58. rész

(Liz)

Fogalmam sincs arról, hogy tegnap miképp érhetett véget a buli. Gina remélem azért helyén tartotta az eszét. Seb kitalálta, hogy ma menjünk el autósmoziba, s felhívta Kimit is, hozza magával barátnőmet. Felvilágosítottam Páromat, hogy február van, nem biztos, hogy most kellene ezt a programot választani, mire ő közölte velem, van ruha és fűtés. Azonban ha nagyon fáznék, majd összebújunk, és egy kaján mosoly után hozzátette, hogy ő majd felmelegít.

Azt se tudtam, hogy mit kéne felvennem, mert akárhogy nézzük, odakinn tombol a téli évszak. Sebet elnézve azonban, csak mosolyogni tudok, annyira be van zsongva. Tegnap adtam neki egy kis ízelítőt az autós együttlétekkel, és úgy vélem, meghatározó élményben volt része, úgyhogy repetázni akar.

Délelőtt főzőcskézéssel telt. Boldog voltam, hogy végre én készíthetek magunknak valamit. Nagyon hiányzott már. Pucoltam, szeltem, aprítottam. Mikor mindezekkel végeztem és a kaja is kész lett, gondoltam megnézem mit is csinál Seb. A kanapén ült, s a tévén nézett valami angol-sorozatot. Az egyik kedvence az angol humor, úgyhogy most az RB6-tal sem lehetne elráncigálni onnan. Gondban is van a kocsijával, ugyanis még nem adott neki nevet… hála az égnek Liz már volt, így ezt már megúsztam.

Fogalmam sem volt, hogy miről is van szó a tévében, sokkal jobban lekötött Párom szemmel tartása. Szinte feküdt a kanapén, a lábai fenn az asztalon. Az elmaradhatatlan kedvenc, az almalé is ott foglalt helyet. Mosolyogva néztem Őt. Szemeimmel végigtekintettem rajta, és a testemen egy jól eső borzongás futott végig. Hálát adok Ginának a mai napig, hogy rávett arra, hogy elmenjek Heppenheimbe. Nem is hittem volna, hogy az a nap teljesen felborítja az egész addigi egyhangú kis életemet. Nem hittem az igaz szerelemben, hisz nem találkoztam még vele, egészen addig a napig. A csillogó kék szemek teljesen levettek a lábamról. Nem hittem magamban… el se tudtam képzelni, hogy egyáltalán lehet nála esélyem. Azért is tudtam nehezen elhinni, amikor azt mondta, hogy szerelmes belém…

Észrevehette, hogy az ajtóból figyelem, mert rám nézett azokkal a gyönyörű szemeivel, s ilyenkor a lábaim is megremegnek.

- Gyere ide Kicsim… - nyújtotta felém a kezét.

Szívből rámosolyogtam, s a kötényemtől próbáltam megszabadulni. A hátamnál nem tudtam kioldani, így a csípőmnél letoltam, egy kis rázás következtében. Ahogy végeztem a fotelbe dobtam, s Párom felé fordultam. Még a mozdulatban is megállt, tátott szájal nézett rám.

- Te teljesen meg akarsz bolondítani. – húzott maga mellé. – Lassan minden gondolatom rólad szól. – súgta a fülembe. – Még egy ilyen magánműsor nekem, és ma nem megyünk sehová.

- Jaj Bajnok, ne légy ilyen – simogattam a mellkasát, majd az ölébe ültem – még azt se tudom, hogy mit kéne felvennem.

- Ha rám hallgatsz semmit. – vigyorgott, majd a combjaimat kezdte cirógatni.

- És Kimi mit fog szólni, hogy meztelen vagyok? – néztem rá ártatlanul.

- Felöltözöl! – vágta rá azonnal – Majd ha ketten maradunk segítek megszabadulni tőle, s felmelegítelek… - suttogta pár milliméterre az ajkamtól.

- Akkor miért is megyünk el? Hisz itthon is tudnának tartalmasan tölteni az estét… kettesben… Bajnok… - nyomtam meg direkt az utolsó szót, s közben simogattam a mellkasát.

- Arra gondoltam, hogy segíthetnénk nekik… - simogatta a popsimat.

- Nekik? Kiknek? – néztem rá, de közben a kezeim a mellkasán kalandoztak.

- Ginának és Kiminek… - suttogta miközben a keze a hátamon kúszott fel egészen a melltartóm csatjáig.

- És még a nőknek mondják, hogy kerítőket játszanak. – kacagtam, de ez a gesztus megdobogtatta a szívemet odabenn… 

(Gina)

A szobába beszűrődő vakító fény verte ki az álmot a szememből, de amikor hirtelenfelpattant a szemhéjam, iszonytató fájdalom nyilallt a fejembe. A homlokomra szorítottam a tenyeremet és pislogtam néhányat, hogy a homályos látásom kitisztuljon, aztán lassan körbefordítottam a fejem, és szokatlan látványban volt részem, ugyanis egy számomra ismeretlen szobában voltam. Lassan felültem az ágyban, majd ahogy lenéztem a ruhámra, máris a következő meglepetéssel találtam szembe magam. Nem emlékeztem semmire, de eléggé felkavart, hogy Kimi ruhái voltak rajtam, és persze rögtön kombinálni kezdtem. Össze voltam zavarodva, de tudtam, hogy nem fogom megfejteni a rejtvényt, ha nem beszélek vele, ezért aztán kipattantam az ágyból és nem törődve a rettenetes fejfájásommal kicsörtettem a szobából és végigrobogtam a házon, hogy Kimi hollétét felleljem, és nagy meglepetésemre a konyhában találtam rá.

-Kimi! Mit kerestem én a te szobádban, a te ágyadban a TE ruháidban?-kérdeztem teljesen felháborodva, közben a konyhapultot csapkodva. Meglepetten kapta fel a fejét, azonban a kérdéseim után ravasz vigyorra húzódott a szája.

-Jó reggelt Édes! Hát nem emlékszel?-vigyorgott rám olyan negédesen, hogy legszívesebben felpofoztam volna.-Bár nem is csodálom……ilyen éjszaka után.-jegyezte meg könnyedén, nekem azonban magasra szaladt a szemöldököm.

-Hogy mit mondtál?-emelkedett a hangom egy oktávval magasabb tartományba.-Mi……mi……mi……..-dadogtam össze-vissza.

-Mi micsoda Szivi?-kérdezett vissza pimaszul, és közben nekidőlt a pultnak.-Hogy lefeküdtünk-e? Igen, és nem is volt rossz.-közölte könnyedén. Úgy éreztem, mintha leforráztak volna, és azt hiszem lesápadva tántorodtam neki a hűtőszekrénynek.

-Ez nem lehet igaz!-suttogtam magam elé és hitetlenkedve ráztam a fejem.-Az nem lehet, hogy én lefeküdtem veled.

-Pedig így volt.-cirógatta meg az arom, majd a nyakam is.

-Hagyj békén!-fordítottam el a fejemet, és mielőtt még ott előtte sírtam volna el magam, kirohantam a konyhából, majd a szobámba sietve bőgni kezdtem. Nem hittem el, hogy ezt megtettem, hogy feladtam a becsületem és lefeküdtem vele. Óriási csalódtam magamban, amiért ezt csináltam múlt éjjel. És a legszörnyűbb az volt, hogy még csak nem is emlékeztem rá. Hosszú órákon át feküdtem az ágyamon, körülöttem pedig papír zsebkendő halmok épültek fel, de nem érdekelt semmi. Egyszer csak, kopogást hallottam az ajtón, de nem voltam hajlandó reagálni erre, azonban kezdett elfogyni a türelmem, amikor percekig kellett ezt hallgatnom.

-Menj el! Nem vagyok kíváncsi az önelégült képedre!-kiáltottam ki dühösen.

-Köszönöm a bókot Kedves, de nem akarsz esetleg beengedni?-hallottam meg Mark hangját, mire én rögtön felpattantam az ágyról, és rohantam ajtót nyitni.-Hééé, mi történt?-kérdezte aggódva, amint egyből a nyakába borultam, miután kinyitottam az ajtót.

-Én annyira hülye vagyok!-zokogtam elkeseredetten, az arcomat a vállába fúrva.

-Miért mondasz ilyet?-kérdezte gyengéden.

-Mert…….mert lefeküdtem Kimivel. Pedig Liz megmondta, hogy legyen helyén az eszem.-szipogtam.

-Dehogy feküdtél! Ki mondott Neked ilyen butaságot?-kérdezte felháborodottan, én azonban rögtön felkaptam a fejem.

-Neeeem?-nyíltak tágra a szemeim.-De……de ő azt mondta…..-dadogtam.

-Hát akkor füllentett. Tegnap este teljesen leittad magad, ő meg felvitt a szobájába, beállított a hideg zuhany alá, aztán mikor kijózanodtál kicsit, átöltöztetett és lefeküdtetek aludni.-magyarázta türelmesen.

-Az az utolsó szemét! Ezt nagyon meg fogja bánni!-sziszegtem mérgesen és ökölbe szorul a kezem.-Hol van?-kérdeztem hirtelen.

-Hagyd, kérlek, ezért ne vesszetek össze.-próbált csitítani Mark.

-HOL VAN?-ripakodtam rá dühösen.

-A kondiban!-felelte óvatosan. Nekem sem kellett több, kirohantam a szobából, végig a házon, egyenesen az említett helyre. Kimi éppen egy súlyzóval a kezében emelkedett fel, én pedig rögtön odaviharoztam hozzá.-Te szemét!-kiabáltam dühösen, és azzal a lendülettel egy csattanós pofont is lekevertem neki.

-Ez mégis mi volt?-szótagolta a kérdést idegesen és szikrákat lövellő szemekkel nézett rám.

-Egy hazug disznó vagy, aki még hülye is. Azt hitted nem tudom meg, hogy nem is feküdtem le veled?-ordítottam dühösen.

-Azért megpróbálni érdemes volt, nem?-mosolygott ártatlanul.

-Bunkó vagy!-mondtam morcosan.-Te láttál engem meztelenül?-kérdeztem hirtelen, amikor eszembe jutott, hogy ő öltöztetett át.

-Hogy lehet egy nő ennyire értetlen?-emelte a plafonra a tekintetét.-Nem láttam semmidet, érted?-magyarázta az arcomba.

-Hát remélem is!-bólogattam helyeslően, majd mielőtt ő még bármit is tudott volna mondani, sarkon fordultam és elindultam vissza a szobámba.

-Állj csak meg!-szólt utánam szigorúan.

-Mit akarsz Räikkönen?-kérdeztem vissza flegmán, még csak vissza sem fordulva.

-Este moziba megyünk.-kzölte nemes egyszerűséggel, de erre már nekem is magasra szaladt a szemöldököm.

-Igen? Hát te lehet hogy mész, de nem velem.-válaszoltam, közben felé fordulva.

-Hidd el, nekem sincs kedvem egy hisztérikával végigülni az autómban egy filmet, de Sebék hívtak minket.-reagált  a megjegyzésemre közönyösen.

-Hát én akkor sem megyek!-fontam össze a kezeimet a mellkasom előtt.

-Képes lennél megbántani a barátnődéket, amikor így is olyan keveset találkozunk velük?-tette fel a keresztkérdést, amire egyértelműen nem mondhattam nemet, még ha nem volt kedvem Kimivel egy légtérben lenni, akkor sem.

-Mikor indulunk?-kérdeztem a fogamat szívva.

-Hétkor! És öltözz fel! Autós moziba megyünk!-vigyorodott el. Már megint úgy éreztem, hogy felrobbanok, de mélyeket lélegeztem, hogy ne szóljak neki vissza már semmit, majd a szobámba mentem, hogy még pihenjek egy kicsit az esti megpróbáltatás előtt.

57. rész

Kimi

Ott ültem a lépcső mellett egy széken, a kezemben már egy üres poharat forgatva. Percek óta az egyik sarokban lévő társaságot szuggeráltam, és nem igazán tetszett amit láttam. Tudtam, hogy Toni, Atte és a többi haverom bírja a piát, azonban ezt Gináról már nem mondhattam el. Fogalmam sem volt, hogy már hányadik pohár italt hajtotta fel, de láthatóan egyre jobban kezdte elveszteni az önkontrollját, és ezt az is bizonyította, hogy szemérmetlenül flörtölt a barátaimmal. Már ez is nagyon felhergelt, az meg pláne, hogy ők ezt hagyták is, és kihasználva az adódó alkalmat, simogatták őt, a fülébe sugdostak, és ez láthatóan még tetszett is neki. Elegem lett ebből a cirkuszból, ezért aztán letettem a poharamat a lépcső sarkára, majd elindultam, hogy rendet tegyek a csipet-csapatban.

-Kislány, nem lesz még elég ma estére?-vettem ki a kezéből a poharat, amit épp a szájához emelt, hogy kiigya annak tartalmát. Csodálkozva nézett fel rám, de amikor rájött, hogy mit csináltam dühös pillantásokkal kezdett méregetni.

-Mégis mi közöd van neked ahhoz, hogy mennyit iszom?-rivallt rám teljesen felpaprikázódva, és mérgesen pattant fel az asztaltól, de rögtön meg is szédült és nekem kellett utána kapnom, hogy ne essen össze.

-Semmi, csak rohadtul zavar, hogy leiszod magad, azt sem tudod hol vagy és hagyod hogy az összes haverom téged szédítsen!-ripakodtam rá teljesen kikelve magamból.

-Nem érdekel a szövegelésed, neked senki nem osztott lapot.-vágta rá könnyedén, majd összefonta a karjait a mellkasa előtt és nekem háttal fordult. Ekkor lett nagyon elegem, és dühömben felkaptam őt, és a vállamra vettem, mintha egy krumpliszsák lenne.

-Hééé, mit csinálsz? Megőröltél? Tegyél le, hallod?!-kezdett el rögtön visítozni, és csapkodni kezdte a hátam.

-Veletek még számolok ezért!-közöltem a barátaimmal kissé fenyegetően, majd Hiszti Pannával együtt az emeletre indultam.

-Azonnal tegyél le Kimi! Hallod? Tegyél le!-kiabálta a fülembe üvegrepesztő hangon, de ez cseppet sem érdekelt most. –Te őstulok! Te gorilla! Szemét állat! Tegyél leeee!-ordított tovább, és kézzel-lábbal kapálózott, de továbbra sem tudott meghatni.-Ha nem teszel le, esküszöm, hogy…….hogy…….hogy felhívom a Hágai Nemzetközi Bíróságot és feljelentelek a jogaim megsértéséért!-hadovált össze-vissza.

-Maradj már csendben te hisztis liba!-szóltam rá én is elvesztve a maradék türelmemet.

-Nem vagyok liba!-feleselt vissza durcásan.-És most azonnal tegyél le.-jelentette ki ellent mondást nem tűrően.

-Miért is?-kérdeztem vissza gúnyosan és ravasz vigyor ült ki az arcomra.

-Mert nincs kedvem tovább bámulni a formás hátsófeled!-válaszolta könnyedén, mire én jókedvűen felnevettem. Azt hiszem most értettem meg miért mondják, hogy a részeg ember legalább őszinte.

-Na végre, hogy beismered, hogy tetszem Neked!-kacarásztam tovább vidáman.

-Én ilyet egy szóval sem mondtam!-tagadott rögtön.

-Nyugi Cica, nem kell szégyellned, hogy bejövök Neked!-húztam tovább az agyát. Tudtam, hogy erre holnap úgysem fog emlékezni, így még bátrabban szórakozhattam vele.-Én is elismerem, hogy jó nőnek tartalak!-tettem hozzá vigyorogva és nem bírva már tovább türtőztetni magam, végigsimítottam a fenekén.

-Te szemtelen disznó. Utállak!-sziszegte dühösen, majd nemes egyszerűséggel nyakon vágott. Nagyon mérges lettem rá ezért a húzásáért, így meggyorsítottam a lépteimet és egyenesen a szobámhoz tartozó fürdőbe robogtam vele. Teljesen eltekertem a hideg vizes csapot, aztán megragadtam a derekát, levettem őt a vállamról és beállítottam a zuhany alá, persze ezt az élénk kiabálásával kísérve.

-Áhhh…….ez……ez hideg!-sikította ijedten és ki akart lépni onnan, de én ezt nem hagytam. Visszanyomtam őt oda, csupán arra nem számítottam, hogy megragadja a karom, és behúz  maga mellé. Az én testemben is végigfutott a remegés, amikor a jéghideg víz, a ruháimat átáztatva a bőrömhöz ért. Felemelte a fejét, és ahogy a tekintetem összekapcsolódott az övével képtelen voltam megállni, hogy ne tegyem a kezem a vízcseppektől csillogó arcára. Egy kis időre behunyta a szemét és oldalra fordított fejjel hagyta, hogy az ujjaim bebarangolják az arcát és a nyakát is. Halkan felsóhajtott, majd hirtelen felpattant a szemhéja, és újra olyan pillantásokat küldött felém, mint a vadász, aki éppen becserkészni készül az áldozatát. A nyakam köré fonta az egyik karját, majd váratlanul magához rántott, és mielőtt még reagálni tudtam volna, mohón megcsókolt engem. Teljesen elvesztettem az eszem, amikor az ajkait megéreztem az enyéimen és pillanatok alatt átvettem tőle az irányítást. A zuhanyzó falához döntöttem, és szenvedélyesen csókoltam őt, ezzel újabb sóhajokat előcsalogatva a mellkasából. Megőrjített ez a lány, és képtelen voltam uralkodni magamon, főleg amikor azt éreztem, hogy elkezdte kigombolni az ingemet és a vizes mellkasomat simogatta. Nekem sem kellett több bíztatás, és kicsit eltávolodva tőle, segítettem neki megszabadulni ettől a feleslegessé vált ruhadarabtól, majd hangosan felnyögtem, miután mindkét kezével végigsimított a meztelen mellkasomon. Az ajkaimat a nyakára csúsztattam, és miközben bebarangoltam ezt a roppant kecses testrészét, lehúztam a ruhája cipzárját és a hátát simogattam. Beleremegett az érintésembe, majd felemelte a fejem, én pedig hagytam, hogy újra megcsókoljon. Minden porcikám vágyott már rá, arra, hogy végre érezhessem a testét az enyémnek simulni, és hogy ez minél előbb bekövetkezhessen a melltartója csatjához nyúltam, de mielőtt kioldottam volna azt, mint villám csapott belém a felismerés, hogy ezt nem tehetem meg. Rettenetesen kívántam őt, de nem akartam azt, hogy így legyen az enyém, hogy másnap már talán nem is emlékezne az egészre és csak fájjon neki, hogy nem volt magánál és én ezt tettem vele. Szörnyen nehezen tudtam leállni én is, de aztán erőt vettem magamon, és kihúztam a zuhanyzóból, majd amikor már ott álltunk a kabin előtt, gyengéden eltoltam őt magamtól.

-Gina……-ziháltam.-Ezt most nem lehet.-ráztam meg a fejem. Zavaros tekintettel nézett rám, de látszott, hogy a ködösség lassan eloszlik és helyette értetlenség költözik a szemeibe.

-De……-suttogta, és újra meg akart csókolni, azonban megfogtam a kezeit, és nem hagytam ezt. –Most miért teszed ezt velem?-buggyantak ki az első könnycseppek a szeméből.

-Hidd el, jobb lesz ez így mindkettőnknek!-néztem rá gyengéden, közben pedig bebugyoláltam egy nagy fürdőlepedőbe, mert úgy remegett, mint a nyárfalevél.-Meg  kell törölköznöd, különben meg fogsz fázni.-magyaráztam neki türelmesen.

-Menni fog egyedül is!-húzódott el tőlem, de ebben a pillanatban ismét megszédült és még éppen el tudtam kapni, mielőtt elesett volna.

-Én nem így látom!-mosolyogtam rá és elkezdtem őt szárazra törölni. Minden egyes mozdulatnál remegett a kezem, és úgy éreztem magam, mint valami kamasz srác, aki először érint meg egy lányt. Nevetni tudtam volna magamon.-Keresek Neked valami ruhát, addig vetkőzz le.-suttogtam halkan, miután valamelyest sikerült felitatnom róla a vizet, majd a szobámba mentem és elővettem a szekrényemből egy melegítőalsót, egy pólót és még egy boxert is, hiszen mindene csurom víz lett. A fürdőbe visszaérve meglepő látvány fogadott, hiszen Gina még mindig tétován ácsorgott a helyiség közepén és csupán az átázott fehérneműje volt rajta. Nagyot nyeltem, és lassan közelebb léptem hozzá.

-Segítsek?-kérdeztem halkan, mögé lépve.

-Csatold ki a melltartóm, kérlek!-suttogta lehajtott fejjel, és maga elé fogta a törölközőjét. Vettem egy mély levegőt, aztán lassan a hátához emeltem a kezeimet és ismét remegő kezekkel, de megtettem amit kért tőlem.–Csukd be a szemed, jó?-parancsolt rám olyan kislányos bájjal, hogy azon nekem nevetnem kellett.

-Jól van!-kacagtam, majd a kezébe nyomtam a pólómat és nagyon udvariasan még meg is fordultam, de a nevetést továbbra sem tudtam abbahagyni.

-Kész vagyok!-mondta néhány perc múlva, mire én rögtön megpördültem.

-Akkor talán ideje lenne lefeküdni!-válaszoltam kissé szigorúan, ugyanis láttam, hogy megint erősen dülöngél és a kótyagossága is kezdett visszatérni.

-Veled?-mosolygott rám bájosan, és egy puha csókot nyomott a számra, miután odasétált hozzám.

-Ha nem lennél részeg, a kérdésed után a karjaimba kapnálak, átvinnélek a szobámba és végigszeretkezném veled az éjszakát.-suttogtam a fülébe őszintén.

-Hát tedd ezt!-kacérkodott velem tovább, és újabb csókot adott nekem.

-Nem teszem, mert részeg vagy, és neked most inkább alvásra van szükséged!-mosolyogtam rá kicsit közömbösen.

-Hát rendben, de attól még a karjaidba veszel dolgot nem kellene kukába dobnod.-jegyezte meg ártatlanul, és úgy bújt hozzám, mint egy kiscica.

-Na jó!-nevettem.-Gyere!-kaptam fel könnyedén, ő pedig a nyakam köré fonta a karjait, és a fejét a vállamra hajtotta. Azt hiszem, az alkohol kezdte egyre jobban elálmosítani. A szobámba vittem őt, lefektettem az ágyamra és alaposan betakargattam. Fel akartam egyenesedni, de ő még mindig nem eresztett el, inkább visszahúzott magához, és az ajkait az enyéimre tapasztotta. Nem ellenkeztem, így aztán egy kisebb csókcsata alakult ki, amit ő is élvezett, rólam meg nem is beszélve, mégis én voltam, aki megint megszakította a csókot, mert nem akartam, hogy még jobban belemerüljünk ebbe ma este.

-Aludj Kicsilány, pihend ki magad és ezt az estét is!-simogattam meg az arcát, mire ő csak bólintott egy aprót, de ereje már nem volt beszélni. Néztem még egy picit, ahogy egyre laposabbakat pislogott, és amikor halkan szuszogni kezdett, tudtam, hogy elaludt. Visszamentem a fürdőszobába, gyorsan átöltöztem, aztán visszaosontam a szobámba és bebújtam mellé az ágyba. Noha, mindezt halkan és óvatosan csináltam, mocorogni kezdett, majd felém fordult, és hozzám bújt. Átöleltem őt és még közelebb húztam magamhoz, hogy mindketten kényelmesen tudjunk aludni.

-Kimi?!-motyogta félálomban a nevemet.

-Tessék?-suttogtam.

-Mindig velem leszel és vigyázol majd rám?-kérdezte szinte alig hallhatóan és minden szavára érezhetően ránehezedett az álmosság, de még így is szíven ütött a kérdése. Teljesen összezavarodtam, és fogalmam sem volt, hogy mit válaszolhatnék erre.

-Nem tudom Gina, nem tudom!-súgtam a sötétségbe úgy, hogy azt csak én halljam, bár azt hiszem hangosan is mondhattam volna, hiszen ő ismét álomba szenderedett a karjaim között. Lehunytam a szemeimet, de egyszerűen képtelen voltam elaludni, folyton a kérdése visszhangzott a fejemben és rettenetesen frusztrált, hogy nem tudtam rá a választ, és hogy képes volt annyira elbizonytalanítani ez az egész helyzet, hogy még az eddig olyan élénken hangoztatott „hitemben” is megingatott. Nem tudtam mit kellene tennem, tényleg nem…….

56. rész

(Seb)

Lizzel döbbenten néztünk egymásra Gina kirohanását követően. Láttam Kedvesemen, hogy meglepődés és zavarodottság látszik az arcán, majd hozzám lép egy apró csókot nyom a számra, és elindul felfelé a lépcsőn barátnője után. Kimire néztem, de nem látszott rajta, hogy meglepte volna mindez.

- Nem tudta, hogy jövünk, igaz?

- Mit izgat engem, hogy ő mit tud, és mit nem. – rántotta meg a vállát.

- Espooban még eléggé izgatott. – vetettem oda flegmán.

- Mire célzol? – nézett rám gyanakodva.

- Pusztán csak arra, hogy amikor ott voltunk mindent elkövettél, hogy a figyelmét felhívd magadra. Most meg elutasító vagy vele, pedig ő melletted volt, amikor támaszra volt szükséged. – mondtam meg az őszinte véleményemet.

- Ő egy fruska, nem több. – vette fel a jól ismert maszkját.

- Én nem ezt látom benne, és szerintem te sem.

- Seb te is nagyon jól tudod, hogy…

- Tudom nem kell mindig ezt felhoznod. De egyet ne felejts el, attól, hogy te nem akarsz senkit közel engedni magadhoz, attól még lehet, hogy valaki szeretne melletted lenni, és szeretni téged. – próbáltam kinyitni a szemét.

- A szerelem nem nekem való. Csak egy szentimentális maszlag, nem több. – nézett bárhová, csak ne rám kelljen.

- Én hiszek benne… - nevetni kezdett.

- Még a vak is látja, hogy szerelmes vagy! – kacagott. – De ez nem baj, neked összejött… - váltott hirtelen komolyba – én sajnos, már meg vagyok bélyegezve. –szuggerálta a cipője orrát.

- Adhatnál azért egy esélyt a dolognak. – próbáltam meg finoman.

- Ugyan, hisz kislány hozzám képest! - sóhajtott nagyot. – Meddig lenne velem? Fél évig? Egy évig? Seb nézz rá! Hisz előtte az élet! Nem működne…

- Még lehetőséget sem adsz, hogy működjön. – mutattam a lényegre.

- Minek adjak lehetőséget, mikor tudom, mi lenne a vége… - s azzal magamra hagyott, részéről lezárta ezt a beszélgetést.

- Nem tudhatod… - sóhajtottam nagyot, mire észrevettem, hogy mindenki a lépcső felé néz.

A nappaliban mindenki a lépcsőt szuggerálta, ahol Gina vonult le egy szűk ruhában, csábos pillantást küldve a hímnemű lényekre. A szememmel Kimit kerestem, s majdnem felnevettem az ábrázatán… kislány… hogyne…

Gina mögött Liz jött le, s onnantól kezdve engem senki és semmi nem érdekelt. Túlságosan lekötött a tanulmányozása. A lassan ringó csípője, a ruhájának túlzott rövidsége, a ruha fölső kivágása… mind-mind azért van, hogy engem kínozzon. Képtelen voltam levenni róla a tekintetemet. Ginával beszéltek pár szót, de láttam, hogy a szemével engem figyel. A szájához emelte a poharat, s nekem nagyot kellett nyelnem. A pólómat igazgattam magam előtt, hogy el tudjam rejteni milyen hatással is van rám Kedvesem. Letette a poharat az asztalra, s felém sétált egy csábos mosoly kíséretében. Megállt közvetlen előttem, s végigsimított a mellkasomon.

- Mi van Bajnok? – suttogta – Nagyon szótlan vagy…

- Nem jutok szóhoz. – öleltem azonnal magamhoz, így nem leszünk feltűnőek.

- Mitől? – nézett rám kacérkodva.

- Tőled. – csókoltam azonnal meg.

- Tudod… - amikor elváltak az ajkaink a fülembe suttogott, amitől kirázott a hideg – az a tervem ma estére az, hogy elcsábítalak.

- Nem kell… - kúsztak a kezeim a csípőjére melyet az enyémhez nyomtam – már megtörtént.

- Ezt nagy örömmel veszem… Bajnok. – nyomta meg az utolsó szót, s a vágyamat egyre feljebb korbácsolta.

- Mond csak Gyönyörűm, szerinted feltűnne, ha eltűnnénk? – néztem rá mosolyogva, miközben a popsiját simogattam.

- Ahogy elnézem a társaságot…- nézett látványosan körbe – szerintem nem. – suttogta ajkaim közé.

Kisétáltunk a házból, s az autónkhoz húzott egyenesen. Nekidöntöttem, s falni kezdtem az ajkait. A kezei a kabátom alatt kalandoztak, s ebben a pillanatban tudatosult bennem, hogy milyen messze is lakunk mi innen. Legalábbis nekem most nagyon úgy tűnt.

Az ajkaink elváltak egymástól, s én egy laza mozdulattal kinyitottam neki az első ajtót. Egy kacér mosollyal szállt be. Sietős léptekkel mentem a sofőr ajtóhoz, annyira, hogy majdnem el is csúsztam. Szép lenne, hogy még zakóznék is egyet, s eltörném valamimet! Ki ölne meg előbb? Liz az elszalasztott éjszakáért, vagy Christian a teszt elmulasztásáért?

A kabátomat hátrahajítottam, beültem, s szinte azonnal indítottam is. Nem érdekelt, hogy mit gondolnak a lelépésünkről. Sokkal jobban lekötött a mellettem lévő szépség. A vágyam a vezetés hatására csillapodni látszott egészen addig, míg a combomon nem éreztem a kezét. Egy elágazáshoz értünk, ha egyenesen megyünk, akkor 10 perc és haza érünk, de én jobbra fordultam az erdő felé. Ránéztem, s feltekerte a főtést… a mosolya még mindig csábító volt… s a keze egyre feljebb kúszott a combomon…

55. rész

Gina

A következő hetekben még csak esélyem sem volt a pihenésre, ugyanis folyton csak dolgoztam. Szerveztem a programokat, tárgyaltam a szponzorokkal, a rendezvények szervezőivel és intéztem Kimi ügyes-bajos dolgait. A helyzetemet persze ő sem könnyítette meg, hiszen ahol csak lehetett keresztbe tett nekem és minden apró-cseprő kis ügy miatt belém kötött. A rendezvények nagy részére, el sem jött, és ezzel persze megint engem hozott kellemetlen helyzetbe. Ráadásul, nem volt elég, hogy magyarázkodhattam a szponzoroknak és a szervezőknek, még ő sem mutatott semmi féle megbánást, hiába is kaptam le a tíz körméről minden egyes precedens után. Na és persze ott voltak még azok az állandó akciói is, amelyeknek sokszor már alig tudtam ellenállni, és átfutott néhányszor a fejemben, hogy talán jobb lenne, ha egy éjszaka nem gondolkodnék, csak hagynám, hogy a magáévá tegyen és akkor utána lehet, hogy könnyebben mennének a dolgok vele. De ezt a büszkeségem nem engedte. Úgy éreztem, hogy ki akar készíteni és azt kell, hogy mondjam, nagyon jó úton haladt, ha ez volt a célja. Már az összes reményemet elvesztettem ezzel a munkával kapcsolatban és úgy éreztem, hogy elfogy az erőm és feladom a harcot, amit eddig Kimivel folytattam.

A sok „hadakozás” után teljesen ki voltam merülve, így örültem, hogy még a Svéd Rally előtt sikerült beiktatni egy teljesen szabad hétvégét, és ennek minden pillanatát ki is akartam használni a pihenésre. Pénteken este bezárkóztam a fürdőszobába, a helyiség több pontjára is gyertyákat helyeztem el, lágy zenét kapcsoltam be és beleültem a nagy kád forró, illatos vízbe. Behunytam a szemeimet, és a fejemet hátrahajtva élveztem ezt a nyugalmat ami most körülvett engem. Egészen addig, amíg nem hallottam meg a csengő éles hangját. Kicsit váratlanul ért, de nem foglalkoztam vele, gondoltam majd Kimi ajtót nyit. Azonban már nem tudtam tovább nyugodtan ülni a kádban, amikor hangos beszédre lettem figyelmes, majd arra, hogy a nappaliban lévő hangfalakból dübörgő zene szólalt meg, amibe még az emelet is beleremegett. Dühösen másztam ki a vízből, majd magam köré tekertem egy nagy fürdőlepedőt és a folyosóra csörtettem, mindenféle törölközés nélkül.

-Kimi!-kiabáltam le a korlátnál állva, de arra nem számítottam, hogy egy egész csoport ember fog felnézni az emeletre a hangom hallatán. Ott volt Toni, Atte, Seb, na meg rengeteg számomra ismeretlen ember is. Az arcom pillanatok alatt bíbörvörös lett, amikor rájöttem, hogy én szinte meztelenül állok ott az emeleten és mindenki engem néz. Sarkon fordultam és a szobámba rohantam, az ajtót becsapva magam után. Annyira kínos volt ez az egész, hogy nem is tudtam mást tenni, csak az ágyamra dőltem és sírni kezdtem. Azt hitem, hogy végre megnyugodhatok, hogy pihenhetek, de nem így lett, megint én kerültem ilyen kellemetlen szituációba. Elegem lett, tényleg elegem. Nem sokára kopogást hallottam, de nem akartam erre reagálni, gondoltam, majd elmegy az illető, de az csak nem tágított.

-Nem érdekel, tűnj el!-kiabáltam ki mérgesen, de még csak fel sem emeltem a fejem.

-Még én is?-hallottam meg a barátnőm hangját.

-Liz!-ültem fel az ágyban hirtelen és meglepetten pislogtam.

-Mi törént? Mi volt ez az egész előbb? Épp a konyhában voltam, mikor Seb mesélte, hogy mi történt...-sorolta a kérdéseket teljesen ledöbbenve.

-Mi lett volna?-vontam meg a vállam.-Csak a szokásos.-ingattam a fejem szomorúan, és letöröltem a könnyeket az arcomról.

- Szokásos? Dehát mi folyik itt?-rázta a fejét értetlenkedve.

-Kimi szórakozik, én pedig szívok mint a torkos borz.-adtam meg a választ tömören és lényegre törően.

-Hogy mit csinál?-nyíltak tágra a barátnőm szemei.

-Ott tesz keresztbe nekem ahol tud és ahol akar. Ő irányít indent, én csupán egy bábu vagyok a kis játékaiban. De már nem bírom tovább ezt.-sóhajtotam gondterhelten.

- El se tudom képzelni, hogy miért csinálja mindezt. Seb nem mondta, hogy megváltozott volna...-felelte codálkozva.

-Nem tudom, tényleg nem tudom. De most már nem akarok küzdeni ellene. Feladom én ezt az egészet.-legyintettem lemondóan.

- Dehogy adod fel! Sőt! Megmutatod neki, hogy igenis nő vagy!-szólat meg Liz erélyesen, mire én rögtön rá emeltem a tekintetem.

-Igen? És mégis hogyan?-kérdeztem vissza kicsit ironikusan.

- Úgy, hogy mivel mindenki itt van, felveszel egy szexis ruhát, teszel fel egy dögös sminket, szépen megcsináljuk a hajad, és had essen le a sok férfinépnek az álla. Legfőképp Kiminek. Aztán meglátjuk ki fog szórakozni kivel...-mosolyodott el cinkosan.

-Te mindig tudod hogy csalj mosolyt az arcomra! Na essünk neki!-vágtam rá lelkesen és felpattantam az ágyról.

- Ez a beszéd! Hát mire valók a barátnők...-nevetett egy aprót én pedig megöleltem őt.

Előkerestem a szekrényemből egy nagyon csinos, picit talán kihívó darabot, majd leültem a szobámban lévő tükör elé, és amíg Liz a hajamat bondorította, én elkészítettem a sötétszürke, füstös szemhéjpúderből és átlátszó szájfényből álló sminkemet. A begöndörített tincseimet a barátnőm kicsit széthúzkodta, és egy erős hajlakkal rögzítette. Azt kell, hogy mondjam, remek lett az eredmény. Ez után még gyorsan felvettem a miniruhát, és hozzá egy fekete magassarkút is.

-Na hogy festek?-fordultam körbe a barátnőm előtt.

- Tökéletes... egyszerűen tökéletes. Azt hiszem Kiminek le fog esni az álla, no meg a többi hímneműnek is odalenn.-vigyorgott rám pajkosan.

-Ha annyira akar engem, hát ma este megkap. De majd meglátjuk, hogy ki fogja irányítani az eseményeket.-mondtam elszántan, miközben a tükörben nézegettem magam.

- Azért vigyázz, legfőképp erre itt benn.-tette a kezét a szívem fölé. Ebben csak te sérülhetsz... kérlek vigyázz magadra.-nézett rám gondoskodóan.

-Már semmi nem érdekel Liz. Ha fáj, hát hadd fájjon. Ennél jobban már nem igazán tud összetörni.-suttogtam reméyvesztetten, és továbbra is kitartóan néztem a tükörképemet.

- Gina legyen helyén az eszed. Attól, hogy lefekszel vele, nem fogsz nőni a szemében. Sőt! Ahogy megismertem inkább az ellenkezője történik majd...-rázta a fejét ellentmondóan.

-Tudom, de mi mást csinálhatnék? Ha megkap engem, akkor legalább beigazolódik a sejtése, hogy egy könnyen megszerezhető lotyó vagyok és lenyugszik. Utána már talán könnyebben mennének a dolgok.-vontam meg a vállam.

- És te megelégednél ezzel a jelzővel? Neked elég lenne ennyi, hogy ezt hiszi? Miért nem bizonyítod be az ellenkezőjét? Hogy vérbeli nő vagy... hidd el akkor kihívást fogsz jelenteni neki... s a végén ki tudja... lehet még te is élvezni fogod a dologot...-mosolyodott el.

-És ezt mégis hogyan csináljam? Hagyjam szó nélkül, hogy lépten-nyomon kikezd velem? Vagy én csináljam ezt vele? Akkor majd azt fogja gondolni, hogy igen, engem nem lesz könnyű megszereznie?-kérdeztem kissé felháborodva.

- Nem-nem. Kacérkodj vele, de bizonyos határokon belül. Ne húzd fel magad mindenen, mint egy kislány. Légy nő, s vágj vissza. Tudom, hogy ügyes vagy, s megoldod mindezt... Érdd el, hogy érdekeld őt, de ne csak, mint egy ágybetét, hanem mint nő is...-magyaráta türelmesen és minden szavában éreztem a tapasztalatot és a törődést is.

-Hát jó, ha nőt akar, akkor nőt fog kapni.-jelentettem ki eltökélten és csípőre vágtam a kezeimet.

- Ez a beszéd! Ez az én barátnőm! És mond csak drága mire várunk még?-kérdezte költőien a barátnőm.

-Mire is?-nevettünk össze, majd kinyitottuk az ajtót és elindultunk, hogy kezdetét vehesse az este.

- Hát arra, hogy vére felszegett fejjel lesétálj a lépcsőn úgy, hogy a lent lévő férfiak többségének szűk legyen a nadrágja. Egyet kérek, Sebet hagyd meg nekem...-pislogott rám Liz bájosan.

-Ne aggódj, felé nem küldök csábos pillantást.-kacsintottam a barátnőmre, aztán vettem még egy nagy levegőt és a kezemet a korláton csúsztatva  elindultam lefelé a lépcsőn.

Az arcomon egy apró és felsőbbség teljes mosoly jelent meg, amikor megláttam, hogy minden férfi tekintete rám szegeződik. Nem siettem, inkább lassú léptekel haladtam a nappali felé, hogy még jobban húzzam az időt és az agyukat is. A pillantásom Kimire vándorolt és egy picit meglepődtem, ahogy megpillantottam, hogy tátott szájjal bámul engem és már nem sok választotta el attól, hogy a nyál is csorogjon a szájából. Elégedetten lépkedtem le az utolsó lépcsőfokokon, majd az egyik eldugottabb sarokba mentem. Tény, hogy egy kicsit megfagyott a levegő, amikor levonultam, de aztán minden visszarázódott a helyes kerékvágásba, amint eltűntem a látómezejükből.

- Azt hiszem egy szabóra lenne szükség, hogy bővítse a nadrágokat. Ahogy elnézem a híres-neves Jégember elég tüzesen néz feléd... ha szemmel lehetne vetkőztetni Drágám, pucér lennél.-közölte Liz vigyorogva, amikor odaért mellém. -Na megyek és elcsábítom a Bajnokomat. Neki nem szabót keresek, hanem egy eldugott kis sarkot... kettőnknek...-vigyorgott .

-Menj és vesd be magad, de előtte még igyál meg velem valamit!-msolyogtam a barátnőmre.

- Benne vagyok. Igyuk, s aztán magamba bolondítom a németemet...-nevetett.

-Hát akkor egészségedre!-nyújtottam felé egy poharat.-És csak ügyesen!-kacsintottam rá, majd koccintottunk és mindketten belekortyoltunk az italunkba. Liz letette a poharat aztán intett még egyet, majd elindult, hogy elcsábítsa a párját. Mosolyogva néztem utána, majd a szemeimmel pásztázni kezdtem a terepet. A pillantásom hirtelen összekapcsolódott Kimiével, ő pedig negédesen vigyorgott rám. Láthatóan tetszett neki az erre az estére megváltozott külsőm, én azonban nem akartam ezt kihasználni, csupán egy sokat sejtető pillantást intéztem felé, majd magamhoz vettem a poharamat és sétálgatni kezdtem a nappaliban, beszélgetésre alkalmas társaságot keresve. 

Gina ruhája

54. rész

(Liz)

Egy hónap csak úgy elszaladt mellettünk, szinte észre sem vettem, ha nem szembesülnék minden egyes nap a naptárral. Sok mindenen vagyunk túl, kezdve a munkával. Januárban egy nem várt címlap kissé borzolta a kedélyünket, de Gina mindent elrendezett, hála neki, mielőtt a sajtó kiszagolhatta volna, hogy mi is van köztem és Seb között. Megegyeztünk abban, hogy most még nem fogjuk nagydobra verni, hogy együtt vagyunk. Párom szerint nem csak őt, hanem engem is szétszednének a futamok alatt, s ez egyikünknek sem tenne majd jót. Beleegyeztem az inkognitóba, azonban a csapat tudja az igazat. Sebnek az első dolga az volt amikor a gyárba értünk, hogy közös szobát kért nekünk. Christian és Helmut csak mosolyogtak rajtunk, Sebbel meg közölték, hogy szálljon le végre a rózsaszín felhőről a munka talajára. Aznap nem is szólt a két férfihoz… mondhatni kissé durcás lett…

Egy dolgot azonban nem tudtak mondani nekünk. Mégpedig azt, hogy mindig egymás nyakán lógtunk volna. Mind a kettőnknek épp elég munkája volt napközben ahhoz, hogy este a kiérdemelt pihenőnket kettesben tölthessük el.

A sajtó munka egy pilóta mellett nem épp leányálom, ez kiderült nekem így az első tanuló-hónapom alatt. Reklámfilm-forgatás, fotózások, interjúk, tévés szereplések… szó, mi szó mélyvízbe dobtak. Seb sokat segített nekem, s mindez nagy hasznomra volt, hisz másra nem számíthattam csak saját magamra.

Úgy döntöttem, hogy mára befejezem, mert a szemeim már égtek a folyamatos monitor előtti munkától. A pillantásom az órára kúszott, s láttam este hét van. Kikapcsoltam a számítógépet, s elindultam, hogy megkeressem a Páromat az épületben. Útközben Tommival találkoztam, aki közölte velem, hogy Guillel van a szimulátorban, így a büfé felé vettem az irányt. Vittem fel mind a kettőnknek enni, majd írtam Sebnek egy üzenetet, hogy a szobánkba várom vacsorával. Lezuhanyoztam, s mire végeztem Seb is megérkezett. Követte példámat a fürdőbe, majd kettesben elfogyasztottuk a vacsorát. Már az ágyban tévéztünk összebújva, mikor megszólalt…

- Gondolkodtál már azon, amiről beszéltünk? – nézett rám csillogó szemekkel.

- A szülő dolgon? – fordultam felé, s ő bólintott egyet. – Nem tudom… vagyis ne értsd félre, szeretném tudni, hogy kik ők, csak…

- Félsz. – simogatta meg az arcomat.

- Igen… - néztem félre.

- De nem kell találkoznod velük, hisz erről is beszéltünk. – simogatott tovább, s az arcomat az övé felé fordította, s kényszerítette, hogy a szemébe nézzek.

- Tudom… - néztem mélyen a szemébe, s szorosan hozzábújtam.

- Nem akarok semmit erőltetni Kicsim, ez a te döntésednek kell lennie. Ha szeretnéd tudni kik azok, akkor mindet el fogok követni, hogy ez kiderüljön, de csak számodra. Ha nem akarod ezt az egészet, akkor azt is tiszteletben fogom tartani, és többet nem fogom felhozni a témát. – szorított magához.

- Az intézetben sokszor gondoltam arra, hogy milyen lehet családban élni, szülőkkel és testvérekkel együtt felnőni. Annyira magányos, és elkeseredett voltam akkoriban. – szorosan ölelt magához és apró-pici csókokkal borított be.

- Most már itt vagyok melletted, és szeretlek. Nem vagy egyedül. – fogta kezébe az arcomat.

- Tudom – néztem rá lágyan – én is szeretlek téged. Az én életemben te vagy a csoda. Amikor ismét találkoztunk… nem tudom elmondani milyen volt, mintha újra élni kezdtem volna… érezni… - nagyon lágyan megcsókolt, mint egy kincset, úgy vigyázott rám.

- Nem akarom, hogy úgy érezd, rád akarom ezt erőltetni. Csak egy lehetőségnek akarom kínálni számodra, amivel ha akarsz, élsz, ha nem, akkor sem fog semmi megváltozni kettőnk között.

- Ha én úgy döntök, tudni akarom… akkor ők attól még nem fognak minderre rájönni… igaz? – néztem rá félve.

- Te döntöd el, hogy meg akarod-e ismerni őket, vagy sem. – simogatta az arcomat. – Nálad van a lehetőség, hogy tudni akarod-e miért hagytak el annak idején.

- El sem tudod képzelni, hogy ez milyen nehéz. Ugyanakkor ott van az is, hogy lenne jó pár kérdésem… amire csak ők tudják megadni a válaszokat. De nem tudom, hogy tudni akarom-e egyáltalán. – merengtem el.

- Egyet ne felejts el. – nézett rám elszántan – Bárhogy is alakul, bárkik ők, mindez nem fogja megváltoztatni azt, hogy szeretlek, és veled akarok lenni.

- Az életem nagy ajándéka vagy. – csókoltam meg lágyan. – Szóval van egy ilyen alak, aki ilyenekkel foglalkozik?

- Igen. Segít megtalálni a vérszerinti szülőket. – simogatta a hátamat.

- Szeretném, ha az enyémeket is megtalálná, de kérlek… nem akarom, hogy ezt kettőnkön kívül bárki megtudja.

- Még Ginának sem mondod el? – kerekedtek ki a szemei.

- Egyenlőre nem, majd talán, ha tudom kik. Szeretném, hogy ez kettőnk titka legyen. – néztem mélyen a szemébe.

- Rendben van Kicsim, ahogy szeretnéd. – csókolt meg. – Jut eszembe! Kimi hívott, hogy holnap este, miután kipakoltunk vár minket egy kis összejövetelre…

- Összejövetel? Kiminél ez mit takar? – néztem rá gyanakodva.

- Iszogatás, és pár barát, ennyi, nem több.

- Alkohol és tesztoszteron, értem én. – ő meg nevetett. – Azért remélem, nemcsak ketten leszünk Ginával lányok… habár, ahogy Kimit ismerem, előfordulhat…