47. rész

Kimi

Idegesen forgattam a mobilom az ujjaim között, a lábaimmal azon a padon doboltam, amelynek a háttámláján néhány nappal ezelőtt még Ginával üldögéltem. Már vagy milliószor végigpörgettem a fejemben a beszélgetéseinket, és mindig másra jutottam. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy ez a Kislány ennyire összezavart. Úgy éreztem, hogy nevetnem kellene magamon és a viselkedésemen. Ez a fajta bizonytalanság soha nem volt jellemző rám, pláne nem, ha egy nőről volt szó. Nő? Hmm……hiszen ő a szíve mélyén igazából egy kislány. És ki tudja, lehet hogy épp ezért aggódom miatta ennyire? Nem tudom, tényleg nem, de ki kell derítenem, hogy hol van és hogy jól van-e, muszáj tudom róla valamit! Eldöntöttem végre, hogy mit teszek. Kikerestem a barátom nevét a telefonmemóriából és egy nagyot sóhajtva már hívtam is őt.
-Szia Haver! Mi újság?-szólt bele néhány csörgés után.
-Semmi extra, csak gondoltam felhívlak!-válaszoltam szűkszavúan.-Jól megvagytok Lizzel?-érdeklődtem, és reméltem, hogy ha felhozom a barátnőjét, akkor közelebb kerülök ahhoz is, hogy Gináról beszéljen nekem a barátom.
-Igen, nagyon szeretjük egymást. Boldog vagyok, hogy újra rátaláltam, mert tudom, hogy mellette tényleg boldog lehetek!-még a telefonból is hallottam a hangján, hogy mosolygott, miközben a barátnőjéről beszélt.-Ő most éppen a konyhában van. Főz nekünk és…….a vendégünknek!-tette hozzá némi habozás után.
-Vendég?-kérdeztem vissza, felkapva a fonalat.-„Mondd hogy Gina az, mondd hogy ő, kérlek!”
-Markus, tudd a kisfiú a szomszéd utcából.-vágta rá meglepően gyorsan. Kezdett ez elég gyanús lenni nekem.-Még a múltkoriban megígértem neki, hogy az elvesztett tollasmeccsért cserébe meghívom ebédre.-magyarázta
-Ezek szerint már Baarban vagytok. Nem úgy volt hogy hazautaztok Heppenheimbe?-kérdezgettem tovább, remélve, hogy sikerül behúznom a csőbe, és elmond nekem ezt-azt, legfőképpen amire kíváncsi vagyok.
-De igen, voltunk is otthon, csak aztán volt egy kis zűr, és Liz kitalálta, hogy családostul jöjjünk el ide hozzánk.-sóhajtott.
-Mi történt?-vontam fel a szemöldököm meglepetten.
-Hanna, úgy gondolta, hogy az új év kedvéért jelenetet kel rendeznie.-válaszolt morcosan.
-Mit csinált már megint az a hisztis liba?-morogtam.
-Átcsörtetett hozzánk, és mikor meglátta, hogy Liz is ott van, berontott a házba és megtépte őt!
-Mit csinált?-kiáltottam fel döbbenten.-Ez a nőszemély teljesen megkattant?! Hát ennek kezeltetnie kellene magát!-háborogtam.
-Nekem mondod Haver? Hirtelen azt sem tudtam, hogy nyugtathatnám meg Lizt. Teljesen kiborult.-mesélte szomorúan.
-Hát nem csodálom. Nem irigyellek Haver, hogy ilyen őrült excsajod van!-húztam el a számat.
-Én sem magamat!-felelt vissza kissé durcásan.-És miatta kellett előbb eljönnünk otthonról. De ezt még nagyon megkeserüli, az biztos.-tette hozzá fenyegetően, de ahogy elképzeltem az arckifejezését, mosolyra húzódott a szám.-Na de mesélj te is.-lágyult el újra a hangja.- Gina ott van még?-kérdezte kíváncsian, nekem viszont még az arcizmom is megrándult, ahogy meghallottam ennek a lánynak a nevét.
-Nem, nincs már itt! Hazament!-válaszoltam lassan.-Anyától már meg is kaptam a letolást ezért!-szóltam el magam hirtelen, és kicsit megszívtam a fogam.
-Miért? Csináltál valamit?-lepődött meg hirtelen.
-Hagyjuk Seb…….hosszú, és nem telefontéma!-rendeztem le a legegyszerűbben a dolgot.-Amúgy én is elmegyek itthonról a hétvégén!-tereltem a témát más mederbe.
-Na igen? És hova?-harapott rá egyből a dologra.
-Porkallába, meglátogatni a…….
-Óhh remélem, hogy tudod mit kell odaadod Neki!-vágott hirtelen a szavamba lelkesen.
-Igen, tudom!-nevettem.-Odaadom, és megmondom neki amit kell!-tettem még hozzá.
-Helyes!-vágta rá elégedetten.-Baarba mikor jössz?-kérdezte.
-Még nem tudom. Valósínűleg néhány napot Porkallában leszek, aztán hazajövök Espoo-ba, összepakolok, és megyek Baarba.-vázoltam fel a terveimet.
-Szóval akkor egy héten belül utazol?-kérdezgetett tovább, ami nekem elég fura volt. Nem szokta őt ennyire érdekelni, hogy mikor megyek haza.
-Talán, de miért vagy erre ennyire kíváncsi?-kérdeztem meg tőle nyíltan és egyenesen.
-Csak úgy…..-felelte egy kis habozás után.-Gondoltam, összefuthatnánk, ha visszajössz Baarba.-vágta ki magát.
-De máskor is szoktunk találkozni, nem értelek!-húztam még kicsit az agyát.
-Tudom, de aggódunk érted édesapád miatt…..-
-Köszönöm, rendesek vagytok, de jól vagyok. Szörnyen nehéz nélküle, de nem tudok mást tenni, mint beletörődni abba, hogy ő már nincs többé.-mondtam neki elhalkulva, és éreztem, hogy megremegett a hangom a mondat közben, ezért gyorsan megköszörültem a tokrom.
-Őszintén sajnálom Haver!-válaszolt együttérzően.
-Kössz Seb!-mosolyodtam el fájdalmasan.-Most mennem kell, még csomó dolgom van indulás előtt. Össze kell készítenem mindent, mert aztán bevasalják rajtam, ha nem viszem el amit ígértem!-nevettem egy aprót.
-Abban biztos lehetsz!-kacarászott ő is.-Add át üdvözletem, Anyukádat puszilom, vigyázz magadra Haver!-köszönt el.
-Meglesz!-bólintottam.-Ti is vigyázzatok magatokra! Szia!-búcsúztam el tőle, aztán kinyomtam a telefont, és tanácstalanul a kezembe hajtottam a fejem. Már nem volt ötletem, hol kereshetném ezt a lányt, pedig rettenetesen aggódtam érte……