59. rész

(Liz)

Kimiékhez száguldottunk már a meleg autóban. Trükkhöz folyamodtam, mert Sebet megelőzve ültem be a kocsiba, s egy plédet terítettem a lábaimra, így nem tudhatta, hogy egy miniszoknya van rajtam combfixel. Húzni akartam az agyát, ugyanis nem tudtunk délelőtt befejezni a kanapén elkezdetteket, mert drága jó Christian Horner felhívta Sebet. Majd egy órán át beszéltek telefonon…

A finn házához értünk, s az autó már várt ránk, így esélyem sem volt megtudni, hogy mi történt az éjszaka. Mi mentünk elől, mivel sötét volt, barátnőm arcát egyáltalán nem láttam. Amikor odaértünk az autósmozihoz, jöttem rá, hogy valószínűleg csak mi leszünk itt, s ez a két jómadár kibérelte az egész helyet az estére.  Nem volt rajtunk kívül senki itt, s ahogy a kocsik leálltak kezdődött is a film. Egy valamire jó volt a sötét, ugyanis megállapítottam, hogy a másik autóban is ketten ülnek, s felismertem végre Ginát az egyikben.

Az első tíz percben rájöttem, hogy engem egyáltalán nem érdekel a film… a pasim annál inkább. Az ülésemet egy kissé hátradöntöttem, a felsőmön a cipzárt lejjebb húztam, és tekintetemmel szuggerálni kezdtem őt. Hogy biztos legyek a sikerben, az egyik kezemmel végigsimítottam a combján, mire azonnal rám nézett.

- Mire készülsz Kicsikém? – kérdezte kacérkodva.

(Gina)

-Annyira csodálatos, hogy másfél órán keresztül itt kell fagyoskodnom a hideg autóban Veled!-morgolódtam durcásan, amikor Kimi leállította a kocsit, kényelmesen hátradöntötte az ülést és cseppet sem foglalkozva velem vagy bármi mással, a műszerfalra tette a lábait.

-Kislány, ha zavar, akkor ki lehet szállni és el lehet indulni vissza Baarba. Reggelre talán visszaérsz!-közölte flegmán, még csak rám se nézve.-Ha meg esetleg valamelyik erdőben megesznek a farkasok, akkor így jártál.-vonta meg a vállát.

-Haha!-grimaszoltam.-Most nagyon viccesnek képzeled magad, igaz?-vontam fel a szemöldököm.

-Hát ami azt illeti, igen!-vigyorgott negédesen.

-Annyira egy beképzelt, önhitt majom vagy, amilyet még soha éleemben nem láttam korábban!-nem bírtam már tovább, muszáj volt kimondanom, ami már annyira kikívánkozott belőlem.

-Muszáj ezt csinálnod állandóan?-kérdezte hirtelen felém fordulva, levéve a lábait a műszerfalról.

-Mégis mit?-nyíltak tágra a szemeim.

(Liz)

- El akarlak csábítani… - suttogtam a fülébe, s odahajoltam a füléhez, így belátást engedtem a dekoltázsomba.

- Ennél is jobban? – nézett rám egy sunyi mosollyal.

- Ennél is jobban… - búgtam a fülébe, s a kezeimmel a pulcsi szegélyét kerestem, hogy végre érezhessem a bőrét.

- Rossz kislány… nagyon rossz… - kacérkodott velem, azonban egy nyögésbe ment át, ahogy végigsimítottam férfiasságán még nadrágon keresztül.

- Szóval rossz vagyok? – simogattam – Ha van kedved velem rosszalkodni, akkor gyere… - ültem át a hátsó ülésre. Szemei megakadtak a ruházatomon, egy nagyot nyelt. – Mi az Bajnok? Valami baj van? – kacérkodtam vele.

- Ha én… most hátra megyek… hozzád… abból… nem lesz… filmnézés… - szótagolta, mialatt nagyot nyelt. Szemeivel végignézett rajtam, s a mellkasa nagyon gyorsan emelkedett.

- Ugyan – legyintettem – a filmet majd bepótoljuk, de itt a lehetőség, hogy felmelegíts, mert eléggé fázom. – kacérkodtam vele. – Ha belegondolok, most egészen melegem van… - gomboltam ki a kardigánomat lassan.

- Komolyan mondom, hogy megőrjítesz… - mászott hátra hozzám.

Azonnal az ülésre döntött, és rátapadt az ajkamra. Szenvedélyesen csókolt, közben már a keze a pólóm alatt járt. Az egyik lábamat felhúztam, s a csípője köré fontam. Minden sejtemmel Őt akartam, rá vágytam. A keze a pólóm alól a combomra simult, s így még jobban össze tudtunk bújni. Egy halk sóhaj hagyta el az ajkamat. A keze felkúszott be egészen a szoknyám alá, a bugyim pántjáig, amelyet, egy laza mozdulattal letépett onnan.

- Hékás! – szólaltam meg nevetve – Azért a többi ruhám maradjon!

(Gina)

-Állandóan belém kötsz, engem ócsárolsz és játszod itt a szende szüzet, holott te is nagyon szemét tudsz lenni velem! Direkt provokálsz engem, utána meg hisztizel, ha beszólok, hogy vedd már észre magad!-kiabált velem dühösen.

-Én provokállak téged?-mutattam magamra döbbenten.-Mondd már meg nekem légy szíves, hogy ki az aki állandóan taperol, és rám mászik?-dobbantottam a lábammal mérgesen.

-Ha nem lennél ilyen hisztis, mindent eltúlzó kis fruska, akkor poénra vennéd az egészet és nem rohannál sírva a szobádba, hogy „jajj az a szemét már megint bántott”! Nem bírsz egyedül megbirkózni még ezzel sem, és folyton Liz nyakán csimpaszkodsz, kihasználod őt is! Hagynod kellene, hogy élje a saját életét, de nem, te ehelyett mit csinálsz? Mindig őt zargatod az apró-csprő kis hülyeségeiddel!-vágta az arcomba nyersen és őszintén a véleményét. Minden egyes szava után jobban és jobban összeszorult  a gyomrom és amikor a monológja végére ért, úgy éreztem, hogy forog velem minden. Szörnyen éreztem magam, a szívem rettenetesen fájt, de az eszem tudta, hogy Kiminek igaza van Mindenben. Nem tudtam és nem is akartam megszólalni, inkább elfordítottam a fejem, és az autó ablakán keresztül a frissen lehullott, csillogó havat bámultam, de az agyam továbbra is hevesen kattogott. Éreztem, hogy egy kósza könnycsepp utat tört magának, és lecsorgott az aromon, de gyorsan le is töröltem azt, hogy ne lássa azt, mennyire fáj nekem mindaz amit a fejemhez vágott. Szörnyen nehéz volt erősnek maradnom, de hallgatni akartam Lizre, és végre kőkemény, megtörhetetlen nő akartam lenni. 

(Liz)

Sebet ez az egész nem nagyon izgatta, mert a kigombolt kardigánomat letolta rólam, a pólómat áthúzta a fejemen, a szoknyát meg valahogy levarázsolta rólam. Egy szál melltartóban feküdtem alatta és combfixben.

- Még mindig meleged van? – súgta fojtott hangon.

Nem válaszoltam, mert tudtam, hogy mire megy ki a játék. Azonnal az övéhez kaptam, és kioldottam azt. Lejjebb toltam, így láthatóvá vált a fekete, nagyon szűk boxer. Teljesen hozzám simult, így érezhettem is izgalmát, felnyögtem. A pólója szélét kerestem azonnal, hogy megérinthessem Őt. A segítségemmel azonnal kibújt belőle.

Fordítottam magunkon, így Ő már az ülésen ült, én meg vele szemben lovagló pózban. Elhajolt mellettem, s a plédért nyúlt, melyet magammal hoztam. Fogta a körém terítette, úgy, hogy ő tökéletesen lásson mindent, más azonban semmit.

- Még mindig sok a ruha rajtad… - suttogta a fülembe, s kioldotta a melltartóm csatját, majd félredobta a ruhadarabot.

Azonnal a melleimet kényeztette az ajkával, a kezeivel bebarangolta a testemet. Sóhajok, nyögések voltak a kényeztetésekre a válaszaim. Nem érdekelt, hogy kocsiban vagyunk, és barátaink közel, szinte mellettünk. A józan eszemet vesztettem el mellette, nem érdekelt semmi, és senki, csak Ő.

Az ajkára ismét rátalálva szenvedélyesen megcsókoltam, s egy kicsit megemelkedtem róla. Értette a célzást. A boxerét segítettem neki lehúzni épp annyira, amennyire most szükséges volt. Nem húztam tovább az időt és ráültem. Mind a kettőnk ajkát egy sóhaj hagyta el, ahogy magamba fogadtam Őt.

(Gina)

-Sajnálom!-szólalt meg Kimi a hosszú-hoszú ideje tartó kínos csendet megtörve ezzel.

-Ugyan mit?-kérdeztem vissza halk, színtelen hangon.

-Hogy kiabáltam veled! Nem lett volna szabad!-felelte, de továbbra sem nézett rám, ahogy én se ő rá.

-Ne haragudj, hogy megütöttelek délután!-következtem most én a sorban, noha a mondatai által okozott sebek még midig rettentően fájtak.

-Megérdemeltem!-a szemem sarkából látam, hogy megvonta a vállát, majd felém fordult.

-Igaz!-jelent meg a szám sarkában egy apró mosoly, majd hátrébb döntöttem az ülésem támláját, aztán Kimi példáját követve, én is a műszerfalra pakoltam a lábaimat, és megpróbáltam végre a filmre koncentrálni. Egyszer csak feltűnt, hogy a Jégember felém fordulva erősen szuggerál valamit, de fogalmam sem volt, hogy mi lehet az.

-Mit nézel?-kérdeztem kíváncsian, majd újra belekortyoltam a teába, amit a nagy hidegre való tekintettel hoztam magammal.

-Azt hiszem a barátnőd nagyon eleében van!-vigyorodott el kajánul, majd a másik kocsi felé biccentett, amikor látta az értetlenkedő arckifejezésemet.

-Hoppá!-csúszott ki a számon a szócska, amint megláttam, hogy a legjobb barátnőm és a párja, elmélyedtek egymás megismerésében.-Szerintem nem Liz van elemében, hanem Seb nagyon kanos!-tettem hozzá gyorsan.

-Nem tökmindegy?-legyintett.-Végülis egyre megy!-jelent meg az arcán újra az a negédes vigyor és előrébb dőlt, hogy kilásson tőlem, én azonban köettem a mozdulatát.

-Ne csináld! Nem illik kukkolni!-feddtem meg őt finoman.

-Nem gondolod, hogy majd a szabályaid miatt kihagyok egy ingyen mozit, ugye?-vonta fel az egyik szemöldökét, és mire észbekaptam, már ott térdelt fölöttem, keresztben, és az ülésem ajtó felőli szélén támaszkodott.

-Héé, megőrültél? Mit csinálsz?-löktem meg egy picit a vállát.

-Nézem a műsort!-felelte nemes egyszerűséggel.

-De ne rajtam tehénkedve.-válaszoltam durcásan és keresztbe raktam a lábaimat, de a térdem véletlenül súrolta hasát, mire én zavartan nyújtttam ki őket, Kimi pedig meglepetten nézett rám.

-Komolyan kezdem azt hinni, hogy arra pályázol, hogy mi is próbáljuk ki ezt az autós ismerkedés dolgot!-vonta fel az egyik szemöldökét és alaposan végigmért a tekintetével.

(Liz)

Lassan kezdtem hintázni rajta… Sebnek azonban ez túl lassú volt. A kezeit a popsimra tette, hogy segítsen a tempó fokozásán. Éreztem, hogy a beteljesülés hulláma birtokba veszi a testemet. A szívem a fülemben dörömbölt, Seb ajkai pedig a melleimet kényeztette közben. Gyorsítottam, mire Ő felnyögött.

Egy apró kis sikoly hagyta el a számat a beteljesedésük pillanatában, de neki sem kellett sokat várni a gyönyörre. Csatakosak voltunk mind a ketten a szerelemtől, de egyáltalán nem érdekelt minket. Szorosan ölelt magához, és apró csókokkal hitette be az arcomat.

- Beleviszel teljesen a rosszba. – suttogta a fülembe kajánkodva.

- Igen? Miért nem szóltál, hogy nem akarod, csak egy szó lett volna… - incselkedtem vele.

- Elviselhetetlen lett volna a tudat, hogy hagytam a Szerelmemet kielégítetlenül. – vigyorgott rám csillogó szemekkel.

- Szeretlek… - suttogtam.

- Én is téged Kicsikém…

(Gina)

- És ha azt mondom, hogy igen? Hogy most akarom, hogy kipróbáljuk?-kacérkodtam vele.
- Te jól vagy? - tette a kezét a homlokomra. - Nem vagy lázas....-rázta a fejét.
- Na mit szólsz, Jégember? Most, itt a remek alkalom....-húztam végig a mutatóujjam az állán.
- Ahhoz fel kellene húznod...-vonta meg a vállát, de élénken vigyorgott.
- Igen? - tettem a kezem a mellkasára, és  végigsimítottam.- Azt hiszed nem tudnálak? – búgtam a fülébe, ő pedig nagyokat nyelt, és kezdett távolodni tőlem. Centinként lopta a távolságot.
- Chhhh... kevés vagy hozzá... nem hiszem, hogy vagy olyan tüzes, mint a  barátnőd... - bökött a fejével a szomszéd autó felé.
- Azt hiszed, hogy nem tudnám harcra késztetni a farkad? - néztem rá kihívóan.
- Én nem ezt mondtam... – terelt rögtön.
- Hanem mit is mondtál?!...Bajnok... – suttogtam a füléhez hajolva.
- Hanem azt...hogy... fel kellene húznod... - nyelt nagyokat, ahogy a nyelvemmel megnyaltam a szám szélét.
- Szóval azt mondod, hogy nem tudnálak... - suttogtam, miközben a kabátomtól szabadultam meg, majd a pulcsim cipzárját húztam le nagyon lassan, és még domborítottam is neki. Kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Hogy mondod? - kapcsolt, hogy valamit reagálnia kellene, de a szemei ködösek voltak.
- Úúúúgy Bajnok... - búgtam, s feltérdeltem az ülésre, ezzel újabb hátrálásra kényszerítve őt. - hogy fel tudnálak.... téged Bajnok.... - indult el a kezem az övemtől magamon, úgy hogy közben a  pólómat felfele húztam, a hasam láthatóvá téve  ezzel - húzni....-nyögtem a fülébe az utolsó szót.

- Igen? - ködösült el a tekintetet teljesen, és csak rám figyelt.

- De bizony ám.... - húztam tovább nagyon lassan a pólómat, egészen a melltartómig - Bajnok... – súgtam a nyakához hajolva, és végighúztam ott az ajkaimat, de még egy pillanatra sem érintettem a bőrét.

A keze megindult felém, már nem érdekelte semmi és senki, csakis én, mikor a másik kocsi motorja felbőgtt, és dudált nekünk.

- Vége a filmnek. - közölte szárazon. - Szedd össze magad... - vetette oda flegmán. Jó kedvem volt, mert tudtam, hogy ezt a csatát most én nyertem meg.

- Azért remélem tetszett a műsor... Bajnok... - búgtam a  fülébe ugyanúgy mint az előbb. Egy pillanatra elfelhősödött a tekintete, én pedig tudtam, hogy most mi jár a fejében, s ez valahogy boldogsággal töltött el...

58. rész

(Liz)

Fogalmam sincs arról, hogy tegnap miképp érhetett véget a buli. Gina remélem azért helyén tartotta az eszét. Seb kitalálta, hogy ma menjünk el autósmoziba, s felhívta Kimit is, hozza magával barátnőmet. Felvilágosítottam Páromat, hogy február van, nem biztos, hogy most kellene ezt a programot választani, mire ő közölte velem, van ruha és fűtés. Azonban ha nagyon fáznék, majd összebújunk, és egy kaján mosoly után hozzátette, hogy ő majd felmelegít.

Azt se tudtam, hogy mit kéne felvennem, mert akárhogy nézzük, odakinn tombol a téli évszak. Sebet elnézve azonban, csak mosolyogni tudok, annyira be van zsongva. Tegnap adtam neki egy kis ízelítőt az autós együttlétekkel, és úgy vélem, meghatározó élményben volt része, úgyhogy repetázni akar.

Délelőtt főzőcskézéssel telt. Boldog voltam, hogy végre én készíthetek magunknak valamit. Nagyon hiányzott már. Pucoltam, szeltem, aprítottam. Mikor mindezekkel végeztem és a kaja is kész lett, gondoltam megnézem mit is csinál Seb. A kanapén ült, s a tévén nézett valami angol-sorozatot. Az egyik kedvence az angol humor, úgyhogy most az RB6-tal sem lehetne elráncigálni onnan. Gondban is van a kocsijával, ugyanis még nem adott neki nevet… hála az égnek Liz már volt, így ezt már megúsztam.

Fogalmam sem volt, hogy miről is van szó a tévében, sokkal jobban lekötött Párom szemmel tartása. Szinte feküdt a kanapén, a lábai fenn az asztalon. Az elmaradhatatlan kedvenc, az almalé is ott foglalt helyet. Mosolyogva néztem Őt. Szemeimmel végigtekintettem rajta, és a testemen egy jól eső borzongás futott végig. Hálát adok Ginának a mai napig, hogy rávett arra, hogy elmenjek Heppenheimbe. Nem is hittem volna, hogy az a nap teljesen felborítja az egész addigi egyhangú kis életemet. Nem hittem az igaz szerelemben, hisz nem találkoztam még vele, egészen addig a napig. A csillogó kék szemek teljesen levettek a lábamról. Nem hittem magamban… el se tudtam képzelni, hogy egyáltalán lehet nála esélyem. Azért is tudtam nehezen elhinni, amikor azt mondta, hogy szerelmes belém…

Észrevehette, hogy az ajtóból figyelem, mert rám nézett azokkal a gyönyörű szemeivel, s ilyenkor a lábaim is megremegnek.

- Gyere ide Kicsim… - nyújtotta felém a kezét.

Szívből rámosolyogtam, s a kötényemtől próbáltam megszabadulni. A hátamnál nem tudtam kioldani, így a csípőmnél letoltam, egy kis rázás következtében. Ahogy végeztem a fotelbe dobtam, s Párom felé fordultam. Még a mozdulatban is megállt, tátott szájal nézett rám.

- Te teljesen meg akarsz bolondítani. – húzott maga mellé. – Lassan minden gondolatom rólad szól. – súgta a fülembe. – Még egy ilyen magánműsor nekem, és ma nem megyünk sehová.

- Jaj Bajnok, ne légy ilyen – simogattam a mellkasát, majd az ölébe ültem – még azt se tudom, hogy mit kéne felvennem.

- Ha rám hallgatsz semmit. – vigyorgott, majd a combjaimat kezdte cirógatni.

- És Kimi mit fog szólni, hogy meztelen vagyok? – néztem rá ártatlanul.

- Felöltözöl! – vágta rá azonnal – Majd ha ketten maradunk segítek megszabadulni tőle, s felmelegítelek… - suttogta pár milliméterre az ajkamtól.

- Akkor miért is megyünk el? Hisz itthon is tudnának tartalmasan tölteni az estét… kettesben… Bajnok… - nyomtam meg direkt az utolsó szót, s közben simogattam a mellkasát.

- Arra gondoltam, hogy segíthetnénk nekik… - simogatta a popsimat.

- Nekik? Kiknek? – néztem rá, de közben a kezeim a mellkasán kalandoztak.

- Ginának és Kiminek… - suttogta miközben a keze a hátamon kúszott fel egészen a melltartóm csatjáig.

- És még a nőknek mondják, hogy kerítőket játszanak. – kacagtam, de ez a gesztus megdobogtatta a szívemet odabenn… 

(Gina)

A szobába beszűrődő vakító fény verte ki az álmot a szememből, de amikor hirtelenfelpattant a szemhéjam, iszonytató fájdalom nyilallt a fejembe. A homlokomra szorítottam a tenyeremet és pislogtam néhányat, hogy a homályos látásom kitisztuljon, aztán lassan körbefordítottam a fejem, és szokatlan látványban volt részem, ugyanis egy számomra ismeretlen szobában voltam. Lassan felültem az ágyban, majd ahogy lenéztem a ruhámra, máris a következő meglepetéssel találtam szembe magam. Nem emlékeztem semmire, de eléggé felkavart, hogy Kimi ruhái voltak rajtam, és persze rögtön kombinálni kezdtem. Össze voltam zavarodva, de tudtam, hogy nem fogom megfejteni a rejtvényt, ha nem beszélek vele, ezért aztán kipattantam az ágyból és nem törődve a rettenetes fejfájásommal kicsörtettem a szobából és végigrobogtam a házon, hogy Kimi hollétét felleljem, és nagy meglepetésemre a konyhában találtam rá.

-Kimi! Mit kerestem én a te szobádban, a te ágyadban a TE ruháidban?-kérdeztem teljesen felháborodva, közben a konyhapultot csapkodva. Meglepetten kapta fel a fejét, azonban a kérdéseim után ravasz vigyorra húzódott a szája.

-Jó reggelt Édes! Hát nem emlékszel?-vigyorgott rám olyan negédesen, hogy legszívesebben felpofoztam volna.-Bár nem is csodálom……ilyen éjszaka után.-jegyezte meg könnyedén, nekem azonban magasra szaladt a szemöldököm.

-Hogy mit mondtál?-emelkedett a hangom egy oktávval magasabb tartományba.-Mi……mi……mi……..-dadogtam össze-vissza.

-Mi micsoda Szivi?-kérdezett vissza pimaszul, és közben nekidőlt a pultnak.-Hogy lefeküdtünk-e? Igen, és nem is volt rossz.-közölte könnyedén. Úgy éreztem, mintha leforráztak volna, és azt hiszem lesápadva tántorodtam neki a hűtőszekrénynek.

-Ez nem lehet igaz!-suttogtam magam elé és hitetlenkedve ráztam a fejem.-Az nem lehet, hogy én lefeküdtem veled.

-Pedig így volt.-cirógatta meg az arom, majd a nyakam is.

-Hagyj békén!-fordítottam el a fejemet, és mielőtt még ott előtte sírtam volna el magam, kirohantam a konyhából, majd a szobámba sietve bőgni kezdtem. Nem hittem el, hogy ezt megtettem, hogy feladtam a becsületem és lefeküdtem vele. Óriási csalódtam magamban, amiért ezt csináltam múlt éjjel. És a legszörnyűbb az volt, hogy még csak nem is emlékeztem rá. Hosszú órákon át feküdtem az ágyamon, körülöttem pedig papír zsebkendő halmok épültek fel, de nem érdekelt semmi. Egyszer csak, kopogást hallottam az ajtón, de nem voltam hajlandó reagálni erre, azonban kezdett elfogyni a türelmem, amikor percekig kellett ezt hallgatnom.

-Menj el! Nem vagyok kíváncsi az önelégült képedre!-kiáltottam ki dühösen.

-Köszönöm a bókot Kedves, de nem akarsz esetleg beengedni?-hallottam meg Mark hangját, mire én rögtön felpattantam az ágyról, és rohantam ajtót nyitni.-Hééé, mi történt?-kérdezte aggódva, amint egyből a nyakába borultam, miután kinyitottam az ajtót.

-Én annyira hülye vagyok!-zokogtam elkeseredetten, az arcomat a vállába fúrva.

-Miért mondasz ilyet?-kérdezte gyengéden.

-Mert…….mert lefeküdtem Kimivel. Pedig Liz megmondta, hogy legyen helyén az eszem.-szipogtam.

-Dehogy feküdtél! Ki mondott Neked ilyen butaságot?-kérdezte felháborodottan, én azonban rögtön felkaptam a fejem.

-Neeeem?-nyíltak tágra a szemeim.-De……de ő azt mondta…..-dadogtam.

-Hát akkor füllentett. Tegnap este teljesen leittad magad, ő meg felvitt a szobájába, beállított a hideg zuhany alá, aztán mikor kijózanodtál kicsit, átöltöztetett és lefeküdtetek aludni.-magyarázta türelmesen.

-Az az utolsó szemét! Ezt nagyon meg fogja bánni!-sziszegtem mérgesen és ökölbe szorul a kezem.-Hol van?-kérdeztem hirtelen.

-Hagyd, kérlek, ezért ne vesszetek össze.-próbált csitítani Mark.

-HOL VAN?-ripakodtam rá dühösen.

-A kondiban!-felelte óvatosan. Nekem sem kellett több, kirohantam a szobából, végig a házon, egyenesen az említett helyre. Kimi éppen egy súlyzóval a kezében emelkedett fel, én pedig rögtön odaviharoztam hozzá.-Te szemét!-kiabáltam dühösen, és azzal a lendülettel egy csattanós pofont is lekevertem neki.

-Ez mégis mi volt?-szótagolta a kérdést idegesen és szikrákat lövellő szemekkel nézett rám.

-Egy hazug disznó vagy, aki még hülye is. Azt hitted nem tudom meg, hogy nem is feküdtem le veled?-ordítottam dühösen.

-Azért megpróbálni érdemes volt, nem?-mosolygott ártatlanul.

-Bunkó vagy!-mondtam morcosan.-Te láttál engem meztelenül?-kérdeztem hirtelen, amikor eszembe jutott, hogy ő öltöztetett át.

-Hogy lehet egy nő ennyire értetlen?-emelte a plafonra a tekintetét.-Nem láttam semmidet, érted?-magyarázta az arcomba.

-Hát remélem is!-bólogattam helyeslően, majd mielőtt ő még bármit is tudott volna mondani, sarkon fordultam és elindultam vissza a szobámba.

-Állj csak meg!-szólt utánam szigorúan.

-Mit akarsz Räikkönen?-kérdeztem vissza flegmán, még csak vissza sem fordulva.

-Este moziba megyünk.-kzölte nemes egyszerűséggel, de erre már nekem is magasra szaladt a szemöldököm.

-Igen? Hát te lehet hogy mész, de nem velem.-válaszoltam, közben felé fordulva.

-Hidd el, nekem sincs kedvem egy hisztérikával végigülni az autómban egy filmet, de Sebék hívtak minket.-reagált  a megjegyzésemre közönyösen.

-Hát én akkor sem megyek!-fontam össze a kezeimet a mellkasom előtt.

-Képes lennél megbántani a barátnődéket, amikor így is olyan keveset találkozunk velük?-tette fel a keresztkérdést, amire egyértelműen nem mondhattam nemet, még ha nem volt kedvem Kimivel egy légtérben lenni, akkor sem.

-Mikor indulunk?-kérdeztem a fogamat szívva.

-Hétkor! És öltözz fel! Autós moziba megyünk!-vigyorodott el. Már megint úgy éreztem, hogy felrobbanok, de mélyeket lélegeztem, hogy ne szóljak neki vissza már semmit, majd a szobámba mentem, hogy még pihenjek egy kicsit az esti megpróbáltatás előtt.

57. rész

Kimi

Ott ültem a lépcső mellett egy széken, a kezemben már egy üres poharat forgatva. Percek óta az egyik sarokban lévő társaságot szuggeráltam, és nem igazán tetszett amit láttam. Tudtam, hogy Toni, Atte és a többi haverom bírja a piát, azonban ezt Gináról már nem mondhattam el. Fogalmam sem volt, hogy már hányadik pohár italt hajtotta fel, de láthatóan egyre jobban kezdte elveszteni az önkontrollját, és ezt az is bizonyította, hogy szemérmetlenül flörtölt a barátaimmal. Már ez is nagyon felhergelt, az meg pláne, hogy ők ezt hagyták is, és kihasználva az adódó alkalmat, simogatták őt, a fülébe sugdostak, és ez láthatóan még tetszett is neki. Elegem lett ebből a cirkuszból, ezért aztán letettem a poharamat a lépcső sarkára, majd elindultam, hogy rendet tegyek a csipet-csapatban.

-Kislány, nem lesz még elég ma estére?-vettem ki a kezéből a poharat, amit épp a szájához emelt, hogy kiigya annak tartalmát. Csodálkozva nézett fel rám, de amikor rájött, hogy mit csináltam dühös pillantásokkal kezdett méregetni.

-Mégis mi közöd van neked ahhoz, hogy mennyit iszom?-rivallt rám teljesen felpaprikázódva, és mérgesen pattant fel az asztaltól, de rögtön meg is szédült és nekem kellett utána kapnom, hogy ne essen össze.

-Semmi, csak rohadtul zavar, hogy leiszod magad, azt sem tudod hol vagy és hagyod hogy az összes haverom téged szédítsen!-ripakodtam rá teljesen kikelve magamból.

-Nem érdekel a szövegelésed, neked senki nem osztott lapot.-vágta rá könnyedén, majd összefonta a karjait a mellkasa előtt és nekem háttal fordult. Ekkor lett nagyon elegem, és dühömben felkaptam őt, és a vállamra vettem, mintha egy krumpliszsák lenne.

-Hééé, mit csinálsz? Megőröltél? Tegyél le, hallod?!-kezdett el rögtön visítozni, és csapkodni kezdte a hátam.

-Veletek még számolok ezért!-közöltem a barátaimmal kissé fenyegetően, majd Hiszti Pannával együtt az emeletre indultam.

-Azonnal tegyél le Kimi! Hallod? Tegyél le!-kiabálta a fülembe üvegrepesztő hangon, de ez cseppet sem érdekelt most. –Te őstulok! Te gorilla! Szemét állat! Tegyél leeee!-ordított tovább, és kézzel-lábbal kapálózott, de továbbra sem tudott meghatni.-Ha nem teszel le, esküszöm, hogy…….hogy…….hogy felhívom a Hágai Nemzetközi Bíróságot és feljelentelek a jogaim megsértéséért!-hadovált össze-vissza.

-Maradj már csendben te hisztis liba!-szóltam rá én is elvesztve a maradék türelmemet.

-Nem vagyok liba!-feleselt vissza durcásan.-És most azonnal tegyél le.-jelentette ki ellent mondást nem tűrően.

-Miért is?-kérdeztem vissza gúnyosan és ravasz vigyor ült ki az arcomra.

-Mert nincs kedvem tovább bámulni a formás hátsófeled!-válaszolta könnyedén, mire én jókedvűen felnevettem. Azt hiszem most értettem meg miért mondják, hogy a részeg ember legalább őszinte.

-Na végre, hogy beismered, hogy tetszem Neked!-kacarásztam tovább vidáman.

-Én ilyet egy szóval sem mondtam!-tagadott rögtön.

-Nyugi Cica, nem kell szégyellned, hogy bejövök Neked!-húztam tovább az agyát. Tudtam, hogy erre holnap úgysem fog emlékezni, így még bátrabban szórakozhattam vele.-Én is elismerem, hogy jó nőnek tartalak!-tettem hozzá vigyorogva és nem bírva már tovább türtőztetni magam, végigsimítottam a fenekén.

-Te szemtelen disznó. Utállak!-sziszegte dühösen, majd nemes egyszerűséggel nyakon vágott. Nagyon mérges lettem rá ezért a húzásáért, így meggyorsítottam a lépteimet és egyenesen a szobámhoz tartozó fürdőbe robogtam vele. Teljesen eltekertem a hideg vizes csapot, aztán megragadtam a derekát, levettem őt a vállamról és beállítottam a zuhany alá, persze ezt az élénk kiabálásával kísérve.

-Áhhh…….ez……ez hideg!-sikította ijedten és ki akart lépni onnan, de én ezt nem hagytam. Visszanyomtam őt oda, csupán arra nem számítottam, hogy megragadja a karom, és behúz  maga mellé. Az én testemben is végigfutott a remegés, amikor a jéghideg víz, a ruháimat átáztatva a bőrömhöz ért. Felemelte a fejét, és ahogy a tekintetem összekapcsolódott az övével képtelen voltam megállni, hogy ne tegyem a kezem a vízcseppektől csillogó arcára. Egy kis időre behunyta a szemét és oldalra fordított fejjel hagyta, hogy az ujjaim bebarangolják az arcát és a nyakát is. Halkan felsóhajtott, majd hirtelen felpattant a szemhéja, és újra olyan pillantásokat küldött felém, mint a vadász, aki éppen becserkészni készül az áldozatát. A nyakam köré fonta az egyik karját, majd váratlanul magához rántott, és mielőtt még reagálni tudtam volna, mohón megcsókolt engem. Teljesen elvesztettem az eszem, amikor az ajkait megéreztem az enyéimen és pillanatok alatt átvettem tőle az irányítást. A zuhanyzó falához döntöttem, és szenvedélyesen csókoltam őt, ezzel újabb sóhajokat előcsalogatva a mellkasából. Megőrjített ez a lány, és képtelen voltam uralkodni magamon, főleg amikor azt éreztem, hogy elkezdte kigombolni az ingemet és a vizes mellkasomat simogatta. Nekem sem kellett több bíztatás, és kicsit eltávolodva tőle, segítettem neki megszabadulni ettől a feleslegessé vált ruhadarabtól, majd hangosan felnyögtem, miután mindkét kezével végigsimított a meztelen mellkasomon. Az ajkaimat a nyakára csúsztattam, és miközben bebarangoltam ezt a roppant kecses testrészét, lehúztam a ruhája cipzárját és a hátát simogattam. Beleremegett az érintésembe, majd felemelte a fejem, én pedig hagytam, hogy újra megcsókoljon. Minden porcikám vágyott már rá, arra, hogy végre érezhessem a testét az enyémnek simulni, és hogy ez minél előbb bekövetkezhessen a melltartója csatjához nyúltam, de mielőtt kioldottam volna azt, mint villám csapott belém a felismerés, hogy ezt nem tehetem meg. Rettenetesen kívántam őt, de nem akartam azt, hogy így legyen az enyém, hogy másnap már talán nem is emlékezne az egészre és csak fájjon neki, hogy nem volt magánál és én ezt tettem vele. Szörnyen nehezen tudtam leállni én is, de aztán erőt vettem magamon, és kihúztam a zuhanyzóból, majd amikor már ott álltunk a kabin előtt, gyengéden eltoltam őt magamtól.

-Gina……-ziháltam.-Ezt most nem lehet.-ráztam meg a fejem. Zavaros tekintettel nézett rám, de látszott, hogy a ködösség lassan eloszlik és helyette értetlenség költözik a szemeibe.

-De……-suttogta, és újra meg akart csókolni, azonban megfogtam a kezeit, és nem hagytam ezt. –Most miért teszed ezt velem?-buggyantak ki az első könnycseppek a szeméből.

-Hidd el, jobb lesz ez így mindkettőnknek!-néztem rá gyengéden, közben pedig bebugyoláltam egy nagy fürdőlepedőbe, mert úgy remegett, mint a nyárfalevél.-Meg  kell törölköznöd, különben meg fogsz fázni.-magyaráztam neki türelmesen.

-Menni fog egyedül is!-húzódott el tőlem, de ebben a pillanatban ismét megszédült és még éppen el tudtam kapni, mielőtt elesett volna.

-Én nem így látom!-mosolyogtam rá és elkezdtem őt szárazra törölni. Minden egyes mozdulatnál remegett a kezem, és úgy éreztem magam, mint valami kamasz srác, aki először érint meg egy lányt. Nevetni tudtam volna magamon.-Keresek Neked valami ruhát, addig vetkőzz le.-suttogtam halkan, miután valamelyest sikerült felitatnom róla a vizet, majd a szobámba mentem és elővettem a szekrényemből egy melegítőalsót, egy pólót és még egy boxert is, hiszen mindene csurom víz lett. A fürdőbe visszaérve meglepő látvány fogadott, hiszen Gina még mindig tétován ácsorgott a helyiség közepén és csupán az átázott fehérneműje volt rajta. Nagyot nyeltem, és lassan közelebb léptem hozzá.

-Segítsek?-kérdeztem halkan, mögé lépve.

-Csatold ki a melltartóm, kérlek!-suttogta lehajtott fejjel, és maga elé fogta a törölközőjét. Vettem egy mély levegőt, aztán lassan a hátához emeltem a kezeimet és ismét remegő kezekkel, de megtettem amit kért tőlem.–Csukd be a szemed, jó?-parancsolt rám olyan kislányos bájjal, hogy azon nekem nevetnem kellett.

-Jól van!-kacagtam, majd a kezébe nyomtam a pólómat és nagyon udvariasan még meg is fordultam, de a nevetést továbbra sem tudtam abbahagyni.

-Kész vagyok!-mondta néhány perc múlva, mire én rögtön megpördültem.

-Akkor talán ideje lenne lefeküdni!-válaszoltam kissé szigorúan, ugyanis láttam, hogy megint erősen dülöngél és a kótyagossága is kezdett visszatérni.

-Veled?-mosolygott rám bájosan, és egy puha csókot nyomott a számra, miután odasétált hozzám.

-Ha nem lennél részeg, a kérdésed után a karjaimba kapnálak, átvinnélek a szobámba és végigszeretkezném veled az éjszakát.-suttogtam a fülébe őszintén.

-Hát tedd ezt!-kacérkodott velem tovább, és újabb csókot adott nekem.

-Nem teszem, mert részeg vagy, és neked most inkább alvásra van szükséged!-mosolyogtam rá kicsit közömbösen.

-Hát rendben, de attól még a karjaidba veszel dolgot nem kellene kukába dobnod.-jegyezte meg ártatlanul, és úgy bújt hozzám, mint egy kiscica.

-Na jó!-nevettem.-Gyere!-kaptam fel könnyedén, ő pedig a nyakam köré fonta a karjait, és a fejét a vállamra hajtotta. Azt hiszem, az alkohol kezdte egyre jobban elálmosítani. A szobámba vittem őt, lefektettem az ágyamra és alaposan betakargattam. Fel akartam egyenesedni, de ő még mindig nem eresztett el, inkább visszahúzott magához, és az ajkait az enyéimre tapasztotta. Nem ellenkeztem, így aztán egy kisebb csókcsata alakult ki, amit ő is élvezett, rólam meg nem is beszélve, mégis én voltam, aki megint megszakította a csókot, mert nem akartam, hogy még jobban belemerüljünk ebbe ma este.

-Aludj Kicsilány, pihend ki magad és ezt az estét is!-simogattam meg az arcát, mire ő csak bólintott egy aprót, de ereje már nem volt beszélni. Néztem még egy picit, ahogy egyre laposabbakat pislogott, és amikor halkan szuszogni kezdett, tudtam, hogy elaludt. Visszamentem a fürdőszobába, gyorsan átöltöztem, aztán visszaosontam a szobámba és bebújtam mellé az ágyba. Noha, mindezt halkan és óvatosan csináltam, mocorogni kezdett, majd felém fordult, és hozzám bújt. Átöleltem őt és még közelebb húztam magamhoz, hogy mindketten kényelmesen tudjunk aludni.

-Kimi?!-motyogta félálomban a nevemet.

-Tessék?-suttogtam.

-Mindig velem leszel és vigyázol majd rám?-kérdezte szinte alig hallhatóan és minden szavára érezhetően ránehezedett az álmosság, de még így is szíven ütött a kérdése. Teljesen összezavarodtam, és fogalmam sem volt, hogy mit válaszolhatnék erre.

-Nem tudom Gina, nem tudom!-súgtam a sötétségbe úgy, hogy azt csak én halljam, bár azt hiszem hangosan is mondhattam volna, hiszen ő ismét álomba szenderedett a karjaim között. Lehunytam a szemeimet, de egyszerűen képtelen voltam elaludni, folyton a kérdése visszhangzott a fejemben és rettenetesen frusztrált, hogy nem tudtam rá a választ, és hogy képes volt annyira elbizonytalanítani ez az egész helyzet, hogy még az eddig olyan élénken hangoztatott „hitemben” is megingatott. Nem tudtam mit kellene tennem, tényleg nem…….

56. rész

(Seb)

Lizzel döbbenten néztünk egymásra Gina kirohanását követően. Láttam Kedvesemen, hogy meglepődés és zavarodottság látszik az arcán, majd hozzám lép egy apró csókot nyom a számra, és elindul felfelé a lépcsőn barátnője után. Kimire néztem, de nem látszott rajta, hogy meglepte volna mindez.

- Nem tudta, hogy jövünk, igaz?

- Mit izgat engem, hogy ő mit tud, és mit nem. – rántotta meg a vállát.

- Espooban még eléggé izgatott. – vetettem oda flegmán.

- Mire célzol? – nézett rám gyanakodva.

- Pusztán csak arra, hogy amikor ott voltunk mindent elkövettél, hogy a figyelmét felhívd magadra. Most meg elutasító vagy vele, pedig ő melletted volt, amikor támaszra volt szükséged. – mondtam meg az őszinte véleményemet.

- Ő egy fruska, nem több. – vette fel a jól ismert maszkját.

- Én nem ezt látom benne, és szerintem te sem.

- Seb te is nagyon jól tudod, hogy…

- Tudom nem kell mindig ezt felhoznod. De egyet ne felejts el, attól, hogy te nem akarsz senkit közel engedni magadhoz, attól még lehet, hogy valaki szeretne melletted lenni, és szeretni téged. – próbáltam kinyitni a szemét.

- A szerelem nem nekem való. Csak egy szentimentális maszlag, nem több. – nézett bárhová, csak ne rám kelljen.

- Én hiszek benne… - nevetni kezdett.

- Még a vak is látja, hogy szerelmes vagy! – kacagott. – De ez nem baj, neked összejött… - váltott hirtelen komolyba – én sajnos, már meg vagyok bélyegezve. –szuggerálta a cipője orrát.

- Adhatnál azért egy esélyt a dolognak. – próbáltam meg finoman.

- Ugyan, hisz kislány hozzám képest! - sóhajtott nagyot. – Meddig lenne velem? Fél évig? Egy évig? Seb nézz rá! Hisz előtte az élet! Nem működne…

- Még lehetőséget sem adsz, hogy működjön. – mutattam a lényegre.

- Minek adjak lehetőséget, mikor tudom, mi lenne a vége… - s azzal magamra hagyott, részéről lezárta ezt a beszélgetést.

- Nem tudhatod… - sóhajtottam nagyot, mire észrevettem, hogy mindenki a lépcső felé néz.

A nappaliban mindenki a lépcsőt szuggerálta, ahol Gina vonult le egy szűk ruhában, csábos pillantást küldve a hímnemű lényekre. A szememmel Kimit kerestem, s majdnem felnevettem az ábrázatán… kislány… hogyne…

Gina mögött Liz jött le, s onnantól kezdve engem senki és semmi nem érdekelt. Túlságosan lekötött a tanulmányozása. A lassan ringó csípője, a ruhájának túlzott rövidsége, a ruha fölső kivágása… mind-mind azért van, hogy engem kínozzon. Képtelen voltam levenni róla a tekintetemet. Ginával beszéltek pár szót, de láttam, hogy a szemével engem figyel. A szájához emelte a poharat, s nekem nagyot kellett nyelnem. A pólómat igazgattam magam előtt, hogy el tudjam rejteni milyen hatással is van rám Kedvesem. Letette a poharat az asztalra, s felém sétált egy csábos mosoly kíséretében. Megállt közvetlen előttem, s végigsimított a mellkasomon.

- Mi van Bajnok? – suttogta – Nagyon szótlan vagy…

- Nem jutok szóhoz. – öleltem azonnal magamhoz, így nem leszünk feltűnőek.

- Mitől? – nézett rám kacérkodva.

- Tőled. – csókoltam azonnal meg.

- Tudod… - amikor elváltak az ajkaink a fülembe suttogott, amitől kirázott a hideg – az a tervem ma estére az, hogy elcsábítalak.

- Nem kell… - kúsztak a kezeim a csípőjére melyet az enyémhez nyomtam – már megtörtént.

- Ezt nagy örömmel veszem… Bajnok. – nyomta meg az utolsó szót, s a vágyamat egyre feljebb korbácsolta.

- Mond csak Gyönyörűm, szerinted feltűnne, ha eltűnnénk? – néztem rá mosolyogva, miközben a popsiját simogattam.

- Ahogy elnézem a társaságot…- nézett látványosan körbe – szerintem nem. – suttogta ajkaim közé.

Kisétáltunk a házból, s az autónkhoz húzott egyenesen. Nekidöntöttem, s falni kezdtem az ajkait. A kezei a kabátom alatt kalandoztak, s ebben a pillanatban tudatosult bennem, hogy milyen messze is lakunk mi innen. Legalábbis nekem most nagyon úgy tűnt.

Az ajkaink elváltak egymástól, s én egy laza mozdulattal kinyitottam neki az első ajtót. Egy kacér mosollyal szállt be. Sietős léptekkel mentem a sofőr ajtóhoz, annyira, hogy majdnem el is csúsztam. Szép lenne, hogy még zakóznék is egyet, s eltörném valamimet! Ki ölne meg előbb? Liz az elszalasztott éjszakáért, vagy Christian a teszt elmulasztásáért?

A kabátomat hátrahajítottam, beültem, s szinte azonnal indítottam is. Nem érdekelt, hogy mit gondolnak a lelépésünkről. Sokkal jobban lekötött a mellettem lévő szépség. A vágyam a vezetés hatására csillapodni látszott egészen addig, míg a combomon nem éreztem a kezét. Egy elágazáshoz értünk, ha egyenesen megyünk, akkor 10 perc és haza érünk, de én jobbra fordultam az erdő felé. Ránéztem, s feltekerte a főtést… a mosolya még mindig csábító volt… s a keze egyre feljebb kúszott a combomon…