89. rész

-Kimi, szeretném Leenat elvinni magunkhoz ma délután, mert nekem és Liznek is hiányzik!-közöltem a kívánságomat meglepő határozottsággal a volt páromnak, miután hosszú percekig vitatkoztunk azon, hogy mit keresek az ő házában?
-Nem, nem viheted el! Nem engedem meg!-vágta rá azonnal, miközben mérges pillantásokkal méregetett.
-Mégis mi jogon tiltod meg nekem, hogy láthassam őt, és velem lehessen néhány órát?-akadtam ki rögtön.
-Olyan jogon, hogy én vagyok az apja!-kiabálta dóhösen.
-Én meg az édesanyja, ha már elfelejtetted volna ezt a nyilvánvaló tényt!-ripakodtam rá én is ugyanolyan idegesen.
-Te nem vagy a lányom anyja, az ő anyukája Laura volt!-olyan kíméletlenül vágta ezt az arcomba, hogy egy pillanat erejéig még a hideg is végigfutott a hátamon.
-És mégis mi mondasz majd a három éves lányodnak? Hogy az édesanyja meghalt, és a nőt, akit mostanra megszeretett, felejtse el, törölje ki örökre az emlékezetéből? –néztem rá szomorúan, és lemondóan megráztam a fejem.
-Ha ezt kell, akkor ezt teszem.-szűrte a fogai között, és mélyen a szemembe nézett.
-Kimi, hogy lehetsz ilyen szívtelen...?-szaladt ki a számon az eddig olyan mélyre elfojtott kérdés, ami láthatóan szíven ütötte őt.
-Nehezen ismerem be, de igazad van. Leenat nem kínozhatom ilyesmivel.-suttogta maga elé, miközben leült a kanapéra.
-Ez azt jelenti, hogy elvihetem magunkhoz ma délután?-néztem rá kérdően.
-Igen.-bólintott.-De!-emelte fel a mutatóujját.-Nagyon vigyázzatok rá!-nézett rám szigorúan.
-Azt hiszem eddig mindig rám bízhattad őt.-suttogtam.-De köszönöm.-tettem hozzá hálásan.
-Felmegyek, és szólok neki!-áll fel a kanapéról.-Addig ülj le!-szólt még vissza az emelet felé menet. Megfogadtam a „tanácsát” és helyet foglaltam a nappaliban, sokat azonban nem kellet várnom, ugyanis hamarosan meghallottam az én pöttöm hercegnőm apró lábainak topogását a lépcsőn. Rögtön felpattantam, és elémentem, ő pedig ahogy meglátott, meggyorsította a lépteit, és szinte úgy rohant a karjaim közpé.
-Anyuciiiiii!-kiáltotta boldogan, és átölelte a derekam.
-Szia Hercegnőm!-puszilgattam meg az arcát, és leguggolva hozzá, szorosan magamhoz öleltem.-Jajj úgy hiányoztál Tündérkém!-suttogtam a fülébe meghatottan.
-Te is nekem Anyuci! Úgy örülök, hog itt vagy megint!-átkulcsolta a nyakam, aztán kaptam tőle egy hatalmas cuppanós puszit. Boldogan mosolyogtam rá, majd felkaptam őt a karomba, Leena pedig rögtön hozzámbújt.-Tudod mit csinálunk most?-kérdeztem tőle mosologva.
-Micsodát?-csillantak fel a szemei.
-Elmegyünk Lizy nénihez és hozzám, és az egész délutánt együtt fogjuk tölteni!-mondtam neki lelkesen.
-Jujjj de jó!-nevetett vidáman.-Hallod ezt Apuci?-fordult Kimi felé. Most vettem csak észre, hogy eddig a lépcső aljánál állt, és minket nézett.- Nem is tudom miért, talán csak hálás voltam, de óvatosan elmosolyodtam, miközben rápillantottam. Nem tudom, hogy amit ő akart produkálni, annak is egy mosoly lett volna-e az eredménye, de ez inkább egy szájhúzás lett. Végülis, többet nem várhattam.-Akkor este hozom Leenat. Legkésőbb nyolcra itthn van!-szóltam ezúttal az ex-barátomhoz.
-De az tényleg a legkésőbbi időpont legyen!-nézett ránk szigorúan.-Vigyázzatok magatokra!-lassan bólintottam, aztán elvettem tőle a kislány hátizsákját, majd felöltöztettem őt, én is felvettem a cipőmet, és már indultunk is.-Köszönöm!-szóltam még vissza Kiminek az ajtóból, mire ő csak bólintott egyet, aztán a tarkóját masszírozva hátat fordított. Nagyot sóhajtottam, majd ismét Leenara összepontosította minden igyekezetemmel.
-Arra gondoltam, mi lenne, ha elmennénk vásárolni, mielőtt még hazamegyünk? Veszünk a hűtőbe, és a konyhára néhány dolgot, és talán még Lizy néninek is találunk valami szépet. Mit szólsz?-kérdeztem a kis Hercenőt, az áruház felé vezető úton.
-Jujj ez nagyon szuper lesz! Úgy örülök, hogy veletek lehetek Anyuci!-csacsogta lelkesen, élénken csillogó szemekkel.
-Mi is nagyon örülünk, hogy velünk leszel Hercegnőm. Már nagyon hiányoztál ám anyának és Lizy nénink is!-mosolyogtam rá. Leena szája ez után be sem állt, de egy pillanatig sem untam meg hallgati őt, sőt inkább élveztem ezt a folyamatos csacsogást, amiből mostanában nagyon keveset kaphattam. Amint megérkeztünk a bevásárlóközponthoz, kicsatoltam Leenat a gyerekülésből, aztán hoztam egy kocsit, és miután a kishölgy kikönyörögte magának, hogy hadd ülhessen bele, megtettem neki ezt a szívességet. Lelkesen sétálgattunk a sorok között, megnéztünk mindent, ami Leenanak tetszett, és szinte már minden szükséges dolog megvolt, már csak Liz ajándékát válogattuk, amikor megláttuk Sebet, amint a sor végén tologatta a bevásárlókocsit, és unottan nézelődött.
-Szebi bááááci!-kiáltott fel Leena lelkesen, mire az említett rögtön megpördült, és miután felocsúdott az első megdöbbenéséből, felénk indult.
-Szia Hercegnőm!-puszilta meg a keresztlányát, és megsimogatta a pofiját.-De jó dolga van valakinek!-nevetett, amint laposabban szemüvgyre vette a bevásárlókocsiban, lábait lógató kislányt. –Szia Gina!-eresztett meg felém is egy gyenge mosolyt.
-Hello Seb!-köszöntem kissé kimérten. Nem volt kedvem bájcseverészni vele, hiszen Liz miatt, és a saját veszekedésünk miatt is bennem volt még a tüske.
-Hogy vagy?-érdeklőött nagyon udvariasan.
-Megvagyok, kössz!-vontam meg a vállam.
-Na és Liz?-kérdezte fülig pirulva.
-A körülményekhez képest egész jól van!-jegyeztem meg kissé szárazon.-Miért érdekel?
-Én…..csak tudni akartam, hogy jól van-e…-suttogta maga elé.
-Miért? Csak nem lelkiismeret-furdalásod van?-vontam fel a szemöldököm.
-Anyuci az micsoda?-kotyogott közbe Leena kíváncsian.
-Majd elmagyarázom később Kicsim!-simogattam meg az arcát.-Mindjárt megyünk, csak még beszélek Sebi bácsival. Addig nézd ki Lizy néninek az ajándékot!-mosolyogtam rá.
-Kimi elengedte hozzátok?-próbált témát váltani.
-Miután meggyőztam. De kérdeztem valamit, amire még nem válaszoltál.
-Gina!-sóhajtott fel.-Ez nem olyan könnyű! Talán nem így kellett volna reagálnom! És…..nem tudom…..-suttogta.
-Én tudom Seb!-tettem a kezem a vállára. Olayn elkeseredettnek tűnt, és talán a hormonok miatt is, de megsajnáltam őt.-Nem akarod bevallani még magadnak sem, de szükséged van Lizre, és szereted őt. Csak nem vagy képes megbírkózni a helyzettel, és ezért hibát hibára halmozol.-próbáltam körbeírni a saját helyzetét.
-Igen, talán így van.-súgta elhalóan.
-Figyelj Sebastian!-sóhajtottam ezúttal én.-Ha alaposan végiggondolsz mindent, összeszeded magad, és minden kétséget kizáróan eldöntötted, hogy szeeted Lizt, és kell neked, akkor én megígérem, hogy segíteni fogok Neked!-néztem rá komolyan.
-Miért vagy ilyen jó hozzám?-rázta a fejét hitetlenkedve.
-Liz a legjobb barátnőm, sokat köszönhetek neki, és szeretném, hogy visszataláljon a helyes útra, és újra boldog legyen. És tudom, hogy ezt a boldogságot csak melletted találhatja meg!-mosolyogtam rá.
-Köszönöm!-nézett rám hálásan.-Remélem tudod, hogy remek lány vagy, és Kimi egy hülye, hogy kidobott téged!-mosolyodott el.
-Kössz, hogy te legaláb látsz bennem valamit.-jegyeztem meg keserűen.-De inkább hagyjuk most Kimit. Az előbb volt vele egy hosszú vitám, úgyhogy talán most nem beszélnék róla.-suttogtam szomorúan, majd Leenara pillantottam. Meglepett, hogy milyen lelkesen nézegette a színes ajándéktágyakat.
-Látom, hogy mennétek már, úgyhogy nem is rabolom tovább az idődet.-mosolygott rám Seb.
-Igazán nem tartasz fel, csak nincs túl sok időnk. Este haza kell vinnem Leenat.-szomorodtam el.
-És mi lenne, ha mégsem?-jelent meg egy rejtélyes mosoly a szája szegletében.
-Hogy érted ezt?-néztem rá gyanakodva.
-Most megyek Kimihez, talán beszélhetnék a fejével. Ki tudja, lehet, hogy még sikerülne is a lelkére beszélnem?-vonta meg a vállát.
-Óhh Seb, ez remek lenne. Nagyon hálás lennék érte.-lelkesedtem rögtön.-De várj! Biztos azt hinné, hogy én beszéltelek rá, hogy mondd neki ezt!-ráztam ismét lemondóan a fejem.
-Nem fogja ezt hinni. Majd kitalálok valamit! És igazán semmiség ez. Ennyit már én is megtehetek értetek, főleg, ha hajlandó leszel segíteni nekem.-nézett rám hálásan.
-Ha eldöntötted, hogy mit akarsz, akkor igen!-bólintottam.-Leena Kicsim, mennünk kell, búcsúzz el szépen Sebi bácsitól!-simítottam végig az ajándékok között keresgélő kislány hátán.
-Ez tetszeni fog Lizy néninek!-nyomott a kezembe egy színes, különböző gyertyákból, fürdősóból, és tovább hasznos dolgokból álló csomagot.
-Igen, azt hiszem igazad van! Ügyes vagy!-nevettem.
-Szebi báci mikor jössz el hozzánk?-nézett a keresztapjára kíváncsian.
-Hát, most éppen apához megyek, de majd valmelyik nap téged is meglátogatlak!-mosolygott rá a kislányra.-Addig is ügyes legyél ám, és érezd jól magad anyáékkal!-simogatta meg az arcát, aztán adtak egymásnak egy-egy puszit. –Beszélek Kimi fejével, ne aggódj. Megpróbálom meggyőzni!-mosolygott rám.
-Hálás vagyok a fáradozásodért!-néztem rá meghatottan.
-Majd jelentkezem! Vigyázzatok magatokra! Sziasztok!-búcsúzott.
-Szia Seb!-mosolyogtam rá.
-Puszi Szebi báci! Sziaa!-integetett neki Leena lelkesen.
-Na kishölgy, mehetünk?-mosolyogtam rá, miközben beleraktam a bevásárlókocsiba a kiválasztott ajándékot.
-Ühüm!-bólogatott lelkesen, így aztán fizettünk, majd mindenféle finomsággal megpakolva az autót, elindultunk a Lizzel közös lakásunkba. Az úton Leena picit elbóbiskolt, így én gondolkodhattam a Sebastiannal való beszélgetésünkön. Meg kellett állapítanom, hogy rendes srác ő, csak ő is eltévedt, de tudtam, hogy ha rájön, hogy mit szeretne, akkor könnyebb lesz megtalálnunk az utat, ami visszazeveti őt Lizhez. Igaz, hogy Kimivel közelről sem volt valami fényes a viszonyunk, mégis boldog voltam most, mert tudtam, hogy Lizék megtalálhatják a fényt az alagút végén, arról meg nem is beszélve, hogy ez a kis tünemény az egész délutánt velünk tölthette.