rá kissé gyanakvóan.

- Akik szeretik egymást, nem kiabálnak a másikkal. Apuci nem szereti Anyucit... - görbült lefelé a szája - és mostanában sokszor kiabál velem is. Engem se szeret... - gyűltek könnyek a kicsiny szemébe.

-Édes kis hercegnőm!-fordítottam őt magam felé, és a haját simogattam.-Apuci nagyon szeret téged, hidd el, és Anyucit is. Csak tudod a felnőtteknek vannak olyan időszakaik, amikor mérgesebbek, vagy hangosabban beszélnek. De ettől függetlenül Apuci és Anyuci is téged szeretnek a legeslegjobban!-simogattam meg az arcát.

- De én nem szeretem amikor Apuci kiabál és ideges. És Anyuci sincs otthon. - görbült lefelé a kis szája - Elmehetek hozzátok Szebi báci? Mert tudom, hogy ti szerettek engem Lizy nénivel... - nézett rám könyörgően.

-Hát persze, hogy eljöhetsz hozzánk, de azt ugye tudod, hogy akkor egyedül fogod hagyni Apucit és nagyon szomorú lesz?!győzködtem őt.

- De ha meg vele vagyok akkor ideges, és kiabál... tanácstalan vagyok... - nézett rám nagy szemekkel.

-Megsúgjak Neked egy titkot?-mosolyogtam rá.

- Mi az? - mosolyodott el, és ragyogtak fel a kis szemei.

-Apuci nem azért kiabál ám, mert haragszik rád, hanem mert nagyon hiányzik neki Anyuci.suttogtam a fülébe.

-Hát... akkor miért nem mondja meg Anyucinak? –vonta meg a vállát.

-Na látod, ezt én sem tudom.-sóhajtottam.-Pedig már ideje lenne, hogy elmondja neki!-tettem hozzá kissé rosszallóan.

- De te elmondtad Lizy néninek, hogy szereted, ugye?-ismételte meg sokadszorra is a kérdést.

-Igen, elmondtam és most már minden egyes nap mondani is fogom neki!-válaszoltam boldogan.

- Apucinak példát kéne vennie rólad. Ő is mondja el minden egyes nap Anyucinak és a tesónak, hogy szereti őket...és akkor talán velem sem kiabál majd...-gondolkodott el. Mindig meglepődtem, amikor ilyen okosan és bölcsen beszélt.

-És ezt mondtad már Apucinak?-kérdeztem mosolyogva, miközben kisimítottam a homlokából egy kósza hajfürtöcskét.

- Én??? Meg sem hallgat! - válaszolt felháborodottan - De talán te Szebi báci... téged talán...-próbálkozott a megfűzésemmel.

-Hidd el Kicsim, már sokszor próbáltam mondani neki. De hát tudod, hogy Apuci milyen makacs tud lenni.....-sóhajtottam.

- Tudom... de akkor mit csináljunk? Azért elmehetek hozzátok?-nézett rám könyörögve.

-Igen, eljöhetsz hozzánk!-nevettem.-És hozhatod Lili lepkét is!-kacsintottam rá

- Jaj de jó! - lett azonnal széles mosoly az arcán - És Lizy néni süt nekünk palacsintát?-lelkesedett.

-Hát, ha meggyógyul, akkor majd palacsinta hegyeket fogunk sütni, mit szólsz?-vigyorodtam el.

- De akkor most ápolni kell őt, mert beteg, ugye?-kérdezgetett tovább.

-Igen, most mi fogunk vigyázni, rá, rendicsek?-simogattam meg a hátát.

- Akkor most neked kell ám kényeztetni őt! - dorgált meg.

-Ne aggódj Kicsim, meglesz!-kacarásztam.-Na gyere, ott a doktorbácsi, megkérdezzük tőle hogy van Anyuci, oké?-vettem le az ölemből és óvatosan talpra állítottam, majd megigazítottam a szoknyája alját.

- Menjük nézzük meg a doktor bácit...és talán beenged minket Anyucihoz és Lizy nénihez. Tényleg, Lizy néni visszaköltözik hozzád?-csacsogott lelkesen

-Igen, visszaköltözik hozzám!-mondtam mosolyogva.-Jó napot doktor úr!-köszöntem a magas, őszes férfinek, odaérve hozzá.

-Csókoltom doktor báci! Anyuci és Lizy néni hogy vannak? És a tesóm?-kezdett bele azonnal.

-Elnézést, a keresztlányom kicsit izgatott.-mosolyodtam el zavartan.-Sebastian Vettel!-nyújtottam az orvos felé a kezem

-Jó napot, Stephan Walden!-rázott kezet velem.-Gondolom Elisabeth és Georgina hozzátartozóik!-bólintott.

-Igen a Párja vagyok, ő edig Georgina kislánya.-adtam meg a választ.

 -Az anyukám hogy van? És a tesóm? És Lizy néni?-nézett rá Leena nagy szemekkel.

 -Nos, Elisabethnek az egyik bordája megrepedt és egy erősebb agyrázkódást is szenvedett a baleset következtében, de egyébként úgy tűnik, hogy a körülményekhez képest jól van, és ha nem lép fel semmi probléma, akkor egy-két napon belül talán haza is mehet!-válaszolt, mire nekem egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel a mellkasomból.

 -Szebi báci ez mit jelent? Lizymegrászkódni???-nézett rám a kislány választ várva.

-Hát, kishölgy ezt most kicsit hosszú lenne elmagyarázni, de a lényeg, hogy Elisabeth nem sokára fel fog gyúgyulni és olyan lesz, mint fénykorában!-válaszolt mosolyogva a keresztlányomnak helyettem is.

-Szebi báci mit jelent, hogy valaki a fénykorábanogy valaki a fénykorában van?-érdeklődött tovább.

 -Jól lesz Leena!-válaszoltam röviden. Komolyan kezdem néha azt hinni, hogy eltanultam Kimi stílusát.

  -Én... - görbült lefelé a akicsi szája, és könnyek gyűltek a szemecskéiben.

 -Jajj drágám, ne sírj!-guggoltam le hozzá.-Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Lizy néni jól lesz, és minden nagyon boldogok leszünk, rendben?-simogattam meg az arcát.

 - Szebi báci...megígéred? - ölelte át a nyakamat, és hozzám bújt.

 -Igen, megígérem!-súgtam a fülébe gyengéden, és megsimogattam a hátát.-Doktor úr és Gináról tudnak már valamit? Hogy van?-néztem fel az orosra, aki végignézte az iménti kis jelenetet.

 - Anyuci... - sírdogált a vállamra borulva.

 -Css, ne sírj hercegnőm. Biztosan ő is jól van, ugye?-néztem segélykérően az orvosra..

-Igen, jól van. Most kicsit kába, és elég gyenge is, de nincs semmi komolyabb baja. Most kapni fog infúziút, és szigorúan pihenésre van szüksége, de rendben lesz. Csak kérem, próbálják őt nem felidegesíteni!-nézett rám komolyan, én pedig helyeslően bólogattam.

-És a tesóm?-kotyogott közbe Leena, de már én is kérdezni szerettem volna.

-A pici jól van, szerencsére nem történt semmi baja a baleset során. Szépen növekszik  a pocakban!-mosolygott rá a keresztlányomra.

-Hála Istennek!-fújtam ki a visszatartott levegőt. Nem tudtam, hogy mi történt volna, ha esetleg…..de nem, erre nem is szabad gondolni, hiszen a kisbabája jól van, és ez a lényeg.-És esetleg bemehetnénk hozzá?-érdeklődtem meg óvatosan.

-De csak kis időre, aztán hagyják pihenni őt, kérem! Ja és amíg el nem felejtem, Herr Vettel, holnap Elisabethnek lesz még néhány vizsgálata, de ha minden rendben lesz, lehet, hogy este már hazamehet!

 -Baj van doktor Úr? Vagy miért kellene a vizsgálatok? - ijedtem meg egyszerre.

 -Nem, semmi gond. Csak néhány rutin vizsgálat, ne aggódjon Herr Vettel, Elisabeth jól van!-próbált rögtön megnyugtatni.

 -Ha maga mondja doki...-feleltem kissé bizonytalanul.

 -Ne aggódjon, minden rendben van! Most viszont, ha megbocsátanak, mennem kell!-Minden jót! Viszlát!-nyújtotta felém a kezét.-Szia Kishölgy!-mosolygott rá Leenara.

 - Csókolom!-köszönt vissza neki a keresztlányom lelkesen.

 -Köszönünk mindent doktor úr! Viszlát!-ráztam kezet vele, aztán útjára engedtem.-Na gyere, nézzük meg Anyucit!-fogtam meg Leena kezét.

- És Lizy nénit! - vágta rá roszallóan -Már el is felejtetted??? Férfiak...

-Dehogy felejtettem!-nevettem.-De most Lizy néni Apucival beszélget. És amúgy is nem akarod megnézni Anyucit?-vágtam csípőre a kezem.

- Én elmegyek Anyucihoz, te pdeig Lizy nénit ápolgatod. - vágta csípőre ő is  a kis kezecskéit

-Nem engedlek el egyedül!-öltöttem rá a nyelvem.

- Anyuci minidg azt mondja, hoy nem nyújtogatjuk a nyelvünket, mert azt csak a buta gyerekek csinálják. Szebi báci meg fogom mondani Lizy néninek, hogy neveljen meg... - fenyegetett meg a kicsi ujjával.

-Állok elébe!-nevettem.-Na gyere Hercegnő, megnézzük Anyucit, aztán majd elmegyek Lizy néni ápolgatni, rendben?-mosolyogtam rá

-Na azért ám! - vágta rá, és megfogta a kezeet, aztán húzni kezdett - Gyere Szebi báci! Látom nem vagy formámabn, ezt is meg fogom ám mondani Lizy néninek, hogy hozzon formába...

-Leena!-szóltam rá meglepetten, de azért elnevettem magam, azon hogy milyen kis szókimondó az én drága keresztlányom. Engedelmesen hagytam, hgy húzzon engem, most még azt sem érdekelt, hogy ha körbejáratja velem az egész épületet, mert boldog voltam, hihetetlenül boldog...