90. rész

Gina
Amint megérkeztünk a lakáshoz, kivettem Leenat a gyerekülésből, és a megpakolt szatyrokkal együtt elindultunk a Lizzel közös kis „rezidenciánk” felé. Leena izgatottan szorongatta a barátnőmnek vásárolt ajándékot, miközben vidáman csacsaogott. Boldogan hallgattam ezt az önfeledt beszédet, és sokszor észre sem vettem, hogy egészen meghatódtam ezen. Olyan átéléssel, gyermeki tisztasággal beszélt mindenről, hogy az nekem könnyeket csalt a szemembe.
A lakásba belépve csendesség fogadott minket, bár ahogy jobban fülelni kezdtem, valami zene hangfoszlányait hallottam kiszűrődni a konyhából. Gondoltam, hogy Liz még az utolsó simításokat gzi az ebéden, és ahogy mindig is szokta, kedvenc dalait hallgatta közben. Valüszínűleg észrevehette, hogy megérkeztünk, ugyanis rövidesen léptek nesze ütötte meg a fülünket, jelezvén, hogy a barátnőm közeledik hozzánk.
-Lizy nééééééni!-kiáltot fel egyszerre Leena, ezzel a frászt hozva rám.
-Szia Leena!-nevetett a barátnőm, és felkapta akarjába a csöppnyi kislányt, majd megölelgette őt, és elhalmozták egymást puszival. Elmosolyodtam ezen a jeleneten, habár még mindig kapkodtam a levegőt, az én kis hercegnőmiménti magánakciója után.
-Nééézd Lizy néni! Vettünk Neked ajándékot Anyucival!-újságolta lelkesen tündérkém, majd a barátnőm kezébe nyomta a bevásárlóközpontban kiválasztott gyertyás szettet.
-Jajj de szép, és milyen finom illata van! Nagyon köszönöm! Kedvesek vagytok, hogy gondoltatok rám!-simogatta meg a kislány arcát, és melegen rám mosolygott.
-Leena választotta.-mutattam a kishölgyre, aki büszkén kihúzta magát.
-Képzeld Lizy néni Sze…..-tudtam mit akar mondani Leena, de ezt most meg kellett akadályoznom, mert nem akartam, hogy a barátnőm derűs hangulata a ködbe vesszen ettől.
-Szerdán jön majd levendulás is!-vágtam rá gyorsan, mire Liz rám kapta a tekintetét.-De úgy emlékszem az epreset is szereted….-tettem hozzá gyorsan, és megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, annak ellenére is, hogy a barátnőm igencsak gyanúsan méregetett.-Tudjátok mit?-tettem fel a kérdést gyorsan, mielőtt még Liz megszólalhatott volna.
-Miiiiit?-nézett rám Leena kíváncsian.
-Mi lenne, ha mi most szépen menénk, és lecsutakolnánk ezeket az apró mancsokat, utána pedig ennénk abból a sok-sok finomságból, amit Lizy néni csinált, amíg mi vásároltunk?-mosolyogtam a lányokra.
-Juuuuj de jóóó!-lelkendezett a kishölgy, majd a kezét nyújtotta, én pedig megfogtam azt, és a fürdő felé vezettem őt, ahol alaposan megmostam a kis kezecskéit.
Vígan ebédeltünk éppen, amikor megcsörrent a mobilom. Nem tudtam, hogy ki keres, lehetett fontos hívás is, ezért elnézést kérve a lányoktól, felálltam az asztraltól és a telefonnal együtt az erkélyre vonultam.
-Gina Hamilton, tessék!-szóltam bele udvariasan, miután láttam, hogy számomra ismeretlen számról hív valaki.
-Szia Gina! Kimi vagyok!-hallottam meg a vonal túlsó végén a szívemnek olyan nagyon kedves férfihangot.
-Miben segíthetek? Valami gond van?-kérdeztem, kissé túlzottan is aggódó hangon.
-Nem, más miatt hívlak.-válaszolt szűkszavúan.
-Hallgatlak!-feletem én is hasonlóan.
-Arról van szó, hogy Seb az imént ment el tőlem, és volt a beszélgetésünknek egy igen érdekes pontja. Mikor előhoztam neki, hogy Leena nálatok van, nagyon lelkesen bíztatni kezdett, hogy ez igazán remek, és hagyjam hogy a lányom nálatok töltse az éjszakát. Nos, ha engem kérdezel, Seb próbált kijátszani, és azt hitte, hogy nem övök rá, ez nem csak valami spontán ötlet volt. Biztos vagyok benne, hogy beszélgettetek.-közölte tárgyilagos.
-Igen!-vallottam be sóhajtva.-Találkoztunk délután, de én egy szóval sem mondtam neki, hogy beszéljen rá téged erre.-ellenkeztem rögtön, hiszen el volt az igazság.-Ő csak felajánlotta a segítségét, én pedig elfogadtam. Ezért talán nem kövezhetsz meg!-tettem hozzá kissé csípősen.
-Oké, mondjuk elhiszem. De ha te ezt kérni akartad, igazán mondhattad volna előbb is.-felelte vádlóan.
-Minek Kimi? Úgyis nemet mondtál volna.-vontam meg a vállam.
-Talán. Nem tudhatod.-válaszolt nyugodtan.
-Most tényleg ezért hívtál fel, hogy ismételten kiossz engem, és rabold azt a a kevés, de drága időt is, amit Leenaval tölthetek?-kérdeztem tőle kissé ingerülten.
-Gina, kérlek!-szólt rám eréyesen.-Nyugodj meg, higgadj le! Erre semmi szükségem, neked pedig pláne nem!-tette hozzá diplomatikusan.-Nem azért hívtalak fel, hogy veszekedjünk, hanem, hogy értelme, felnőtt emberek módjára beszéljük meg a dolgot!
-Rendben! Igazad van!-ismertem be, majd kifújtam azt a régóta benntartott levegőt.
-Remek! Akkor most már talán elmondanám, hogy akárhogy is volt ez a történet, az engem most nem érdekel, de megengedem, hogy Leena ma éjszaka nálatok aludjon. Persze a feltételem továbbra is az, hogy vigyázznotok kell rá!
-Micsoda?-kérdeztem vissza döbbenten.-Megengeded?-szaladt magasra a szemöldököm.
-Igen!-válaszolt higgadtan.
-Úristen! Most mit mondjak? Kimi, én…..-hebegtem.
-Egy köszönöm elég lesz.-felelte csendesen.
-Én, én nagyon hálás vagyok. Köszönöm. Ez nagyon rendes tőled, tényleg. Hálás vagyok ezért, tényleg köszönöm.-nem győztem elmondani ezt neki, és bár tulajdonképpen természetes dolog volt az, hogy Leena nálunk alszik, valamiért muszáj volt meghálálnom ezt neki ilyen sokszor.
-Vigyázzatok a lányomra, és kérlek ne túl későn hozd őt haza! Szia!-köszönt el gyorsan, és mire elbúcsúzhattam volna tőe, már letette a telefont. Repkedni tudtam volna a boldogságtól Kimi döntése nomán, és azt hiszem ezt hűen tükrözte az arcmon megjelenő hatalmas mosoly ia. Vissza akartam menni, hogy elújságoljam ezt a remek hírt a lányoknak, amikor eszembe jutott, hogy Sebnek meg kell ezt köszönnöm. Tárcsáztam tehát, és néhány csörgést követően fel is vette.
-Szia Gina!-szólt bele kedvesen. Biztosan tudta már miért keresem.
-Seeeeb! Annyira szuper vagy! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!-hadartam el nagy boldogan, mire ő nevetni kezdett.
-Ezek szerint belement?-nevetett továbbra is.
-Igen! Képzeld most hívott az imént! Ahhoz képest amilyen mostanság a viszonyunk, egész kedves volt!-újságoltam lelkesen.
-Hiányzol neki ám, csak nem akarj bevallani mgának sem.-mondta ismételten halk, színtelen hangon.
-Nem hinném Seb.-szomorodtam el egy pillanatra.-De most nem is ez a fontos, hanem, hogy Leena velünk lehet! Hálám üldözzön ezért Sebastian! Köszönöm!-hálálkodtam neki.
-Igazán nincs mit! Ez a legkevesebb amit megtehetek értetek!-hallottam a hangján, hogy mosolyog.-Na menj, ne velem trécselj, hanem érezd jól magad a lányokkal!
-Rendben! Nagyon köszönöm! Szia Seb!-köszöntem.
-Mondd meg kérlek L….-áhh mindegy. Szia Gina!-búcsúzott el ő is, majd letettük a telefont.
-Na mi újság? Ki volt az, akivel ilyen sokáig beszéltél?-érdeklődött Liz, amint az étkezőbe mentem.
-Lányok! Órási hírem van! Leena itt aludhat ma este!-kiáltottam boldogan, mire önfeledt kacagás hangzott tőlük is.
-Hurrá! Lizy néni hallod ezt? De szupeeeeer!-kiáltozott a kishölgy lelkesen.
-Hogy tudtad ezt elintézni?-mosolygott Liz kíváncsian.
-Sebastiannak köszönhetően.-mosolyodtam el ismét.
-Az én Sebastianom?-szaladt ki a kérdés Liz száján, mire fülig pirult.-Mármint az a Sebastian…..?-tette fel a kérdést újra, finomabban fogalmazva.
-Hát, én nem nagyon ismerek másikat. Nem tudom Te hogy vagy vele!-kacsintottam rá, mire megint elvörödöött.-Találkoztunk délután, és felajánlotta, ogy megkérdezi. Úgy tűnik, sikerült is neki.-magyaráztam meg Liznek a helyzetet.
-Ez rendes volt tőle!-jegyezte meg halkan, és bár láttam, hogy mosoly bújkál a szája szegletében, nem volt hajlandó ezt kimutatni.
-Igen az!-bólogattam helyeslően.
-Anyuciiii! Gyere már! Kihűl a huszi!-hasított bele Leena hangja a csendbe, mire Lizzel mindketten elnevettük magunkat, és azt hiszem ugyanarra gondoltunk: arra a csodálatos délutánra, és estére, amit együtt fogunk tölteni, csak Leena és mi.