67. rész

(Liz)

Seb kopogott az ajtón, és hallottuk odabentről vékony hangon egy ’Szabad!’-ot. Én szorongattam Párom kezét, féltem attól, hogy barátnőm megharagszik rám. Kinyitottuk az ajtót, barátnőm ott ücsörgött az ágyon egy zsebkendőt szorongatva. Seb szólalt meg először…

- Bejöhetünk? – kérdezte halkan.

- Seb, én nem akarok megint itt zavarkodni, és nyugodtan elküldhetsz, megértem, ha…

- Hékás Gina! Örülök neki hogy itt vagy. Ez a gyönyörű szőkeség itt mellettem meg is ölne, ha ilyesmi akár csak megfordulna a fejemben is. A barátunk vagy. - telepedtünk le a barátnőmmel szembe.

- Köszönöm, hogy ilyen rendesek vagytok hozzám. - próbált ő valami mosolyféleséget az arcára erőltetni, de hiába, csak a könnyek peregtek tovább az arcán.

- Gina, beszélünk kell! Őszintén. - vált komollyá Seb arca.

- Mi az, amiről még nem tudok? - kérdezte színtelen hangon.

- Gina, most elmondok valamit, de lehet, hogy Kimi ezért meg fog haragudni. - nézett szomorúan barátnőmre. Én nem tudtam mást, mint szorongattam a kezét.

- Hol érdekel engem már, hogy ő miért haragszik meg? - vonta meg a vállát közönyösen, és a fájdalom helyett néhány pillanatig a düh költözött a szemébe.

- Gina én most a barátságomat Kimivel teszem kockára, értsd meg. - lett komoly a hangja.

- Jó, persze, értem. - válaszolta kissé ironikusan.

- Gina Liz mesélte mi történt… - kezdte, s én egyre kisebbre próbáltam magam összehúzni barátnőm előtt.

- Igen? Akkor most gondolom, megvan a véleményed rólam. - hajtotta le a fejét szomorúan.

- Nem-nem! Félreértesz! Elmondta, hogy találkoztál Jennivel…

- Na igen. Szép nő, és hamarosan gyereke lesz. Kimitől. - szűrte a fogai között a finn nevét, én pedig megszorítottam kicsit a kezét, hogy tudja, itt vagyok mellette.

- Gina Jenni már NEM Kimi felesége. - nyomta meg a nem szót direkt. - Elváltak, még akkor Matti még élt. - mesélte nyugodtan párom, s közben simogatta a kezemet.

- Mi? - kérdezte teljesen megütközve és tágra nyíltak a szemei. – De hát azt mondta, hogy…

- Kit érdekel, hogy az a Perszóna mit beszél! - lett kemény a hangja. - Gina hidd el köztük már egy ideje nem volt semmi. Az a gyerek nem Kimitől van.

- De akkor… nem értem…- suttogta maga elé, és láttam, hogy teljesen összezavarodott.

- Gina az a Nő - mondta gúnyosan - mindent elkövet, hogy tönkretegye Kimit. Most is szerintem erről van szó.

- És engem kell felhasználnia hozzá? - kapta fel egy kicsit a vizet barátnőm és szúrósan nézett Sebre.

- Nem, most az van, hogy tönkretette azt, ami köztetek kezdett kialakulni. Kimi kezdte kimutatni feléd az érzéseit… és pont jókor kellett neki megjelenni. - ütött egyet a lábára mérgesen, és én azonnal megsimogattam az arcát, mire a szemében eltűnt a düh, ahogy rám nézett.

- Nem kezdett kialakulni köztünk semmi. - közölte a barátnőm dühösen. - Én csak egy éjszakára kellettem neki, azt megkapta, és ezzel befejeztük. - közölte ellentmondást nem tűrően, és elfordította a fejét.

- Gina, kérlek, ne csináld ezt. Te magad mondtad, hogy levelet hagyott és virágot… - szúrtam közbe türelmesen.

- Ez igaz… - ismerte be. - De attól még semmit nem mondott el és csak kihasznált. - sóhajtott.

- Gina hisz még alig ismeritek egymást! Te mindent elmeséltél magadról neki? - próbáltam meggyőzni.

- Nem, de mikor meséltem volna? Amikor minden áldott nap veszekedtünk, vagy próbáltam őt levakarni magamról? - kérdezte indulatosan.

- Én nem ezekre az időkre gondolok… hanem Espoora… - próbáltam végre kinyitni a szemét.

- Espoo… - sóhajtott. - Akkor még azt hittem, hogy minden szép és jó lesz, és megint csak pofára esés lett a vége! - a mondat végére elhalkult és ismét könnyek szöktek a szemébe.

- Gina… kérlek. Tudom, hogy most ki fogsz nevetni, de próbáld meg Kimi szemszögéből nézni a dolgokat. Volt egy olyan felesége, hogy a jó Isten mentsen meg minden férfit egy ilyen nőtől. És akkor jöttél te. Jenni szöges ellentéte. A bájoddal, kedvességeddel levetted a lábáról. Gina nem tudom, mivel tudnálak meggyőzni, hogy ne gyűlöld Őt, de kérlek, ha valamit érzel iránta, akkor harcolj érte! Ne foszd meg magatokat, attól, hogy boldogok legyetek.

- Seb, én… én nem tudom… - sírta el magát újra. - Annyit kellett már eddig is küzdenem az életben és úgy érzem, nem bírnék talpon maradni egy újabb csatában. - zokogott fájdalmasa - Szeretném az ő szemével látni a dolgokat, sokszor kívántam, hogy bárcsak egy kicsit lehetnék a helyében, és rájöhetnék arra miért ilyen. Hogy megtudhassam, hogy kell őt szeretni… - suttogta, és egy kicsit felém mozdult, de aztán vissza akart táncolni, én azonban gyengéden megfogtam a vállait, és magamhoz öleltem őt.

- Gina most álltok még minden előtt! Tudom, hogy nem könnyű az élet, de senki sem mondta, hogy az! Tudom, én könnyen beszélek, hogy mellettem van egy olyan szépség, mint Liz, és minden nap hálát adok Istennek, hogy Ő szeret, és én szerethetem. - nézett rám gyengéden. - De hidd, el nektek is van jövőtök, csak akarnotok kell.

- Ezt mondod, ha rám nézel. De mit gondolsz akkor, ha Kimi szemébe nézel? - kérdeztem őszintén, Liz válla fölött pislogva rá.

- Ha az Ő szemébe nézek? Akkor azt mondanám, hogy kapja végre össze magát, mert ha nem figyel, akkor elveszíti élete szerelmét. Tessék, ezt mondanám neki. - válaszolt komolyan.

- Én… most mit mondjak erre Seb? - vonta meg a vállát szomorúan.

- Csak egy dolog érdekel. Szereted Őt? - nézett rá komolyan.

- Teljes szívemből! - suttogta, közben mélyen belenézve a párom szemébe.

- Akkor nem értelek titeket! Gina tessék harcolni a szerelemért! Ez nem jön könnyen, ezért harcolni kell! Nekem is meg kellett küzdenem Lizzel, hogy belássa ő is szeret, és nem számítanak a különböző tényezők körülöttünk. Egy dolog, ami számít, hogy szeretjük egymást! És nálatok is ez van. Gina, én nem akarlak győzködni, hanem arra kérlek, hogy gondold végig ami beszéltünk ma. - nézett rá gyengéden.

- Félek, hogy a szerelmem, az érzéseim viszonzatlanok maradnak, de nem felejtem el a szavaidat és ígérem, gondolkodni fogok rajtuk! - szipogta az ölelésemben.

- Köszönöm… én akkor megyek is… hagylak titeket beszélgetni, gondolom, van miről. - mosolygott ránk kedvesen. Mielőtt kiment kaptam egy röpke csókot és egy kacsintást.

- Olyan szerencsés vagy Liz! - sóhajtott fel a barátnőm.

- Tudom… - sóhajtottam nagyot. – Remélem, egyszer én is mondom ezt neked.

- Félek, hogy én soha nem fogom megtalálni ezt a fajta boldogságot. - pityergett.

- De megtalálod, csak jelenleg akadályok vannak előtte, amit le kell küzdeni, de nem egyedül. Ehhez két ember kell… Ugye tudod, hogy beszélned kell Kimivel? - néztem rá gyengéden.

- De nem most. Erre én még nem állok készen. - suttogta.

- Nem erőszak. Akkor beszélsz vele, amikor késznek érzed magad. - simogattam meg a hátát.

- Azt hiszem, haza kellene mennem néhány napra, hogy nyugodtan végiggondolhassak mindent. - bökte ki némi gondolkodás után.

- Ha úgy érzed, hogy ott jobb lenne, én nem állok utadba. Azt viszont tudnod kell, hogy nagyon fogsz hiányozni. - néztem rá szomorúan.

- Nem akarok most még a közelében se lenni, de nem mehetek haza, mert fontos elintézni valóim vannak a munkával kapcsolatban! - hajtotta le a fejét szomorúan.

- Akkor itt maradsz, nincs apelláta! Nem fogadok el kifogásokat. És még mielőtt elkezded, nem zavarsz! Seb örül neki, hogy nem vagyok egyedül, amikor nincs itthon. És én is örülök neki, hogy itt vagy velem. - néztem rá könyörgően.

- Hát, nem kezdek el még emiatt is kifogásokat keresni, mert tudom, megharagudnál érte, úgyhogy köszönöm. Nem lehetek nektek elég hálás ezért a sok jóért és kedvességért! - nézett rám meghatottan.

- Gina a barátunk vagy! Hát kiért tennénk meg mindent, ha nem a barátunkért? Drága… - néztem rá meghatottan.

- Köszönöm! - borult a nyakamba zokogva, én pedig nyugtatóan simogattam a hátát, aztán amikor a karjaim között elszenderedett, lefektettem, és betakargattam és reménykedve abban, hogy nyugodtan tud aludni, halkan kimentem a szobából és Lovagom keresésére indultam…