91. rész/1.

Gina

-Igen, tessék?-szóltam bele álmosan, és az éjjeliszekrényen álló órára pillantva láttam, hogy hajnali fél 3 van.
-Felébresztettelek?-hallottam meg Kimi hideg hangját a vonal végén.
-Nem, én ilyenkor még egy szórakozóhelyen bulizok.-válaszoltam vissza kissé cinikusan. -Mit akarsz?-kérdeztem ridegen, miközben a lassan ébredező Lizre terelődött a figyelmem.
-Leena felriadt az éjszaka, és téged keres.-válaszolt halkan.
-Add neki a telefont!-kértem csendesebben.
-Anyuciiii!-hallottam meg a lányom csillogó hangját néhány másodperc múlva, amitől görcsbe rándult a gyomrom és könnyek szöktek a szemembe.
-Szia Kicsikém! Jajj de örülök, hogy hallom a hangodat!-próbáltam minél előbb összeszedni magam, hogy legalább a kislány ne vegyen észre semmit abból, hogy az apjával milyen a viszonyunk. Láttam, hogy Liz közben felült az ágyban és nagy szemekkel nézett rám.
- Mi történt? - kérdezte barátnőm még kótyagosan.
-Leena az!-suttogtam úgy, hogy azt a lányom ne hallja.
-Anyuci mikor jössz? Annyira, de annyira hiányzol!-súgta a telefonba kicsit bátortalanul, de nekem legördültek az első könnycseppek az arcomon.
- Jaj Istenem... - suttogta barátnőm is, de láttam neki is nehéz visszatartani a könnyeit.
-Nem tudom Kicsim, de tudod te is, hogy nagyon hiányzol nekem!-súgtam a telefonba immáron sírva. Liz odaült mellém, és bíztatóaan átkarolta a vállaimat.
- Te is nekem Anyuci! - hallotam, hogy pityergett a kicsikém.
-Én most nem tudok odamenni hozzád, de Apuci ott van Veled és vigyáz rád!-összeszorítottam a szemeimet, és már az egész testem rázkódott a sírástól mégis úgy kellett beszélnem, hogy Leena azt hidje, erős vagyok.
- Tudom, és Szebi báci is itt van! Képzeld ma elvittek az Állatkertbe! Láttam elefántot, és bevittek a pillangóházba is! - mesélte lelkesen.
-Tényleg? Hát ez nagyon szuper! És volt olyan szép rózsaszín is, amilyen a szobád falán van?-kérdeztem, hogy eltereljem a figyelmét. Liz eközben felállt és a konyhába ment, láttam hogy vizet forral, gondoltam teát készít. Szerintem ő is tudta, hogy ezen az éjszakán mi már nem nagyon fogunk aludni.
- Igen!!! És képzeld Szebi báci is itt lakik ám nálunk...Azt mondta, hogy Ő tehet arról, hogy Lizy néni elment. Tényleg Ő tehet róla Anyuci?
-Sebi bácsi is ott lakik?-kérdeztem meglepetten, és láttam hogy Liz felém kapta a fejét.-És ilyet mondott Neked, hogy ő tehet az egészről?-direkt visszakérdeztem, hogy ezt a barátnőm is hallja.
- Igen, és képzeld nagyon bánatos...
-Jajj Kicsikém, hidd el tudom, de nem tudunk mit tenni, amíg ő nem határozza el magát!- válaszoltam vissza. Liz közelebb jött és nagy szemekkel nézett rám
- DE én sajnálom Őt Anyuci. És azt is modta, hogy még szereti Lizy nénit.-akadékoskodott Leena, véleményem szerint roppant aranyosan.
- Mit mondott Leena?-kérdezte Liz kíváncsian.
-Azt, hogy Seb ott lakik náluk, és hogy nagyon bánatos, és ő tehet arról, hogy nem vagy ott, és hogy még mindig szeret téged.-lágyult el a hangom és láttam, hogy Liznek könnyesek lettek a szemei.
- Én is szeretm Őt... és nagyon hiányzik... - suttogta cérnavékony hangon, majd a könnyei utat törtek magunknak.
-Megmondjam ezt Leenanak?-néztem rá gyengéden.
- Igen... - suttogta úgy, ha nem figyelek, nem is hallom meg.
-Lizy néni azt mondja Kicsim, hogy neki is hiányzik, és szereti Sebi bácsit, de most ő sem mehet haza ahogy én sem.-suttogtam a telefonba.
- De neeeeeeeeeeem. Gyertek haza, én nem értem. Miért nem jöttök haza?-akadékoskodott az én kis drágám.
-Kicsim, kérlek, ne hisztizz, mert azt Apuci nem szereti!-kértem csendesen, miközben Lizre néztem és láttam, hogy rázza a fejét. Tudtam, hogy az jár a fejében, miért Kimire gondolok még ilyenkor is?!
- De neeeem.. Szebi báci!!! Anyuci és Lizy néni sem jönnek haza!!!! Én azt akarom, hogy hazajöjjenek!!!!! - zokogott a kicsi lány.
-Leena, kérlek Kicsim!-sírtam ismét.-Ne pityeregj, mert fáj a szívem, ha hallom hogy sírdogálsz Kincsem!-suttogtam erőtlenül.
- Leena... kivel beszélsz?-hallottam meg Seb hangját.-Szebi báci Anyuci az... - pityergett a kicsi lány.
-Kérdezd meg Anyucit, hogy jól vannak-e?-hallottam Seb hangját a vonal túlsó végéről, ami nekem egy nagyon apró, és nagyon halovány mosolyt csalt az arcomra.
- Mit mond Leena? - kérdezte barátnőm.
-Seb kérdezte a hogylétünkről!-vontam vállat.
- Mi? - ejtette ki a kanalat a kezéből.
- Szebi báci képzeld azt mondta Anyuci, hogy hiányzol Lizy néninek, és ő is szeret téged. - csacsogta a kislány.
-Mondd meg Anyucinak, hogy üzenje meg Lizy néninek, rettenetesen sajnálok mindent, és azt kívánom nap, mint nap, hogy bárcsak visszacsinálhatnám az egészet.
- Anyuci azt mondta Szebi báci, hogy....
-Hallottam Kicsim, és Lizy néni is hallotta!-mosolyogtam rá a barátnőmre, aki sírva ült mellettem, ugyanis kihangosítottam a telefont, hogy ő is halljon mindent.
- Szebi báci Lizy néni is hallotta! - kiáltotta önfeledten Leena.
-Leena Kicsim, Apuci hogy van?-kérdeztem kicsit félve, és megint a barátnőmre pillantottam, de ő roszallóan rázta a fejét.
- Apuci itt van velem szemben. - adta meg az egyenes választ. - De hallottam ám valamelyik nap azt mondta, hogy hiányzol neki.
-Tényleg ezt mondta?-kérdeztem akadozva és nagyra nyíltak a szemeim.
- Igen... Anyuci én tudom, hogy Ő szeret... Szebi bácinak elmondta!-suttogta Tündérke.
-Nem Kicsim, Apuci nem szeret engem!-suttogtam lemondóan és a kezembe hajtottam a fejemet.
- Ez nem igaz! Azt mondta, hogy aggódik érted és a kicsiért is.-ellenkezett rögtön.-Tényleg Anyuci, mi lesz? Fiú vagy lány?-kérdezte kíváncsian.
-Még nem tudom Kicsim, de biztos, hogy nagyon aranyos lesz, és hasonlítani fog az ő ügyes, okos és gyönyörű nővérkéjére!-mosolyodtam el.
-Hallod Apuci? Anyuci azt mondta, hogy okos, és ügyes vagyok!-újságolta lelkesen Kiminek.- Szebi báci
-És ha fiú lesz, akkor is pillangókat fest majd Szebi bácsi?-kérdeztem mosolyogva.
- Anyuci kérdezi, ha...
-Hallottam, mondd meg neki, hogy akkor autókat festek neki.-válaszolt Seb.
-Ez biztosan nagyon szép lesz majd!-feleltem.-Kicsim akarsz Lizy nénivel beszélni?
- Igen!!!!! - lelkesedett be a kislány - Szebi báci Lizy nénivel fogok beszélni!-kiáltotta a srácnak.
-Hallod? Veled akar beszélni!-nyújtottam a telefont a barátnőmnek.
- Velem? - riadt volt a hangja de elvette a telefont - Szia Leena! Ilyenkor már ágyban lenne a helyed Kicsikém!
- Tudom, de nem tudtam aludni Lizy néni. Gyertek haza... itt van mellettem Szebi báci is.-folytatta tovább a lelkes csacsogást.
- Ott van melletted? Hát miért nem tesz már ágyba? - mosolygott.
-Mert nem tud, nem engedem neki, amíg nem beszélek Veletek!-akaratoskodott az én kis drágám, amit jól hallhattam én is.
- Nem engeded meg nekik? Már látom, hogy ki a főnök!-nevetett egy aprót Liz.- Mesélj mi újság van?
-Hát, képzeld, voltunk ma Állatkertben Apucival meg Szebi bácival, és.....és megengedték hogy megetessem a tevét!-olyan édesen mondta, hogy ettől nekem nevethetnékem támadt.
-Tényleg? És melyiket etetted meg vele?-kacagott Liz.
-Hát, Apuci vett neki Zoo csemegét, csak ő olyan ügyetlen volt, hogy majdnem leharapta a fejét a teve!-itt már én sem bírtam, és nem érdekelt, hogy hallják-e Kimiék, hangosan felnevettem.
- A fejét??? - kacagott barátnőm, de a háttérbe Seb nevetését is lehetett hallani.
- De te bátor kislány létedre megmentetted Apucit!-mosolygott a barátnőm.
-Iiiigen! Képzeld el, hogy azt kellett mondanom neki, adjon puszit, és csak így tudott megmenekülni a teve elől! De olyan aranyos volt ám, mert utána megölelgetett és azt mondta, jó hogy vagyok neki.-a gyomrom megint kicsi gombóccá szorult össze, ahogy hallottam ezeket a mondatokat és nagyokat kellett lélegeznem, hogy ne sírjam el magam.
- Persze, hogy jó, hogy vagy neki te kicsi lány. Jaj elnézést nagy és okos Nővérke! - mosolygott Liz.
-Igen, az vagyok!-mondta büszkén.-És majd én segítek Anyucinak, meg vigyázok a kicsire!
- Rád legalább számíthat! Mi csajok tartsunk össze! Igaz?-nevetett Liz.
-Lizy néni, megkérdezed Anyucit, hogy mikor láthatom?
- A lányod azt kérdezi, hogy mikor láthat? – suttogta a barátnőm a kislány kérdését.
-Most erre mégis mit feleljek?-suttogtam elhalóan.-Az apja dönt!
- Azt üzeni Anyuci, hogy Apuci dönti ezt el! Rajta múlik, hogy mikor találkoztok.
-Apuciii, Azt mondja Anyuci hogy rajtad múlik mikor találkozhatunk!-hallottam az én kis drágám csilingelő hangját.
- Szeretnéd látni Anyucit? - hallottam meg a hőn szerett férfihangot.
-Iggggeeeen! Nagyon szeretném!-lelkesedett Leena.
- Akkor semmi akadálya! De mondd meg Anyucinak, hogy legyetek nagyon óvatosak, rendben?-felelt neki gyengéden.
-Jupíí! Találkozhatom Anyucival!-kiabálta vidáman, amin én nevettem csak, de jól esett hallani, hogy boldog.
- Add ide Anyucit kicsikét légyszíves!-szólt kedvesen Kims a lányának.
Megdobant a szívem, de ezzel egyidejűleg ijedten néztem Lizre, aki bátortóan mosolygott rám, így aztán a kezembe vettem a telefont és kinyomtam a hangszórót, hogy ezt csak mi halljuk.
-Igen?-szóltam bele olyan halkan, hogy azt szinte még én sem hallottam.
-Gina? Kimi vagyok....
-Tudom.....-suttogtam.
- Nem gond akkor neked holnap mindez?-kérdezte gyengéd hangon.
-Nekem Leena soha nem jelent gondot és rettenetesen hiányzik.....-halkultam el a mondat végére.
- Tudom... te is hiányzol neki és....-elharapta a mondatot és csendbe burkolózott.
-Tudom Kimi, tudom, de nem akarom azt hallani, hogy sír a telefonban!-mondtam pityeregve.
- Én sem szeretem hallani, ezért is hívtalak fel.. tudom nem épp a legjobb ídő ez neked vagyis nektek...-javította magát figyelmesen.
-Nem számít, a lényeg, hogy ő ne érezzen ebből az egészből semmit. Ezért szeretném, ha holnap eljöhetne velem az…-egyszerűen nem mertem kimondani amit akartam, mert nem tudtam mit reagál.
- Mire?-kérdezett vissza.
-Az ultrahangra…-mondtam ki nagynehezen.
- Ultrahangra mész? - suttogta.
-Igen, holnap kettőre.-akaratlanul, de elmondtam neki, mert egyszerűen azt éreztem, hogy tudnai kell.- Értem. - halkult el a hngja - Leena szeretnél holnap Anyával ultranagra menni?-kérdezte a lányunkat.
-Jajj láthatom az öcsit vagy a hugit? Juuuj de jóóó! Igeeen!-kiabálta lelkesen.
- Akkor el van döntve. Gina egyet kérek.. Vigyázz magatokra... rájuk...-halk volt, gyengéd, de kissé megtört a hangja.
-Így lesz, ígérem. Szeretem őket, és megvédeném akár az életem árán is, ha azon múlna.-suttogtam.
- Tudom... akkor majd holnap. Én vigyem vagy ti jöttök?
-Neked hogy jobb?-kérdeztem vissza.
- Mindegy, elvihetem... ne fáradj... akkor majd én viszem. Egykor jó?-kérdezte előzékenyen.
-Tökéletes. Akkor holnap.
- Oké, akkor holnap. Gyere Leena köszönj el szépen Anyucitól, holnap megyünk hozzájuk, úgyhogy alvás van leányzó.-még így telefonon keresztül is tudtam hogy mosolyog, hiszen Leenanak mindig ezt az arcát mutatta.
-Kimi?-szóltam még utána.
- Igen?
-Köszönöm!-suttogtam hálásan.
- Én köszönöm Gina! Gyere te okos Nővérke!-szólt újfent a lányának.
-Olyan jó hogy láthatlak téged Anyuci! És ugye Lizy néni is jön? És ott van még, mert Szebi bácsi szeretne ám beszzélni vele!-hadarta Leena.
-Itt-itt, bizony ám. Akkor aadom neki a telefont. Te viszont indíts az ágyba kishölgy, sipirc.-nevettem. Legyél ügyes kislány!-szóltam rá kedvesen.
-Oké-oké, de akkor holnap látlak!
-Igen Kincsem! Aludj jól! Szép álmokat Hercegnőm!-köszöntem el tőle.
-Szép álmokat Anyuci!-búcsúzott el ő is, majd átadta a telefont.
-Parancsolj, Seb Veled akar beszélni!-nyújtottam mosolyogva a telefont barátnőm felé…