Kedves Mindenki!
Szeretném megköszönni, hogy ennyien visszajeleztetek az előző bejegyzésünkre, de ezúton is tisztáznék néhány, a véleményemmel ütköző álláspontot.
Ne haragudjatok, hogy név szerint emelek ki néhány embert, de az ő megjegyzéseikre reagálnék most legfőképpen.
Kedves Mia! Köszönöm, hogy megtiszteltél minket azzal, hogy leírtad a véleményed. Sokszor mondtuk, hogy várjuk a kritikákat is bármilyen téren, így nem bántottál meg minket. De azért szeretnék néhány dolgot tisztázni.
1.: Az utolsó részek, amik felkerültek a blogra, nem öt perces kreálmányok, hanem hosszas gondolkodás után születtek meg. Ezek szerint nem látszik rajtuk, de sokszor órákat ültünk a gépeink előtt, azon gondolkodva, hogy miként is alakítsuk a történet szálait. Ezen kívül pedig a megírás is sok munkát igényelt. Ezt nem azért írom le, hogy sajnáljatok minket sem azért, hogy magyarázkodjak, mert ez nem áll szándékomban. Azt a véleményt, hogy Nektek ezek a részek összecsapottnak tűnnek, elfogadom, de őszintén szólva kíváncsi lenék egy pontos indoklásra, hogy miért? Hiszen ez alapján tudjuk az elkövetkezendő részeket átírni. Előre is köszönöm.
2. Nem felejtettük el a sztorit, nem akartuk így abbahagyni, és a legkevésbé sem akartunk Titeket cserben hagyni. Ne haragudjatok, ha csalódást okoztunk ezzel. És most jöhetnék az üres kifogásokkal, de nem teszem, mert felesleges. A kicsavartnak nevezett magyarázathoz pedig annyit fűznék, hogy ez az én magyarázatom igazából, és nem oktalanul mondom. Ugyanakkor ez magánügy, ezért nem folynék bele részletesebben. Remélem, hogy megérted.
3.: Ami szemet szúrt még, az az, hogy úgy gondolod, túl sablonos lett a sztori, és összecsapott, ha pedig annyira le akartuk zárni, miért nem írtunk egy visszaemlékezős részt. Őszintén szólva, azt gondolom, hogy az is eléggé sablonos lenne, és mivel nem így terveztük a történet végét, ezért nem folyamodnánk ilyen módszerhez.
Kedves Suzane! Annyit fűznék ehhez csak, hogy minden rész igenis szívből lett írva, és ha itt a kötelesség szóról kell beszélni, akkor az egész írásnak nincs semmi értelme. De köszönöm, hogy írtál megjegyzést. Fejben fogom tartani, ha odajutok, hogy átdolgozzam a részeket.
A többiekhez is szeretnék szólni, méghozzá csak annyit írnék, hogy köszönjük Mindenki támogatását. Ez igazán sokat jelent nekünk. Nem szeretnénk Titeket cserben hagyni, és remélem, hogy meg tudjuk valahogyan hálálni a bizalmatokat!
Bízom benne, hogy nem volt senki számára bántó a bejegyzésem. Igyekszünk hamarosan jelentkezni!
Gina
Kedves Gina!
VálaszTörlésNagyon köszönöm a válaszodat. És, hogy nem támadásnak vetted, mert abszolút nem az volt a szándékom! :) Inkább legyek őszinte, mintsem leírjam, hogy tök jó, mikor nem úgy érzem :)
Én nem feltétlenül arra értettem, ezt az összecsapott dolgot, hogy kevés időt fordítottatok rá. Biztos, valóban sokat agyaltatok rajta ( és bár én is örültem annak, hogy végre jóra fordultak a dolgok) egy kicsit talán pikpak a nagyon rosszból lett tök család idill. Ne érts félre, nem beokoskodni akarok, hogy hogy is kellett volna, mert egy fickben az is nagyon érdekes, hogy az adott író hogy viszi bele a személyiségét ( szerintem legalábbis) De nagyon sokáig Kimi marhára elutasító, és bunkó volt ( és itt utalnék az akkori fejezetek kommentjeihez, nem egyben olvastam azokat a kérdéseket, véleményeket, amik engem is foglalkoztattak, pl. Kimi egyéniségét miért tettétek ilyen zűrzavarossá? Egyik részben már egész jól alakultak a dolgok,a másikban meg már megint bunkózott. Nem lett volna ezzel sem gond végül is, de nem volt átkötés ami miatt mi olvasók érzékelhettük volna, miért is változott megint a dolog) És ezek után furcsa volt, hogy hirtelen mindenki "észhez tér", és happy end féle állapot lesz. Erre értettem.
Természetesen megértem, hogy nem akarsz belefolyni, amikor magán ügyről van szó. Viszont egy picit érthetetlen a mondat."mégsem akarjuk megmásítani a valóságot, és "beleavatkozni" a valós életükbe." - nem értem mit akartok sugallni ezzel.
Azért írtam (annak ellenére, hogy igen, kissé megszokott vég lett volna, ha úgy fejezitek be) mert, én értem, és át is érzem, hogy valóban ezer dolog van egy ember életében, mint egy fick írása, ahogy ti is utaltatok arra, hogy a rengeteg elfoglaltság miatt nem megy. De őszintén? Eltelt fél év. Ismétlem biztos sok dolgotok volt, de a hat hónap alatt nem lett volna csak egy szabad húsz perce valamelyőtöknek, hogy egy laza "tájékoztatást" kiírjon ide... Elhiszem, hogy vannak terveitek a történettel, csak akkor azt nem értem miért így lett megoldva? Példaként hoznám fel az egyik blogot ( természetesen név nélkül, nem szeretnék kavarodást :) ), ahol az írónő rengeteg mindennel küzd most, igaz, hogy hat hete nem hozott új részt, DE rendszeresen kommunikál az olvasó közönségével, és közben, még ha csak 5 percre is, de leül, hogy a folytatással foglalkozzék.
És máris szimpatikusabbá teszi a várakozást...
Egy kérdést megengednél még? Miért most folytatnátok?
Köszönöm az őszinte választ, és tényleg elnézést kérek tőled és Szabustól is, amennyiben megbántottalak, nem állt szándékomban.
Üdv:Mia
Kedves Mia!
VálaszTörlésNe haragudj, hogy eddig még nem reagáltam a megjegyzésedre, de a héten ide felnézni sem volt időm idáig. Szívesen válaszolok a kérdéseidre, és erre a kommentárra is reagálnék, de mit szólnál, ha ezt a kis "csevelyt" e-mailben folytatnánk? :) Ha Neked ez megfelelő lenne, akkor kérlek írj választ itt. :)
Üdv,
Gina
Szia Gina!
VálaszTörlésSemmi gond :) Én miattam, beszélhetünk mailon keresztül is persze :) Mondjuk kicsit megleptél ezzel az ajánlattal, meg mondom őszintén :) Akkor, esetleg, írd meg a címed, és küldök levelet, ha ez így megfelel neked.
Üdv:Mia
Szia Mia!
VálaszTörlésA dahlia16@freemail.hu e-mail címre nyugodtan küldhetsz levelet, és kérlek azt is írd meg, hogy miért lepődtél meg ezen az ajánlaton. :)
Üdv,
Gina
Sziasztok Csajok!
VálaszTörlésIgaz én még nem kezdtem el olvasni ezt a történeteket, de mindkettőtöktől olvastam már. Gina, tőled nagyon sokat (írtunk is együtt) és Szabus tőled is is (jelenleg is a blogod bújom).
Azt el kell ismernem, hogy mindkettőtök írásait nagyon szeretem. Gina, neked Kimit sikerült megkedveltetned velem (annyira, hogy belekezdtem nemrég egy történetbe, amelynek Ő lesz a főszereplője), pedig tudod jól, hogy apám miatt kezdetben nem igazán érdekelt. De Szabus, neked nagyobb az érdemed e téren, mert míg Raikkönen egyénisége, viselkedése, stb közel áll hozzám, addig valahogy Vettel sosem vonzott, sőt sokszor kikészített a híráradat és a felhajtás, ami körülötte volt.
Egy szó, mint száz nagyon-nagyon szeretem, ahogyan írtok!
Puszillak titeket!
Kathy
Mia!
VálaszTörlésA te hozzászólásodra reagálva, én ismerem Ginát személyesen is. Tudom, hogy mennyire lelkiismeretes és engem is legalább vagy 100x lecseszett, mikor hobbi szinten csináltunk novellákat, ha próbáltam egy kicsit lazábbra venni. Szóval nem hinném, hogy pont Ő adna ki egy összecsapott munkát a kezéből.
A másik. Nem tudom, hogy te írtál-e, de van olyan, amikor gépelsz és gépelsz és gépelsz, elérkezel egy unalmasabb részhez és nem jutsz tovább. Vagy próbálod annyira jól megcsinálni, hogy a végén, amikor látod, hogy mégsem annyira tökéletes, mint te gondoltad egyszerűen abbahagyod. Vagy csak közbejön valamilyen váratlan dolog és utána rá kell, hogy jöjj, hogy az elsőbbséget élvez, mikor pedig visszakerülnél a gép elé már nincs mit megírnod, mert teljesen másképp látod a világot.
Én ez utóbbi miatt mondtam azt, hogy soha többet nem akarok írni. 3 év kellett hozzá, hogy újra leüljek egy üres word elé és rászánjam magam.
Azzal lettem maximum okosabb, hogy hiába nem futnak majd úgy a szálak időben, ahogy szeretném, inkább megírom a befejezésig a történetet és csak azután rakom fel.
De vannak olyan fanfic írók is, akik nagyon sokat adnak a kommentekre és azok inspirálják őket.
Mindezek ellenére ez semmiképp sem kötelesség, ez egy szórakozás és addig szabad csak írni, míg annak is fogja fel az ember.
Kathy