81. rész

Gina

Néhány nappal később, egy napos péntek délutánon Seb és Liz elvitték Leenat moziba, én pedig otthon vártam haza Kimit, ugyanis elugrott valamiért Zürichbe A nappaliban olvasgattam egy női magazint, amikor rezegni kezdett a telefonom az asztalon, jelezve, hogy SMS-t kaptam. A kezembe vettem a készüléket, és olvasni kezdtem az üzenetet. Minden egyes szónál nagyobbra nyíltak a szemeim, és mire végigolvastam, azt hittem, hogy felrobbanok az idegtől. Ekkor hallottm meg az ajtó csukódását. Remek, a legjobbkor ahhoz, hogy „beszélgessünk”.
-Szia Édes! Merre vagy?-hallottam az előtérből a hangját.
-A nappaliban!-feleltem szűkszavúan.
-Szia Kicsim! Ne haragudj, hogy késtem, de még el kellett intéznem valamit!-jött be a nappaliba és meg akart csókolni, de én elhúztam a fejem.
-Ez mégis mit jelentsen?-kérdeztem kiabálva, miközben az orra elé toltam a telefonom.
-Micsoda?-nézett rám nagy szemekkel.
-Olvasd!-parancsoltam rá dühösen. Döbbenten nézett rám, majd tette amit kértem, és mire végére ért, elmosolyodott.
-Most ezzel mi a baj?-kérdezte gyengéden.
-MI EZ A 10000 EURÓ?-ripakodtam rá mérgesen.-Mi ez a könyöradomány?-dobbantottam a lábammal.
-Ez nem könyöradomány, csak a…
-Na idefigyelj Kimi Räikkönen! Most jól vésd bele az agyadba, hogy nem vagyok rászorulva a pénzedre! Megértetted?-kiabáltam teljesen kikelve magamból.
-Babám!-fogta a kezei közé az arcomat.-Ez nem könyöradomány, hanem a te pénzed!-mosolygott rám kedvesen.
-Milyen pénzem?-nyíltak tágra a szemeim.
-Az a pénz, amit a szponzoroknak kellett kifizetned miattam.-mosolygott rám, és a kezei közé fogta az arcomat.
-De Kimi…
-Csss…-tette a mutatóujját a számra.-Nincsen de, nincsenek kifogáok, ez a te pénzed és fogadd el kérlek, mert ezért te dolgoztál meg, és nem érdemled meg, hogy miattam megfosszanak ettől.-cirógatta meg az arcom.
-Kimi!-pityeredtem el.
-Mi a baj Kicsim? Miért sírsz?-nézett rám gyengéden.
-Nem sírok!-ráztam meg a fejem, de a könnyeim már záporoztak.-Kimi, én olyan hülye vagyok! Ne haragudj!-borultam a nyakáa zokogva, ő pedig megölelt és simogatni kezdte a hátam.
-Ne sírj, nincs semmi baj. És nem vagy hülye, csak kicsit sok minden volt mostanában és érzékenyebb vagy! De nincs semmi baj, most már minden rendben van!-súgta a fülembe kedvesen.
-Ne haragudj!-hajtottam a fejem a vállára.-Köszönöm, hogy még mindig kitartasz melettem, és nem dobtál még ki, amiért ilyen hisztis liba vagyok.-szipogtam.-Szeretlek!-csókoltam meg óvatosan, ő azonban elmélyítette a csókunkat. Olyan sok dolog volt mögöttünk, igazán most nem is volt időnk egymásra, ezért már nagyon hiányzott a párom, testileg és lelkileg is, így nem haboztam sokat. A kezemet a pólója alá csúsztattam és gyengéden simogatni kezdtem a hátát. Elhúzódott tőlem egy pillanatra és meglepetten pislogott.
-Ne nézz így!-szóltam rá viccesen.-Kívánlak!-súgtam érzékien a fülébe, és finoman megharaptam a fülcimpáját, mire egy elfojtott nyögés morjalott fel a mellkasából.
-Olyan gyönyörű vagy!-simogatta a fenekemet, a combjaimat, aztán a felsőm alá nyúlt és elkezdte lehúzni rólam. Felemeltem a kezeimet, hogy segítsek neki, de a csókolózást nem hagytuk abba, sőt egyre jobban belemerültünk.
-Kimi…-sóhajtottam fel hangosan, ahogy csókolgatni kezdte a nyakam, majd a kulcscsontom, és aztán a melleimet is. Hirtelen a karjaiba kapott, és elindult velem a lépcső felé, de továbbra is szenvedélyesen csókolt, szíttva bennem az így is lobogó tüzet. A szobába felérve, a lábával becsukta magunk után az ajtót, az ágyhoz vitt, óvatosan lefektetett rá, ő pedig fölém hajolt.
-Szeress engem Kimi, szükségem van rád!-suttogtam a fülébe vágytól fűtött hangon, ő pedig nem váratott tovább, mohón megcsókolt, és ezzel egy csodálatos délután vehette kezdetét…