10. rész

(Gina)

A hó hatalmas pelyhekben hullott, amikor a gépem landolt a zürichi reptéren. Fűtve, az új munka adta lehetőségektől, tele energiával, na meg persze egy szép nagy gyomorgörccsel léptem be a reptér hatalmas várótermébe, és miután magamhoz vettem a csomagjaimat, azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon vár-e rám valaki. Ezen töprengésemből egy, a vállamat megérintő személy zökkentett ki. Rögtön megpördültem és szembe találtam magam, egy nálamnál jó fél fejjel magasabb, kopasz férfival, aki barátságosan mosolygott rám.

-Georgina Hamilton, ha nem tévedek!-ejtette ki a száján a szavakat kicsit bizonytalanul.

-Igen, én vagyok! -bólintottam.

-A nevem Mark Arnall, Kimi Räikkönen személyi edzője vagyok!-mutatkozott be és közben a kezét nyújtotta felém.-Engem küldtek kegyedért!-mosolygott rám kedvesen, és nagyon előzékenyen, máris kivette a kezemből a bőröndöt.

-Óhh, már azt hittem, hogy Mr Räikkönen úgy próbálja tesztelni a talpraesettségemet, hogy megkeresteti velem a házát ! De szerencsére most nem valósult igaznak a sejtésem!-nevettem fel megkönnyebbülten.

-Ne butáskodjon Miss Hamilton! Azért ez még tőle sem telik ki!-jegyezte Mark kissé pusmogva, aztán ő is kuncogni kezdett.

-Kérem, szólítson csak Ginának, és azt hiszem, nyugodtan tegeződhetnénk is!-vetettem fel az ötletet.

-Egyetértek, köszönöm!-bólintott a tetőtől talpig úriemberből faragott pasi.-Most pedig, azt hiszem ideje indulni!-kacsintott rám, aztán felkapta a bőröndömet és elindult a parkoló felé, én pedig csendesen követtem őt.

Mark nagyon kedves volt velem, szinte végig szóval tartott, és megkockáztatom, a fél életemről  tudomást szerzett a Zürichtől Baarba vezető úton. Jókedvűen, és azt hiszem, egy új barátot szerezve szálltam ki az autóból, a hatalmas villa előtt.

-Hűha! Ez aztán a ház!-mondtam lelkesen, hangot adva a meglepettségemnek.

-Hát igen, ez nem egy két szobás, 6. emeleti lakásocska!-jegyezte meg Mark mosolyogva, miközben előszedte a cuccaimat a csomagtartóból.-Gyere utánam, ha nem akarsz itt eltévedni!-nevetett egy aprót, és elindult a ház valamely bejárata felé.

Ahogy beléptünk a villába, azonnal hangos beszéd, sőt, talán veszekedés hangja csapta meg  a fülünket.

-Nem érdekel, hogy mit mond az a mitugrász! Nem fogok elmenni több banzájra, az olyan biztos, minthogy én most itt állok!-hallottam egy akaratos és eléggé dühös hangot.

-Azt akarod, hogy felmondja  a szerződést? Mert ha igen, akkor nagyon határozott és biztos léptekkel haladsz a célod felé!-vágott vissza egy másik férfi az előbbihez hasonló stílusban.

-Nem, nem célom!-felelte az első megszólaló kicsit nyugodtabb hangszínen.-De mégis mit akar elérni azzal, hogy a nyakamra küld valami okostojást, aki majd egész nap itt fog járkálni mellettem, és hallgathatom a süket dumáját, arról, hogy „milyen fontosak a PR-rendezvények, hiszen így növelhetjük magának a szponzoráltnak és a cégnek is az ázsióját a nemzetközi berkekben is és bla…..bla…bla!” Nincs nekem szükségem ilyen sablonszöveget nyomó fószerekre!-közölte a véleményét a pasi, mire én igencsak nagy szemekkel néztem Markra.

-Kössz Haver, ez igazán jól esett!-dünnyögtem magamban.

-Nyugi, hidd el, meg fog változni a véleménye, ha megismer!-mosolygott rám bíztatóan a finn személyi edzője.-Gyere, menjünk be a nappaliba és ismerkedjetek meg egymással!-biccentett a helyiség felé, és még mielőtt ellenkezni tudtam volna, ő már elindult, én pedig kénytelen voltam követni őt. Amikor megpillantottam a szőke férfit, a lábaim, mintha a földbe gyökereztek volna, a szám kiszáradt és a gyomrom görcsbe rándult. Férfi ilyen hatást még soha nem váltott ki belőlem…….

-Úgy ítélkezel róla, hogy nem is ismered!-reagált nyugodtan a megjegyzésre a másik férfi, aki keresztbe tett karokkal állt Kimi előtt.

-Ugyanmár! Biztos valami 60-as évei elején járó, kopaszodó…….-hirtelen elakadt a szava, de a szája nyitva maradt és feltűnően bámulni kezdett valamit. Vagyis inkább valakit, ugyanis én voltam az, aki miatt a torkán akadt a szó. Először a döbbenet volt leolvasható az arcáról, majd a csodálkozás, végül pedig valami olyan tűz csillant meg az egyébként fagyos tekintetében, ami még ilyen távolságból is perzselt.

-Sziasztok! Meghoztam a hölgyet, aki a Red Bulltól érkezett hozzánk!-vette fel Mark a közvetítő szerepét, és sikerült visszatéríteni a valóságba azzal, hogy kicsit előrébb tolt engem.

-Jó napot!-köszönte halkan és sokkal bizonytalanabbul, mint ahogy azt én előre elterveztem. Nesze neked hatásos belépő……

-Jó napot Kisasszony! A nevem Steve Robertson, Kimi menedzsere vagyok!-mutatkozott be a az férfi és barátságosan rám mosolygott.

-Georgina Hamilton vagyok, a Red Bull berlini irodájából jöttem!-adtam kezdésnek némi információt magamról, miközben kezet ráztam a menedzserrel.

-Nagyon örülök, hogy……-kezdett el ismét Steve beszélni, ám a Jégember félbeszakította őt.

-Hamilton?-kérdezte, magasba emelkedő hanglejtéssel és elég furcsán kezdett méregetni engem……..