67. rész

(Liz)

Seb kopogott az ajtón, és hallottuk odabentről vékony hangon egy ’Szabad!’-ot. Én szorongattam Párom kezét, féltem attól, hogy barátnőm megharagszik rám. Kinyitottuk az ajtót, barátnőm ott ücsörgött az ágyon egy zsebkendőt szorongatva. Seb szólalt meg először…

- Bejöhetünk? – kérdezte halkan.

- Seb, én nem akarok megint itt zavarkodni, és nyugodtan elküldhetsz, megértem, ha…

- Hékás Gina! Örülök neki hogy itt vagy. Ez a gyönyörű szőkeség itt mellettem meg is ölne, ha ilyesmi akár csak megfordulna a fejemben is. A barátunk vagy. - telepedtünk le a barátnőmmel szembe.

- Köszönöm, hogy ilyen rendesek vagytok hozzám. - próbált ő valami mosolyféleséget az arcára erőltetni, de hiába, csak a könnyek peregtek tovább az arcán.

- Gina, beszélünk kell! Őszintén. - vált komollyá Seb arca.

- Mi az, amiről még nem tudok? - kérdezte színtelen hangon.

- Gina, most elmondok valamit, de lehet, hogy Kimi ezért meg fog haragudni. - nézett szomorúan barátnőmre. Én nem tudtam mást, mint szorongattam a kezét.

- Hol érdekel engem már, hogy ő miért haragszik meg? - vonta meg a vállát közönyösen, és a fájdalom helyett néhány pillanatig a düh költözött a szemébe.

- Gina én most a barátságomat Kimivel teszem kockára, értsd meg. - lett komoly a hangja.

- Jó, persze, értem. - válaszolta kissé ironikusan.

- Gina Liz mesélte mi történt… - kezdte, s én egyre kisebbre próbáltam magam összehúzni barátnőm előtt.

- Igen? Akkor most gondolom, megvan a véleményed rólam. - hajtotta le a fejét szomorúan.

- Nem-nem! Félreértesz! Elmondta, hogy találkoztál Jennivel…

- Na igen. Szép nő, és hamarosan gyereke lesz. Kimitől. - szűrte a fogai között a finn nevét, én pedig megszorítottam kicsit a kezét, hogy tudja, itt vagyok mellette.

- Gina Jenni már NEM Kimi felesége. - nyomta meg a nem szót direkt. - Elváltak, még akkor Matti még élt. - mesélte nyugodtan párom, s közben simogatta a kezemet.

- Mi? - kérdezte teljesen megütközve és tágra nyíltak a szemei. – De hát azt mondta, hogy…

- Kit érdekel, hogy az a Perszóna mit beszél! - lett kemény a hangja. - Gina hidd el köztük már egy ideje nem volt semmi. Az a gyerek nem Kimitől van.

- De akkor… nem értem…- suttogta maga elé, és láttam, hogy teljesen összezavarodott.

- Gina az a Nő - mondta gúnyosan - mindent elkövet, hogy tönkretegye Kimit. Most is szerintem erről van szó.

- És engem kell felhasználnia hozzá? - kapta fel egy kicsit a vizet barátnőm és szúrósan nézett Sebre.

- Nem, most az van, hogy tönkretette azt, ami köztetek kezdett kialakulni. Kimi kezdte kimutatni feléd az érzéseit… és pont jókor kellett neki megjelenni. - ütött egyet a lábára mérgesen, és én azonnal megsimogattam az arcát, mire a szemében eltűnt a düh, ahogy rám nézett.

- Nem kezdett kialakulni köztünk semmi. - közölte a barátnőm dühösen. - Én csak egy éjszakára kellettem neki, azt megkapta, és ezzel befejeztük. - közölte ellentmondást nem tűrően, és elfordította a fejét.

- Gina, kérlek, ne csináld ezt. Te magad mondtad, hogy levelet hagyott és virágot… - szúrtam közbe türelmesen.

- Ez igaz… - ismerte be. - De attól még semmit nem mondott el és csak kihasznált. - sóhajtott.

- Gina hisz még alig ismeritek egymást! Te mindent elmeséltél magadról neki? - próbáltam meggyőzni.

- Nem, de mikor meséltem volna? Amikor minden áldott nap veszekedtünk, vagy próbáltam őt levakarni magamról? - kérdezte indulatosan.

- Én nem ezekre az időkre gondolok… hanem Espoora… - próbáltam végre kinyitni a szemét.

- Espoo… - sóhajtott. - Akkor még azt hittem, hogy minden szép és jó lesz, és megint csak pofára esés lett a vége! - a mondat végére elhalkult és ismét könnyek szöktek a szemébe.

- Gina… kérlek. Tudom, hogy most ki fogsz nevetni, de próbáld meg Kimi szemszögéből nézni a dolgokat. Volt egy olyan felesége, hogy a jó Isten mentsen meg minden férfit egy ilyen nőtől. És akkor jöttél te. Jenni szöges ellentéte. A bájoddal, kedvességeddel levetted a lábáról. Gina nem tudom, mivel tudnálak meggyőzni, hogy ne gyűlöld Őt, de kérlek, ha valamit érzel iránta, akkor harcolj érte! Ne foszd meg magatokat, attól, hogy boldogok legyetek.

- Seb, én… én nem tudom… - sírta el magát újra. - Annyit kellett már eddig is küzdenem az életben és úgy érzem, nem bírnék talpon maradni egy újabb csatában. - zokogott fájdalmasa - Szeretném az ő szemével látni a dolgokat, sokszor kívántam, hogy bárcsak egy kicsit lehetnék a helyében, és rájöhetnék arra miért ilyen. Hogy megtudhassam, hogy kell őt szeretni… - suttogta, és egy kicsit felém mozdult, de aztán vissza akart táncolni, én azonban gyengéden megfogtam a vállait, és magamhoz öleltem őt.

- Gina most álltok még minden előtt! Tudom, hogy nem könnyű az élet, de senki sem mondta, hogy az! Tudom, én könnyen beszélek, hogy mellettem van egy olyan szépség, mint Liz, és minden nap hálát adok Istennek, hogy Ő szeret, és én szerethetem. - nézett rám gyengéden. - De hidd, el nektek is van jövőtök, csak akarnotok kell.

- Ezt mondod, ha rám nézel. De mit gondolsz akkor, ha Kimi szemébe nézel? - kérdeztem őszintén, Liz válla fölött pislogva rá.

- Ha az Ő szemébe nézek? Akkor azt mondanám, hogy kapja végre össze magát, mert ha nem figyel, akkor elveszíti élete szerelmét. Tessék, ezt mondanám neki. - válaszolt komolyan.

- Én… most mit mondjak erre Seb? - vonta meg a vállát szomorúan.

- Csak egy dolog érdekel. Szereted Őt? - nézett rá komolyan.

- Teljes szívemből! - suttogta, közben mélyen belenézve a párom szemébe.

- Akkor nem értelek titeket! Gina tessék harcolni a szerelemért! Ez nem jön könnyen, ezért harcolni kell! Nekem is meg kellett küzdenem Lizzel, hogy belássa ő is szeret, és nem számítanak a különböző tényezők körülöttünk. Egy dolog, ami számít, hogy szeretjük egymást! És nálatok is ez van. Gina, én nem akarlak győzködni, hanem arra kérlek, hogy gondold végig ami beszéltünk ma. - nézett rá gyengéden.

- Félek, hogy a szerelmem, az érzéseim viszonzatlanok maradnak, de nem felejtem el a szavaidat és ígérem, gondolkodni fogok rajtuk! - szipogta az ölelésemben.

- Köszönöm… én akkor megyek is… hagylak titeket beszélgetni, gondolom, van miről. - mosolygott ránk kedvesen. Mielőtt kiment kaptam egy röpke csókot és egy kacsintást.

- Olyan szerencsés vagy Liz! - sóhajtott fel a barátnőm.

- Tudom… - sóhajtottam nagyot. – Remélem, egyszer én is mondom ezt neked.

- Félek, hogy én soha nem fogom megtalálni ezt a fajta boldogságot. - pityergett.

- De megtalálod, csak jelenleg akadályok vannak előtte, amit le kell küzdeni, de nem egyedül. Ehhez két ember kell… Ugye tudod, hogy beszélned kell Kimivel? - néztem rá gyengéden.

- De nem most. Erre én még nem állok készen. - suttogta.

- Nem erőszak. Akkor beszélsz vele, amikor késznek érzed magad. - simogattam meg a hátát.

- Azt hiszem, haza kellene mennem néhány napra, hogy nyugodtan végiggondolhassak mindent. - bökte ki némi gondolkodás után.

- Ha úgy érzed, hogy ott jobb lenne, én nem állok utadba. Azt viszont tudnod kell, hogy nagyon fogsz hiányozni. - néztem rá szomorúan.

- Nem akarok most még a közelében se lenni, de nem mehetek haza, mert fontos elintézni valóim vannak a munkával kapcsolatban! - hajtotta le a fejét szomorúan.

- Akkor itt maradsz, nincs apelláta! Nem fogadok el kifogásokat. És még mielőtt elkezded, nem zavarsz! Seb örül neki, hogy nem vagyok egyedül, amikor nincs itthon. És én is örülök neki, hogy itt vagy velem. - néztem rá könyörgően.

- Hát, nem kezdek el még emiatt is kifogásokat keresni, mert tudom, megharagudnál érte, úgyhogy köszönöm. Nem lehetek nektek elég hálás ezért a sok jóért és kedvességért! - nézett rám meghatottan.

- Gina a barátunk vagy! Hát kiért tennénk meg mindent, ha nem a barátunkért? Drága… - néztem rá meghatottan.

- Köszönöm! - borult a nyakamba zokogva, én pedig nyugtatóan simogattam a hátát, aztán amikor a karjaim között elszenderedett, lefektettem, és betakargattam és reménykedve abban, hogy nyugodtan tud aludni, halkan kimentem a szobából és Lovagom keresésére indultam…

66. rész

(Liz)

Másnap édes cirógatásokra ébredeztem. Oda fordultam ahonnan ezeket kapni véltem, hátha lesz több is. S mikor a cirógatások után apró kis csókokat is kaptam nem bírtam ki szótanul.

- Mééééég… - suttogtam.

- Kis telhetetlen. – hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Persze, hogy az vagyok, ha rólad van szó. – nyitottam ki a szemeim, és ott vigyorgott mellettem.

- Fel kéne kelni, és reggelizni… Tommi nemsokára itt lesz. – osztotta meg velem a reggeli programot.

- Hát tedd azt. Én még szundizok, és utána veszek egy jó kis lazító forró fürdőt. – mosolyogtam rá szélesen, mire bosszús képet vágott.

- Te most komolyan aludni akarsz, míg én izzadok a kondiba? – kerekedtek ki a szemei.

- Igen!!! – vágtam rá vigyorogva.

- Nem lehetsz ilyen… - bújt oda hisztisen – együtt kell velem érezned…

- Miért is? – kötözködtem vele.

- Mert szeretsz… mert én vagyok a lovagod. Jó igaz fehér lovam nincs, de kocsim igen. – vigyorgott.

- Na jó te lovag, lásd kivel van dolgod, felkelek… - sóhajtottam hatalmasat, mire a mosolya még szélesebb lett. – De elmegyek zuhanyozni reggeli előtt… ebből nem engedek!

- Oké… - vigyorgott – addig én még alszok egyet…

- Ez nem ér! – csaptam a kezére, mire csak kacagott.

- Siess… - vigyorgott továbbra is – itt várlak…

A reggeli jó hangulatban telt, amit lassan lehetne tízórainak is nevezni, mert majdnem 10 óra volt, amikor nagy nehezen sikerült a konyhát rendbe tennem. Közben Tommi is befutott, így édes hármasban reggeliztünk meg. A fiúk úgy döntöttek, hogy elmennek futni, így én egyedül maradtam a nagy házban. Azon töprengtem, hogy fel kéne hívnom Ginát, amikor megszólalt a csengő. Kinyitottam az ajtót, és kikerekedett szemmel néztem kisírt szemű barátnőmmel szembe, aki mellett ott sorakoztak a bőröndjei is.

- Gina! Mi történt? – riadtam meg azonnal.

- Liz, én olyan hülye vagyok… - sírdogált.

- Gyere be… - tereltem be azonnal a nappali felé, és a bőröndöket is behúztuk. Leültettem, és belekezdtem.

- Akkor most elmeséled, hogy miért borultál ki ennyire? – ijedtem meg.

- Kimi… - szinte zokogta a nevét.

- Mit csinált? – kerekedtek ki a szemeim.

- Felültetett megint és kihasznált, becsapott! - beszélt elég rendszertelenül, és közben úgy potyogtak a könnyei, mint a záporeső.

- Hogy mit csinált? Mi történt tegnap este?

- Én… lefeküdtem vele… - zokogott olyan keservesen hogy abba nekem is belefájdult a szívem

- Gina… Istenem. Tudtam, hogy ez be fog következni. És durva volt? - a szívem majd megszakadt, attól, hogy szomorú.

- Nem. - rázta a fejét. - Gyengéd volt, kedves, türelmes, odaadó…

- Akkor nem értelek. Mi okozott neked akkor ekkora fájdalmat? - zavarodtam össze.

- Olyan szép volt az éjszaka, és reggel is hagyott nekem levelet, és rózsát is… - szipogott - Annyira boldog voltam, de aztán beállított a felesége… - buggyantak elő újra a könnyei.

- Kije? - merevedtem meg ültőmbe.

- Beállított egy nő, nagy pocakkal és azt mondta, hogy ő Kimi felesége, és bár eltávolodtak egymástól, a baba majd újra össze fogja hozni őket… - sírt tovább.

- Jézusom… - azt se tudtam, hogy mit mondjak neki. Hisz én tudtam az igazat! Mégse mondhattam el neki! Most mit csináljak? És kié a gyerek? Beszélnem kell Sebbel.

- Most mit tegyek Liz? Mondd, meg mit csináljak! - borult a nyakamba.

- Jaj Drága! Fogalmam sincs! – simogattam a hátát. Tudtam, hogy most én vagyok neki az utolsó mentsvár. - Itt maradsz egypár napot és kitalálunk valamit együtt, jó? - néztem rá bíztatóan. -  De tudod mit?! Főzök egy jó teát, és lefekszel az egyik vendégszobában. Alszol egy jót, azt hiszem, rád fér. Ha kedved van, vehetsz egy jó fürdőt is. - mosolyogtam rá bíztatóan, közben imádkoztam magamban, hogy Seb minél előbb hazaérjen.

- Képtelen lennék most lehunyni a szemeimet! - rázta a fejét szomorúan.

- Akkor pihensz egyet, és én itt leszek melletted. - fogtam meg bíztatóan a kezét, de fél szemmel az órát sasoltam. Mikor jöttök már?! - Különben sem fogadok el kifogásokat… úgyhogy nyomás... - mosolyogtam rá.

- Köszönöm! - pislogott rám hálásan aztán kicsit imbolyogva elindult a szobába, ahol múltkor is elszállásoltuk…

Miután elszállásoltam Ginát azonnal lementem a földszintre, és megpróbáltam hívni Sebet. A telefonja az étkezőasztalon szólalt meg. Megpróbáltam Tommit, ő meg ki volt kapcsolva. Na frankó! Most mit csináljak? A sírás határán álltam. Itt van a legjobb barátnőm, és én nem mondhatom el neki az igazat. Hogy kerülhetem én ilyen helyzetbe?! Tudtam, hogy most csak Seb tudna rajtam segíteni, de őt nem tudom elérni. Teljesen elkeseredtem, és leültem a konyhába az asztalhoz, és törölgettem a szemeimet. Gina volt eddig az egyetlen biztos pont az éltemben. Most ez kibővül Sebbel. De Ginához akkor is kötődök… különbséget nem tudok közöttük tenni és nem is akarok. Mind a ketten nagyon fontosak nekem.

- Liz!!! Kicsim!!! Megjöttünk! – hallottam meg a hangját Lovagomnak a bejárat felől, s azonnal megjelent mellettem – Liz! Mi történt? – lett azonnal aggódó a hangja – Miért sírsz Kicsikém? – simogatta az arcomat.

- Gina itt van… - kezdtem bele.

- Seb azt hiszem, én most megyek. – szólalt meg Tommi mellette – Ha bármiben tudok segíteni, szóljatok! Holnap 10-re itt vagyok! – s azzal távozott.

- Gyere… - húzott oda egy széket és ültetett bele az ölébe. Nem érdekelt, hogy most futott le egy hosszabb távot, közel akartam lenni hozzá. – Meséld el, hogy mi történt. Miért van itt Gina? – kérdezte türelmesen.

- Tegnap Ő és Kimi… - suttogtam – lefeküdtek egymással.

- Ez mondjuk várható volt. – jegyezte meg Seb.

- Megjelent Jenni. – tettem hozzá szomorúan.

- Hogy? Mit csinált? Mikor? – sorolta azonnal a kérdéseit.

- Ma reggel, nagy pocakkal. Azt mondta neki, hogy Kimitől van a gyerek, és most minden rendbe jön közöttük. Elzavarta Ginát. – meséltem neki szomorúan.

- Istenem… - lett egyszerre szomorú – Mit akar még Kimitől? Miért akarja teljesen tönkretenni?

- Gina azt hiszi, hogy Kimi hazudott neki és kihasználta.

- Jaj… elmondtad neki, hogy Kimiék elváltak? – nézett rám.

- Nem… azt mondtad, hogy tartsam a számat… megvártalak téged. Mit csinálunk most? – néztem rá vágyakozóan.

- Először is lezuhanyozom, majd aztán beszélünk Ginával. Elmondjuk neki, hogy elváltak. – simogatta meg az arcomat.

- De megharagszik rám, hogy nem mondtam el neki az igazat. – sírdogáltam az ölében.

- Meg fogja érteni hidd el… nekem tettél ígéretet, és tartottad a szavad. Köszönöm Kicsim. – csókolt meg, majd elindultunk fel az emeltre. Tudtam, hogy nem lesz ez könnyű beszélgetés...

65. rész

Gina

Másnap reggel boldogságban úszva ébredtem fel, hiszen egy csodálatos éjszakát tudhattam a magam mögött. Egy pillanatig sem bántam meg, hogy ágyba bújtam Kimivel, mert minden pillanat álomszerű volt. Boldog voltam, hiszen most nem a kérkedő, nagyképű arcát mutatta, hanem gy határozott, ám gyengéd férfi volt, aki tudta, hogy mit kell tennie. Hittem, hogy ez a valódi énje, és ez amit az eddig együtt töltött idő alatt ismerhettem meg, csak egy álca, amely része annak a pajzsnak, amellyel körülveszi magát. Ezt a gondoskodó és gyengéd oldalát már ismerhettem Espooból, és tiszta szívemmel örültem annak, hogy most újra felfedte előttem. Lusta, de boldog mosolyra húztam a számat, miközben nagyot nyújtozkodtam, és az ágy másik felén kezdtem tapogatózni, de ijedten vettem észre, hogy a hőn áhított személy nem fekszik mellettem. Egy pillanat erejéig átfutott az agyamon, hogy ez az egész csoda csak egy gyönyörű álom volt, de gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot és kinyitottam a szemeimet. Rögtön a figyelmem központjába került egy kis papírdarabka, amely az ágy másik oldalán lévő párnán feküdt. A kezembe vettem és olvasni kezdtem a kézírást:

„Jó reggelt Szépségem!

Csodálatos volt az éjszaka, minden pillanatát élveztem. Szerettem volna, hogy a karjaim között ébredj fel reggel, de korán kaptam egy fontos hívást, és halaszthatatlanul Zürichbe kellett mennem. Készítettem Neked reggelit, a konyhában megtalálod. Jó étvágyat hozzá! Amint lehet, jövök haza hozzád. Ígérem, hogy nagyon sietni fogok! Vigyázz magadra addig is!

Csókol,
Kimi

Az arcomon eddig megbúvó mosoly sokkal szélesebb lett, amikor elolvastam a rövid kis levelét, és a szemeim is felcsillantak, ahogy megpillantottam egy krémszínű rózsát, amely szintén ott feküdt a párnáján. Óvatosan a kezembe vettem a törékeny virágot, és behunyt szemekkel beszippantottam a csodálatos illatát. Boldog voltam, és ez az ajándék még boldogabbá tett. Kíváncsi voltam arra a reggelire, és igazság szerint éhes is voltam már, így gondoltam, megnézem mit ügyködött a drága a konyhában. Felkaptam az aprócska kis bugyimat, és a saját ruháim hiányában, Kimi holmija között voltam kénytelen keresni valamit. Az egyik székre ki volt terítve egy hosszú ujjú ing, amire rögtön le is csaptam. Igaz hosszú is volt, no meg bő is, de az ujjait feltűrve éppen a célnak megfelelő volt Éreztem rajta Kimster parfümjét és nem tudtam megállni, hogy ne szívjam be ezt a csodás illatot, amitől egészen megrészegülve indultam el a konyha felé. Nagy meglepetésemre, minden elő volt készítve, nekem csak az volt a dolgom, hogy leüljek és kényelmesen megreggelizzek. A pirítóst, vajat, dzsemet és a teát kivittem az étkezőbe, majd nekiláttam egy kenyérszelet megvajazásához. Éppen csak beleharaptam a kenyérbe, amikor megszólalt a csengő. Morcosan hagytam ott a reggelimet, és miután sikerült lenyelnem a számban lévő falatot, kinyitottam a bejárati ajtót. Egy számomra ismeretlen nővel találtam szembe magam, aki nagy táskákat fogott a kezében és jól látható volt már rajta, hogy kisbabát vár.

-Jó reggelt!-köszöntem, megtörve a csendet.

-Jó reggelt Kisasszony!-köszönt távolságtatóan, és felszegett fejjel mért végig engem, tetőtől talpig.

-Tehetek Önért valamit?-kérdeztem udvariasan.

-Igen! Mondjuk beenged a házamba!-vágta rá flegmán, és mire észbekaptam már félrelökött az ajtóból és belépett az előtérbe.

-Már megbocsásson, de mégis mi jogon teszi be a lábát ebbe a házba?-ment fel bennem teljesen a pumpa.

-Na és maga mi jogon viseli a férjem ingét?-nézett rám szikrákat lövellő szemekkel, de ez mit sem érdekelt azok után, ami elhagyta a száját.

-Hogy kicsodája?-néztem rá tágra nyílt szemekkel, és a hangom egy oktávval magasabb tartományba emelkedett.

-A férjem, természetesen! Talán nem tudta, hogy házas? Mondjuk persze, egy ilyen egyéjszakás nőnek az ilyet em szokták az orrára kötni!-vetett rám néhány lenéző pillantást.

-Én nem vagyok útszéli ribanc!-ripakodtam rá dühösen.-És……és Ön nem lehet Kimi felesége.-ráztam meg a fejem elbizonytalanodva.-Hiszen soha nem beszélt magáról, nem úgy viselkedett és gyűrűt se hordott.-próbáltam meggyőzni saját magamat, de ez egy kilátástalan szélmalomharcnak tűnt csak egyelőre.

-Ugyanmár!-nevetett fel.-Nem kell ahhoz gyűrű, hogy a felesége lehessek!-kacarászott tovább.-Igaz, mostanában eltávolodtunk egymástól, de ha megtudja, hogy gyerekünk lesz, vissza fog jönni hozzám. Hiszen tudod mit mondanak, egy gyerek összetartja a családot!-mosolygott rám negédesen. Úgy éreztem magam, mint akit ledobtak egy óriási épület tetejéről, és most kibiztosítatlanul zuhan a mélység felé. Az egyik pillanatban még repkedni tudtam volna a boldogságtól, a másikban meg már kicsúszni látszott a talaj a lábam alól.

-Ez nem lehet igaz! Egyszerűen ilyen nem lehetséges!-ingattam a fejem teljesen összetörve, és éreztem, hogy az első könnycseppek utat törtek maguknak és csendesen folydogáltak le az arcomon.

-Hát ha nekem nem hiszel, kérdezd meg Kimit!-felelt halálosan nyugodtan, karbatett kézzel, és leült a kanapéra.

-Én…….-egyszerűen még egy mondatot sem tudtam rendesen összerakni, annyira össze voltam zavarodva, és ahelyett hogy tovább folytattam volna a „beszélgetés” ezzel a nővel, sarkon fordultam és a szobámba rohantam. Nem volt már erőm ahhoz, hogy felesleges magyarázkodásokat hallgassak, hogy még jobban megalázzam magam, ezért inkább előszedtem a bőröndjeimet és amilyen gyorsan csak tudtam, összedobáltam a holmimat. A szívem apró, kicsi darabokra tört, és tudtam, már senki nem fogja tudni újra összerakosgatni a kis részeket. Csupán egy ember lenne erre képes, de ő nem fogja elhagyni a gyerekét azért, hogy egy kislány összetört szívét újra összeragassza, és nem is várhattam el tőle. Elkereseredetten zokogva vettem le magamról Kimi ingét, és vágtam le az ágyra, majd felvettem a saját ruháimat, és nem húzva tovább az időt, a csomagjaimmal együtt elindultam a földszintre. A felesége lenéző és kárörvendő pillantásaitól övezve szedtem még össze az előtérben heverő cuccaimat, majd a Kimitől kapott lakáskulcsot a cipősszekrény tetejére dobtam és kinyitottam az ajtót, de mielőtt még elhagytam volna a házat, visszafordultam.

-Legyenek nagyon boldogok! Megérdemlik egymást!-vágtam oda ironikusan a kanapén kényelembe helyezkedett nőszemélyneklegközelebbi padhoz érve lerogytam arra, a fejemet a kezeimbe hajtottam és szabad utat engedtem az eddig elfojtott könnyeimnek. 

64. rész

Sziasztok! :) Igaz, ez a rész Gina szemszöge, de azért azt el kell hogy mondjam, az alapötlet csak és kizárólag SZABUSÉ, és ennek a résznek az eredeti, rövidebb változatát Ő írta! :) Köszönöm szépen Neki itt is! ♥ :) És köszönjük az eddigi 40000 látogatót is! ♥ :)

A nagy táncolás közepette arra eszméltem, hogy a barátnőm az egyik pillanatban még velem szemben ropta, a következőben pedig már a párja szájában keringőzött.

-Seb?!-kiáltottam fel döbbenten.-Te mit keresel itt?-kérdeztem teljesen ledöbbenve, mire a párocska felém fordult, de továbbra is egymást ölelték.

-Hogy én?-kérdezte a fejét vakargatva, és jól látható volt, hogy zavarban van.-Kérdezd inkább úgy, hogy mi!-tette hozzá elpirulva.

-Mi van?-nyíltak tágra a szemeim, és most már végképp semmit nem értettem.

-Hát tudod, az úgy volt……-motyogta zavartan, és közben hevesen mutogatott a hátam mögé. Felvont szemöldökkel néztem őt, majd megpördültem, hogy rájöjjek mit akar, de ahogy megláttam a velem szemben álló férfit, nem akartam hinni a szememnek.

-Mondd, mit vétettem, hogy ezen az egy szabad estén is veled ver a Sors?-kérdeztem nagyot sóhajtva, ő azonban csak nevetett rajtam.

-Mondtam már, hogy nagyon szexi vagy amikor dühöngsz?-suttogta a fülembe, és ahogy a forró lehelete csiklandozta a bőrömet, megremegett a testem, de próbáltam nem foglalkozni vele és a barátnőmék felé fordultam, azonban láttam hogy neki jobb elfoglaltsága akadt.

-Ezt nem hiszem el….-morogtam magamban mérgesen.

-Ugyan Kislány, hagyd őket, inkább gyere!-ragadta meg Kimi a csuklómat, és húzni kezdett a pult felé. Ki akartam szabadítani a kezem az övéből, de túl erősen fogott, így ez lehetetlen feladatnak bizonyult.

-Engedj már el!-kiáltottam feldühödve és nagy nehezen kirántottam a kezem az övéből.

-Imádom, amikor fel vagy húzva…ilyenkor engem is felhúzol…-súgta a fülembe rekedten, és végigsimított a fenekemen, mire én ismét megborzongtam.

-Én inkább az első fára húználak fel!-vetettem oda könnyedén.

-Nem fogok bedühödni a kis megjegyzéseidtől, de kétségtelen, hogy felhergelsz velük….-vigyorgott rám pimaszul, majd ismét elkapta a kezem és odarántott magához, így érezhettem, hogy igazat mond, ugyanis állt, mint a cövek.-Most pedig gyere, iszunk valamit!-húzott oda a székekhez, és elengedve a kezem, súgott valamit a pultosnak.

-Remélem megkérted, hogy a tiédbe egy kis arzént is keverjen!-jegyeztem meg roppant bájosan.

-Jajj ugyan…..ennyire ne szeress!-grimaszolt, majd elém tolta az egyik poharat, én pedig lehúztam azt, de éreztem, hogy nem kellett volna. Nagyon ritkán ittam csak alkoholt, és akkor sem ilyen rosszat.

-Ez mégis mi a franc volt?-kérdeztem fintorogva és lecsaptam a poharat a pultra.

-Az egyik legerősebb rövid!-közölte elégedett vigyorral.

-Te le akarsz itatni engem?-pattant a fejemben a szikra.

-Hát, ha máshogy nem megy…-vonta meg a vállát mosolyogva.-Gyere, táncoljunk!-fogta meg a kezem és a táncparkett közepére húzott. Valamiért úgy éreztem, hogy nem tudok neki ellenállni, de tudtam, hogy ez még nem az alkohol hatása, hanem valami egészen más. Felszabadultan szórakoztam vele, teljesen elfelejtve az elmúlt viszontagságos élményekkel teli hónapot. Egyszerűen csak jól akartam érezni magam ezen az estén, nem érdekelt senki és semmi. Jól eső melegség költözött a mellkasomba, ahogy magához húzott a lassabb számoknál és karjaiba simulva ringatóztunk a lágy dallamokra. Az egyik gyors számnál viszont megpörgetett, és ahogy háttal álltam neki, átkarolta a derekam, és magához húzott. Rövidesen azt éreztem, hogy az ajkai felfedezőútra indultak a nyakamon, nekem pedig egy halk sóhaj hagyta el az ajkaimat. Az agyam megálljt kiáltott, a szívem azonban majd kiugrott a helyéről, és azt sugallta, hogy ma éjjel engednem kell az érzéseimnek és a vágyaimnak, ezért aztán megfordultam az ölelésében és szenvedélyesen megcsókoltam őt. Ahogy bebocsátást engedtem az ajkaim közé, mintha megszűnt volna körülöttünk a világ, mintha csak mi lettünk volna ott a táncparkett közepén. Kimi szorosan ölelt engem, de én még közelebb akartam kerülni hozzá, még jobban érezni őt, ezért az egyik lábamat a derekához húztam, ő pedig belenyögött a csókunkba. Az egyik kezével a hátamat tartotta, a másikkal azonban simogatni kezdte a combomat.

-Kimi!-suttogtam zihálva a nevét, miután levegő után kapkodva váltunk szét.

-Gyere Kicsim!-fogta meg a kezem és elkezdett húzni a kijárat felé. Számomra azóta is érthetetlen módon összeszedtük valahonnan a kabátjainkat, aztán az utcára mentünk, majd Kimi leintette az első taxit, beszálltunk a hátsó ülésre, bediktálta a címet a sofőrnek és aztán az ajkaival ismét a nyakamat vette célba. Hirtelen átfutott az agyamon, hogy a sofőr talán megismeri Kimit, és félve a következményektől, egy határozott mozdulattal az ölébe ültem, vele szembe.

-Már úgy is zavart, ahogy mustrált!-suttogta az ajkaim közé, mire én elmosolyodtam, aztán újra megcsókoltam, ő pedig simogatni kezdett. Megvadítottak az érintései, az illata, a csókjai, egyszerűen nem is voltam magamnál, azt sem tudtam mit teszek, mégis elképesztően élveztem ezt az egész helyzetet. Egész úton egymás szájában voltunk, és csak arra eszméltünk fel, hogy megállt az autó. Kissé zavarodottan és kótyagosan szálltam le Kimiről, aki közben rendezte a számlát, aztán megfogta a kezem és a ház felé húzott. Az ajtóhoz érve benyúltam a farmerjának előzsebébe, és mialatt kihalásztam a kulcsokat onnan, azért úgy ügyeskedtem, hogy a legbecsesebb kincséhez is hozzá-hozzáérjek néha. Egy elfojtott sóhaj morajlott fel a mellkasából, és szinte az ajtónak préselt engem, majd hirtelen az ölébe kapott.

-Kimi…-nyögtem fel.-…így nem tudom kinyitni az ajtót…..-nem válaszolt semmit, helyette kivette a kezemből a kulcscsomót, kinyitotta az ajtót, és velem együtt belépett a házba. A lábával becsapta az ajtót, és elfordította a kulcsot a zárban, mintegy jelezve, hogy ma este senki és semmi nem zavarhat meg minket. Közben én a nyakát csókolgattam, és beletúrtam a szőke tincseibe, mire ő megszaporázta a lépteit, és hamarosan már a szobájában voltunk. Gyengéden letett az ágyra, és odatérdelt fölém.

-Gina…..-suttogta a nevemet lihegve.

-Sok a duma Bajnokom…..-mosolyogtam rá, aztán egy határozott lökéssel a hátára fordítottam, én pedig a csípőjére ültem, és lehajoltam hozzá, hogy megcsókolhassam.Az inge alá csúsztattam a kezeimet, és a körmeimmel finoman cirógattam a mellkasát, míg ő lehúzta a ruhát cipzárát, és egyúttal a melltartómat is kicsatolta. Én sem voltam rest, és lassan vetkőztetni kezdtem, ám ekkor ő fordított magunkon, és én újra alatta feküdtem. A kezeimet hirtelen a fedetlenül maradt melleimhez kaptam, és szégyenlősen elfordítottam a fejemet.

-Gina…..-csókolt meg.-….ne…….gyönyörű vagy!-suttogta, mindvégig a szemembe nézve. Megsimogattam az arcát, aztán óvatosan lehúztam a fejét magamhoz és megcsókoltam őt. Már nem bírtam tovább várni arra, hogy megérinthessem, ezért gyorsan megszabadítottam őt attól a feleslegessé vált ingtől, és végigsimítottam a mellkasán, ezzel újabb nyögést kicsalva tőle. Hagyta, hogy kicsit én irányítsak, de aztán újra kezébe vette a gyeplőt és a tempót megszaporázva egyre feljebb és feljebb tűrte a ruhámat, közben pedig simogatta a combom, és az aprócska fehérneműt félre húzva a testem legérzékenyebb pontját is.

-Kimi, mit csinálsz velem? Hiszen ez már majdnem szenvedés!-ziháltam, már nehezen bírva magammal, amikor áthúzta a fejemen a ruhát, majd lehajolt, és a melleimet kezdte kényeztetni. Csókolta, simogatta, nyalogatta őket, és a mellbimbóat harapdálta, én pedig már nem bírtam tovább nyögések, hangos sóhajok, vagy kiáltások nélkül. Egyszerűen megőrjített ez a férfi! Lassan az aprócska bugyimat is lehúzta rólam, így már ott feküdtem alatta ruha teljesen meztelenül, és én nem bírtam ezt a helyzetet, muszáj volt nekem is irányítanom. Ismét fordítottam, így megint a csípőjén ültem, és hiába volt már csak az alsóneműje köztünk, ki akartam használni minden pillanatot. Megcsókoltam őt, aztán haladtam egye lejjebb, a nyaka, a kulcscsontja, a hasa……mindent alaposan végigbarangoltam az ajkaimmal és a nyelvemmel, míg végre lehúztam róla azt a felesleges utolsó ruhadarabot, és annyi kínszenvedés után végre magamba fogadtam őt. Mindegyőnk ajkát halk sóhaj hagyta el, és nekem be kellett csuknom a szemeimet néhány másodpercre, hogy elraktározhassam az agyamban ezt a csodálatos pillanatot, amelyre a szívem legmélyén már régóta vágytam. Gyors tempót kezdtem diktálni, Kiminek talán túl gyorsat is, ugyanis váratlanul fordított, és én ismét ott feküdtem alatta. Lehajolt hozzám, és forrón megcsókolt, közben pedig lassan mozogni kezdett. Kínzó volt számomra ez a tempó, és majd az eszemet vesztettem, ahogy a csípőjével körözni kezdett, és közben még a melleimet is csókolgatta. Végigszántottam a körmeimmel a hátán, mire ő felnyögött, és gyorsított egy kicsit. Tudtam,  éreztem, hogy már nemsokára a csúcshoz érkezem, és amikor ez megtörtént, a gerincem ívbe feszült, és éreztem, hogy a gyönyör, mint egy nyíló rózsabokor, úgy virágzik szét bennem, és az a jóleső melegség egésze eltöltötte  a bensőmet.

-Kimi!-nyögtem a nevét és éreztem, hogy ő is megmerevedik felettem, az izmai megfeszültek, és szorosan ölelt engem magához, ahogy a testén eluralkodott a gyönyör. Ködös tekintettel nézett a szemembe, aztán megcsókolt és behunyt szemekkel a vállamba temette az arcát, így próbálta a légzését csillapítani. A nyakát cirógattam a körmeimmel és leheltem egy gyengéd csókot a vállára, majd a párnára hajtottam a fejem és én is igyekeztem megnyugtatni a zakatoló légzésemet. Kimi lassan legördült rólam, és ahogy felé fordítottam a fejem, láttam, hogy engem figyel és megbabonázva mosolyog rám.

-Jól vagy?-kérdezte rekedten, kisimítva közben egy kósza tincset a homlokomból.

-Csodálatosan!-suttogtam az ajkai közé és gyengéden megcsókoltam őt.

-Mi lenne ha zuhanyoznánk egyet?-vetette fel hirtelen az ötletet.

-Tudom, hogy szeretnéd a zuhanyzót is felavatni, de én most nem akarok semmi mást, csak hozzád bújni, és a karjaid között békésen aludni.-néztem mélyen a szemébe és megsimogattam az arcát.

-Gyere ide!-zárt engem féltően a karjaiba, és hagyta, hogy a mellkasára hajtsam a fejem.-Jó Éjszakát Kicsilány!-csókolt meg még egyszer elalvás előtt.

-Jó Éjt Kimi!-suttogtam fáradtan, de mosolyogva bújtam hozzá, és végre nyugodtan, boldogan hunyhattam le a szemeimet, azzal a tudattal, hogy ez után az este után, biztosan gyönyörű lesz az álmom……