102. rész

Sziasztok! :) Ne haragudjatok, hogy kicsit sokára, de meghoztuk az új részt! :) Reméljük tetszeni fog Nektek! Puszi Szabus & Gina

Gina

-Hát újra itthon!-sóhajtottam hatalmasat, amikor a házunk nappalijába belépve,  ledobtam a kezemben lévő táskát és kíváncsian néztem körbe, hogy változott-e valami amíg nem itt.voltam

-Nélküled üres volt ez a ház!-ölelt át hátulról a párom, és az egyelőre még lapos hasamat kezdte óvatosan simogatni.-Hiába járkáltam itt fel-alá, egyszerűen nem találtam a helyem, mert te nem voltál itt velünk.-hajtotta a fejét a vállamra.

-Úgy érzem, le akarsz venni engem a lábamról ezekkel a bókokkal.-sandítottam rá, de azért elvigyorodtam.

-Én csak az igazat mondom.-mosolygott rám szerelmesen és gyengéden megcsókolt.

-Leenat mikor hozza haza Elza néni?-kérdeztem hirtelen, témát váltva ezzel. Szerencsénkre, a szomszédunkban egy tündéri idő hölgy lakott, így amikor nekünk valami dolgunk volt, Lizék pedig nem voltak otthon, akkor is tudtuk kire bízni a kis hercegnőt.

-Hát, szerintem úgy két óra múlva. Miért?-pislogott rám értetlenkedve.

-Akkor meglepem őt azzal, hogy elkészítem a kedvenceit!-mosolyodtam el.-Csak kérlek hívd fel Elza nénit és mondd meg neki, hogy ne adjon ma neki ebédet, mert szeretném ha itthon enne.-adtam a páromnak egy kis feladatot, ő pedig helyesően bólogatott, és már kereste is elő a telefonját.

-Szólok nekik, aztán felviszem a cuccaidat a hálóba és jövök segíteni!-vázolta fel a programját, aztán egy röpke csókot nyomott a számra, majd a dolgára indult, én pedig a konyhába mentem, hogy feltérképezzem a terepet, majd nekilássak a főzésnek. Meg kellett állapítanom, hogy Kimi igencsak felforgatta a konyhát a főzési kísérletei során, de nem bántam, mert ez is csak azt mutatta számomra, hogy milyen gondoskodó apuka, hiszen ha sikertelenség koronázta a próbálkozásait, a szándék akkor is meg volt benne hogy meleg ételt tegyen a lánya elé. Szerencsére minden alapanyag megtalálható volt otthon, így máris nekifogtam az ételeknek, amik az én kis drágáim kedvencei. Időközben Kimi is csatlakozott hozzám és mivel kukta üzemmódban jobban üzemel, mint főszakácsként, hasznomra vált a ténykedése. Bő másfél óra múlva már minden a tűzhelyen rotyogott, vagy a sütőben sült, és bár kicsit elfáradtam, izgatottan vártam már, hogy Leena végre hazaérjen. Éppen a sütit vettem ki a sütőből, amikor csengettek, majd hallottam hogy nyílott az ajtó, de hamarosan be is csukódott.

-Apuciiiiiiiiiiiiiii! Segíts lehúzni a cipzáromat!-hallottuk meg hirtelen a kislány kiabálását, mire mindketten elnevettük magunkat, és Kimi már indult volna, de én megállítottam.

-Majd én.-mosolyogtam rá, aztán letettem a sütőkesztyűt a pultra és egy nagy levegőt véve elindultam az előtér felé. Ahogy megláttam az én kis drágámat, egy kis ideig meg sem tudtam szólalni. A falhoz támaszkodtam és csak figyeltem a ténykedését. Olyan jó érzés volt nézni őt, ahogy a kabátjának cipzárjával játszadozott, és a göndör szőke fürtjei közben önálló életet élve ide-oda himbálóztak, és a száját éppen úgy tartotta, ahogy az apukája, amikor éppen morcos. Mindez a sok kedves dolog mosolyt csalt a arcomra.

-Én nem leszek jó?-kérdeztem csendesen, mire ő hirtelen felemelte a buksiját és nagyra nyíltak a gyönyörű kék szemei.

-Anyuciiii!-kiáltotta boldogan, miközben hozzám rohant és szorosan átölelte a derekam.

-Éde kicsikém!-simogattam a fejecskéjét, majd leguggoltam az ölelésében, ő pedig átkarolta nyakam.

-Annyira hiányoztál Anyuci!-szipogta.

-Te is nekem Csöppségem! Te is nekem…-öleltem őt magamhoz jó szorosan és behunytam egy kicsit a szemeimet, hogy az emlékezetemben mélyen elraktározhassam ezeket a csodás pillanatokat.-Most már itt vagyok, és soha-soha többet nem hagylak magadra!-suttogtam a fülébe gyengéden. Lassan eleresztett engem és a két csöpp keze közé fogta az arcomat.

-Miért sírsz Anyuci? Szomorú vagy? Vagy megbántottalak?-szomorodott el.

-Nem vagyok szomorú, inkább boldog vagyok Kicsim, nagyon boldog, mert végre megint itt lehetek veletek.-simogattam meg az arcát.-Ezek csak örömkönnyek!-mosolyogtam rá.

-Olyan jó, hogy megint itt vagy, és hogy a kistesóm is itt van!-bújt oda a hasamhoz hirtelen, de akkora volt a lendülete, hogy én fenékre csüccsentem, Leena pedig rám esett. Mindketten vidáman nevettünk fel.

-Kicsim!-hallottam meg magunk mögött Kimi hangját.-Azért picit óvatosabban szeresd a kistestvéredet és Anyucit!-korholta finoman a lányát, de azért ő is elnevette magát a csetlő-botló magánszámunkon.

-Bocsi Apu!-sütötte le a szemeit a mi kis drágánk.-Csak úgy örülök hogy Anyuci itthon van!-ragyogott fel ismét az arca.

-Hát ennek én is nagyon örülök!-mosolygott ránk kedvesen, miközben a kezét nyújtotta és felsegített engem a taposóról. Leena eközben már felpattant onnan.

-Ne ülj ott a hideg kövön olyan sokáig. Nem akarom, hogy baj legyen!-nézett rám Kimi aggódva.

-Igaza van Apucinak, nem szabad hogy itt ülj, mert még bajod lesz. És nem akarom hogy te vagy a kistestvérem betegek legyetek!-jelentette ki határozottan.-Úgyhogy tessék szépen aludni menni!-parancsolt rám roppant erélyesen, és azt hiszem kijelenthetem a páromnak és nekem is a padlón kötött ki az állunk. Mire feleszméltem, a lányom már a lépcső felé tolt engem, én azonban megállítottam.

-Na jó, kössünk alkut.-álltam meg előtte csípőre tett kézzel.

-Az mi?-nézett rám nagy szemekkel.-Nem, akkor sem!!-legyintett, holott nem is tudta miről beszélek, majd felvette ő is azt a pozíciót, amelyiken én álltam.

-Hmm, akkor sem ha egy isteni ebéd csak rád vár az étkezőben?-eresztettem meg felé egy bájos mosolyt.

-De ugye nem Apuci főzött?-kérdezett vissza gyanakodva.

-Ő csak kuktáskodott, becsszó, én voltam a főszakács.-nevettem, a párom viszont felhorkant a lánya megjegyzésén.

-Na jó, akkor talán…-játszotta hogy gondolkodik. De utána alszol!-tette hozzá szigorúan.

-Veled?-pislogtam rá bájosan.

-Na jó, legyen!-adta meg magát végül.

üzletasszony.-nevettem és a kezét megfogva, előbb a mosdóba vittem, hogy lecsutakoljuk a mancsait, aztán az étkezőbe mentünk, ahol időközben Kimi már megterített hármunknak. A gyümölcsleves és a sült husi burgonyakrokettel persze megint és még mindig a trónról letaszíthatatlan kedvenceknek bizonyultak a mi kis hercegnőnknél. Láttam Kimin, megkönnyebbült, hogy Leena újra rendesen eszik és még az utolsó morzsaszemet is villám tempóban eltűnteti a tányérjáról.

-Anyuci, ez nagyon finom volt. -közölte kifújva a levegőt, miután az utolsó falat husit és krumplit is eltűntette a tányérjáról.

-Ennek örülök, de azért remélem még tudsz felszabadítani egy kis helyet a pocidban, mert van itt még egy kis meglepetés számodra!-kacsintottam rá.

-Micsoda?-nézett rám kíváncsian.

-Mindjárt megtudod, csak előbb összeszedjük a piszkos tányérokat.-mosolyogtam rá kedvesen, és mire én felálltam, hogy elkezdjem ezt megtenni, addigra Kimi már nagyon figyelmesen megtette ezt helyettem és a konyhába vitte az edényeket.

-Anyuciiii, mi az? Milyen meglepi?-harsogta a kérdést türelmetlenül.

-Remélem szereted még az eperkrémes csokitortát, mert egy szép nagy csak rád vár!-léptem be az étkezőbe az említett édességgel és leraktam elé az asztalra.

-Juhééééé! Epres csokitorta, nyamiii!-nyalta meg a száját, amin mi ismét csak nevetni tudtunk Kimivel.

-Szóval van még hely egy szeletnek?-kérdeztem, mintha nem tudnám a választ.

-Nanááá!-pislogott ártatlanul és már tartotta is a tányérját. Kuncogva vettem a kezembe a kést, aztán vágtam neki egy darabot, amit rögtön habzsolni kezdett.-Ez nagyon fincsi!-mondta teli szájjal miután belapátolt néhány falatot.

-Ahh, tudtam én hogy szereted!-legyintettem színpadiasan, majd én is tovább folytattam az evést.

-Köszönöm Anyuci, minden nagyon fincsi volt!-pislogott rám hálásan, amikor végzett a tortaszelet elpusztításával is.

-Boldog vagyok hogy örömet szerezhettem neked Kicsim!-simogattam meg az arcát, miközben ő éppen egy hatalmasat ásított.

-Azt hiszem a hercegnőnek ideje lenne aludni egy kicsit!-jegyezte meg mosolyogva a büszke apuci.

-De csak akkor ha Anyu is jön! Megígérte!-ingatta közöttünk a tekintetét

-Menj csak Te is nyugodtan Szívem!-fogta meg a kezem gyengéden.-Leenanak igaza van, szükséged van a pihenésre. Ezt meg bízd csak rám, majd elmosogatok!-bökött a fejével a piszkos edények felé.

-Hát jól van, legyen, nem tudok nektek ellenállni!-öltöttem rájuk a nyelvem.-Aztán majd a délutáni szieszta után elmondjuk neki ezt is.-súgtam a páromnak, és megmozgattam a gyűrűsujjam, hogy tudja miről beszélek.

-Mindenképpen!-csókolt meg.-Na indulás Lányok!-terelgetett miket a lépcső felé.-Szép álmokat Nektek! Aludjatok jól!-először Leenanak adott egy hatalmas, cuppanós puszit, majd én kaptam tőle egy forró csókot és utunkra engedett minket. Kivételesen a hálóba vittem a kis hercegnőt is, mert szerettem volna már a kényelmes kis ágyunkban aludni, másrészt meg aztán így kényelmesebben elfértünk. Mindketten bevackolódtunk a párnák és a takarók közé, és ahogy egymással szemben feküdtünk, Leena szorosan hozzám bújt.

-Szeretlek Anyuci!-suttogta álmosan.

-Én is szeretlek téged kicsim! Szép álmokat! Aludj jól hercegnőm!-pusziltam meg a pofiját, aztán én is lehunytam a szemeimet és nemsokára már a boldogság csodálatos felhőjén ülve repültem Álomországba.