73. rész

(Liz)

Másnap reggel újult erővel, és lelkesedéssel vágtunk neki Sebbel a napnak. Meglepődtem, hogy nem kellett könyörögni neki, hogy keljen fel, és szedjük össze magunkat, mert indulni kell, hisz ígéretet tettünk. Úgy hiszem, hogy Leena érkezése egy más dimenziót nyit mindenki előtt.

A legnagyobb döbbenetem, azonban nem ekkor ért, hanem ahogy megérkeztünk a Raikkonen-rezidenciához Kimi aggódó tekintettel mondta, hogy Gina nincs jól. Türelmetlenül álltam a mosdó ajtó előtt, s vártam, hogy kijöjjön. A fiúkat addig is elküldtem, hogy készüljenek elő a munkához. Kimi a lelkemre kötötte, hogy figyeljek Kedvesére. Nem is akartam másképp tenni, hisz volt egy elméletem. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, amikor kinyitotta az ajtót. S mikor megláttam arcomra fagyott a mosoly, annyira nyúzottnak tűnt.

-Óhh Liz, jó reggelt! Nem is hallottam, hogy megérkeztetek!-nézett rám meglepetten, miközben nekidőlt a falnak.

- Jó reggelt Gina! Kimi mesélte, hogy rosszul vag... és nem is festesz jó színben... - néztem rá aggódva.

Nincs semmi baj, jól vagyok. Biztosan a tegnapi vacsora miatt van!-vonta meg a vállát.

Biztos? - néztem rá gyanakodva.

-Persze, biztos!-bólintott lassan.-De miért nézel rám ilyen furcsán?

- Áh... semmi, ha csak ennyi, akkor megnyugodtam. Készítünk reggelit? A fiúk már türelmetlenek... izzana a kezük alatt a munka... - nevettem rá.

-Na hogyne, gondolom!-mosolyodott el.-Kimi, ugye nem szándékozod felgyújtani a konyhát?-csipkelődött a párjával, mikor visszatértünk a konyhába.

- Reméljük nem! - vágtam rá, mielőtt Kimi megszólalhatott volna. Mosolyogva indultam ela  hűtő felé kiszedni a reggelihez szükséges dolgokat.

-Mit szeretnétek enni? Mit készítsek?-kérdeztem kedvesen a kis társaságot.

- Én ezt a Gyönyörűséget szeretném... - bújt hozzám hátulról kedvesem.

-Csak szóljatok, és elmegyünk itthonról!-jegyezte meg Kimi kissé irónikusan.

Oh, nyugi nem zavarsz... - vágta oda vigyorogva Seb.

-Kössz, hogy megengeded hogy a házamban maradhatok!-dobott be egy bájvigyort  Jégember.-Na most komolyan, reggeliztetek már?

- Igen, szerinted elengedett volna nélküle? - vigyorgott továbbra is a német.

-Hát ennek nagyon örülök, de én akkor is eszek, mert különben nem fogom bírni a festést, és a végén még rád szakad az egész meló!-vigyorgott a barájára.

- Nyugi Kimi nem fogom hagyni, hogy csak Seb fessen. Ki fog otthon dolgozni, ha itt kifullad? - kekeckedtem én is a finnel.

-Kimi, éhes vagyok, készítesz már végre valami kaját is, vagy csak szövegelsz egész reggel?-kérdezte tőle  abarátnpm kissé ingerülten.

- Hoppácska! Asszonykát felhergelted a szövegeléseddel. Ha lejátszanátok, mi addig kimegyünk... - vigyorgott Seb - majd mással töltjük az időt... - csókolt a nyakamba érzékien, s nekem el kellett fojtanom egy sóhajt.

-Na ezt meg sem hallottam, vagy igen?-vigyorgott Kimi.-Valami baj vagy Kicsim?-fordult a barátnője flé.

 -  Szerintem az a baja, hogy totyogsz itt a konyhában, és még mindig korog a gyomra! - vágtam oda a Jégembernek, és Seb keze a popsimra vándorolt, majd simogatni kezdte… őrjítő volt.

-Srácok, muszáj ezt most? Ha inkább ágyban lennétek egéz nap, azt is megértem, csak akkor most döntsétek el!-közölte velünk a barátnőm kissé mérgesen, mi pedig nagy szemekkel néztünk rá.

- Jólvan! Nem kell mindjárt felhúznod magad! - vágtam oda. Rosszul esett, s így inkább kerestem teendőt. - Gyere Seb aadig előkészítjük a terepet, míg ők esznek. Ne legyünk láb alatt..

-Liz, várj! Nem úgy gondoltam, ne haragdj kérlek! Sajnálom!-sírta el magát.

- Addig átöltözünk, és előkészülünk... egyetek csak. - közöltem egy kissé szárazon, s kíhúztam magam után Páromat a konyhából.

A délelőtt nagyon gyorsan eltelt. A fiúk fenn festegettek, én főztem az ebédet, hogy a dolgos emberkéknek legyen mit enni. Gina meg egész nap rohangált. Hol a fiúkat osztotta le, hogy lassan haladnak, vagy nem jól csinálják, hol engem. Már kezdett nálam elszakadni a cérna. Fogalmam sem volt, hogy a fiúk miképp bírhatják odafenn…

-Liz, oda fo kozmálni a rizs, kavard már meg légy szíves!-vetette oda flegmán, mikor ismét belépett a konyhába.

- Azonnal megcsinálom! - vágtam hozzá ridegen - De te is megkeverhetnéd...

-Nem hiszem, hogy sok mindent kértem!-vetette oda  flegmán. Nem értettem, hogy mi van vele, de nem tetszett, amit csinált.

-Nem hiszem, hogy sok mindent kértem!-vetette oda  flegmán. Nem értettem, hogy mi van vele, de nem tetszett, amit csinált.

- Elegem van! Megnézem Sebet! - kzöltem tény szerűen. Egyszerűen szükségem volt rá... a közelsége minidg megynugtatott.

-Most mégis miből?-kiabált utánam.

Nem foglalkoztam vele, úgy rohantam fel a lépcsőn, mintha kergetnének. Szükségem volt rá, nagyon. Ahogy beléptem a szobába egyszerre rám kapta a tekintetét, s én hozzá mentem, és a karjaiba bújtam. Nem érdekelt, hogy összeken a pólójára kent rózsaszín festékkel.

- Én ezt egyszerűen nem bírom… - suttogtam elkeseredve.

-Liz, mi történt?-nézett rám Kimi meglepetten, és letette a kezében lévő festőhengert.

- MI történt Gyönyörűm? - lett Párom hangja kétségbeesett.

- Én ezt egyszerűen nem bírom, amit Gina művel. Egész délelőtt parancsolgat, leoszt, semmi sem jó neki... - szipogtam.

-Én.....Én nem is értem miért ilyen. Hiszen te is tudod, hogy ő nem szokott így viselkedni.-rázta a fejét értetlenkedve a Jégember.

- De miért velem csinálja ezt? Megbántottam? Tettem valamit? - távolodtam el Sebtől, ő meg letörölte a kibuggyanó könnyeket az arcomról.

-Liz.....-hallottam meg hirtelen az emlegetett hangját, és rögtön az ajtó felé kaptam a pillantásom.

- Tudom, megyek már! - vágtam oda - Seb igyekezzetek, mert ha kész a szoba, szertnék haza menni. - néztem Páromra könyörgően.

- Oké, rendben van Kicsim… - cirógatta meg az arcomat.

-Én…..csak szerettem volna bocsánatoto kérni, és tőletek is fiúk. Tudom, hogy nagyon bután viselkedte, nem szabadott volna így beszélnem veletek, de én tényleg nem akartam, hidjétek el. Sajnálom!-hajtotta le a fejét.
-Óhh ne aggódj, már nem zavarunk sokáig itt, csak nem akarjuk hogy Kiminek egyedül kelljen befejeznie ezt!-közöltem ridegen. Rosszul esett a délelőtti viselkedése.
-Ne haragudj Liz, nagyon sajnálom az egészet!-suttogta, aztán sarkon fordult és újra a földszintre ment.
-Most még ő sértődik meg, és azt várja, hogy utána megy mindenki?-masszíroztam a halántékomat.-Ez már nekem is sok….-ráztam a fejem.
-Biztos vagyok benne, hogy nem várja el ezt.-Tudom, hogy én rövidebb ideje ismerem őt, mint te Liz, de ő nem ilyen, és biztosan kell lennie valaminek, ami ilyet váltott ki belőle…..-vágta oda.
-Nem érdekel, akkor sem fogok meglaáznkodni előtte!-fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt.
-Reendben, igazad van, legyen így! De én akkor is utána megyek, mert tudom, hogy szüksége van rám…..-közölte határozottan, aztán letette a festős cuccokat és a Kedvese után indult.
-Várj meg!-kialtottam utána.-Én is jövök!-értem utol a lépcsőmél.
-Meggondoltad magad?-nézett rám meglepetten.
-Meg, de csipkedd már magad!-toltam lefelé a lépcsőn.
-Most hova sietsz?-nyíltak tágra a szemei.
-Sok a duma! Most  abarátnődet akarod megvigasztalni, vagy velem akarsz csevegni?-kérdeztem tőle szúrósan.
-Oké, befogtam!-válaszolt félvállról, aztán a konyha felé indult, ahol Kedvesét vélte megtalálni.
-Gina, mi történt? Ne haragudj azért amit mondtam az előtt……
-Liz, te ne kérj bocsánatoto, semmi okod rá! Én voltam egy buta, hisztis liba. Megértem, ha végérvényesen megharagudtál, nem viselkedtem barátnőhöz méltóan. Annyira sajnálom! Ne haragudj!-pityergett.
-Ez nem igaz, nekem sem lett volna szabad olyan csúnyán beszélnem veled, holott nem is tudom mi a baj.
-Liz, az Istenért! Te ne kérj bosánatot! Semmi okod rá, én volta az ostoba, és csak annyit kérek, hogy ha valaha is meg tudsz, akkor bocsáss meg nekem!-suttogta.
-Itt most nem rólad van szó, hanem arról, hogy Veled mi van!
-Én…..én nem tudom. Olyan furán érzem magam egész nap, és sokszor az érzéseimet sem tudom kontrollálni!-hajtotta le a fejét szomorúan.
-Akkor nem kellene orvoshoz menned?
-Kicsim, miért nem szóltál, hogy nem vagy jól?-kérdezte tőle a párja aggódva, miközben átkarolta őt.
-Nem, nem akarok orvoshoz menni. Minden rendben van, jól vagyok!-magyarázta.