71. rész

Gina

Másnap reggel, mintha valahonnan messziről kopogást hallottam volna, de azt hittem ez csak egy álom, így nem is foglalkoztam vele, azonban, amikor a szobaajtó hatalmas robajjal kivágódott, felpattant a szemhéjam.

-Jó reggelt!-harsogta a személyi edzők gyöngye a szobába belépve.

-Mark!-nyögött fel Kimi fájdalmasan, és a fejére húzta a takaróját.-Hány óra?-motyogta álmosan, miközben az arcát a vállamba temette.

-Hét óra 10 perc, úgyhogy éppen ideje, hogy felkelj……illetve keljetek!-tette hozzá meglepetten. Azt hiszem ekkor vett észre engem.-Szóval kibékültetek?!-jelent meg egy mindentudó mosoly az arcán, nekem pedig magasra szaladt a szemöldököm.

-Szóval tudsz rólunk?-kérdeztem meglepetten.

-Gina, amiről én nem tudok, az nincs is!-közölte fülig érő vigyorral.

-Jajj Mark!-nevettem, és kissé nehézkesen, de felültem az ágyban. Szó, mi szó, elég nehezen ment a mozgás az átszeretkezett éjszaka után.

-Adjatok még egy órát, és mindenre tettre kész leszek!-közölte a párom továbbra is motyogva, miközben hasra fordult.

-Na persze, még mit nem? Ha az éjszaka tettre kész voltál, most is legyél az!-közölte Mark erélyesen, nekem azonban piros lett az arcom a mondata után. –Gyerünk Kimi!-fogta meg a párom lábát, és elkezdte őt kihúzni az ágyból, az én hangos kacagásommal övezve persze.

-Te rabszolgahajcsár!-morogta Kims mérgesen, már az ágy előtt ülve.

-Én mondtam, hogy ő fog kirugdosni az ágyból.-suttogtam a fülébe roppant elégedetten, miután átmásztam az ágyon. Hirtelen elkapta a karom, lehúzott magához, úgy hogy én pont az ölébe kerültem, és szenvedélyesen megcsókolt.

-Na jól van galambok, ezt majd este folytatjátok!-rondított bele Mark a meghitt pillanatainkba azzal, hogy megfogta a kezem és egy könnyed mozdulattal felhúzott a szőnyegről.

-Hééékás!-kiáltottam fel duzzogva.

-Én mondtam, hogy ő fog kirángatni az ágyból!-öltötte rám Kimi a nyelvét, aztán ő is felpattant a földről.

-Hát jó, ha már így elvetted tőlem a lehetőségét annak, hogy Kims ágyba hozza a reggelimet, akkor megyek és készítek valamit!-sóhajtottam fel színpadiasan.

-Óhh miattunk ne fáradj, mi úgysem reggelizünk. Megyünk futni!-vigyorgott elégedetten a személyi edző.

-És miután kikészített ez a hajcsár, én megyek Zürichbe, intézni Leena papírjait!-mosolyodott el a mondat végére a párom.

-Rendben!-bólogattam.-Akkor én elmegyek bevásárolni, meg szétnézek még egy kicsit, lehet, hogy veszek ezt-azt a lányod szobájába, és hazafelé talán Lizékhez is beugrom.-vázoltam fel az eltervezett programomat.

-Vidd el a Mercit, a kulcsa ott van az előtéri kisszekrényben, és odaadom a……

-Kimi, ne!-intettem le.-Nem akarok a tiéddel….-suttogtam a mondat végét, és éreztem, hogy megint elpirultam. Annyira kínos volt ez az egész.

-Kérlek Gina!-nézett rám esdeklően.

-Jól van!-egyeztem bele nagy esre-hitre, de nem szívesen tettem azt. Nem akartam, hogy ő tartson el, hogy mindent ő fizessen, de jelen helyzetben nem tudtam sok mindent tenni. –Akkor később találkozunk!-mosolyogtam rájuk, aztán megcsókoltam Kimit.-Sziasztok!-köszöntem el tőlük és a dolgomra indultam.

Órákig nézelődtem a bevásárlóközpontban, ugyanis minden lakberendezési, gyerek ruházati és játékboltba is benéztem, ezen kívül persze vásároltam a konyhára, ugyanis mindenből kifogytunk már, és a ma esti vacsorát sem tudtam volna elkészíteni.  Miután bepakoltam az autóba a sok-sok nehéz szatyrot, beültem és indultam Lizékhez. Az Infiniti a ház előtt állt, így feltételeztem hogy otthon vannak, és miután leálltam a kocsival a járda mellé, az ajtóhoz indultam. Becsengettem, és sokat nem is kellett várnom, ugyanis néhány másodperc múlva egy mosolygós Sebastiannal találtam szembe magam.

-Szia Gina. Mi járatban?-kaptam tőle két puszit.

-Szia Seb. Csak gondoltam benézek hozzátok. Rosszkor jöttem?

-Nem-nem, dehogy, gyere csak. Liz ebédet főz éppen, örülni fog Neked!-mosolygott és félreállt, hogy bemehessek a házba.

-Hahó!-kukkantottam be a helyiségbe, ahol éppen a barátnőm sürgött-forgott és szorgosan főzőcskézett.

-Gina!-kiáltotta meglepetten a nevem.-Jajj de jó, hogy látlak!-léett oda hozzám és megölelt engem.-Csodásan nézel ki, és majd ki csattansz a boldogságtól.-nézett végig rajtam elégedetten.

-Mert boldog is vagyok Liz! Annyira csodás, hogy helyre jöttek a dolgok Kimivel!-áradoztam.

-Olyan jó látni, hogy vidám vagy, hogy ismét csillognak a szemeid. Megérdemled, hogy végre boldog vagy!-mosolygott rám kedvesen.

-Köszönöm!-néztem rá hálásan.-És 6 nap múlva még boldogabb leszek majd!-tettem hozzá mosolyogva.

-Nocsak, hogyhogy?-kérdezte kíváncsian a konyhába visszatérő Seb.

-Háát…bővülni fog a mi kis családunk!-mosolyodtam el, miközben nekidőltem a konyhapultnak.

-Hogy????? Terhes vagy?????-kiáltott fel a barátnőm döbbenten.

-Liz, egy kisbaba 9 hónap múlva érkezik meg, nem pedig hat nap múlva!-jegyezte meg óvatosan Seb.

- Tudom... de akkor nem értem... fejtsd ki mert valahogy elég kétértelmű ez a mondat...-nézett rám teljesen összezavarodva.
- Kimi elmondta... – fordultam Sebhez, mert tisztában voltam azzal, hogy Ő tudja az igazságot.

- Igen? - lepődött meg a német.

- Mit mondott el Kimi??? - zárta el a sütőt barátnőm. Azt hiszem sejthette, hogy nem lesz ez könnyű beszélgetés.

 - Szerintem ülj le Kicsim. - kezdte óvatosan Seb.

-Én is csak tegnap előtt tudtam meg a dolgot, amikor megbeszéltük Kimivel, hogy nem lesznek ezentúl titkaink egymás előtt, és  nagyon meglepődtem.......

-Gina, mondd már, mert megőrjít ez a tudatlanság!-parancsolt rám Liz.

-Kiminek van egy lánya.

- HOGY MIJE VAN???????????????-szaladt magasra a barátnőm szemöldöke.

-Egy kislánya.....-erősítette meg az imént elmondottakat Sebastian.

- TE TUDTAD EZT?????-kapta a fejét a német felé.

-Én vagyok a keresztapja.-felelte roppant óvatosan a párja.

- Hogy....???? – suttogta maga elé döbbenten.

-Én vagyok az egyik keresztapja, és Ramiék mellett, persze.-magyarázta a barátnőmnek.

- Te... azt mondtad nem lesznek titkaink egymás előtt... - nézett szomorúan a Párjára - mégis hazudtál nekem...

-Liz, Kicsim.....-guggolt le elé, és megfogta a kezét.-Nem mondhattam el, Kimi megesketett, hogy tartani fogom a számat!-próbált meg Liz lelkére beszélni. Tudtam, hogy nekik sem egyszerű ez most.

-De...- húzta kis kezét és törölte le az arcáról a könnyeket - Espooban is azért adtad Kiminek a csomagot igaz? - nézett rá könnyes szemekkel.

-Igen, azért.-hajtotta le a fejét.-Annyira sajnálom Liz, bocsáss meg nekem kérlek.

-Ne haragudj, én voltam tapintatlan. Bele kell törődnöm, hogy van életed rajtam kívül is. - törölgette az arcáról a könnyeket.

-Nem Liz, nekem te vagy az életem, de ezt nem mondhattam el, mert elárultam volna ezzel a barátomat!-suttogta.

-Seb... - borult a nyakába - ne haragudj... kérlek... bocsáss meg nekem... nagyon szeretlek... - zokogott a vállán.

-Semmi baj Gyönyörűm, nincs semmi baj!-simogatta nyugtatóan a hátát, közben pedig rám emelte a tekintetét. Szomorú mosoly ült ki az arcomra, és hagytam, hogy ezt ők ketten lerendezzék maguk között.

- Hány éves? - nézett ránk barátnőm, de nem engedte el Sebet egy pillanatra sem.

-Október 16.-án töltötte be a hármat!-adtam meg a választ kedvesen, miközben leültem mellé egy üresen álló székre.

- Akkor egy édes kis Hercegnő... - lágyult el a hangja - És hogy hívják?

-Leena Anélia.-feleltem ismét én, közben mosolyra húzva a számat.

- Oh... milyen szép név... –mosolyodott el, és végre Seb is helyet foglalt mellettünk, de Lizt az ölébe húzta.

-De Gina, én nem értem, hogy miért veszitek magatokhoz. Hiszen eddig olyan jól megvoltak Laurával Porkallában.-nézett rám értetlenkedve Seb.

- Laura? Ő ki? – ingatta a szemeit közöttünk a barátnőm.

-Az édesanyja, de nem ő Kimi volt felesége.-feleltem.-Finnországban élnek, és eddig nem volt semmi gond, a sajtó sem szimatolt ki semmit, de Laura beteg lett.-hajtottam le szomorúan a fejemet és éreztem, hogy gombóc nő a torkomban.

- Istenem! Súlyos? - nézett rám Liz, de közben Sebet figyelte aki rettegve nézett rám, félt a választól.

-Rákos, a végső stádiumban van!-válaszoltam akadozva és legördültek az első könnycseppek az arcomon.

- Istenem! - suttogta barátnőm, és azonnal a karjaiba zárta párját, mert látszott rajta, hogy megviselte a hír.

-Az nem lehet, hogy Laura......-halkult el, és ahogy ránéztem, láttam, hogy könnyek csillannak meg a szemében.

- Gondolj arra, hogy Leena itt lesz a  közeledben... többször láthatod... - suttogta Liz Sebnek, miközben simogatta a hátát, és apró csókokat adott az arcára.

-De Liz, annak a kislánynak az édesanyja nélkül kell felnőnie.....-suttogta fájdalmasan.

- Itt leszünk mellette, hogy valamelyest próbáljuk azt az űrt betölteni amit egy anya hiánya jelent. Sosem tudjuk teljes mértében Őt pótolni, de megteszünk mindent, hogy Leenának könnyebb legyen. Rád is nagy szüksége lesz... - simogatta az arcát, és szerelmesen nézett rá. Az előbbi szomorúság a szeméből már eltűnt.

-Így van Seb, igaza van a barátnődnek!-mosolyogtam rá.-Nehéz lesz, főleg neki, de most mellette kell lennünk, és segíteni, hogy könnyen megszokja az új helyet. Én nem is ismerem őt, de az első pillanattól kezdve anyaként kell vigyáznom rá, gondoskodnom róla. Tudom, hogy nehéz lesz, de majd csak belejövök.-vontam meg a vállam.

- Nagyon nehéz lesz, de rám számíthatsz! - lelkesedett be Liz - És a szexi keresztapucira is... - próbált csipkelődni a párjával.

-Szavadon foglak titeket!-kacsintottam rájuk nevetve.