84. rész

(Liz)

Fáradtan és kedvetlenül Adrian papírjait összeszedve indultam vissza a Home felé, mikor láttam, hogy a szerelő, akivel a tesztek alatt találkoztam megint ott ólálkodik az épület előtt. Hatalmasat sóhajtottam, és bíztam benne, hogy nem rám vár, de az előérzetem nem ezt súgta. Ahogy meglátott a mosolya széles lett.

- Szia! – jött elém, s nekem ehhez nem volt túl sok kedvem.

- Szia… - mondtam sóhajtva.

- Zavarlak? – bizonytalanodott el, ahogy rám nézett, s majdnem közöltem vele, hogy igen, mikor a háttérbe megláttam Sebet, aki nagyon méregetett minket.

- Nem! – vágtam rá.

- Csak gondoltam… izé – vakargatta zavartan fejét – meglátogatlak.

- Jól gondoltad. – mosolyogtam rá. Azt akartam, hogy Seb lássa, már nem érdekel… hogy boldog vagyok nélküle… mégis összefacsarodik a szívem, ahogy ott áll és néz minket.

- Igen? Ennek nagyon örülök! – mosolygott rám kedvesen. – Szóval arra gondoltam, hogy megihatnánk majd együtt valamikor egy kávét… - kezdte félszegen.

- Ö… majd valamikor, oké? – mosolyogtam rá erőltetetten.

- Nem akarom erőltetni… - ragadta meg a karomat – csak tudod, olyan gyönyörű vagy…

- Persze, majd megbeszéljük… - próbáltam meg kihúzni, de túl erős volt hozzám képest.

- Miért sietsz annyira? – nézett rám komolyan, és én kezdtem egy kicsit megijedni.

- Nem sietek… - közöltem neki zavartan. Seb egyre mérgesebben méregetett minket.

- Akkor jó… - a hangja lágy volt, de a kezemet egyre jobban szorította.

- Engedj el… - próbálkoztam újra, de már egyet léptem is hátra, de továbbra is szorított.

- NEM AZT MONDTA, HOGY ENGEDD EL????? – jelent meg Seb, és ragadta meg a férfi grabancát, majd behúzott egyet neki.

- Seb!!! Elég!!! – állt meg előtte Tommi, én döbbenten álltam ott, pedig a kezem lüktetett a fájdalomtól.

- TŰNJ EL INNEN… KÜLÖNBEN MEGBÁNOD!!! – kiabált Seb magából kikelve, Tomminak úgy kellett visszafognia, különben biztos, hogy nekimegy.

- Seb, higgadj le!! – szólt rá erőteljesebben a finn, amikor a szerelő már eltűnt onnan.

- Nem!!! – vágta rá – Úgy látom már túlléptél rajtunk!!! – fordult felém – Nem jelentett semmit a szerelmünk, igaz??? – szúrta a tőröket még jobban a szívembe.

- Ne papolj nekem! – vágtam neki vissza kissé mérgesen – Mit műveltél velem? Kidobtál, mint egy kutyát!!!

- Te mentél el!!! Te hagytál el!!! Én nem dobtalak ki!!

- Persze… - nevettem már a kínomon – hisz alig vártad, hogy elmenjek!!! Levegőnek néztél!!!

- Liz, egyszerűen nem érted! – váltott át könyörgőbe – Nekem ez az egész hirtelen nagyon sok volt… nem érted, hogy bennem, mi megy végbe…

- Ha jól tudom, kettőnk közül én tudtam meg, hogy kik is a valódi szüleim. - vágtam a képébe vészjósló hangon – Azt mondtad, hogy semmi sem fog változni… mégis minden megváltozott… elhagytál… - suttogtam már a végét, és a könnyeimet nyeltem folyamatosan vissza. Nem bírtam már tovább, és otthagytam őket, úgy menekültem be a csapathoz…

Másnap reggel Christian Horner hivatott az irodájába. Halkan kopogtam, és egy erőteljes „Szabad!” után beléptem. Ott volt még Adrian Newey és Helmut Marko is. Christian mutatta, hogy üljek le a székre, mely üresen állt ott.

- Liz, azt hiszem te is tudod, hogy beszélnünk kell! – kezdte komolyan hangon Helmut Marko.

- Fogalmam sincs, hogy miről kéne. – néztem körbe zavartan.

- Ha nincs, akkor majd segítünk… - dobott elém egy újságot – Ez mai…

„Féltékenység? Vége?

Megerősített források alapján tegnap este a paddockban jó néhány tanú előtt Liz Strassberg, Sebastian Vettel kedvese szemmel láthatóan flörtölt a Lotus Renault egyik szerelőjével. Vettel ezt nem bírta végignézni, odament és bemosott egyet a szerelőnek, akinek össze kellett varrni a száját! Az incidens után a páros össze is veszett, s nem érdekelte őket, hogy ki hallja mindezt!

Állítólag a párnál már korábban jelentkeztek a bajok, mert a hétvégén Miss Strassberg már nem Vettel sajtósa, hanem Newey személyi asszisztense. Nem sikerült egyenlőre több információt megtudni a párosról, akiket Németországban ’Álompár’-ként tartanak számon. Mindenesetre nyitott szemmel járunk a paddockban, hátha megtudunk a szerelmesekről még több dolgot…”

Döbbenten olvastam végig a cikket. Fogalmam sem volt, hogy a veszekedésünket valaki tegnap hallotta. Erre meg végképp nem gondoltam.

- Még mindig úgy gondolod, hogy nincs miről beszélnünk? – fordult felém Christian komolyan.

- Nem tudom, hogy mit mondhatnék… - hajtottam le a fejem.

- Liz… mi tudjuk, hogy most épp nincs köztetek minden rendben, de ezt a csapat nem engedheti meg magának. – magyarázta türelmesen Adrian.

- Mit vártok tőlem? – néztem rájuk elkeseredve – Mondjak fel?

- Nem! – közölte azonnal Helmut – Szeretnénk, ha egy kicsit szabadságra mennél, amíg elcsitulnak a dolgok. A szerelő fel akarja jelenteni Sebet…

- Jézusom… - suttogtam halkan.

- Liz eszünk ágában sincs eltüntetni. Mi szeretnénk a legjobban, ha rendeződnének a dolgaid Sebbel, de most szabadságra kell, hogy küldjünk… - magyarázta együtt érző Christian is – Értsd meg… nem tehetünk mást…