101. rész

Sziasztok!

Ne haragudjatok a  kihagyás miatt, és nem is akarunk túlságosan szabadkozni a miértek miatt. Tudjunk, hogy az utóbbi időben eléggé elhanyagoltunk titeket, amit nagyon sajnálunk.

Itt van most a nyár,és megpróbálunk egy kis rendszerességet vinni a dologba, hiszen már nincs oly sok, s vége ennek a történetnek. Túlságosan húzni sem akarjuk, hogy úgy tűnjön nektek, mint aminek sosem lesz vége...

Bízunk abban, hogy elnyeri a tetszéseteket.

Pusz: szabus&Gina
Ui: bocsánat, amiért rossz részt tettem ki köszönöm, hogy szóltál. Úgy látszik nekem is megárt a  meleg. Bocsi még egyszer. szabus

(Liz)

Szombaton szabadedzés után, már eléggé hiányoltam Sebet, s úgy döntöttem megnézem, merre kószál, vagy épp melyik újságírót borítja ki a válaszaival, amelyek rám vonatkoznak. Több csapattagot kérdeztem merre látták, mire Tommi tudott csak felvilágosítást adni, hogy Christian irodája felé mászkált. Ahogy odaértem az iroda ajtaja elé megtorpantam, mert nyitva volt, s beszélgetések foszlányai szűrődtek ki.

- Seb figyelj rám, tudom, hogy szereted Lizt, de azért gondolkodj. – lapultam továbbra is meg az ajtó mögött, mert kíváncsi voltam, hogy mit akar ebből az egészből Christian kihozni. Tudtam, hogy nem szép dolog hallgatózni, és én nem is szoktam. Lehet a kicsik a bűnösök ezért. – Hány hónapja ismered? Seb… terhes, gyerekeitek lesznek! Innen nem lesz már visszaút! 23 éves vagy… most leszel 24. Nem hiszem, hogy Anyukád azt szerette volna, hogy ilyen fiatalon legyél Apuka!

- De Christian… - kezdett bele a Párom, de a főnökünk leintette.

- Most hallgass végig! Nekem is van egy lányom, aki egy vad szerelemből született, te is tudsz róla. – ekkor szaladt magasba a szemöldököm – De kérlek, gondold végig! Nagyon fiatal vagy, és én megértem, hogy nagy most a szerelem, de mi lesz 5 év múlva?! Liznek teljesen mások már az igényei, mint neked. Ő, közel a harminchoz…

- Christian ezt most fejezd be! – csattant fel Seb. – Én soha nem szóltam bele a te életedbe, és én sem szeretném, hogy az enyémbe beleszólj. Szeretem ezt a lányt. – lágyult el a hangja – És nem fogom megengedni senkinek, hogy tiszteletlenül beszéljen arról az emberről, aki nekem az életet, a jövőt jelenti! Még neked sem! Gyerekeink lesznek… igen… és akkor mi van? Mi változik meg a csapatnál? Mert szerintem semmi! Azon kívül, hogy nekem lesz egy stabil pont az életemben, mégpedig Ők! Nézz rám! Magadnak is hazudsz, ha azt mondod nem változtam! Sokkal összeszedettebb vagyok… talán még soha nem voltam mentálisan ennyire erős! Ezt mind neki köszönhetem… és nem fogom engedni, hogy bántsátok Őt…

- Seb félreértesz! Én csak segíteni szeretnék neked. – lett megbánó a hangja.

- Ha segíteni akarsz, akkor készíts fel mindenkit, hogy jövőre lehet, hogy egy szuper szexi Anyuka, és két kis törpe teszi nálunk a tiszteletét. – hallottam a hangján, hogy vigyorog.

Bennem azonban csak Christian monológja maradt meg. Tönkreteszem Seb életét, nálam sokkal jobbat érdemel. Ráakaszkodom, én is és a gyerekek is. Sírásomat alig bírtam visszafogni, az aprócska tárgyalóig. Tudtam, hogy ritkán járnak erre délelőttönként, hisz mindenki már az időmérőre összpontosít. Seb is mindjárt elmegy öltözni, és már koncentrál.

Ahogy leültem az egyik székre, nem bírtam már türtőztetni a sírásomat. Az asztalra borulva zokogtam. Folyamatosan az kattogott az agyamban, hogy terhére vagyunk Sebnek, mind a hárman. Tönkre fogjuk tenni a karrierjét! Nem érdemlem meg Őt! Sokkal jobbat érdemel nálam!

Éhes és szomjas is voltam, meg tudtam, hogy mennem kellene, mert keresni fognak, de semmi kedvem nem volt kibújni a rejtekhelyemről. Fogalmam sem volt róla, hogy mennyi ideje is lehettem benn, de egyszer csak kivágódott a tárgyaló ajtaja, és Tommi robbant be.

- Hála az égnek Liz, hogy megvagy! Seb már az egész paddockot fel akarta forgatni… - jött közelebb, de csak akkor látta vörös szemeimet. – Miért sírsz? – döbbent meg. – Ki bántott? Mi a baj? Rosszul vagy? A kicsikkel van valami? – lett aggódó egyszerre, hisz Ő az egyetlen jelenleg, persze Norberten kívül, aki tud róluk.

- Én… én… - nem tudtam, hogy elmondjam-e Tomminak – én tudom, hogy terhére vagyunk mind a hárman Sebnek! – bukott ki belőlem – Tönkre fogjuk tenni a karrierjét! – zokogtam fel hangosan. Tommi meg csak állt ott döbbenten.

- Honnan vetted ezt az őrültséget? – nézett rám csodálkozva.

- Hallottam… hallottam, hogy Christian is ezt mondja neki. – néztem rá könnymaszatos arccal. – És tudom, hogy igaza van. A kicsikkel együtt jobb lenne, ha elmennénk, és hagynánk, hogy építse tovább a karrierjét!

- Liz… ezt te sem gondolod komolyan… – nézett rám gyengéden.

- Ha itt mersz hagyni, én utánatok megyek! – szólalt meg Seb Tommi mögött.

- Seb… - suttogtam.

- Tommi menj ki légy szíves, Liznek most a fejébe kell vésnem, hogy Ő a legnagyobb csoda, ami történt velem eddigi életem során. – nézett barátjára, aki egy bólintás után magunkra hagyott minket.

- Hallottam, amit Christian mondott neked. – suttogtam, mialatt a kanapéhoz vezetett, majd az ölébe ültetett engem – Igaza van! A kapcsolatunk nincs erre még felkészülve. – simítottam végig a még lapos hasamon.

- Itt az a kérdés, te készen állsz-e erre. – fonódtak össze az ujjaink a pocimon. – Engem nem érdekel, hogy ki mit gondol a kapcsolatunkról… engem, azaz egy dolog érdekel, hogy szeretsz-e?

- Teljes szívemből… - suttogtam – és a két kis Vettelt is a szívem alatt. – gördült le egy könnycsepp az arcomon, de az ő mosolya egyre szélesebb lett.

- Én is szeretlek titeket. – adott egy csókot az ajkamra, majd a pocimra. – Neked köszönhetem azt, hogy ennyire magabiztos vagyok. Hisz itt körülöttünk, az otthonunkban minden a legnagyobb rendben van. Szeretjük egymást és csak ez számít. És nem érdekel, hogy mit beszélnek a hátunk mögött! Én csak veled tudom elképzelni az életemet. Egyszer már majdnem elveszítettelek, és nem akarom többször azt a fájdalmas, mindent elsöprő érzést, amely a hiányod okozza.

- Seb… - bújtam hozzá – szeretlek.

- Én is téged Kicsikém. – csókolt bele a nyakamba, s az egyik kezével végigsimított a pocimon. – És a két sejtkupacot is.

- Olyan leszek, majd, mint egy bálna. – panaszoltam neki legörbülő szájjal.

- A legszebb bálna, akit valaha is láttam… - suttogta ajkaim közé, majd szenvedélyesen megcsókolt…