94. rész

Sziasztok! :)

Hát igen, az ünnepnek már a vége felé járunk, de mi még úgy gondoltuk, hogy megajándékozunk Titeket még egy résszel. :) Remélem, hogy tetszeni fog Nektek és a sok-sok ajándék, piros tojás, és locsolóvers mellett ez is helyet kaphat majd. :) Tudom, hogy nem feltétlenül erre számítottatok, de túl könnyű lett volna, ha szépen, nyugodtan mindenki kibékül, szóval igyekeztünk még egyet csavarni a dolgokon. :) Jó szórakozást a részhez! :)

Puszi,
Szabus& Gina

Gina
Nem is emlékszem hogy történt ez az egész. Az egyik pillanatban még boldog mosollyal, örömkönnyeket hullatva néztem a barátainkat, ahogy végre, annyi szenvedés után kibékültek egymással, a következőben pedig már nagy szemekkel Kimire, aki ordított velem. Éreztem, hogy az egész testem reszket, a könnyeim pedig lassan csorogtak le az arcomon, és a volt párom minden egyes szava után úgy éreztem, mintha kést döftek volna a szívembe.
- Te vagy a hibás! Te tehetsz az egészről!!! Ha Leenával valami történt volna sose bocsájtom meg neked!!!!! - ordította magán kívül, én pedig ijedtemben Lizék felé kaptam a pillantásom, de csak annyit láttam, hogy hatalmas szemekkel bámulnak ránk.
-Tudom, hogy az én hibám!-suttogtam akadozva.-Hidd el, én sem bocsátottam volna meg soha magamnak! Arról is én tehetek, hogy Liz itt van!-hajtottam le szomorúan a fejem.
- Gina! Ez nem igaz! Nem te tehetsz erről! - szólt közbe azonnal barátnőm.
-Lgalább beismered, hogy te tehetsz az egészről!-felelte szárazon.-A lányomat látta egyáltalán orvos?-fortyogott.
-Amint behotak minket, rögtön megvizsgálták őt is. Kutya baja, csak megijedt.-feleltem halkan.
-És azt a gyereket?-kérdezgetett tovább. A mondatot hallva rögtön felkaptam a fejem, de sírásra görbült a szám, ahogy megláttam a fintort, ami végigfutott az arcán.
- KIMI! - csattant Seb hangja vészesen a kórteremben. - Tiszteletben tarthatnád, hogy Leena is itt van! - vette vissza egy kicsit a hangjából.
-Fogd be a szád, neked senki nem osztott lapot!-vetette oda neki harapósan.
-Én, amikor…-kezdtem volna a mondatot, ő azonban nem hallgatta végig, helyette félbe szakított.
-Istenem! Hogy lehetsz ennyire felelőtlen?-emelte fel a hangját ismét.-Legalább gondolkodj már egy kicsit. Nem egy élettelen valami, egy báb van a hasadban, hanem egy gyerek, legalább azzal törődj már!-kiabált velem dühösen.
- Vidd ki a a gyereket! - szólt barátnőm Sebnek, aki megfogta a megszeppent kislányt, és kisétált vele, de előtte még Kimire vetett egy gyilkos pillantást.
-Kimi, kérlek, kicsit azért finomabban beszélj már vele!-próbálta meg ezúttal Liz a nyugtatását.
-Te engem ne oktass, semmi közöd hozzánk!-ugatta le a barátnőmet is rögtön. Teljesen ki volt magából fordulva, így még soha nem láttam őt, és ez megrémített. Remegve húztam össze magam és a világért sem néztem rá, attól tartottam, még ebbe is belekötne.-Volt egy időszak, amikor azt gondoltam, hogy hülye voltam, amiért felelőtlen, kelekótya csitrinek neveztelek, de most megint rájöttem, hogy akkor is igazam volt.-vetett rám egy lenéző pillantást.
- Én vagyok csitri???? A te megrögzött idiótaságod az, hogy mindenkit ellöksz magadtól, aki egy kicsit is szeret!!!!-ment fel bennem is a pumpa, és nem bírva tovább ezt a hallgatást, kifakadt belőlem minden, ami eddig a szívemet nyomta.-Ha igazán fontos lettem volna, hinnél nekem!!! Nem kételkednél a szavamban!!! Nem vettél soha, semmibe, csak játszadoztál velem, pedig én mindenemet neked adtam!!!!!-kiabáltam vele idegesen.
-Gina, kérlek, nyugodj meg. Nem tesz jót a picinek, ha idegeskedsz!-próbált megnyugtatni a barátnőm.
- Olyan vagy, mint a pasid! Mindenbe beleütöd az orrod!! Neked sem osztottam lapot szőkeség!!! VILÁGOS VOLTAM?????-förmedt rá Lizre is Kimi. Tényleg nem értettem, hogy mi ütött belé, de azokban a percekben megkérdőjeleztem, hogy teljesen ép.
- Én a helyedben jobban tenném, ha nem üvöltöznél Lizzel, mert Seb visszajön és szétveri a fejed!! VILÁGOS VOLTAM??? SZŐKESÉG!!!!!!-csattantam fel dühösen.
-Te csak ne engem osztogass Kislány, amikor még annyi eszed sincs hogy megnézesd a gyereket! Ja, amúgy az apja ilyenkor hol van?-vetette oda gúnyosan.
- Képzeld! ITT ÁLL VELEM SZEMBEN!!! És éppen totál idiótát csinál magából!!!!! És képzeld te NAGYOKOS MEGNÉZTÉK A PICIT, ÉS JÓL VAN!!! Nem kell aggodalmaskodnod miatta!!!!!!!!-ordítottam vele torkom szakadtából, de éreztem, hogy a sírás már nagyon erősen fojtogat.
-Aggódni? Miért aggódnék én más gyereke miatt? Nem érdekel, érted? Ahogy te sem érdekelsz! Túlléptem rajtad! Rájöttem, hogy egy felelőtlen, könnyen kapható kis csitri vagy! Nem vagy hozzám való!-szinte csak úgy köpte a szavakat, számomra pedig ez volt a a pont, amikor megforgatta a szívemben azt a tőrt.

Liz

- Én... - zokogott fel Gina, majd a következő pillanatban, mint egy rongybaba esett össze a kórterem közepén.
- GINA!!!!- kiáltottunk mindketten Kimivel. Én nehezen tudtam felkelni, de a finn már ott volt mellette, így én a nővérhívót nyomkodtam sűrűn. - Ha valami baja lesz... beverem a képed! - vetettem oda a finnek, de tudomást sem vett rólam.
-Gina, Gina, hallasz, Gina, nyisd ki a szemeidet, kérlek!-próbálta meg felébreszteni barátnőmet, ő azonban élettelenül feküdt a padlón.
- Gina... - értem én is oda, de kissé szédültem - térj magadhoz!-térdeltem le mellé, és kétségbeesetten néztem az ájult testét.
-Liz, ezt-ezt én nem akartam.....-nézett rám összezavarodva a finn.
-De mégis mindenért Őt okolod! Kimi...én megértem, hogy akkor ezt mondták, de nem gondoltál már arra, hogy a dolgok... hogy is mondjam megváltoztak azóta? - kérdeztem tőle, miközben barátnőmet a karjaiba vette és visszafektette az ágyára.
-De Liz, én......-kezdett volna magyarázkodni, de félbehagyta a mondatot, amikor az orvos s egy nővér a kórterembe léptek. A barátnőm körül sürögtek-forogtak, és közben visszatért Seb is Leenával, és döbbenten nézett ránk. Gina ágya mellett álltam, s ahogy a Párom felé fordultam megszédültem...
-Liz, jól vagy? Mi történt itt? Mi van Ginával?-kérdezte aggódva, miközben visszakísért az ágyhoz és óvatosan lefektetett. Közben hallottam, hogy Leena
- Gina elájult! - szorongatam Seb kezét.
-Dehát miért? Ugye a kicsi nem…-nézett rám félve.
-Most elvisszük a vizsgálatra a Hölgyet. Kérem Uram, álljon félre...-hallottam ahogy az orvos Kimihez beszél.
-Igen, persze…bocsánat.-motyogta. Vele mehetnék?-nézett rá kérlelően.
- Nem.jöhet. Kérem Uram, engedje, hogy végezzük a munkánkat!-szólt rá türelmesen a finnre.
- Anyuciiiii.... - zokogott fel Leena.
-Nyugodj meg Kicsim, nem lesz semmi baja!-ölelte át Kimi a lányát, de az arcáról leolvashattam, hogy nem biztos, hogy ő is így gondolja ezt.
- HAGYÁL! BÁNTOTTAD ANYUCIT! SZEBI BÁCIT ÉS LIZY NÉNIT AKAROM!!!!!!!!!!! - kiabálta a kislány.
-Leena, kérlek! Kicsm, ne kiabálj!-próbálta csitítani a lányát.
-Szebi báci! – szabadította ki magát az édesapja karjai közül és ment oda a Páromhoz, aki lehajolt hozzá és felemelte.
-Mondd Kicsikém!-mosolygott rá Seb.
- Lizy néni... - nyújtotta oda kicsi kezét hozzám. Seb odahozta, és bebújt mellém az ágyba, én pedig szorosan öleltem magamhoz, így éreztem, hogy a kis teste rázkódik a sírástól.
-Seb, ha megnyugszik, vidd el fagyizni, vagy csinálj vele valamit, csak kösd le a figyelmét. Nem akarom, hogy valami gond legyen vele is.-sóhajtottam gondterhelten, miközben nyugtatóan simogattam a hátát.
- Persze, de te is nyugodj meg... - suttogta, s egy röpke csókot adott ajkaimra.
-Nehéz lesz, főleg azzal a tudattal, hogy Gina esetleg…-nem akartam és nem is tudtam befejezni, mert a sírás fojtogatott már.
- Nem szabad a legrosszabbra gondolni. - suttogta lágyan, majd végigsimított az arcomon.
-Tudom, de ha mégis…akkor teljesen össze fog roppanni. Kimi elhagyta, Leena nincs vele és ha még a pici sem lesz…-gurult le néhány könnycsepp az arcomon.
- Tudom... - suttogta letörten. - De lehet csak az idegesség miatt volt ez az egész. Nem tudom, hogy Kimi miért esett neki... nem itt kellett volna...sőt sehol sem... - suttogta a fülembe, hogy csak én halljam. Majd egy röpke puszit adott Leena kis buksijára, aki felemelte a fejét és csillogó szemekkel nézte az én bajnokomat.
-Szebi báci ugye Anyuci jól van és a kistesónak sincsen semmi baja, ugye?-nézett nagy szemekkel Sebre.
- Nem lesz Tündérke. Senkinek nem lesz semmi baja. - simogatta meg a hátát. - M lenne, ha elmennék és ennénk egy fagyit, míg Anyucira várunk? - nézett rá mosolyogva Seb.
-Fagyi!-csillantak fel a szemei a szó hallatán.-Kapok rá csokiöntetet is?-kérdezte izgatottan, és már le is ugrott az ágyamról.
-Igen, persze, hogy kapsz. - mosolyogtam rá - Nekem is hoztok? - néztem páromra nagy szemekkel.
-A szokásosat?-vigyorgott, s közben felállva az ágyról, megfogta Leena kezét.
- Igen! - néztem rá csillogó szemekkel. - Kapok egy csókot is?
-Hát persze!-mosolygott és lehajolva hozzám forrón megcsókolt.-Ne idegesítsd fel magad! Nem sokára jövünk!-simogatta meg az arcom.
- Vigyázzatok magatokra! - mosolyogtam rájuk, míg Seb be nem csukta az ajtót. Akkor Kimi felé fordultam aki mozdulatlanul ült a Gina ágya melletti széken.