79. rész

(Liz)

- Stephanie szeretne valamit megbeszélni veled… - kezdtem, s bátorítóan mosolyogtam rá, Párom meg mellém telepedett az ágyra.

- Mond csak… - mosolygott ő is testvérére.

- De Seb… Liz… miért hozol ilyen helyzetbe…- görbül sírásra a szája.

- Steph… kérlek… mond csak. – guggolt le elé Seb.

- Találtam egy specialistát – suttogta.

- Hiszen ez nagyon jó! – mosolygott rá testvére – Kértél időpontot is?

- Seb… ez nagyon drága.

- Ezzel ne foglalkozz, mondtam neked. Én mindent ki fogok fizetni – magyarázta neki türelmesen.

- De ti is akartok majd családot… én ezt nem fogadhatom el.

- Steph, figyelj rám. – fogta meg a kezét – Megígértem neked, és tartani fogom a szavamat. Ahhoz, hogy Liz az életemben van, nem fogom megmásítani, amit mondtam. Van elég pénzem, és hidd el, nagyon szívesen segítek neked. Mond, kinn segítenek, ha nem azokon, akik a családom?

- Seb… - borult Öccse nyakába, s nekem is le kellett törölnöm a könnyeimet, mert nagyon meghatódtam ezen a testvéri szereteten.

Pár napot még Heppenheimbe maradtunk, nyugalomba a családdal, majd célnak vettük otthonunkat, Svájcot. Ginával szinte napi szinten beszéltem, főleg most, hogy új lakó érkezett a Raikkonen-rezidenciába. Seb is izgult, rendesen, és a gépen megbeszéltük, hogy hazamegyünk, kipakolunk, és elmegyünk Kimiékhez.

Gináék felé egész úton dobolt a kormányon, de én csak mosolyogtam rajta, nem feszélyezett az egész. A ház előtt megállva, szinte úgy ugrott ki az autóból, engem is sietségre sarkallva.

- Nem futnak ám el… - kuncogtam rajta.

- Jól van na… - vigyorgott Ő is – csak olyan régen láttam a keresztlányomat, és már hiányzik.

- Ne haragudj… nem tudom, hogy mit érzel. – néztem rá nagy szemekkel, mialatt a kocsi csomagtartójából vette ki a nagy plüssmacit.

- Gyönyörűm… nem haragszom… - csókolt meg – De haladhatnánk? – vigyorgott.

- Persze te kis Türelmetlenkém… - vigyorogtam én is rá, de Seb már türelmetlenül csengetett.

- Mi van, ha Leena alszik?

- Oh… - ijedt meg – Erre nem is gondoltam.

- Akkor most szépen felébresztettük… - húztam el a számat.

- Sziasztok! – nyitott ajtót szélesen mosolyogva maga a Jégember.

- Hello Haver! – fogtak kezet.

- Szia Kimi! – léptem hozzá közel két puszira.

- Mi járatban ekkora medvével? – vigyorgott ránk.

- Leenának hoztuk… - jött zavarba Párom.

- Már azt hittem, hogy nekem… - pukkadozott a röhögéstől.

- Kimi! Miért nem hívod be őket? – jelent meg Gina az ajtóban.

- Szia Gina! – ugrottam barátnőm nyakába.

- Szia! Olyan régen láttalak Liz… - ölelt meg szorosan.

- Figyelj Édes, én behívnám őket, ha nem foglalnátok el az egész ajtót. – röhögött Kimi.

- Te azt állítod, hogy akkorák vagyunk, hogy nem lehet tőlünk elférni? – nézett nagyon csúnyán Gina a Párjára.

- Én nem ezt mondtam. Hanem azt, hogy Seb a medvével nem fér el. – vigyorgott, mint a vadalma.

- Te szívtál? – néz rá gyanakodva Seb.

- Persze, maximum meleg levegőt. Na, gyertek már be! – terelt minket be egyenesen a nappaliba. Épp helyet foglaltunk, amikor egy vékony kis hangra lettünk figyelmesek.

- Apuciiii…

- Leena, gyere ide Kicsim. Nézd kik jöttek el hozzánk… - ment a lépcsőn fel.

- Apuciiii… kik jöttek? – hallottuk a kérdést, majd Kimi jelent meg a karjában egy csöpp leányzóval. - SZEBI BÁCI!!!! – kéredzkedett le, és a kanapéról felpattanó Párom karjába rohant.

- Leena… - ölelte szorosan magához, és forgatta meg a levegőben.

- Szebi báci, hát te is itt vagy!!! Annyira örülök neked! – csacsogott – Képzeld, Apucival lakom együtt!

 - Az nagyon jó! – simogatta meg a kis arcot – Így majd többet tudunk találkozni!

- Igen, és végre elvihetsz állatkertbe, amit megígértél nekem… - nézett a kislány nagyon csúnyán Sebre.

- Pedig illik ám betartani a szavad… - szóltam bele, és felém fordultak. A kislány egy kissé megszeppent, amikor meglátott.

- Ne félj… - mondta neki azonnal Seb. – Ő az én Kedvesem Liz, ő nem bánt. – mondta neki lágyan.

- Ő a szerelmed? – nézett rá nagy szemekkel.

- Igen… - nyújtotta felém a kezét, és odamentem hozzájuk – Ő Liz…

- Szia Lizy néni… - nézett rám nagy szemekkel és egy halvány kis mosollyal.

- Szia Leena, nagyon örülök, hogy megismerhettelek. – mosolyogtam rá kedvesen.

- Képzeld Lizy néni Szebi báci az én keresztapucim, és megígérte, hogy állatkertbe visz. – csacsogta önfeledten.

- Tudod, az ígéret szép szó… - néztem Páromra mellettem.

- Igen Szebi báci, megígérted… - könyörgött neki, és szorosan odabújt hozzá, nekem meg elszorult a torkom, nagyon megható volt.

- Képzeld Leena… - suttogta a fülébe – hoztunk neked valamit.

- Igen? - csillantak fel a szemei – Te és Lizy néni? – nézett ránk.

- Igen Én és Lizy néni… - ment oda vele a bejárathoz, ahol a nagy maci volt.

- Júúúúj egy MACI! Szebi báci!!! Egy maci! – ugrándozott, Seb mellett.

- Reméljük nem Szebi báci lett maci. – kötözködött Kimi, Gina meg tarkón vágta. – Ezt most miért?

- Mert nem tudsz viselkedni…

- De tudok… - vágta be a durcit, Gina meg csak csóválta a fejét.

- Nem ám összevesztek itt nekem. – néztem rájuk vigyorogva.

- Mi? Nem is szoktunk, igaz Édes? – hajolt hozzá Gina, és csókolta meg Kimit, akinek ez nagyon tetszett és kezdte elmélyíteni azt.

- Nem ám itt estek egymásnak…- szúrtam oda.

- Ünneprontó… - vált el Kimi morogva Ginától.

A délután hátralévő részében a fiúk folyamatosan ugratták egymást, és minket is. Gina felvetette, hogy vacsorázzuk együtt, így barátnőmmel közösen elkészítettük azt. A vacsora alatt természetesen szóba került a munka, így a rally és a Forma 1 is. Kellemes nap volt, s fáradtan dőltünk az ágyba este…