95. rész

Sziasztok!

Köszönjük szépen a rengeteg kommentet, amivel az utóbbi időben elhalmoztok bennünket! Nagyon jól esik mindez nekünk, ebből tudjuk, hogy tetszik-e nektek amit írunk vagy sem. Ne féljetek negatívat mondani, hiszen ez is az írás része. Nem vagyunk egyformák, nem nyerheti el minden rész mindenki tetszését.
S íme itt a következő rész!

Pusz: Szabus&Gina

(Liz)

-A lányom utál! - suttogta maga elé, és ahogy rám nézett láthattam a könnyeket megcsillanni a szemében.

- Kimi, nem akarlak bántani, de őszintén megmondom, minden oka megvan rá. Ő csak azt látja, hogy Ginával, az ő imádott Anyucijával undorító módon viselkedsz. - próbáltam finoman beszélni vele.

- Nem léptem túl rajta, dehogy léptem, sőt, egyre jobban fáj a hiánya! - suttogta.

- Akkor miért akarod tönkretenni Őt? Komolyan elhiszed, hogy mástól terhes? Kimi... kérlek... őszintén válaszolj.

- Nem tudom. - ingatta a fejét. - Végülis, miért ne keresett volna valaki mást? Aki gyengéd volt vele és vigyázott rá.

-KIMI!!! Az agyadra ment valami, vagy huzatot kaptál??? Szerinted azért csinált végig mindent vele Gina, hogy mástól legyen terhes??? Ne beszélj itt nekem butaságokat...

- De Liz, nekem nem lehet már gyerekem! Akkor hogy lehetne az enyém? - csattant fel egyszeriben, és fel-alá kezdett járkálni a helyiségben.

 - És nem gondoltál még arra a csökevényes agyaddal, hogy meggyógyulhattál???? - tettem fel neki a kérdést, ami a legegyértelműbb volt.

 - De... de Liz... ha esetleg ez így van, és tényleg nincs semmi bajom, ami elég érdekes lenne, akkor is, már soha nem kapnám vissza őt. Ahhoz túlságosan utál már engem. - állt meg hirtelen és rátámaszkodott az ágy végére.

 - Kimi, figyelj rám. Menj el, és vizsgáltasd ki magad, mert azt, hiszem, míg nem tudod biztosan, hogy lehet gyermeked, nem fogsz hinni neki. Ha ez megvan, és igazam lesz, már pedig tudom, hogy az van - vigyorogtam rá - akkor segíteni fogok neked, hogy újra egymásra találjatok. Sebre is számíthaszt, bármennyire is be akarja verni a képed... - kacarásztam.

- Hát ez roppant bíztató. És miért is akarja beverni a képem? - vonta fel a szemöldökét, továbbra is az ágyam végénél támaszkodva.

- Hát nem is értem... Először is leordítod a fejét. Másodszor, az enyémet. Harmadszor kiabálsz a keresztlányával. Negyedszer kidobod az állapotos kedvesedet, aki az ÉN barátnőm... folytassam tovább Drágaság? - vágtam gúnyos pofát.

- Először is, ne haragudj, hogy kiabáltam veled, másodszor, majd tőle is elnézést kérek, harmadszor, legyetek már olyan kedvesek és ne szóljatok bele abba, hogy nevelem a lányomat, negyedszer pedig nem kidobtam, csak azt mondtam neki, hogy fejezzük be ezt a színészkedést. Soroljam még... Drágaság? - futott végig egy gúnyos fintor az arcán.

- Még van képed azt mondani, hogy ne színészkedjen, hisz te hordasz állandóan Jégember-maszkot. És Leena... egy három éves kislánnyal nem hiszem, hogy ordítani kéne, míg az zokogva kapaszkodik másba...Drágaság... – folytattam.

- Most mi a büdös francot csináljak? - csapott rá dühösen a fém ágkeretre, aztán újra fel-alá kezdett járkálni. Tudod, hogy imádom a lányomat és, hogy utálom, ha kiabálnom kell vele. Hidd el, majd a szívem szakad meg ahogy látom hogy sír, de nem tudom megvigasztalni, mert nem hagyja és én sem vagyok biztos abban, hogy meg tudnám ezt tenni, amikor teljesen el vagyok keseredve. - sóhajtott a végére szomorúan.

- Mind a kettőtöknek ugyanarra az emberre lenne szüksége, akit TE ellöktél magatoktól: GINA. Kimi ne légy csökönyös, és ne akard csak az érem egyik oldalát látni. Miért nem hiszel abban, hogy lehet gyereked? - néztem rá együtt érzően.

- Nem tudom Liz. - sóhajtott ismét - Félek...- vallotta be..

- Mitől? Attól, hogy tiéd a gyerek vagy attól, hogy nem?

- Félek, hogy ha nem az enyém, akkor mindenképpen vége a kapcsolatunknak, mert én nem fogom őt visszafogadni. De ebben az esetben Leena örökre meggyűlölne és én is újra a padlóra kerülnék. A másik félelmem viszont az, hogy mi van, ha mégis az enyém a gyerek és én nem hagytam lehetőséget Ginának arra, hogy egyáltalán meghallgassam őt. Félek, hogy elhagy minket. És erre elég nagy az esély, de én azt nem bírnám ki, és Leena sem. - magyarázta csendesen.

- Akkor mire vársz te nagy mamlasz??? Csináld meg a tesztet, hogy láthassa, hogy igazán tudni akarod az igazat. Figyelj Kimi, én hiszek Ginának. Régebbről ismerem, mint te. Hidd el mindent el fog követni, hogy bebizonyítsa, hogy tiéd a gyerek. Én azonban nem várnám meg a helyedben, hogy ő lépjen. Mind a ketten rámennétek, és soha nem bocsátana meg... már ha túléli a kicsi... – gondolkodtam el.

- Mit akar tenni? - kérdezte meg mindenféle kertelés nélkül.

- DNS tesztet. Magzatvízből... – suttogtam.

- És ez veszélyes? - kérdezgetett tovább. Látszott rajta, hogy fogalma sincs. miről beszélek.

- Kimi nagy a valószínűsége, hogy ilyen korai stádiumban... elvetél...

- Istenem! – suttogta - Nem hagyhatom, hogy elmenjen a baba... abba beleroppanna...

- Mind a ketten... Kimi és mi lesz, ha kiderül, hogy a tiéd... és ő... elvetél?

- Azt soha nem bocsátaná meg nekem, és én sem magamnak. – nézett rám nagy szemekkel.

- Akkor mire vársz még? – sürgettem.

- Mikorra van időpontja? Ugye tudod? Mondd, hogy tudod! – esdekelt.

- Hááát... azt hiszem a  héten... - gondolkodtam - Várj... tudom... mondta...

- Liz, kérlek! - sürgetett.

- Azt hiszem holnap után... – próbáltam meg emlékezni az időpontra.

- De lehet, hogy időt nyersz, mivel holnap engednek csak ki minket...

- Holnap után, holnap után... – ismételgette - Valamit csinálnom kell! - kezdett el újra járkálni. Már komolyan szédültem tőle.

- Mit akarsz csinálni?

- Elmegyek orvoshoz. De kérlek, ne szólj neki erről! – döntött.

- Oké, de a helyedben megsürgetném a dolgot... – osztottam meg vele a véleményemet.

- Majd kitalálok valamit! - vonta meg a vállát - De most mit csináljak? Menjek vagy maradjak? - habozott.

- Mire vársz még??? Leenára vigyáz az imádott keresztapuci. Ginát meg majd én szemmel tartom, és falazok neked! Siess!!! – sürgettem még jobban.

- Köszönöm Liz, egyszer még meghálálom ezt Neked! - ölelt meg engem hirtelen, aztán egyet intve elrohant.

- Sebnek is meg kell!!! - kiabáltam még nevetve utána - Csak térj észhez te nagy gyerek…